Idén is megrendezésre kerül a Kenyérzsák túra Vereben, a Verebért egyesület támogatásával!

A túrára a REGISZTRÁCIÓ KÖTELEZŐ. 

Vata a nemzeti emlékezetben a magyar önállóság és a magyar hagyományok védelmezőjeként őrizhető meg.

Fellépése annak kifejeződése volt, hogy a magyarság saját útját és saját hagyományait kívánja követni, saját érdekeit akarja szem előtt tartani, nem pedig feltétel nélkül alárendelődni a külső hatalmi befolyásnak.

Vata alakja túlmutat egy 11. századi lázadás történetén: az önrendelkezés védelmezőjének jelképévé vált. A magyarságért, annak önállóságáért és örökségének megőrzéséért lépett fel, így azoknak a sorába illeszthető, akiknek emléke azt üzeni: a magyar közösségnek joga van a saját útját járni és saját hagyományait megőrizni.

Nyitrai Máté

Megjelent a Beschuss összes felvételét tartalmazó korong a Waffenbrüder kiadónál.
Itthon beszerezhető: https://nsbp.shop/en/product/beschuss-projekt-beschuss/

A görög Oi! banda a Strikforce Hellas a hírek szerint egy hazai kiadónál jelenteti meg az új lemezét. Én már várom, a görögök valahogy mindig ütős albumokat tesznek le az asztalra mostanában.

Új Archívum lemez még nincs, de új Archívum sapkák és bögrék igen, keressétek a koncerteken és a Loyalty recordsnál: http://www.loyalty-records.com


Ha sokallod a 80.000 Ft-ot egy Alfa MA1-ért most a feléért vehetsz ilyen dzsekit az Übermensch kínálatából:
https://nsbp.shop/termek/ubermensch-ma-1-bomber-triumph/


Ha ütős német muzsikát szeretnél a Rebel Recordsnál beszerezhető pár új muzsika a veterán Helle und Die Rac'ker és az SPN-S minden rajongónak kötelező!!!

Elhunyt Angry Anderson az Ausztrál Rose Tattoo énekese.
Nyugodj Békében.

Vasárnap váratlanul elhunyt egy cseh barátunk/bajtársunk. Nyugodj békében Jan Pier!

Lassan három hete, hogy megvettem, de szabadidő hiánya miatt alig tudtam bele-bele olvasgatni. Még a koncertről hazafelé elolvastam az Obituary interjút ami nagyon tetszett, szimpatikus a figura az énekes. Az Angerseed énekese már a koncerten sem volt szimpatikus, a vele készült interjú sem tette azzá. 
A Metallica kalóz lemezek bemutatása is érdekes, az újság készítőjét ez a banda vonzotta be a metal világába, be kell vallanom én is kedveltem a banda első négy albumát, aztán számomra jött pár év szünet amíg nem hallgattam őket, a Garage Inc. albumuk például nyolc év késéssel jutott el hozzám.
168 oldal tömény metál az underground világából, thrash, black és death metál zenekarokkal készült interjúk, lemez és könyv ajánlók, az elején némi újság történelem.
Mellékletként két színes poszter A/3-as méretben. A 7000 Ft-os árát bőven megéri, igen, ez nem kevés pénz, de amit kapunk érte az sem kevés, látszik, hogy sok munka van benne és amit kapunk az kiváló, mind tartalmilag, mind minőségben.
Én bízom benne, hogy lesz még folytatása.
Aki szeretne belőle keresse koncerteken és a facebookon.

Vegvisir


Ez a szimbólum izlandi eredetű, legkorábbi említése 1860-as, tehát nem viking kori. Azok akik magukra varratták egy zsidó eredetű szimbólummal lettek gazdagabbak, mely eredete Salamon király pecsétjéig nyúlik vissza.


Ægishjálmur


Ez sem viking szimbólum, bár a nevét említik a verses Eddában, de ott egy kézzelfogható tárgyról van szó, ez a szimbólum egy 17. századbeli izlandi varázskönyvből (galdrastafir) való.

