Röpke négy év várakozás után végre megjelent. Egy biztos érdemes volt várni, 20 nagyszerű szerzemény került a két korongra, lemezenként 10-10. Az anyag csöppet sem unalmas, kerültek rá feldolgozások is többek közt Konkwista, Estirpe Imperial, Fortress, Peggior Amico, Max Resist, Sokyra Peruna...
Zeneileg rendkívül változatos, hardcore, heavy metal, trash metal, ballada, RAC, folk/opera metal... Két napja hallgatom, de nem tudok betelni vele. Ez a zenekar sosem szerepelt a top 10-es listámon, hát eddig.
A lemez eredetileg az együttes 25 éves fennállására jelent volna meg, az akkori tervek szerint egy sima sorlemez lett volna, az eltelt idő azonban változtatott ezen és szerintem így sokkal jobban jártunk, kiforrottabb, kidolgozottabb lett az egész. Az együttes eredetileg 1994-ben alakult Русское Гетто néven, így a következő időpont az eredeti megalakulás 30.-évfordulója lett volna, de a háború miatt ez sem jött össze. A számok egy része már megjelent válogatáslemezeken, de végre így összegyűjtve is hallhatjuk őket.
A szövegek témája is változatos, a hazafias és aktuál politikai témák mellett a 68-as prágai eseményekről is megemlékeztek.
A lemez három blokkos digipack kiadást kapott, 24 oldalas booklettel, melyben hat oldalnyi bevezető van elég apró betűkkel, így még nem tudtam az egészet lefordítani, de több részletet is elárulnak a dalok keletkezeséről ebben a részben. Szerepel benne az összes dalszöveg és a végén egy köszönő lista, az első felében a több tucatnyi embert sorolják fel akik közreműködtek a lemezen, dalokat, szövegeket írtak vagy zenéltek. A dizájn olyan, mint a borítón is, vörös és fekete, a szövegek alatti képek, motívumok ugyanilyenek.
A Nordic Sun records kitett magáért, én csak a zenekar fotókat hiányolom mint mindig.
A CD-hez női és férfi pólók is készültek valamint pár darab díszdobozos példány is kiadásra került.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/kolovrat-under-the-red-teraphim/

Új dal a srácoktól aktuális problémákról.

Jókat szoktam mosolyogni az előre gyártott túracsomagokon, amelyek súlya néha a 10 Kg-ot is meghaladja.
Egy rövid 10-15-20 Km-es túrára elég egy könnyű, de stabil hátizsák, ami nem árt azért, ha kényelmes is.



 Jelenleg egy könnyű kínai műszálas hátizsákot használok, ebbe kényelmesen elfér másfél liter víz, pár szendvics, némi gyümölcs és pár müzliszelet, egy kávé meg pár apróság, zsebkés, öntapadó fásli, powerbank, papírzsebkendő, fél tekercs wc papír, kívül túrabot, műanyag síp és egy fém bögre. Gyakran viszek magammal egy kisebb fényképezőgépet (Panasonic Lumix S5 II) is ez szintén kényelmesen belefér kisebb és könnyebb, mint az általam kedvelt DSLR.
Rövidebb túrákra természetesen kevesebb vizet, szendvicset, gyümölcsöt viszek. A fém bögrét csak olyankor viszem, ha útközben van forrás. Mivel nem egyedül túrázom komolyabb felszerelés nem kell.
 A pár éve bemutatott Viper hátizsák rendkívül strapabíró, nem is túl nehéz, de kényelmetlen, a pánt bevág a hónom alatt, ha nagyobb súly van benne, a teteje pedig hátra felé dől, így beleakad mindenbe, valamint a külső zsebek nagyon hiányoznak, egy külföldi út alkalmával a vízhatlan rész sem bizonyult vízhatlannak.
 Ha már megvetted a fent emlegetett túlélő túracsomagot, vedd ki a fél kilós összecsukható szerszámot, az iránytűt még otthon ellenőrizd le, hogy használható-e, a kínai túlélőkést tedd ki a falra és vegyél pár ezer forintért egy könnyű Opinel 8-ast, ennél nagyobb késre nem lesz szükséged a pár órás túra alatt. Egy ekkora túra alatt nem lesz szükséged a nehéz fém kulacsra sem, az ásványvizes palack visszaváltható, összenyomható üresen. Nem lesz szükséged sem az ásóra, sem a kis összecsukható baltára, a tűzgyújtó eszközöket is hagyd otthon, az év nagy részében tűzgyújtási tilalom van, ebből kifolyólag a főző felszerelésre és az edényekre sem lesz szükség. A 24 órás katonai fejadag helyett rakj el pár banánt és csinálj egy szendvicset, lehetőleg ne párizsiból ami gyorsan megromlik, inkább félkemény sajtból és tartós szalámiból vagy kolbászból a paradicsomot, paprikát, uborkát csomagold külön. A szendvicsbe jók a lágy penészes sajtok is (pálpusztai, camembert, hermelin, brie, romadur), de ezeket lehetőleg másoktól távolabb fogyaszd el, főleg nyáron. A konzerv 40°C-ban nem túl ideális, a doboz felpukkad a nap végére, ráadásul az üres dobozt is cipelned kell.
A néhány éve bemutatott övtáska önmagában is elég egy rövid túrára (Paprikás-patak, Holdvilág-árok kis kör, Csillebérc - Budaörs) a kulacs helyett 0.5l - 0.7l-es ásványvíz elfér a hálós részben, belül íratok, müzliszelet, iránytű, zsebkés is kényelmesen elfér. Időközben kiderült, hogy nem "noname" egy eldugott helyen találtam egy M-Tramp címkét.

Megjelent egy hiánypótló mű egy sokat szidott műfajról a black metalról. 
Egy rövid bevezető végig vezet a műfaj gyökerein alaposan kivesézve melyik elem honnan lett beemelve a műfajba, a stílus szerteágazásáról, minden lényegesebb elemet megemlítve. több, mint száz zenekarról egy-egy rövid ismertető képekkel gazdagon illusztrálva műfaji lebontásban. 
Számomra egy átfogó mű helyett mégis inkább egy befejezetlen lexikonra hasonlít melyből rengeteg magyar elem, zenekar kimaradt. Szívesen olvastam volna az első 666 fesztiválról, a Gellért-hegyi sátánistákról, de hiányoltam olyanokat is, mint a Sear Bliss, Tari öcsit és a zenekarát az Aureas ætast. Szívesen olvastam volna egy-egy országról, hol miként fejlődött az irányzat (finn, norvég, svéd, ukrán, magyar színtér).
A könyv hiányosságai ellenére így is kötelező olvasmány a stílus kedvelőinek.

Beszerezhető: Black metal – Empyreum Kiadó

Hősök Kapuja Hagyományőrző Baráti Kör szervezésében került megrendezésre a XV. Hód-tavi Csata Emléknap Hódmezővásárhelyen.
A változatos programok ellenére alig néhány tucatnyian jöttek össze a rendezvényre az ország több pontjáról viking, ős magyar, kun hagyományőrzők.

A rendezvény felvonulással indult aminek célja, hogy megkoszorúzzák Géza fejedelem és felesége Sarolt domborművét. A hőség miatt, mi nem követtük őket, inkább kipróbáltuk az íjászatot és megtekintettük az egy szem árus faesztergályos munkáit.
Közben zajlott a főzőverseny és a felvonulók visszaérkezése után nem sokkal indult a pufikardos verseny.
A verseny első fordulója után mi elmentünk enni a Zátony pizzériába ami egy olcsó, de hangulatos hely.
Mire visszaértünk a fémkardos versenyek lezajlottak és következett a buhurt bemutató. Ez nekem új volt, legalábbis élőben. 

A bemutató után indulnunk kellett haza. Jövőre viszont mindenképp ott leszünk ismét. Köszönjük a szervezőknek a nagyszerű rendezvényt.

Mindenkinek van egy első, nekem ez volt az. A lemez megjelenésekor már cirka öt éve hallgattam Oi! zenét (na jó, a Mos-oi!-t kicsit régebb óta). Ez volt az első fémesebb hangzású RAC album amit meghallgattam.  A lemezt Thory másolta át nekem kazettára (mint megannyi más lemezt is), nagyjából akkor amikor az interjú a zenekarral megjelent a Pannon Bulldogban. Nagy hatással volt rám, ez teljesen újszerű volt számomra. A kazettát rongyosra hallgattam. 



Nagyon sajnáltam, hogy ezen a korongon és két kislemezen kívül nem adtak ki több lemezt. Szerintem nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy ez a lemez is hatással volt annak idején az NC38 zenéjére.
A lemezt a Rebelles Européens adta ki, sima két oldalas borítóval, ma már elég puritánnak számít, de ne felejtsük el, a lemez 35 éves.
Itthon sajnos nem kapható egyik kiadónál sem, én az utolsó példányt hoztam el a Damjanich utcából.
Aki szeretne belőle menjen oda és csapkodja a pultot, hogy szerezzenek még. A gyűjtőknek halkan megsúgom, hogy ebben az évben az Egyesült Államokban kiadták bakeliten.

Legutóbb nem kimondottam vásárlási céllal mentem le a Nordic Sun Kulturális Központba, akciós volt a kézműves sör és ez vonzott meg a jó a társaság.



Persze, ha már ott voltam szétnéztem és vettem pár dolgot, például egy új Übermensch pólót (ennyit arról, hogy öt évig nem veszek több pólót) és egy Thor Steinar fürdőnadrágot, egy CD-t amiről már írtam és egy gyűrűt ami nagyon megtetszett, bár valószínűleg sosem fogom hordani.



Mire az első sört legurítottam megszaporodott a vendégek száma, így leültünk egy asztalhoz játszani, egy történelmi, stratégiai városépítős társasjátékra esett a választás. Elég összetett játék, szóval még párszor biztosan játszanom kell, hogy meg tudjak nyerni egy partit. Szóval igazán jól telt a délután / este, a játéknak és a társaságnak köszönhetően a sör sem fogyott, inkább beszélgettünk, zenét hallgattunk és találgattuk milyen játékokra lenne még szükség, mivel játszanánk szívesen. Sakk van, bár abban sem vagyok túl jó, de ha kevesebben vannak vagy épp nincs senki a csapos szívesen játszik bárkivel.
Ha közelebb laknék a fővároshoz egész biztosan gyakori vendég lennék, de így is egész biztos, hogy a szabad hétvégéimen ott leszek.

Ismét nagyobb társasággal indultunk délre. Az út jó hangulatban telt, a határt már a balkáni ízekre kiéhezve léptük át. Első utunk egy belgrádi étterembe vezetett a Дурмитор-ba. A reklámban azt írták vannak húsmentes ételeik, de a kínálat elég szegény, így az előételekből és a salátákból választottam. A többiek helyi ételeket ettek sok salátával, sült és töltött húsokat a végén pedig desszertekkel zártuk az étkezést. Mint minden szerbiai étkezésnél így itt is népszerű volt a kajmak, töltelékként, kiegészítőként egyaránt.