A rúnák



A rúnákat eredetileg írásra használták, közel 2000 évesek, ez idő alatt többször változott a formájuk és a számuk is nőtt - csökkent az évek alatt.
A rúnákhoz kapcsolódó ma ismert jelentések az 1800-as évekből származnak és nem kapcsolódnak a viking korhoz, inkább csak sejtések és találgatások vannak, hogy mágikus jelentésük volt korábban is.

Valknut


A valknut egy létező szimbólum, ezzel meg az a gond, hogy az eredeti nevét nem ismerjük, ahogy az eredeti jelentését sem.


A hollós zászló (Hrafnsmerki)


A hollós zászló többé-kevésbé hiteles szimbólum, több történelmi személyhez is kapcsolódik és több legenda is fűződik hozzá.

Mjölnir

A Mjölnir szintén egy létező szimbólum melyről szobrok, rúnakövek is tanúskodnak, medálként a kereszténység elterjedésével egy időben terjedt el, a kereszt ellenpólusaként.

A hét első napján szinte minden nemzeti radikálishoz eljutott Morka (Morison) tragikus halálának a híre.
Egy példamutató családapa, mozgalmár, barát és egyben testvér távozott idejekorán, mely megrázta egész közösségünket.
Megszámlálhatatlan részvétnyilvánítás érkezett, amiért végtelenül hálásak vagyunk, és ezúton is köszönjük!
Majd ugyanennyi kérdés érkezett azzal kapcsolatban, hogy miben tudnátok segíteni.
Tisztelettel kérünk minden jó szándékú Barátot és Bajtársat, hogy lehetőségéhez mérten támogassa Morka családját ebben a nehéz időben, hiszen Morka halála nem csak hatalmas űrt hagy maga után, hanem családjának is rendkívüli megterhelést jelent.

Önzetlen felajánlásotokat közvetlenül családja részére tudjátok eljuttatni:

Gyetven-Molnár Nikoletta

10401103-86767148-57661002
K&H Bank

A közleménybe kérjük írjátok be: Jánosnak

Ezúton is köszönjük felajánlásaitokat!

Ez az a lemez amit már pusztán a borító miatt is megvennék, nekem nagyon tetszik. Az ausztrál banda korábbi lemezei nincsenek meg, így csak futólag ismertem pár számát, főleg válogatásokról. Ez az album eszméletlen jó, punkos rock and roll, R.A.C. mindez whisky izű hanggal. Egy szám volt ismerős, az RAC refrénje a Fortress-I Hate Commie Scum dallamaira hajaz, bár már elég rég hallgattam, lehet tévedek. 
Ha Ian Stuartnak lett volna ideje összeállni egy alabamai rock and roll bandával valami hasonlót hoztak volna össze véleményem szerint.
A lemez hagyományos CD tokban (jewel case) jelent meg, nyolc oldalas szövegkönyvvel, olvasható szövegekkel, nagyszerű grafikával, köszönő listával, elérhetőséggel.
Redneck Against Communism!!!


Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/kilgore-when-the-skins-come-back/