A szállásunk egy apartmanban volt. A választás részben a jakuzzi miatt esett rá, de mint az a helyszínen kiderült az csak a nászutas lakosztályhoz jár, persze egy marék euróért bárki használhatja. Az exclusive elnevezés ellenére alig volt nívósabb a hely egy jobb munkásszállónál. Persze az időnk jelentős részét nem itt szándékoztuk eltölteni, így engem túlzottan nem zavart. A szálláshoz nem járt reggeli sem, ami azért már számomra is bosszantó volt, szerencsére volt a közelben egy kézműves pékség ahol valódi bureket készítettek és nem azt a töltelék szegény csigába feltekert változatot amit minden sarkon megtalálható pékségben (Пекарa) lehet kapni.


Az estét a már törzshelyünkké vált pubban töltöttük. Nagyon sok ismerőssel találkoztunk és az est meglepetése volt, hogy fellépett a kedvenc szerb zenekarom az Iz Revolta. Nagyszerű hangulatot csináltak és minden jelenlévő nemzet fiaihoz volt pár kedves szavuk valamint, ha tudtak egy-egy dalt is eljátszottak nekik, nekünk magyaroknak a már megszokott Avanti Ragazzi-t, méghozzá úgy, hogy két magyar srác vokálozott a háttérben.
Lengyel, román és szerb ismerőseinkkel beszélgettünk, két román ismerősünk közül az egyik temesvári tud pár szót magyarul, de nem magyar származású, ellenben a másikuk magyar származású, de a családja már nem tud magyarul, ígéretet tett, hogy tanulni fogja a nyelvünket. Szerbiai ismerőseink közül többről is kiderült, hogy magyar származású a fiatalabb és az idősebb generációban is, a fiatalabb srác délvidéki anyanyelve a magyar, így készségesen segített fordítani. Nagyszerű éjszakát töltöttünk a srácokkal együtt. A taxis sztrájk miatt gyalog indultunk a szállásunkra, két sarokra tőle megálltunk enni, két utcai gyors étkezde volt nyitva, az egyik nem árult húsmentes ételt, a másik készségesen készített nekem rántott sajtos szendvicset útitársamnak egy hatalmas hamburgert, mivel a magyar világnyelv itt is tudtak pár szót magyarul.
Másnap kávéval és burekkel indítottam a napot, majd még egy kávéval.

Városnézést terveztünk délelőttre, de az idő elszaladt így ebédelni mentünk egy hangulatos erdei étterembe, ahol szabadtéren ebédeltünk. Mint szinte mindenhol így itt is volt egy pincér aki beszélt magyarul, egy vajdasági srác aki rendszeresen jár át a határ innenső felére is, Szegedre, Budapestre.


Szinte valamennyien ettünk levest én paradicsom levest választottam, mások vagy ezt vagy valamilyen húsos levest.


Remélem senki nem gondolt arra, hogy sajtot ettem második fogásnak, három féle grill sajt, kajmakkal töltött paprika, kajmak, sajtkrémek kerültek elém, köretnek egy egyszerű zöld salátát választottam, ami meglepően finom, krémes balzsamecettel volt leöntve, fontos a diéta.
Délután egy rövid városnézést tartottunk, én a főutcát szerettem volna megnézni, de Александар Вучић szerb elnök melletti szimpátia tüntetés miatt tele volt a város rendőrökkel a főutca pedig tüntetőkkel, a taxis sztrájk miatt pedig messzebbre nem igazán jutottunk volna így pár mellék utcát és a főutca egy részét tudtuk megnézni. 
Nándorfehérvár Budapesthez hasonló város kulturális, építészeti, népességi szempontól egyaránt, talán a közlekedés elmaradottabb.
Sétánk során találtunk egy Michelin csillagos etno jellegű éttermet, amit egyszer ki fogunk próbálni, elmentünk a helyi magyar nagykövetség előtt, amely a fővárosi Andrássy úthoz hasonló hangulatú, bár keskenyebb utcában található.


Ettünk fagyit, ami nagyon édes volt, elnyomta kicsit az eredeti ízét és furcsa is volt, mert a frissítőik, üdítőik, limonádéik általában cukormentesek.
Útitársnőnk vett pár száz forintért egy legyezőt amit este már tízszeres áron is megvettek volna tőle.
Városnézés után még pihentünk egyet az esti buli előtt. 
Az estét a megszokott helyen töltöttük. Ezen az estén lengyel, német, spanyol és helyi zenekarok húzták a talpalávalót. A terem zsúfolásig volt, így a koncertekből nem sokat láttunk, a hőség ellen hoztak hatalmas ventilátorokat, de páran odaálltak közvetlen eléjük, így sajnos nem sokat értek.
Helyi fiatalok árultak pólókat, 14-15 különböző mintájú volt, ezek közül egy tetszett, de az pont nem volt a méretemben, szóval szemrebbenés nélkül be tudtam tartani az idén nem veszek több pólót ígéretemet.
A szervezők is hoztak pár pólót, de nem volt új termékük, a régiek többsége vagy megvan, vagy nem tetszik.
A fellépők sem hoztak semmilyen árút sajnos, egyedül a spanyolokkal tudtam matricákat cserélni. Egyébként meglepően sok fiatal volt és a többségük skinhead volt, míg nálunk pár hónap kopaszkodás után beszippantja őket valamelyik szervezet és azonnal leveszik a bakancsot, a legtöbb országban szerencsére ez nincs így.
Másnap az előzőnaphoz hasonlóan a pékséggel indítottam, de nem csak reggelit vettem, hanem hoztam itthonra is bureket, majd a kávézóba vettem az irányt, de vasárnap egyik közeli kávézó sem nyitott ki kilenc óra előtt, így kicsit távolabb kávéztunk.



Kicsekkolás után Szabadka felé vettük az irányt, ahol asztalfoglalásunk volt a Boss étteremben, maga a létesítmény nem egy szimpla étterem, hanem egy komplexum, belsőtérrel, udvarral, fél utcát magába foglaló utcafronttal, két konyhával. Mivel bent elromlott a légkondi így az utcára kerültünk, egy árnyas szakaszon kaptunk asztalt.



Többnyire alkohol mentes koktélokat ittunk, grapefruit levet, cukormentes limonádét és hasonlókat. Néhány italt ehető virágokkal díszítettek. 


Én gombakrém levest ettem, ami kicsit más volt, mint amit itthon megszoktam, de összességében finom volt. Egyik útitársam tatár beefsteaket evett, ezt az ételt itt láttam először, eddig csak a nevével találkoztam.
Számomra a második fogás egy könnyű rakott, grillezett karfiol volt, ez elég kis adag volt még a köretnek szánt babpástétommal együtt is.


Szóval egy kis süti még simán lecsúszott, azzal viszont már bőségesen jól laktam.


Természetesen az ehető virágok ezekről sem maradhattak le. Még pár kép az ételeinkről:




Étkezés után célba vettük a helyi multit és bevásároltunk kajmakból, ajvárból, sajtokból, sajttal töltött paprikbából.
A pultosnő készségesen segített mindenben és szinte már ismerősként bánt velünk.
Hazafelé megbeszéltük, hogy idén még jó lenne egyszer kiugrani Nándorfehérvárra, szóval ha minden jól meg lesz még év végén egy gasztronómiai kalandunk.

A fiatal zenekar épp csak életjelt adott magáról a White Noise rádió válogatásán és tessék, íme egy teljes albummal jelentkeztek. 13 nagyszerű, szókimondó szerzemény. 12 magyar nyelvű és egy német nyelvű dallal.  Megmondom őszintén egy kissé összecsapott, tizenkettő egy tucat korongra számítottam, de nagyot csalódtam, pozitív értelemben. Nagyszerű zene, érthető dalszövegek, tartalmilag pedig visszatért a '90-es évek. Van szó mindenről a skinhead gyökereikről, történelmi témákról, aktualitásokról. Engem lenyűgözött a korong, a hazai RAC színtér lemezeinek listáján nálam felkerült a top ötbe. Nem csinálnak semmi újat, de amit csinálnak azt kiválóan teszik. Van némi korai Archívum hatás, némi német RAC, mindez fiatalos lendülettel előadva.
A lemezt a német Waffenbrüder Production adta ki, a dizájn a zenészek munkája, 16 oldalas szövegkönyv, olvasható szövegek, köszönő lista, zenekari fotó szóval van minden ami elvárható egy ilyen kiadványnál. A szövegek alatti képek kicsit sablonosak, de a fiatalabb korosztályt le fogja nyűgözni az idősebbekből nosztalgikus érzéseket csal elő.
Beszerezhető: Hunyadi 25 – Utolsó Bástya – nsbp.shop
vagy a Nordic Sun kultúrális központban ahol már társasjátékok is várják az érdeklődőket.

Az első ami megfogott az albumban az a borító, egyszerű mégis nagyon ütős. Ha már itt tartunk akkor folytassuk ezzel, a lemez három blokkos (hat oldalas) digipack csomagolást kapott, ugyanaz a stílus végig. Négy oldalas szövegkönyv az összes dalszöveggel, a borítót természetesen nem rontottam volna el fényképpel, de a szövegkönyv így elég puritán, egy pár fénykép a zenekarokról, köszönő lista, a Vendettától egy búcsú üzenet szerintem belefért volna. Már megint telhetetlen vagyok.
Mind a két zenekar hozta az elvárt szintet, sőt a Vendetta szövegei elég közel állnak most hozzám főleg a Büszkeség és Hazaszeretet valamint a Kilencvenes évek. Mind a két zenekar kedveskedett egymásnak egy-egy feldolgozással, a Vendetta a Káosz és Gyermekeit választotta, mely a mai napig rendszeresen felcsendül a Törvény koncertjein. Maciék a Jövőért című számot választották. Az EU-Tanázia című szám elég sötét képet fest a jelenünkről bármiféle megoldás nélkül. A másik szám ami nagyon tetszik tőlük az A legnagyobb Viharban, nem maga a zene, hanem a jól megírt szöveg.
Mind a zenészek, mind a kiadó kitettek magukért, nagyszerű kiadvány került a polcomra. Aki szeretne belőle ne habozzon, valószínűleg ez lesz az év legjobb hazai kiadványa és, mint ilyet valószínűleg gyorsan el fogják kapkodni.
Beszerezhető: http://www.loyalty-records.com/

https://nsbp.shop/termek/vendetta-feher-torveny/

Két nagyszerű spanyol nyelvű zenekar egy lemezen, a B&H színeiben a chilei Odal Sieg és madridi Odal a Hammer Skins köreiből. A lemez eredetileg 2002-ben jelent meg a rövid életű P88 kiadónál, akkor a lemez még nem jutott el hozzám, csak a dalokat tudtam meghallgatni a világhálón, olyannyira megtetszett, hogy pár évvel később be is szereztem a BHS Service gondozásában megjelent split albumot amin az Odal szerepel a Titkolt Ellenállás és az Operacion Racewar társaságában, ha jól emlékszem még a Lél recordstól vettem a korongot.
A lemez az Odal Sieg dalaival indul hét dallamos RAC nótával szerepelnek a lemezen, melyek között egy ballada is szerepel, az Odal szintén hét szerzeményt hozott a lemezre, hasonló stílusban. 
Kimondottan jó újra hallani végre jó minőségben ezeket a dalokat.
A lemez három részes digipack csomagolást kapott, köszönő lista mindkét zenekartól, rövid bemutatkozás, zenekar fotók is helyet kaptak rajta.
Az újrakiadást a Waffenbrüder recordsnak és a Culto Solar recordsnak köszönhetjük.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/odal-odal-sieg-bajo-el-signo-de-odal/

A mostani shopingolásom a Vendetta / FT lemez megjelenésére időzítettem, az már csak hab volt a tortán, hogy egy régi kedvenc lemezem újra megjelent, ez az Odal/Odal Sieg split, és szerencsére volt még egy darab az új London Breed korongból. Még egyiket sem volt időm végig hallgatni, de idővel mind háromról lesz egy rövid ismertető.