Röpke négy év várakozás után végre megjelent. Egy biztos érdemes volt várni, 20 nagyszerű szerzemény került a két korongra, lemezenként 10-10. Az anyag csöppet sem unalmas, kerültek rá feldolgozások is többek közt Konkwista, Estirpe Imperial, Fortress, Peggior Amico, Max Resist, Sokyra Peruna...
Zeneileg rendkívül változatos, hardcore, heavy metal, trash metal, ballada, RAC, folk/opera metal... Két napja hallgatom, de nem tudok betelni vele. Ez a zenekar sosem szerepelt a top 10-es listámon, hát eddig.
A lemez eredetileg az együttes 25 éves fennállására jelent volna meg, az akkori tervek szerint egy sima sorlemez lett volna, az eltelt idő azonban változtatott ezen és szerintem így sokkal jobban jártunk, kiforrottabb, kidolgozottabb lett az egész. Az együttes eredetileg 1994-ben alakult Русское Гетто néven, így a következő időpont az eredeti megalakulás 30.-évfordulója lett volna, de a háború miatt ez sem jött össze. A számok egy része már megjelent válogatáslemezeken, de végre így összegyűjtve is hallhatjuk őket.
A szövegek témája is változatos, a hazafias és aktuál politikai témák mellett a 68-as prágai eseményekről is megemlékeztek.
A lemez három blokkos digipack kiadást kapott, 24 oldalas booklettel, melyben hat oldalnyi bevezető van elég apró betűkkel, így még nem tudtam az egészet lefordítani, de több részletet is elárulnak a dalok keletkezeséről ebben a részben. Szerepel benne az összes dalszöveg és a végén egy köszönő lista, az első felében a több tucatnyi embert sorolják fel akik közreműködtek a lemezen, dalokat, szövegeket írtak vagy zenéltek. A dizájn olyan, mint a borítón is, vörös és fekete, a szövegek alatti képek, motívumok ugyanilyenek.
A Nordic Sun records kitett magáért, én csak a zenekar fotókat hiányolom mint mindig.
A CD-hez női és férfi pólók is készültek valamint pár darab díszdobozos példány is kiadásra került.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/kolovrat-under-the-red-teraphim/

Új dal a srácoktól aktuális problémákról.

Jókat szoktam mosolyogni az előre gyártott túracsomagokon, amelyek súlya néha a 10 Kg-ot is meghaladja.
Egy rövid 10-15-20 Km-es túrára elég egy könnyű, de stabil hátizsák, ami nem árt azért, ha kényelmes is.



 Jelenleg egy könnyű kínai műszálas hátizsákot használok, ebbe kényelmesen elfér másfél liter víz, pár szendvics, némi gyümölcs és pár müzliszelet, egy kávé meg pár apróság, zsebkés, öntapadó fásli, powerbank, papírzsebkendő, fél tekercs wc papír, kívül túrabot, műanyag síp és egy fém bögre. Gyakran viszek magammal egy kisebb fényképezőgépet (Panasonic Lumix S5 II) is ez szintén kényelmesen belefér kisebb és könnyebb, mint az általam kedvelt DSLR.
Rövidebb túrákra természetesen kevesebb vizet, szendvicset, gyümölcsöt viszek. A fém bögrét csak olyankor viszem, ha útközben van forrás. Mivel nem egyedül túrázom komolyabb felszerelés nem kell.
 A pár éve bemutatott Viper hátizsák rendkívül strapabíró, nem is túl nehéz, de kényelmetlen, a pánt bevág a hónom alatt, ha nagyobb súly van benne, a teteje pedig hátra felé dől, így beleakad mindenbe, valamint a külső zsebek nagyon hiányoznak, egy külföldi út alkalmával a vízhatlan rész sem bizonyult vízhatlannak.
 Ha már megvetted a fent emlegetett túlélő túracsomagot, vedd ki a fél kilós összecsukható szerszámot, az iránytűt még otthon ellenőrizd le, hogy használható-e, a kínai túlélőkést tedd ki a falra és vegyél pár ezer forintért egy könnyű Opinel 8-ast, ennél nagyobb késre nem lesz szükséged a pár órás túra alatt. Egy ekkora túra alatt nem lesz szükséged a nehéz fém kulacsra sem, az ásványvizes palack visszaváltható, összenyomható üresen. Nem lesz szükséged sem az ásóra, sem a kis összecsukható baltára, a tűzgyújtó eszközöket is hagyd otthon, az év nagy részében tűzgyújtási tilalom van, ebből kifolyólag a főző felszerelésre és az edényekre sem lesz szükség. A 24 órás katonai fejadag helyett rakj el pár banánt és csinálj egy szendvicset, lehetőleg ne párizsiból ami gyorsan megromlik, inkább félkemény sajtból és tartós szalámiból vagy kolbászból a paradicsomot, paprikát, uborkát csomagold külön. A szendvicsbe jók a lágy penészes sajtok is (pálpusztai, camembert, hermelin, brie, romadur), de ezeket lehetőleg másoktól távolabb fogyaszd el, főleg nyáron. A konzerv 40°C-ban nem túl ideális, a doboz felpukkad a nap végére, ráadásul az üres dobozt is cipelned kell.
A néhány éve bemutatott övtáska önmagában is elég egy rövid túrára (Paprikás-patak, Holdvilág-árok kis kör, Csillebérc - Budaörs) a kulacs helyett 0.5l - 0.7l-es ásványvíz elfér a hálós részben, belül íratok, müzliszelet, iránytű, zsebkés is kényelmesen elfér. Időközben kiderült, hogy nem "noname" egy eldugott helyen találtam egy M-Tramp címkét.

Megjelent egy hiánypótló mű egy sokat szidott műfajról a black metalról. 
Egy rövid bevezető végig vezet a műfaj gyökerein alaposan kivesézve melyik elem honnan lett beemelve a műfajba, a stílus szerteágazásáról, minden lényegesebb elemet megemlítve. több, mint száz zenekarról egy-egy rövid ismertető képekkel gazdagon illusztrálva műfaji lebontásban. 
Számomra egy átfogó mű helyett mégis inkább egy befejezetlen lexikonra hasonlít melyből rengeteg magyar elem, zenekar kimaradt. Szívesen olvastam volna az első 666 fesztiválról, a Gellért-hegyi sátánistákról, de hiányoltam olyanokat is, mint a Sear Bliss, Tari öcsit és a zenekarát az Aureas ætast. Szívesen olvastam volna egy-egy országról, hol miként fejlődött az irányzat (finn, norvég, svéd, ukrán, magyar színtér).
A könyv hiányosságai ellenére így is kötelező olvasmány a stílus kedvelőinek.

Beszerezhető: Black metal – Empyreum Kiadó

Hősök Kapuja Hagyományőrző Baráti Kör szervezésében került megrendezésre a XV. Hód-tavi Csata Emléknap Hódmezővásárhelyen.
A változatos programok ellenére alig néhány tucatnyian jöttek össze a rendezvényre az ország több pontjáról viking, ős magyar, kun hagyományőrzők.

A rendezvény felvonulással indult aminek célja, hogy megkoszorúzzák Géza fejedelem és felesége Sarolt domborművét. A hőség miatt, mi nem követtük őket, inkább kipróbáltuk az íjászatot és megtekintettük az egy szem árus faesztergályos munkáit.
Közben zajlott a főzőverseny és a felvonulók visszaérkezése után nem sokkal indult a pufikardos verseny.
A verseny első fordulója után mi elmentünk enni a Zátony pizzériába ami egy olcsó, de hangulatos hely.
Mire visszaértünk a fémkardos versenyek lezajlottak és következett a buhurt bemutató. Ez nekem új volt, legalábbis élőben. 

A bemutató után indulnunk kellett haza. Jövőre viszont mindenképp ott leszünk ismét. Köszönjük a szervezőknek a nagyszerű rendezvényt.

Mindenkinek van egy első, nekem ez volt az. A lemez megjelenésekor már cirka öt éve hallgattam Oi! zenét (na jó, a Mos-oi!-t kicsit régebb óta). Ez volt az első fémesebb hangzású RAC album amit meghallgattam.  A lemezt Thory másolta át nekem kazettára (mint megannyi más lemezt is), nagyjából akkor amikor az interjú a zenekarral megjelent a Pannon Bulldogban. Nagy hatással volt rám, ez teljesen újszerű volt számomra. A kazettát rongyosra hallgattam. 