Ha már ott voltam szétnéztem és nézelődés közben ittam egy pisztáciás sört, nekem bejön, van akinek kicsit édes, van akinek gyümölcsös, de nekik van pilzeni típusú csapolt és dobozos sör is.



Nézelődés közben átlapoztam egy régebbi huligán újságot, igazság szerint reménykedtem benne, hogy lesz Zsarátnok folyóirat amiből télen tudtam hozni egyet, ez a magyar ősvallás követők lapja. Nézelődés közben begyűjtöttem pár matricát ami a vásárlóknak van kitéve.


Vannak "új" használt cuccok, egy részük sosem volt hordva. Ezek közt több Thor Steinar termék is van valamint huligán / ultra termékek is. A pólók közt hasonló volt a helyzet, szintén volt több olyan amit még nem hordott senki, ezeken annyit agyaltam, hogy végül amiket kinéztem elvitték mire rászántam magam a vásárlásra.


Végül egy Übermensch pólóval lettem "gazdagabb" , ennyit arról, hogy öt évig nem veszek új pólót, meg CD-t sem....


A shop még mindig a Damjanich u. 56 szám alatt található.

A hársféreg az egyik legősibb és legérdekesebb lény a skandináv mitológiában. A skandináv mondákban kevés különbség volt a sárkányok és az óriáskígyók között, ezért a hársféreg gyakran ötvözte mindkét tulajdonságot. Általában megnyúlt, kígyószerű lényként ábrázolták, néha kis lábakkal vagy sárkányszerű vonásokkal.

A hársférgek közül a leghíresebb kétségtelenül Jörmungandr, a midgardi kígyó volt. Ez a hatalmas teremtmény a Midgardot körülvevő tengerben élt, és olyan hatalmas volt, hogy a saját farkát a szájában tartva képes volt körülvenni az egész világot. Ez a kép az Ouroboroszra emlékeztet – az önfelfaló kígyó ősi szimbólumára, amely az örökkévalóságot, a ciklusokat és a végtelen ismétlődést jelképezi.

Bár Jörmungandr kivételesen nagy volt, a gyűrűvé tekeredő hársféreg gondolata más mesékben is megjelenik. Úgy tartották, hogy egyes hársférgek úgy mozognak, hogy gördülnek, és a saját farkukat fogják. A midgardi kígyóval ellentétben ezek közül a lények közül sok nem a tengerben, hanem mélyen erdőkben, barlangokban vagy távoli hegyekben élt.

A hársféregnek is nagy mágikus erőt tulajdonítottak. Húsát, vérét és szívét különösen a bölcsesség és a természetfeletti tudás forrásának tekintették. A híres Sigurd-sagában a hős, Sigurd megöli Fafnirt, a hársférget. Munkáltatója azt követeli tőle, hogy készítse fel a teremtmény szívét az erejének elnyelésére. De mielőtt a szívet megennék, Sigurd véletlenül megérinti a hársféreg vérét, és lenyalja az ujjáról. Ezáltal képessé válik megérteni a madarak nyelvét – ami a mély mágikus belátás jele.

Hasonló motívumok más skandináv mesékben is megjelennek. Geijer és Afzelius egyik történetében egy fiú elkap egy hársférget, amely leveti a bőrét, hogy elmeneküljön. A fiú a ledobott bőrből pörköltet fő. Miután megette, széleskörű ismeretekre tesz szert a növényekről, ásványokról és a természet gyógyító erejéről.

Sok mesében a hársféreg nemcsak szörnyetegként, hanem átalakult emberként is megjelenik. A fiatal férfiakat átkokkal lehetett hársférggé változtatni, és – a későbbi mesebeli motívumokhoz hasonlóan – szeretettel vagy hűséggel kellett megváltani őket.

Azonban nem minden hársféreg volt hím. Egyes hagyományok nőstény hársférgeket írnak le, amelyek fakéreg alá vagy az erdő mélyére rakták petéiket. Ez szorosan összekapcsolta őket a természet vad, rejtett helyeivel.

A hársférgeket mérgező védekezőképességük miatt is féltették. Azt mondták, hogy kellemetlen szagú, tejszerű folyadékot tudnak köpni ellenségeikre – egy olyan anyagot, amely betegséget, romlást vagy akár halált is hozhat.

A skandináv mitológiában a hársféreg tehát sokkal többet testesít meg, mint pusztán egy szörnyet. Az ősi természeti erőket, a rejtett tudást, az átalakulást, valamint a hatalom és a pusztulás közötti veszélyes közelséget jelképezi.

                                                                             Lindwurm-kút - Ausztria

A Kraken a norvég folklór egyik leghíresebb tengeri szörnye. Az ősi mesékben egy óriási polipként vagy kolosszális tintahalként írták le, amely Norvégia és Izland közötti sötét vizekben rejtőzött. A tengerészek számára az Északi-tenger borzalmainak megtestesítője volt – egy hatalmas méretű lény, amely egész hajókat tudott a mélybe rántani.

Sok kutató azt gyanítja, hogy a legendák az óriáskalmárokkal való tényleges találkozásokból erednek. Ezek a mélytengeri lények már akkoriban hatalmas méreteket érhettek el.

Tizenkét-tizenöt méteres magasságot is elérhetnek. A tengerészek meséiben az ilyen megfigyeléseket valószínűleg generációkon át szépítették, mígnem egy szinte elképzelhetetlen szörny képét alkották meg.

A Krakenre vonatkozó első írásos említések a 18. század elejére nyúlnak vissza. Részletesebb leírást azonban csak 1753-ban adott Erik Pontoppidan dán püspök. Ő a Krakent egy óriási polipként írta le, amelynek teste olyan hatalmas volt, hogy képes volt lenyelni a hajókat, vagy a felszín alá vonni azokat.

Lehetséges azonban, hogy a lény sokkal korábban jelenik meg az északi ábrázolásokon. Egy 1539-ből származó térképen, amelyet a svéd tudós, Olaus Magnus készített, egy gigantikus tengeri szörny képe található Norvégia és Izland között. Bár Magnus nem nevezi meg, sokan ezt a Kraken korai ábrázolásának tartják.

Érdekes módon ez a lény kevésbé hasonlít egy óriáshalra, mint egy modern tintahalra, és inkább egy óriási halra, amelynek csápszerű karjai nőnek ki a fejéből. Ez az ábrázolás jól mutatja, mennyire homályos és képlékeny maradt a Kraken fogalma az évszázadok során.

A skandináv legendákban a Kraken nemcsak a mélytenger veszélyét testesítette meg, hanem az ismeretlentől való félelmet is. A hideg Északi-tengert egy titokzatos, láthatatlan erőkkel teli helynek tartották, és a Kraken a hullámok alatt rejtőző ősi erők szimbólumává vált – hatalmasak, kifürkészhetetlenek és halálosak.

A Hafgufa az egyik legrejtélyesebb tengeri szörny a skandináv folklórban, és állítólag Izland és Grönland körüli hideg vizekben élt. Az ősi legendákban egy hatalmas tengeri élőlényként jelenik meg, olyan méretű, hogy a tengerészek gyakran szigetnek nézték.

A legenda szerint a Hafgufa szokatlan vadászati ​​módszert alkalmazott. Állítólag egyfajta csalit vagy kellemetlen szagú anyagot öklendezett ki a szájából, hogy halakat csalogasson, és 

hogy más tengeri élőlényeket vonzzon. Miután elegendő zsákmány gyűlt össze, a hatalmas teremtmény hirtelen kinyitotta vagy becsukta a száját, és mindent felfalt a környezetében – a nagy halaktól a bálnákig, sőt alkalmanként még a hajókat és legénységüket is.

Az egyik legismertebb leírás a 13. századi norvég Konungs skuggsjá („A király tükre”) című műből származik. Ebben egy király mesél fiának a Hafgufáról, és elmagyarázza, hogy maga látta a lényt. Ugyanakkor kételkedik abban, hogy bárki is elhinné a történetét anélkül, hogy a saját szemével látná a szörnyeteget.

 A király a Hafgufát egy gigantikus halként írja le, amelynek teste olyan hatalmas volt, hogy az arra haladó tengerészek szárazföldnek hitték. Azt is hitte, hogy csak két ilyen lény létezik, és hogy nem tudnak szaporodni – különben a tengerek már rég tele lennének velük.

 Vadászmódszerének leírása különösen meglepő: Állítólag a teremtmény epét vagy táplálékot öklendez fel, hogy halrajokat vonzzon. Miután elegendő zsákmány gyűlt össze, a Hafgufa bezárta hatalmas száját, és egyszerre mindent felfalt.

A Hafgufát a 14. századi Örvar Odds saga is említi. Ott Vignir Oddsson, a kormányos egy olyan lényről mesél, amely bálnákkal, hajókkal és emberekkel táplálkozik – röviden, bármivel, ami a közelébe kerül. Leírja, hogyan rejtőzik mélyen a tenger felszíne alatt a szörnyeteg, csak hatalmas állkapcsa és orrlyukai állnak ki a vízből.

Vignir azt is elmeséli, hogyan hajózott legénysége egyszer ezek között a kiálló részek között, összetévesztve őket sziklákkal. Csak később jöttek rá a férfiak, hogy közvetlenül egy kolosszális szörny felett hajóztak. A találkozás állítólag Grönland partjainál történt – egy olyan régióban, amelyet a skandináv sagák gyakran ősi és baljós hatalmak birodalmaként írnak le

A Brunnmigi név nagyjából annyit tesz, mint „aki a kútba vizel” – ez a kifejezés közvetlenül utal pusztító természetére. Ezt a lényt a vízforrások megrontójának tartották, és betegséggel, halállal és egész közösségek bukásával hozták összefüggésbe. Mivel a tiszta víz létfontosságú volt a túléléshez, a Brunnmigit különösen veszélyes szellemként tartották számon.

Azt is hitték, hogy tettei aszályt és pusztítást okozhatnak. Egyes hagyományokban a Brunnmigi groteszk ember és róka hibridként jelenik meg – egy hátborzongató lény, amely ritkán mutatja magát, de amelynek hatása pusztító lehet.