Nagyon sajnáltam, hogy ezen a korongon és két kislemezen kívül nem adtak ki több lemezt. Szerintem nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy ez a lemez is hatással volt annak idején az NC38 zenéjére.
A lemezt a Rebelles Européens adta ki, sima két oldalas borítóval, ma már elég puritánnak számít, de ne felejtsük el, a lemez 35 éves.
Itthon sajnos nem kapható egyik kiadónál sem, én az utolsó példányt hoztam el a Damjanich utcából.
Aki szeretne belőle menjen oda és csapkodja a pultot, hogy szerezzenek még. A gyűjtőknek halkan megsúgom, hogy ebben az évben az Egyesült Államokban kiadták bakeliten.

Legutóbb nem kimondottam vásárlási céllal mentem le a Nordic Sun Kulturális Központba, akciós volt a kézműves sör és ez vonzott meg a jó a társaság.



Persze, ha már ott voltam szétnéztem és vettem pár dolgot, például egy új Übermensch pólót (ennyit arról, hogy öt évig nem veszek több pólót) és egy Thor Steinar fürdőnadrágot, egy CD-t amiről már írtam és egy gyűrűt ami nagyon megtetszett, bár valószínűleg sosem fogom hordani.



Mire az első sört legurítottam megszaporodott a vendégek száma, így leültünk egy asztalhoz játszani, egy történelmi, stratégiai városépítős társasjátékra esett a választás. Elég összetett játék, szóval még párszor biztosan játszanom kell, hogy meg tudjak nyerni egy partit. Szóval igazán jól telt a délután / este, a játéknak és a társaságnak köszönhetően a sör sem fogyott, inkább beszélgettünk, zenét hallgattunk és találgattuk milyen játékokra lenne még szükség, mivel játszanánk szívesen. Sakk van, bár abban sem vagyok túl jó, de ha kevesebben vannak vagy épp nincs senki a csapos szívesen játszik bárkivel.
Ha közelebb laknék a fővároshoz egész biztosan gyakori vendég lennék, de így is egész biztos, hogy a szabad hétvégéimen ott leszek.

Ismét nagyobb társasággal indultunk délre. Az út jó hangulatban telt, a határt már a balkáni ízekre kiéhezve léptük át. Első utunk egy belgrádi étterembe vezetett a Дурмитор-ba. A reklámban azt írták vannak húsmentes ételeik, de a kínálat elég szegény, így az előételekből és a salátákból választottam. A többiek helyi ételeket ettek sok salátával, sült és töltött húsokat a végén pedig desszertekkel zártuk az étkezést. Mint minden szerbiai étkezésnél így itt is népszerű volt a kajmak, töltelékként, kiegészítőként egyaránt.





A szállásunk egy apartmanban volt. A választás részben a jakuzzi miatt esett rá, de mint az a helyszínen kiderült az csak a nászutas lakosztályhoz jár, persze egy marék euróért bárki használhatja. Az exclusive elnevezés ellenére alig volt nívósabb a hely egy jobb munkásszállónál. Persze az időnk jelentős részét nem itt szándékoztuk eltölteni, így engem túlzottan nem zavart. A szálláshoz nem járt reggeli sem, ami azért már számomra is bosszantó volt, szerencsére volt a közelben egy kézműves pékség ahol valódi bureket készítettek és nem azt a töltelék szegény csigába feltekert változatot amit minden sarkon megtalálható pékségben (Пекарa) lehet kapni.


Az estét a már törzshelyünkké vált pubban töltöttük. Nagyon sok ismerőssel találkoztunk és az est meglepetése volt, hogy fellépett a kedvenc szerb zenekarom az Iz Revolta. Nagyszerű hangulatot csináltak és minden jelenlévő nemzet fiaihoz volt pár kedves szavuk valamint, ha tudtak egy-egy dalt is eljátszottak nekik, nekünk magyaroknak a már megszokott Avanti Ragazzi-t, méghozzá úgy, hogy két magyar srác vokálozott a háttérben.
Lengyel, román és szerb ismerőseinkkel beszélgettünk, két román ismerősünk közül az egyik temesvári tud pár szót magyarul, de nem magyar származású, ellenben a másikuk magyar származású, de a családja már nem tud magyarul, ígéretet tett, hogy tanulni fogja a nyelvünket. Szerbiai ismerőseink közül többről is kiderült, hogy magyar származású a fiatalabb és az idősebb generációban is, a fiatalabb srác délvidéki anyanyelve a magyar, így készségesen segített fordítani. Nagyszerű éjszakát töltöttünk a srácokkal együtt. A taxis sztrájk miatt gyalog indultunk a szállásunkra, két sarokra tőle megálltunk enni, két utcai gyors étkezde volt nyitva, az egyik nem árult húsmentes ételt, a másik készségesen készített nekem rántott sajtos szendvicset útitársamnak egy hatalmas hamburgert, mivel a magyar világnyelv itt is tudtak pár szót magyarul.
Másnap kávéval és burekkel indítottam a napot, majd még egy kávéval.

Városnézést terveztünk délelőttre, de az idő elszaladt így ebédelni mentünk egy hangulatos erdei étterembe, ahol szabadtéren ebédeltünk. Mint szinte mindenhol így itt is volt egy pincér aki beszélt magyarul, egy vajdasági srác aki rendszeresen jár át a határ innenső felére is, Szegedre, Budapestre.


Szinte valamennyien ettünk levest én paradicsom levest választottam, mások vagy ezt vagy valamilyen húsos levest.


Remélem senki nem gondolt arra, hogy sajtot ettem második fogásnak, három féle grill sajt, kajmakkal töltött paprika, kajmak, sajtkrémek kerültek elém, köretnek egy egyszerű zöld salátát választottam, ami meglepően finom, krémes balzsamecettel volt leöntve, fontos a diéta.
Délután egy rövid városnézést tartottunk, én a főutcát szerettem volna megnézni, de Александар Вучић szerb elnök melletti szimpátia tüntetés miatt tele volt a város rendőrökkel a főutca pedig tüntetőkkel, a taxis sztrájk miatt pedig messzebbre nem igazán jutottunk volna így pár mellék utcát és a főutca egy részét tudtuk megnézni. 
Nándorfehérvár Budapesthez hasonló város kulturális, építészeti, népességi szempontól egyaránt, talán a közlekedés elmaradottabb.
Sétánk során találtunk egy Michelin csillagos etno jellegű éttermet, amit egyszer ki fogunk próbálni, elmentünk a helyi magyar nagykövetség előtt, amely a fővárosi Andrássy úthoz hasonló hangulatú, bár keskenyebb utcában található.


Ettünk fagyit, ami nagyon édes volt, elnyomta kicsit az eredeti ízét és furcsa is volt, mert a frissítőik, üdítőik, limonádéik általában cukormentesek.
Útitársnőnk vett pár száz forintért egy legyezőt amit este már tízszeres áron is megvettek volna tőle.
Városnézés után még pihentünk egyet az esti buli előtt. 
Az estét a megszokott helyen töltöttük. Ezen az estén lengyel, német, spanyol és helyi zenekarok húzták a talpalávalót. A terem zsúfolásig volt, így a koncertekből nem sokat láttunk, a hőség ellen hoztak hatalmas ventilátorokat, de páran odaálltak közvetlen eléjük, így sajnos nem sokat értek.
Helyi fiatalok árultak pólókat, 14-15 különböző mintájú volt, ezek közül egy tetszett, de az pont nem volt a méretemben, szóval szemrebbenés nélkül be tudtam tartani az idén nem veszek több pólót ígéretemet.
A szervezők is hoztak pár pólót, de nem volt új termékük, a régiek többsége vagy megvan, vagy nem tetszik.
A fellépők sem hoztak semmilyen árút sajnos, egyedül a spanyolokkal tudtam matricákat cserélni. Egyébként meglepően sok fiatal volt és a többségük skinhead volt, míg nálunk pár hónap kopaszkodás után beszippantja őket valamelyik szervezet és azonnal leveszik a bakancsot, a legtöbb országban szerencsére ez nincs így.
Másnap az előzőnaphoz hasonlóan a pékséggel indítottam, de nem csak reggelit vettem, hanem hoztam itthonra is bureket, majd a kávézóba vettem az irányt, de vasárnap egyik közeli kávézó sem nyitott ki kilenc óra előtt, így kicsit távolabb kávéztunk.