Egy jól ismert találkozás ezzel a szellemmel a Hálfs-sagában, a Hálfsrekka-ban található. Ott Hjorleifr király találkozik a Brunnmigivel, amint az egy forrás vizét szennyezi. A király szembeszáll a lénnyel, és egy égő lándzsával fenyegeti meg.

A szellem azonban nem erőszakkal, hanem sötét jóslattal válaszol. Katasztrófát jövendöl Hjorleifr és felesége, Hildr számára. Kijelentése kevésbé tűnik puszta jóslatnak, inkább átoknak – annak jelzésére, hogy a lény mágikus erővel bírt.

Ez az ábrázolás a Brunnmigit a skandináv Seiðr mágiához köti, amely nemcsak a jóslást, hanem a sors tudatos manipulálását is magában foglalta. Ez a szellemet nemcsak pusztító szörnyetegként ábrázolja, hanem természetfeletti lényként is, aki mély kapcsolatban áll a sötét mágiával és Észak rejtett erőivel.

A draugr az egyik legismertebb élőhalott volt a skandináv folklórban, és számos skandináv sagában megjelenik nyughatatlan visszatérőként. A kifejezést azokra a lényekre használták, akik a halál után nem jutottak el a túlvilágra, hanem az élők világában maradtak. Ezek gyakran olyan emberek voltak, akik életükben kegyetlenek, kapzsik vagy sötét vágyak emésztették őket. Más mesékben a draugr olyan áldozatokból született, akiket maguk is megöltek egy ilyen élőhalott lények, és továbbvitték az átkát.

A draugrokat nemcsak egyedként tartották rettegve. Egyes történetekben egész élőhalott csoportokat gyűjtöttek maguk köré, és falvakat és tanyákat változtattak a terror helyeivé. Megjelenésüket a szerencsétlenség, a betegség és a romlás jelének tekintették.

A draugr megjelenése a legendákban változatos volt. Néhányat szinte élethű lényként írtak le – csak sápadt, jegeskék bőrük árulta el valódi természetüket. Mások bomló, felfúvódott és halál által megjelölt holttestekként jelentek meg. Romló testük ellenére hatalmas erővel rendelkeztek. Azt mondták, hogy puszta kézzel képesek voltak ajtókat betörni, falakat lerombolni, sőt egész épületeket is lerombolni.

Fizikai erejük mellett a draugrokat természetfeletti képességekkel is ruházták fel. Azt mondták, hogy képesek belépni az élők álmaiba, félelmet kelteni, és lassan őrületbe vagy kétségbeesésbe kergetni az embereket. Jelenlétüket gyakran sötétséggel, rémálmokkal és nyomasztó hideggel hozták összefüggésbe.

Ahhoz, hogy egy draugr végleg megállítsa, meg kellett akadályozni, hogy a halott személy újra feltámadjon. A kereszténység előtti időkben ez gyakran a holttest elpusztítását vagy valamilyen különleges módon történő rögzítését jelentette. A kereszténység terjedésével azonban konfliktus merült fel, mivel a testet meg kellett őrizni az ítélet napján való feltámadásra.

Ezért új módszereket fejlesztettek ki a visszatérők semlegesítésére. A feltételezett halottakat a településektől távol temették el, gyakran magas kőfalak mögé vagy távoli helyekre. A testeket nehéz kövekkel leterítették, néha lefejezték, vagy más módon rögzítették, hogy ne tudják elhagyni sírjukat.

Ha ezek az intézkedések mind kudarcot vallottak, csak egy utolsó megoldás maradt: a test teljes hamvasztása. A tűzet tartották a legbiztosabb módnak arra, hogy a draugrt végleg száműzze az élők világából.

A Huldrák – akiket gyakran többes számban Huldernek neveznek – a skandináv folklór legismertebb lényei közé tartoznak. Általában az emberek számára kivételesen szép erdei nőkként jelentek meg: titokzatosak, vonzóak és szinte természetfeletti aurával rendelkeztek. De e szépség mögött valami furcsa és hátborzongató rejlett.

Akik jobban megnézték, felismerhették valódi természetüket. Néhány huldra állatfarkat viselt, gyakran tehén vagy róka farkát. Másoknak beesett hátuk volt, amely egy kivájt fatörzsre emlékeztetett – annak jeleként, hogy nem teljesen emberek voltak, hanem inkább a vadon és a túlvilág lényei.

A régi mesékben a huldrák szépségüket arra használták, hogy távoli erdőkbe, barlangokba vagy rejtett helyekre csalogassák az embereket. Ott sok áldozatuk a bűvkörükbe esett. Egyes történetek szerint a lények fokozatosan megfosztották az embereket vitalitásuktól és eszüktől. Mások olyan férfiakról mesélnek, akik visszatértek, de örökre kísértette őket a huldrák iránti vágy, és soha többé nem találtak békét.

Néhány legenda a huldrákat olyan lényekként is leírja, akik gyermekeket cseréltek. Állítólag az emberi csecsemőket elrabolták, és félig ember, félig természetfeletti utódokkal helyettesítették – a huldrák és emberek közötti egyesülésből született gyermekekkel.

Veszélyes természetük ellenére a huldrákat nem tartották kizárólag rosszindulatúnak. Különösen a vadászok, halászok és utazók nyerhették el kegyeiket, ha tisztelettel bántak velük. Akik udvariasak maradtak, nem gúnyolták ki másságukat, és mindenekelőtt nem említették állati farkukat, sikeres vadászatra, gazdag fogásra vagy biztonságos útra számíthattak.

A hangulatuk azonban ugyanolyan gyorsan változhatott. Bárki, aki megsértette, elutasította vagy kigúnyolta valódi alakjukat, szerencsétlenséget, eltévedést vagy az erdő szellemének haragját kockáztatta. Ezért a Huldrával való találkozást mindig veszélyesnek és kiszámíthatatlannak tekintették.

A norvég folklórban számos név létezik a hasonló lényekre, többek között Skogsrå, Vittra és Ellefolk. A regionális eltérések ellenére mindegyik ugyanazt a koncepciót testesíti meg: a megszelídítetlen természet rejtett erejét és veszélyeit. A Hulder így magát az erdőt szimbolizálja – gyönyörű és csábító, mégis tele titkokkal, hatalommal és veszéllyel.

A trollok a skandináv folklór legismertebb lényei közé tartoznak. A trollok, törpök és más természetfeletti lények közötti határok azonban gyakran elmosódottak voltak a skandináv képzeletben. Az északi népek nem tettek olyan szigorú különbséget ezek között a lények között, mint ahogy a modern ábrázolások gyakran teszik.

Erre egy jól ismert példa Alvis törp történetében található. Amikor Thortól megkéri lánya kezét, Thor kérdésekkel tartja ébren napfelkeltéig. A nap első fényében Alvis kővé változik – ez a jellemző később elsősorban a trollokhoz kapcsolódott. Az ilyen átfedések azt mutatják, hogy a törpök és a trollok szorosan összefüggtek az ősi hagyományokban.

Az istenek, óriások, tündék és más lények közötti különbségek is gyakran tisztázatlanok maradtak. Ezen alakok közül sok egyszerűen a vad és megszelídítetlen természet erőit testesítette meg, vagy a mindennapi emberi életen túli rejtett világhoz tartozott.

A skandináv mesékben a trollok különböző formákban jelennek meg. Néhányat óriási, csúnya lényekként írtak le, akik erdők, hegyek vagy magányos völgyek mélyén éltek. Mások kisebbeknek és inkább törpéknek tűntek – visszahúzódó lényeknek, akik földalatti barlangokban, sziklarepedésekben vagy távoli lakhelyeken éltek.

A trollokat gyakran ősi lényeknek tartották, majdnem olyan régieknek, mint maga a táj. Egyes történetekben lomhák és lassúak voltak, mintha szorosan kapcsolódnának a sziklákhoz, a hegyekhez és a földhöz. Más mesékben szinte embernek tűntek, mégis a látható világ szélén éltek, és továbbra is a Túlvilághoz tartoztak.

A legtöbb troll elszigetelt életet élt kis családi csoportokban, és kerülte az emberekkel való kapcsolatot. Mindazonáltal veszélyesnek tartották őket, különösen az utazók számára, akik távoli vidékekre merészkedtek, és akaratlanul is megzavarták a trollok nyugalmát.

Bárki, aki belép a területükre, kockáztatta, hogy eltéved, megtámadják, vagy eltűnik a vadonban. Így a skandináv folklórban a trollok az érintetlen természet rejtett veszélyeit testesítették meg – az észak hatalmas lényei, akik mítoszok, félelem és ősi tájak közepette léteznek.

A nøkkenek, más néven nixik vagy nøkk, a skandináv folklór rettegett vízi szellemei közé tartoztak. Tavak, folyók és sötét erdővizek titokzatos lényeinek tartották őket, és különösen a csábítással, a mágiával és a halálos veszéllyel hozták őket összefüggésbe.

Sok mesében a nokkenek férfi vízi szellemekként jelentek meg, akik a hegedülés mesterei voltak. Kísértetiesen szép dallamaikkal nőket, gyermekeket, sőt néha férfiakat is elcsábítottak távoli partokra vagy mély vizekbe, ahol áldozataik végül megfulladtak. Éneküket és zenéjüket szinte ellenállhatatlannak tartották – szomorúnak, szépnek, mégis veszélyesnek.

A nokkenekről úgy tartották, hogy különösen aktívak a nyárközép és a karácsony idején. A skandináv gondolkodásban ezeket az időszakokat olyan pillanatoknak tekintették, amikor a világok közötti határ elvékonyodik, és a természetfeletti erők könnyebben befolyásolhatják az embereket.

Egyes hagyományokban a nokkeneket a fossegrimekkel azonosítják – olyan vízi lényekkel, akik nemcsak veszélyt jelentettek, hanem rejtett tudással is rendelkeztek. Azok, akik tisztelettel bántak velük, vagy bizonyos áldozatokat mutattak be, rendkívüli hegedűjáték-készségeket tanulhattak tőlük. A fossegrimek zenéjéről azt mondták, hogy olyan erőteljes, hogy még a vízesések, a fák és maga a természet is táncolni kezdett dallamainak ritmusára.

Néhány történet arról is beszámol, hogy egy csepp nokken vére is képes volt ugyanezt a varázslatos ajándékot adni. Ennek eredményeként ezeket a lényeket nemcsak félték, hanem a rejtett művészet és az ősi mágia őrzőinek is tekintették.

A nokkeneket alakváltóknak is tartották, és nem volt állandó megjelenésük. Gyakran árnyékos alakokként írták le őket, amelyek a víz mozgásában jelentek meg – múlékonyak és alig tapinthatók. Különösen jól ismert a folyópartokon vagy tavakon megjelenő fehér ló. Ezt a képet gyakran a fehér zuhatagok és az áramló víz kiszámíthatatlan erejének szimbólumaként értelmezik.

 A norvég képzeletben a nokkenek a természet veszélyes szépségét testesítették meg. Azokat az erőket képviselték, amelyek egyszerre képesek lenyűgözni és pusztítani – titokzatosak, csábítóak és ugyanolyan halálosak, mint a mély vizek, amelyekben éltek.

A Selkolla az izlandi folklór egyik legkísértetiesebb lénye. A legendákban néha látszólag hétköznapi nőként, néha pedig egy zavaró alakként jelenik meg egy fókafejjel. Ez a változékony megjelenés tette őt valahová az ember, az állat és a túlvilág közé. 

A legenda szerint a Selkolla a földön vándorolt, ártatlan férfiak társaságát keresve. Csábításával betegséget, gyengeséget és szerencsétlenséget hozott áldozataira. A 13. századi keresztény püspök, Guðmundr Arason démoni lényként írta le, aki megtámadta a férfiak férfiasságát, fizikailag és mentálisan is legyengítve őket.

Származási története az izlandi sagák legsötétebb történetei közé tartozik. A hagyomány szerint szülei egyszer elvitték megkeresztelni. Az út során azonban megálltak, hogy kielégítsék vágyaikat, és felügyelet nélkül hagyták a gyermeket. Amikor visszatértek, fekete és torzszülött gyermeküket találták. A gyermek egyszerre halottnak és látszólag halottnak tűnt. A szülők ijedten megpróbáltak elmenekülni, de a gyermek sírni kezdett, és visszahívta őket. Ennek ellenére nem merték megérinteni a zavaró alakot. Ehelyett segítséget kértek. Mire azonban visszatértek, a gyermek eltűnt.

Selkolla leírása, mint élő és halott, erősen emlékeztet a skandináv Hél istennőre, akit félig testszínűnek, félig fekete vagy kéknek ábrázoltak. Hélhez hasonlóan Selkolla is az élet és a halál, az emberség és a pusztulás közötti állapotot testesíti meg.

A későbbi keresztény hagyományokban egyre inkább démoni alakként jelenik meg. Állítólag Guðmundr Arason püspök végül kiűzte Selkollát egy olyan területről, ahol szerencsétlenséget terjesztett. A legenda szerint az ördög szolgájának bélyegezte, és hét keresztet állított köré, hogy megtörje hatalmát és száműzze.

Selkolla története tükrözi a változó skandináv világnézetet. A köztes lényekről és a túlvilágról alkotott régebbi pogány elképzelések keveredtek a bűnről és a démonokról alkotott keresztény elképzelésekkel. Ez a Selkollát a kísértés, a félelem és az élet és halál közötti hátborzongató határ szimbólumává alakította.

A kiadó már évek óta mondogatja, hogy szeretne egy mini CD-t kiadni. Hát íme eljött az ideje, bár az alap formátum a hagyományos CD-é, de a hátulján csak a mini CD méret van megnyomva.
A kolumbiai brigád stílust váltott, a korábbi Oi! zene helyett, RAC-t és klasszikus HC-t nyomnak. Nem erőltetik, nem tolják túl, felismerhető maradt a zenéjük, csak már más a stílus. A '80-as években gyakran találkozhattunk ilyennel itthon is, főleg punk zenekaroknál, de néhány Oi! bandánál is.



A lemezen négy új dal van és három régebbi slágerük koncert verziója elég jó minőségben.
Három blokkból álló (hat oldalas) digipack csomagolás fényképekkel, köszönőlistával, zenekar fotóval, négy oldalas szövegkönyv olvasható szövegekkel, kiváló grafikákkal. Szóval egy igazán tökéletes kiadvány.
A korong a Nordic Sun Records és a Culto Solar records közös kiadványa mely 300 példányban jelent meg.
Szóval, ha szeretnél siess, mert elég jól fogy a lemez.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/eugenesia-sangre-y-revolucion/

A London Breed várva várt albuma végre megjelent és az ízelítő alapján nem fogunk csalódni benne:

Egy friss skinhead muzsika németföldről:

A Stahlgewitter már egy meg is osztott egy számot az új albumáról, egész biztos, hogy itthon gyorsan elkapkodják, szóval jelezzétek az igényeteket a terjesztőknek:

Egy új dal a német Jules Hates Franktől:

Amikor az ember 200 Km-t utazik olyankor egy egész napos programra készül. 
A dinnyési Várpark felnőtteknek egyáltalán nem ilyen. 



Az egész egy családi vállalkozás minimális személyzettel, pénztáros helyett automata van ahol csak készpénzzel lehet fizetni. Természetesen támogatom a készpénzhasználatot, de a mai világban már lennie kellene más lehetőségnek is, de legalább egy bankautomatának a jegyautomata mellett.
A beléptetés szintén digitális, a bénábbak simán kint maradhatnak, az ügyesebbek pedig többen is bemehetnek egy jeggyel. Mindkettőre láttunk példát.
A felnőtt jegy 2500 Ft, ami elsőre nem sok, de amikor megnézzük mit kapunk érte már más véleményen leszünk.
A parkban nagyjából két tucat mini vár van felépítve, nem a jelenlegi, hanem a feltételezett eredeti formájában és 90%-ban a jelenlegi határon túli várak. Így gyakorlatilag egyet sem ismertünk fel és a Vitány vár és a Drégely vár volt az a kettő ahol már jártunk korábban, pedig mind ketten nagy vár rajongók vagyunk.



A makettek az eredeti anyagukból vannak felépítve, tégla, kő, palánk illetve földvárak láthatóak. Ha alaposan végig nézzük mindet akkor sem tart egy óráig. A várpark mellett van egy mini skanzen ahol fából és nádból épült épületek láthatóak, ezek közt van néhány templom, a többség a régi tanyavilág hangulatát utánozza vályog épületek nélkül.
A várparknál van egy kis szoba a magyar várkutatók emlékének szentelve, a skanzenben néhány árus, akik többnyire "temus" termékeket árulnak minimális haszonnal. Egy helyen voltak csak helyi hűtőmágnesek.
Itt volt néhány gyerekfoglalkoztató, illetve gyerekjáték.
A park körül a kerítésben kerámia szobrok vannak kiállítva, legalább 100 mini szobor. 



A bejáratnál egy nagyobb szobor Emese álmáról, a Turul nemzetség születéséről, a várak körül kopjafákon kerámia plaketteken magyar uralkodók képei, ezek nem túl élethűek, inkább karikatúra jellegűek.
A parkban van büfé, de elég szerény felhozatallal, illetve van egy kisvasút, ami körbejárja a skanzent 1500 Ft-ért, csak gyerekeknek.
Mi kétszer megnéztünk mindent, fényképeztünk, pózoltunk, reggeliztünk, de így is kevesebb mint két órát töltöttünk bent.
Gyerekeknek kiváló oktató anyag lehet, felnőtteknek inkább csak akkor javaslom, ha átutazóban megállnak egy órára pihenni.

Úgy tűnik a fiatal magyar csapat a Hunyadi 25 kész van a stúdió munkákkal, így hamarosan megjelenhet a debütáló albumuk.

A Batallón De Castigo tribute lemez is célegyenesben van, valószínűleg az év vége felé jelenik meg.

A Nordic Power válogatás album is elkészül lassan, a keverés és a grafikai munkák vannak hátra, ha igazak a pletykák.

Jesse úgy tűnik belassult, a korábban rendkívül aktív énekesről, most semmi hír.

Szintén csend van Ol' Lonsome Jones házatáján is, a tavalyi válogatás album óta nem hallottuk a hangját. Lehet, hogy valami egészen új zenei stílussal jelentkezik.

Felröppent a hír, hogy a tavalyi Night of The Nordic Sun felvételeiből készül egy split album. Remélem nem marad meg ötlet szinten.

Már időszerű volt, hogy rögzítse az első albumát a kölni skinhead brigád, épp társakat keresek a rendeléshez, nekem kell a CD-jük.


Hét évvel az első split album után végre megjelent a Mel zenekarának első teljes albuma, rögtön egy csomó kiegészítő is készült hozzá, felvarrók, matricák, póló és CD mellett bakeliten is megjelent, így kapható együtt black és red boxban is.



Stúdióba vonult az Endstufe is, remélem nem kell sokat várni a brémai muzsikusok új lemezére.

DISTURBED MOTHER FUCKER – From Times Gone

A közelmúlt legfelkapottabb lemeze Jonesy projektjének a Disturbed Mother Fuckernek a feldolgozás albuma amellyel a '80-as '90-es évek nagyszerű zenekarai előtt tiszteleg. Olyan bandáktól dolgozott fel számokat, mint a Blitz, Die-Hards, Indesent Exposure, Business, The Glory, Brutal Attack, Section 5, hogy csak párat említsek.
Jelenleg egyik hazai kiadónál sem kapható.

A lengyel 88 Zgłoś Się harmadik önálló albuma a közelmúltban jelent meg, a dobosuk már többször járt hazánkban, így már csak az ismeretség miatt is be kell szereznem a korongot.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/88-zglos-sie-ostateczne-ostrzezenie/
és itt: 

A spanyol csapat lemeze kötelező darab a keményebb Oi! zene kedvelőinek, a CD-n spanyol és angol nyelvű dalok hallhatóak. Jelenleg csak a Loyalty recordsnál kapható itthon. 

Szombaton jelenik S.I.L. albuma, melyen Sleipnir feldolgozásokat ad elő.

Az  együttes 2011-es korongja nagy kedvencem, nem csak a  hifi mellett van állandó helye, de a telefonomon is törzshelye van, hogy útközben is tudjam hallgatni (szóval ezt a lemezt sem kell leporolni).
A korongon 12 nagyszerű szerzemény van, monumentális hangzás,változatos ének és virtuóz hangszerhasználat jellemzi az albumot. Bár ez szinte valamennyi lemezére igaz a zenekarnak. Ezek közül is kiemelkedik az egyik kedvencem a Knight of the sunwheel. Szintén nagy kedvencem a korongról a Heiliger Gral, mely egy Luni feldolgozás. Persze fölösleges kiemelni bármelyik dalt, mert az album olyan, mint egy mini pogány rockopera, úgy tökéletes, ha egyben hallgatjuk meg elejétől a végéig.
A lemezt a Last Resort Store adta ki, hagyományos CD tokban, a black metalra jellemző sötét hangulatú 16 oldalas szövegkönyvvel. A booklet közepén egy Guido Von List idézet van, a dalszövegek apró betűsek, de jól olvashatóak (nekem már szemüveg kell hozzá), a szám címek és a tagok felsorolása van a hátulján. Zenekar fotó és köszönő lista sajnos nincs.
A lemez még korlátozott példányszámban beszerezhető itthon is: Nordglanz-Weltenwende

Nagyon szomorú voltam amikor megtudtam, hogy a zenekar kiadványa csak bakeliten jelent meg, annál nagyobb volt viszont az örömöm amikor a PC records és a Tinnitus records kiadta CD-n. Igazi zenei csemege, amolyan felüdülés a sok hörgős RAC és black metal után.  Dallamos muzsika, kellemes női ének, változatos szövegek. 
A lemez új borítót kapott, nem rossz, nem rossz, de kicsit sablonos, úgymond unalmas, tipikus német munka. Nekem az eredeti jobban tetszett. A lemez anyaga alig több, mint egy EP, nincs félóra, szerintem egy pár szám még ráfért volna, próba, demó vagy koncert részlet. No igen, telhetetlen vagyok. A borító kihajtható, egyik felén a dalszövegek, a másikon egy interjú olvasható, pár kép a zenészekről amiket az interjúból ismerhetünk. Hagyományos CD tokban jelent meg.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/hulduvolk-hulduvolk/
Még az LP is kapható: https://nsbp.shop/termek/hulduvolk-lp/

A facebookon bármit megvehetsz. Eleinte  csak rugós kést, pillangókést, viperát és más hasonló fegyvereket reklámoztak amiket itthon nem vihetsz ki az utcára, oké ezeket még otthon tarthatod. Ezután női partnereket közvetítettek előbb egy éjszakára, majd Ázsiából hosszabb távra. Miután betiltották az elfbárt, már azt is napi szinten tolta elém a facebook, mióta zéró tolerancia van drogokra, a facebook azt is rendszeresen kínálja, szabadon vehetek crack pipát, füvet vagy kábítószer származékokat tartalmazó termékeket. Vajon mi lesz a következő? Lőfegyverek? Rakéták? Páncéltörő gránát? Semmi szükség a darkwebre, itt van helyette a facebook...

Fonyódi Tibor 1965.06.02. - 2026.05.13.




61 éves korában elhunyt a népszerű író. A Mysterious Universe egyik alapító írója, a Hadak útja regény sorozat írója, valamint az Árpád népe rockopera és a 1242 - A Nyugat kapuja forgatókönyvírója.

A Hősök kapuja hagyományőrző társaság szervezésében került megrendezésre a második szegedi Viking majális.


Mire odaértünk már tartott a puffkardos viadal, nagyjából 4-5 párbajt láttunk, szóval a döntőkre értünk oda. Eredményhirdetés után kezdtünk körbejárni, egy árus volt, kovácsolt ékszereket, díszeket, késeket, tarsolyokat árult, mellette volt kitéve pár íj, tegez, íjtartó tok. Két csoportnál voltak kirakva pajzsok, fegyverek, páncélok, ezeket kézbe lehetett venni, fel lehetett próbálni és fotózni lehetett őket a felnőttek és gyerekek örömére egyaránt. 
Közben rotyogtak a finomabbnál finomabb viking ételek a mobiltűzhelyek fölött, sültek a viking laposkenyerek.
Közben egy ismerőssel is összefutottam, akit eddig csak a zenész oldaláról ismertem, a hagyományőrző oldaláról addig nem, bár nem lepődtem meg. Mivel egy basszusgitáros ismerősömmel mentem Szegedre a két zenész rögtön egymásra talált, nem is igazán jutottam szóhoz.



Egy Świętowit bálvány is volt, áldozati edénnyel azoknak akik szerettek volna valamit felajánlani neki vagy imádkozni hozzá.
 Voltak viking játékok, balta dobálás, lándzsa vetés, pofonos láda viadal (ilyet senki nem akart velem játszani).
Kora délután főzőverseny is volt, az eredményhirdetést nem vártam meg, mert kezdődött a fémfegyveres viadal.


A viadalok alatt volt élő középkori zene. Szóval egy igazán hangulatos rendezvény volt. Még véget sem ért amikor megbeszéltük, hogy megyünk jövőre is.

Pár szót már ejtettem a kiadványról egy korábbi bejegyzésben. Két nagyszerű banda egy korongon öt-öt szerzeménnyel. 
Az anyag megjelent CD-n, kazettán és bakeliten is, szerintem azok jártak jól akik az utóbbi kettőt vették/veszik meg, mert így a két zenekar közt van egy szusszanásnyi idő, a dallamosabb Absurd és a karcosabb War88 zenéje eltér annyira, hogy ennyi kell. Persze ez az én saját véleményem, a stílus fanatikusabb rajongói ezt másként gondolják. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az hogy a lemez a legtöbb terjesztőnél ki sem került a webshopba, már megjelenéskor elkapkodták a rajongók.

A spanyol Primera Vanguardia sajnos egy már nem létező Oi!/RAC zenekar, ez volt az utolsó albumuk mellyel a '80-as évek zenekarai előtt tisztelegtek, több, mint 20 év után tették le a hangszereket. Számaikat már hallottam korábban is, de igazán csak a közelmúltban fedeztem fel őket. Ezt a lemezt 2017-ben egy akkor induló hazai kiadó adta ki, első munkának tökéletes volt, máig megfelelő hangzás, kiváló grafikai munka, nyolc oldalas szövegkönyv, zenekar fotó, köszönő lista szóval minden ami kell egy ilyen kiadványban.
Hamisítatlan Oi! zene, erőteljes énekhanggal, néhol kiemelkedő basszus témákkal, máshol könnyű, dallamos gitárszólókkal, pont ahogy annak idején szerettük. Egységes bárhol felismerhető hangzás és ének, mégis változatos album. Egész biztos, hogy be fogom szerezni az összes albumukat, ami nem lesz túl nehéz, mert sajnos nem voltak túl termékenyek a srácok. Két önálló albumuk volt, egy split korongon játszottak, egy EP-jük volt és két válogatás albumuk jelent meg a működésük alatt.
Ez a CD beszerezhető igen kedvező áron: 1a-vanguardia-sounds-of-hate-skinhead-anthems/
Letölthető: https://nsbp.shop/termek/1a-vanguardia-sounds-of-hate/
LP-n is megjelent két bónusz dallal: 1a-vanguardia-sounds-of-hate-skinheads-anthems-lp/

Ismét egy jó ügy érdekében vásárolhatunk lemezt. A korongon 14 dal hallható, melyből 13 még sohasem jelent meg korábban hanghordozón. A fél világ összefogott, hogy segíthessen, dél- és észak-amerikai zenekarok, ausztrál és európai zenekarok hallhatók a CD-n. Olyan nagy nevek küldtek 1-1 számot, mint a Mistreat, Bound For Glory, Legion of St. George, Griffin, Gesta Bellica vagy épp Luni. 
A lemez digipack csomagolást kapott és a PC records gondozásában jelent meg.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/solidarity-volume-one/

Az allgäui skinhead csapat egy jó kis kocsmazenével rukkolt elő és rögtön egy klipet is készítettek hozzá.
Hallgasd hangosan.

Ebben a hónapban elég kevés lemez mozgatta meg a fantáziámat. Megjelent pár német Oi! album, de ezekbe még nem tudtam belehallgatni.


Ami eljutott hozzám az az Absurd / War88 split. Mind a két együttest kedvelem, de ezen a korongon a War88 egyszerűen lehúzza a lemezt, én úgy érzem két külön EP jobb lett volna. Természetesen a lemez kötelező darab a stílus kedvelőinek.


Néhány olyan lemezt ajánlanék amelyek régebben jelentek meg, de időtálló, nagyszerű anyagok. Ilyen a 1a Vanguardia válogatás albuma, amolyan best of korong. A spanyol srácok komolyan vették az RAC jelentését, szinte minden dal az anti-kommunizmusról szól.




Jocke zenekarát volt szerencsém élőben is látni Budapesten, igazán nagyszerű élmény volt. A Glory Hole Hallelujah egy vidám korong borongós napokra olyan slágerekkel, mint a White Trash Gigolo, Welcome to Pussyille vagy a See you in Hell. Azt hiszem be kell szereznem az összes Pittbullfarm albumot.



Végül egy örök kedvenc, ami mindig a lejátszó közelében van. Az egyik legjobb német Oi! album.
Minden dal egy örök sláger, Angel of the Night, a címadó For The Love Of Oi!, a Blitz feldolgozás Someones Gonna Die és folytathatnám.

 

Egy korábbi Hulduvolk interjú kapcsán utánanéztem kik is azok a rejtőzködő népek.

Az óészaki álfr (angolban elf) szót használták ezekre a lényekre. A szó a latin albus-szal van kapcsolatban, és eredetileg így a fehérségre, fényre utalt. Ma már Izlandon nem ezt a szót használják leggyakrabban, hanem huldufolk-nak rejtőzködő népnek hívják őket. Az álfr mára – egyesek szerint pejoratív szónak minősül, mondjuk úgy politikailag nem korrekt,  így jobb nem használni, mert még megsértődnek.
A Prózai Eddában az elfek általában közel állnak az istenekhez, és gyakran együtt említik őket. Álfheimarban (az Elf-világban) a ljósálfarok (Fény-elfek) éltek, míg a dökkálfarok (Sötét-elfek) a föld alatt laktak, és mind megjelenésükben, mind temperamentumukban meglehetősen különböztek a Fény-elfektől. A Fénytündék szebb látványt nyújtottak, mint a nap, míg a Sötét tündék feketébbek voltak, mint a korom – de összesen több mint 50 „faja” ismert a tündéknek, elvben (elfben) mind máshogy néz ki, és máshogy viselkedik. De mit csinálnak a tündék? A középkorban még sokan hittek abban, hogy ők okozzák a betegségek egy részét. Mára ez a gondolat már nem él. De számos csínyt tesznek – hiszen alapvetően emberi vonásaik vannak, csak sokkal tovább élnek mint mi és kerülik az emberek lakta vidékeket
A tündék származásáról több történet is kering.  Jón Árnason Izland Grimmje így írt a tündékről: Egyszer volt, hol nem volt, egy férfi utazott. Eltévedt, és nem tudta, hová tart. Végül egy olyan tanyára ért, amelyről semmit sem tudott. Ott kopogott az ajtón. Egy idős asszony nyitott ajtót, és beinvitálta. A férfi elfogadta a meghívást. A tanya szép és kellemes volt. Az asszony a nappaliba vezette a férfit, ahol két fiatal, gyönyörű lány ült. A tanyán az idős asszonyon és a lányokon kívül nem látott más embert. Jól fogadták, ételt és italt kapott, majd ágyba kísérték.A férfi megkérdezte, hogy aludhat-e az egyik lánnyal, és megengedték neki. Ezután lefeküdtek. A férfi meg akart fordulni felé, de nem talált testet ott, ahol a lány volt. Megragadta, de nem érzett semmit a kezei között; a lány még mindig vele volt az ágyban, így mindig látta őt. Ezután megkérdezte tőle, hogy lehet ez. A lány azt mondta, ne lepődjön meg, „mert én test nélküli szellem vagyok” – mondta. „Amikor az ördög az ókorban lázadt a mennyben, őt és mindazokat, akik vele harcoltak, a külső sötétségbe vetették. Azokat, akik figyelték őt, kiűzték a mennyből. De azokat, akik sem mellette, sem ellene nem álltak, és nem csatlakoztak a lázadáshoz, a földre űzték, és megparancsolták nekik, hogy dombokon, hegyekben és sziklákban éljenek, és őket tündéknek vagy rejtőzködő népnek hívják. Nem tudnak senkivel élni, csak magukkal, és jót és rosszat is cselekszenek, mindkettőt bőven. Nincs testük, mint az embereknek, de megjelenhetnek előtted, amikor csak akarnak. Most már én is azok közé a bukott szellemek közé tartozom, így nincs remény arra, hogy több szeretetet kapj tőlem, mint amennyit már kaptál.” Egy másik történet szerint  szerint Isten látogatóba jött Ádámhoz és Évához. Éva a látogatás előtt fürdette a gyermekeiket, hogy bemutatható állapotba hozza őket, de még nem ért a végére, amikor Isten kopogott az ajtón, ezért elrejtette a többi gyermeket. Amikor Isten rájött, mit tett Éva, kijelentette: „Amit az ember elrejt Isten elől, azt Isten elrejti az ember elől”, így jött létre a Rejtőzködő nép. Terry Gunnell megjegyzi, hogy a 18. és 19. században rögzített rejtőzködő népekről szóló legendák szerint ők „szinte tükörképei voltak azoknak az embereknek, akik történeteket meséltek róluk – azzal a különbséggel, hogy ők gyönyörűek, hatalmasak, csábítóak és gondtalanok voltak, míg az izlandiak gyakran éheztek és a létért küzdöttek. A huldufólk sok szempontból úgy tűnik, hogy az izlandiak tökéletesebb és boldogabb létezésről szóló álmait képviseli.
De hogyan maradhatott fenn egy ilyen alapvetően pogány gondolat – még ha bevették is Ádámot és Évát a történetbe, amikor a tündék, sámánok, táltosok mindenütt másutt kipusztultak Európában? Nos Izland sok szempontból sajátos helyzetben volt, amikor a kereszténység felvételéről döntöttek, azt nem királyi erőszak határozta el, hanem a világ legkorábbi parlamentjének határozata, és abban az is benne volt, hogy nem kell bolygatni a pogány szokásokat. Hogy mennyire más volt az izlandi kereszténység, mint a kontinentális párja, azt jól mutatja, hogy amikor 1550-ben a sziget a lutheránus vallásra való áttérésről döntött, a katolikus püspök a fiaival együtt harcolt a döntés ellen. Izlandon ugyanis minden volt, csak cölibátus nem .Ma a lakosság nagy része formailag evangélikus, de templomba nem igen járnak, és a vallásosság – akárcsak máshol Nyugaton erősen visszaszorul.
De tényleg hisznek benne? Igen is meg nem is,. 2006-ban tudományos felmérést végeztek az izlandiak hiedelméről; a résztvevőket vallási meggyőződésükről, a rejtőzködő lényekről, a tündékről, az UFO-król, kérdezték. A felmérésben a válaszadók 35%-a úgy vélte, hogy a rejtőzködő lények létezhetnek. 18% szerint „valószínűleg”, 9% pedig meg volt győződve a létezésükről, míg 39% szerint valószínűtlen és lehetetlen, hogy létezzenek.2022 májusában aztán ismét megkérdezték az izlandiaktól, hisznek-e a tündékben. 31% válaszolt „igen”-nel, míg 57% „nem”-mel. 11% nem volt biztos benne, és 1% nem akart válaszolni. De ha máshogy tették fel a kérdést, a válasz is más lett:  „Ön szerint lehetséges, valószínűtlen, lehetséges, valószínű vagy biztos, hogy szerencsétlenség éri azokat, akik megzavarják bizonyos helyeket?” A válaszadók 41%-a szerint lehetséges, 19%-a szerint valószínű, 9%-a szerint biztos. 32% szerint valószínűtlen vagy lehetetlen. Vagyis itt már két harmados azoknak az aránya, akik legalább is tartanak a tündék haragjától. És ez olyan esetekhez vezet, amelyek – mindenütt másutt a világon – abszurdnak tűnnének. Ha csak az elmúlt néhány évtizedet vesszük, akkor is volt jó néhány: 1971-ben, a kópavoguri útépítés során meghibásodott egy buldózer. A sofőr a felelősséget egy nagy sziklában élő tündékre hárította. Annak ellenére, hogy a helyiek nem tudtak arról, hogy tündék élnének a sziklában, az újságok felkapta a történetet.1982-ben 150 izlandi ment a keflavíki NATO-bázisra, hogy megkeresse azokat a „tündéket, akiket az amerikai Phantom sugárhajtású repülőgépek és az AWACS felderítő repülőgépek veszélyeztethetnek”. 2004-ben az Alcoa-nak kormányzati szakértőt kellett felkérnie, hogy igazolja, hogy a kiválasztott építési telken nincsenek régészeti lelőhelyek, beleértve a a tündékhez kapcsolódóakat, mielőtt alumíniumolvasztót építhettek volna Izlandon. 2011-ben egyesek úgy vélték, hogy a tündék felelősek egy bolungarvíki incidensért, ahol sziklák hullottak a lakóutcákra.2013-ban leállították az Álftanes-félszigetről Reykjavík Garðabær nevű külvárosába vezető út építését, mert a tündék támogatói és környezetvédő csoportok tiltakoztak, mondván, hogy az út tönkretenné a tündék élőhelyét. G Pétur Matthíasson, az Izlandi Közúti és Partügyi Hatóság kommunikációs vezetője szerint: „[az egyik tüntető] érdeklődött az út vonalában álló egyetlen nagy szikla iránt. Mi pedig megnéztük, nem azért, mert hiszünk a tündérekben, hanem mert hisszük, hogy a rejtőzködő népek kulturális örökségünk részét képezik. Mindez megismétlődött 2013-ban Reykjavíkban, ott is leállították egy út építését, mert megjelent egy tüntetőcsoport, köztük olyanok is, akik úgy vélték, hogy az építkezés „megzavarja a sziklák között élő tündék élőhelyét”.
De hova menjünk, ha elfet akarunk látni? Mivel rejtőzködnek nem könnyű a dolog. De az izlandi turizmus nem ismer lehetetlen. Immár évtizedek óta működik Reykjavíkben az „Elf Iskola”,, ahol különböző hosszúságú kurzusokon ismerhetjük meg mindazt, amit Izlandon a rejtőzködő népek különböző fajairól tudni lehet. Vezetett túrákat is csinálnak, ahol persze tündét nem biztos, hogy látunk, de azokat a történeteket végighallgathatjuk, amelyek egy-egy tündegyanús helyhez kapcsolódnak.- Ha nincs kedvünk – sajnáljuk a pénzt – egy ilyen vezetett sétára, elég, ha elmegyünk Hafnarfjörðurba,amely Reykjavíktől mindössze 15 percre délre fekszik, csendesen Izland huldufólkja  nem hivatalos fővárosává vált. Ami évszázados néphagyományként indult, mára a mindennapi élet, a helyi turizmus, sőt a város tervezésének is élő, lélegző részévé vált. Amúgy is érdemes egyébként elmenni oda – a régi faházakkal teli városközpont igazán cuki.
Hafnarfjörður egy 5000 éves pajzs-vulkán lávafolyásán fekszik, amely tele van barlangokkal, üregekkel és mohás kamrákkal. A középkori izlandiak úgy hitték, hogy ezek a zsebek tökéletes „tündelakok”. Amikor a telepesek 940-ben megérkeztek, kis kőhalmokat hagytak a láva szélén, hogy a huldufólk ne érezze magát zavartatva. Ezek a kőhalmok még mindig láthatók a Hellisgerði-i Tündérösvény mellett; a helyiek minden tavasszal újrafestik a pici piros ajtókat. A fő látványosság a Hellisgerði tündekert – ahol minden sarkon van valami, ami a rejtőzködő népre emlékeztet.
De magánházaknál is vannak kisebb – nagyobb tündekertek, elf-emlékhelyek. Ezek, ha van kedvünk végig is járhatjuk.  1977-ben a város turisztikai irodája kinyomtatta az első „Tündetérképet”, amelyen 26 ismert lakóhelyet jelöltek meg. Ma 42 már számozott helyszín tarkítja a hivatalos túratérképeket, mindegyikhez tartozik egy QR-kód, amelyen egy helyi színész izlandi, angol és japán nyelven mesél.
A helyiek persze tudják, hogy az elfeket nem lehet megtalálni; ők döntik el, hogy megjelennek-e neked. Azt mondják azért van ami segít:
1. Beszélj halkan – a láva visszhangzik.
2. Soha ne mozgass köveket; a bútorok átrendezése udvariatlanság.
3. Hagyj ott valami biológiailag lebontható dolgot – bogyókat, vagy pár sort egy papírra írva, örülnek neki.
4. Ha halk zenét hallasz, kövesd – de csak addig, amíg a moha véget nem ér.

Az elmúlt egy évben a kelleténél sokkal többet utaztam vonattal. Gyakori eset volt, hogy ültünk a fülkében hárman-négyen amikor még bejött egy vagy két személy, nyakig bundában és már kapcsolta le a fűtést, nyitotta ki az ajtót, hogy melege van. A legtöbb esetben vagy én vagy egy másik utas becsukta az ajtót és visszakapcsolta a fűtést. Volt olyan is aki kiosztotta az illetőt, hogy, ha nem lenne fűtés már telepanaszolta volna a MÁV facebook oldalát.
Kora ősszel beült egy fiatal pár 18 körüli srác 14-15 körüli lány, a lány tiszta allergia, taknya-nyála egybefolyt, prüszkölt, mint egy ló, de már húzta le az ablakot. Mellettem egy idősebb nő ült, ő sem kívánta a huzatot, szemben egy másnapos srác szenvedett, aludni próbált, neki sem hiányzott a huzat és a csend is jobban esett neki, én fogászatról mentem haza, nekem végképp nem hiányzott a huzat, egyébként sem kaptak volna túl sok friss levegőt, mert a menetiránynak háttal ültek.
Így az ablakot egyből felhúztam, a srác és a lány még próbálta lehúzni, de nem jártak sikerrel. A srác méregetett rendesen, vagy rendőrnek tanult vagy már három hete karatézott, mert elég keménynek érezte magát eleinte, de a barátságos arckifejezésem és a tetoválásaim elvették a kedvét az erőszaktól, pedig szemmel láthatóan biztatta a kis ribanca, hogy bánjon el velem, amíg le nem szálltam nyomta neki a szöveget valamelyik üzenetküldőn.

Új dallal rukkolt elő a Fehér Vihar. Már tavaly lehetett pletykákat hallani róla, hogy újra összeálltak, az sem kizárt, hogy lemezük is lesz hamarosan.

Gyakran hallani a fővárosiaktól, hogy vidéken minden olcsóbb. Vajon igaz ez?
Egyértelműen nem.
Ugyanannyit fizetünk az áramért, a gázért, a vízért, a telefonálásért, a szemét elszállításért, az internetért (néha többet is).
Ugyanannyit fizetünk az élelmiszerekért a Pennyben, a Lidlben, az Aldiban, a Tescoba és a többi multiban, a kisboltokban pedig még többet.
Nálunk csak alap egészségügyi szolgáltatás van, mindenért a fővárosba vagy egy nagyobb városba kell utaznunk, ehhez kell egy nap szabadság és útiköltség.
Nincs szülőotthon, de még csak szülészet sem.
Nálunk nincs disco, nincs koncert, de még színház vagy mozi sincs, ezekért is utaznunk kell, néha még szállást is bérelnünk, ha nem akarunk a vasútállomáson csövezni hajnalig.
Nálunk nincsenek szaküzletek, itt nem kapsz házimozit, hi-fit, túrafelszerelést, sporteszközt, ezeket rendelheted postán magas postaköltségekért vagy utazhatsz értük, ha szeretnéd személyesen megvenni.
Ha nem egy kommersz új könyvet akarsz venni, akkor azt is meg kell rendelned a kis könyvesboltban és pár nap múlva visszamenned érte.
Van piacunk és sok helyen háznál is vásárolhatsz bizonyos dolgokat, de ez sem olcsóbb, a tojás húsvét előtt 110-130 Ft, a Mari néni rövid érési idejű házi sajtja ugyanannyiba kerül, mint a vele szemben kapható kézműves sajt (ami inkább már kisipari, mert több városban is árulják). A házi túró 1100-1300 Ft ez másfél-, kétszerese a bolti árnak.
Vannak böllérek, hentesek, ma már ők is legálisan vágnak, dolgoznak fel állati eredetű termékeket, pont ezért ők sokkal drágábban árulják a termékeiket, mint az üzletek.
Mi az ami esetleg olcsóbb, talán a házi tej, ami 250-300 Ft
Olcsóbbak szezonban a kistermelők termékei, zöldségfélék, aprójószágok.
Itt vehetsz disznót, hívhatsz böllért, hogy dolgozza fel, mire végez tele lesz a hűtőládád valódi hússal, a kamrád füstölt árúval, a bödönöd zsírral, de ez sem lesz olcsóbb, mint a bolti, legfeljebb egészségesebb.
Mindezek mellé a fizetések gyakran a fővárosi fizetések felét sem érik el.

Az Aufbruch által indított lemez sorozat negyedig darabja pörög épp a lejátszómban, a sorozat célja valószínűleg az, hogy a közép-amerikai színtér zenekarait közelebb hozza hozzánk.
A lemez a mannheimi brigád három számával indul, az első a városukról és annak helyzetéről szól. A második szám itthon is aktuális, magyarra fordítva az Ellenség olvas. A Harmadik egy Kroizfeuer feldolgozás a Táncolj vagy halj meg - Tanz Oder Stirb!.
A Mexikói brigád régi kedvencem, szeretem a dallamos muzsikájukat. Ők is három dallal szerepelnek a korongon, a harmadik szám után 53 másodperc szünet következik, én vártam, hogy valami outro vagy egy rejtett szám jön, de nem, hibás a felvétel. Egyébként ez az idő pont elég arra, hogy beugorj a spájzba és kibonts még egy sört a zenehallgatáshoz.
A Heuraka szintén három dallal került fel a lemezre, a harmadik a Festung Budapest, amely nekünk magyaroknak különösen kedves.
"Most mint akkor, harcoljunk együtt
Népünk szabadságáért, ugyanaz az ellenség!"
Az Orgullo Sur szintén közel áll hozzám, imádom a pörgős mégis dallamos latin-amerikai zenéjüket. Órákig tudnám hallgatni, de sajnos ők is csak három számmal szerepelnek a lemezen.
A lemezt az OPOS records adta ki, hagyományos CD tokban, 16 oldalas booklettel. A szövegek olvashatóak lennének, de sajnos a háttérgrafika miatt ez sajnos nincs mindig így. A dalszövegek nincsenek sorrendben,  de ez csak apró baki, aki valóban szeretné megkeresni az azért megtalálja őket.
A lemez beszerezhető (aki szeretne belőle siessen, mert már csak pár darab van): https://nsbp.shop/termek/various-united-volume-4/

Három éve jelent meg az előző Muke Solo korong. Úgy tűnik az eltelt idő jót tett az új lemezzel, a kissé sablonos harmadik után végre ismét egy lendületes, dallamost lemezt kaptunk Finnországból amely a Mistreat hőskorát idézi. 12 nagyszerű dal, főleg megzenésített versek és mind finn nyelven. 
A lemezt az OPOS records adta ki, hagyományos CD tokban, 12 oldalas szövegkönyvvel.
A borító és booklet dizájnja hazafias ahogy a címből is sejthettük, vagy ahogy már megszokhattuk. Képek az ezer tó országából, nemzeti zászló, a szövegek csak finnül vannak leírva, így aki szeretné tudni, hogy miről énekel Muke az használja a goggle translate alkalmazást avagy tanuljon meg finnül.
Írhatnám, hogy a lemez beszerezhető itthon, de ez nem igaz, nekem is csak azért van meg, mert félretetettem a shopban.
Aki szeretne belőle jelezze a webshopban az igényét és itt bele is hallgathattok a lemezbe: https://nsbp.shop/termek/mistreat-muke-solo-patriotic-tunes-4/

Volt ilyen is. A lapok nincsenek sorban, 34 év távlatában már nem emlékszem pontosan hogy követték egymást.

Az elmúlt hónapban nem nem igazán jelent meg kiemelkedő album amiről ne írtam volna itt vagy a telegramon, szóval a lemezajánló helyett jöjjön egy lemezváró.

Lezajlott a Romantikus Erőszak búcsúkoncertje, reményeim szerint ez nem marad nyom nélkül és lesz egy CD vagy inkább dupla a koncert anyagából... esetleg egy DVD is.


Az Archívumnak három éve jelent meg az utolsó sorlemeze, lassan aktuális lesz egy új korong, bár még nincsenek erre utaló jelek, de a remény hal meg utoljára.


A Legion of St. George két éve adott ki új korongot és nem ők a legaktívabb brit banda, mivel nem sokat koncerteznek talán van idejük új számokat írni. Az utolsó korongjuk nagyot szólt és nőtt a rajongótáboruk, remélem ez lelkesítőleg hatott rájuk.



A London Breed két évenként jelentkezik új lemezzel, szóval idén aktuális az új korong, remélem nem várom hiába.

A német True Aggression a tavalyi nagy sikerű split után egy önálló albummal is előrukkolhatna, hisz az két éve jelent meg és a srácok elég aktívak voltak eddig, szóval jogos lehet a remény.


Benny brigádja az elmúlt időszakban két évenként adott ki új CD-t, szóval a 2024-es korong után idén jönnie kell egy újnak, ha tartják a ritmust.

Az ausztrál énekes projektje a Yardbombs rendkívül aktív volt az elmúlt időszakban, az EP-k és splitek mellett öt év alatt hét önálló lemezt adott ki, tehát lassan várható az új kiadvány is... vagy kettő.


Az amerikai black metal formáció egy év alatt 11 korongon szerepelt, remélem ezzel nem fulladt ki a lendületük és legalább egy teljes korongot ebben az évben is letesznek az asztalra.



A Vérszerződés nem a legaktívabb lemezkiadások terén, de most fullos a csapat, koncerteznek is, szóval talán kapnak ihletet egy új lemezhez, a téma szinte az utcán hever, van miről írni, énekelni.

A Csinovnyik Halála feltámadt hamvaiból, eddig két dalt rögzítettek és minimum egy még van a tarsolyukban, érthetetlen, hogy az énekes aki mindent kézzelfogható formátumban akar látni, érezni a dalokat az online térre bízta. Remélem az utolsó daluk felkerül egy válogatás lemezre, pontosabban abban reménykedem, hogy nem az lesz az utolsó és még folytatják.

A német színtérről elég kevés információ kerül napvilágra, így a Berlin Breedről sem hallottam évek óta, remélem ez a hosszú csend egy új lemez előkészületét jelenti.

A milton keyne-i brigád a Citizen Keyne úgy döntött nem oszlik fel mégsem, ezzel a döntéssel talán eljutunk egy új lemezhez, hiszen a srácok 12 éve jártak utoljára stúdióban.

A Condemned 84 aktívan koncertezik, talán a sok utazás közben találnak elég témát egy új lemezhez, hiszen az utolsó már három éve jelent meg.

A Crucified két éve egy EP-t adott ki, teljes lemez három éve jelent meg, remélem a srácok folytatják és lesz új lemezük hamarosan.



Az Endstufe aktívan koncertezik, de az elmúlt években csak koncert és nosztalgia albumot adott ki, új stúdió anyaggal 13 éve jelentkezett utoljára, ezen talán változtathatnának idén.


A hazai brigádnak nyolc éve jelent meg az eddigi utolsó lemeze, talán idén összekapják magukat és nem várják meg az új anyaggal a 45 éves évfordulójukat.

A belga The Pride a régi anyagait már több soron kiadta, digipack, boxset és még ki tudja milyen formátumban, talán az elmúlt 28 év elég volt ahhoz végre önálló lemezzel lepjék meg a rajongóikat.

A német Roials is aktív a hírek szerint, szóval hat évvel az utolsó sorlemezük után talán idén végre ismét stúdióba vonulhatnának.


A görög srácok aktívak, szerepeltek is két split korongon, de önálló lemezt négy éve jelentettek meg. Igen srácok, itt az ideje, hogy új CD-t lássunk, halljunk tőletek.



A cseh srácok aktívak szintén, a különböző projektek mellett végre gondolhatnának magukra és a rajongóikra is és egy új lemezt kiadhatnának végre.


A német pogány/black brigád három éve adta ki eddigi utolsó korongját, lassan aktuális lesz egy új CD srácok!!!

A Nemzeti Front 11 éve adta ki utolsó lemezét, talán aktuális lenne lassan egy új korong és pár koncert is.


13 éve jelent meg a Mos-oi CD, talán eljött az ideje egy tisztességes kiadásnak digipack csomagolás, 40 oldalas booklet képekkel, sztorikkal... persze csak álmodozom, no de tényleg, csak nekem jutott eszembe ez?



Tudom, hogy már itthon senki nem hallgat Oi! zenét rajtam kívül, de én végre kézbe vennék egy Hafenhauer CD-t, mert hiába adják ki bakeliten a lemezeiket, nem vagyok hajlandó lejátszót venni, így is a kelleténél többet költök zenére.

A görög projekt a Counter Attack szerintem elég ütős muzsikát tett le az asztalra, remélem lesz folytatása és ismét hallhatunk tőlük valamit.


Az amerikai színtérről az egyik kedvenc zenekarom a Birthrite, három évvel az utolsó albumuk után talán tőlük is várhatunk valami önálló anyagot.... talán...

Új dal a srácoktól:

Koncertszervezőként mindig hatalmas tömegről álmodik az ember. Koncert látogatóként viszont a családias hangulatú klub koncertek a legjobb hangulatúak. Számomra a második Romantikus Erőszak koncert volt ilyen, egy külvárosi művelődési házban volt, a helyszínre már pontosan nem emlékszem, Süni rángatott el és talán Zoli is ott volt, más ismerősöm nem is nagyon volt a koncerten. Miután végigjátszották a műsorukat,a közönség nem akart hazamenni ezért népszerű skinhead nótákat kezdtek játszani, a gitáros énekelt néhány számot, majd engem próbáltak rávenni, hogy menjek fel a színpadra énekelni, ezt nem vállaltam így végül Süni ment fel énekelni, aki meglepően jól elő tudta adni a számokat.