Kicsekkolás után Szabadka felé vettük az irányt, ahol asztalfoglalásunk volt a Boss étteremben, maga a létesítmény nem egy szimpla étterem, hanem egy komplexum, belsőtérrel, udvarral, fél utcát magába foglaló utcafronttal, két konyhával. Mivel bent elromlott a légkondi így az utcára kerültünk, egy árnyas szakaszon kaptunk asztalt.



Többnyire alkohol mentes koktélokat ittunk, grapefruit levet, cukormentes limonádét és hasonlókat. Néhány italt ehető virágokkal díszítettek. 


Én gombakrém levest ettem, ami kicsit más volt, mint amit itthon megszoktam, de összességében finom volt. Egyik útitársam tatár beefsteaket evett, ezt az ételt itt láttam először, eddig csak a nevével találkoztam.
Számomra a második fogás egy könnyű rakott, grillezett karfiol volt, ez elég kis adag volt még a köretnek szánt babpástétommal együtt is.


Szóval egy kis süti még simán lecsúszott, azzal viszont már bőségesen jól laktam.


Természetesen az ehető virágok ezekről sem maradhattak le. Még pár kép az ételeinkről:




Étkezés után célba vettük a helyi multit és bevásároltunk kajmakból, ajvárból, sajtokból, sajttal töltött paprikbából.
A pultosnő készségesen segített mindenben és szinte már ismerősként bánt velünk.
Hazafelé megbeszéltük, hogy idén még jó lenne egyszer kiugrani Nándorfehérvárra, szóval ha minden jól meg lesz még év végén egy gasztronómiai kalandunk.

A fiatal zenekar épp csak életjelt adott magáról a White Noise rádió válogatásán és tessék, íme egy teljes albummal jelentkeztek. 13 nagyszerű, szókimondó szerzemény. 12 magyar nyelvű és egy német nyelvű dallal.  Megmondom őszintén egy kissé összecsapott, tizenkettő egy tucat korongra számítottam, de nagyot csalódtam, pozitív értelemben. Nagyszerű zene, érthető dalszövegek, tartalmilag pedig visszatért a '90-es évek. Van szó mindenről a skinhead gyökereikről, történelmi témákról, aktualitásokról. Engem lenyűgözött a korong, a hazai RAC színtér lemezeinek listáján nálam felkerült a top ötbe. Nem csinálnak semmi újat, de amit csinálnak azt kiválóan teszik. Van némi korai Archívum hatás, némi német RAC, mindez fiatalos lendülettel előadva.
A lemezt a német Waffenbrüder Production adta ki, a dizájn a zenészek munkája, 16 oldalas szövegkönyv, olvasható szövegek, köszönő lista, zenekari fotó szóval van minden ami elvárható egy ilyen kiadványnál. A szövegek alatti képek kicsit sablonosak, de a fiatalabb korosztályt le fogja nyűgözni az idősebbekből nosztalgikus érzéseket csal elő.
Beszerezhető: Hunyadi 25 – Utolsó Bástya – nsbp.shop
vagy a Nordic Sun kultúrális központban ahol már társasjátékok is várják az érdeklődőket.

Az első ami megfogott az albumban az a borító, egyszerű mégis nagyon ütős. Ha már itt tartunk akkor folytassuk ezzel, a lemez három blokkos (hat oldalas) digipack csomagolást kapott, ugyanaz a stílus végig. Négy oldalas szövegkönyv az összes dalszöveggel, a borítót természetesen nem rontottam volna el fényképpel, de a szövegkönyv így elég puritán, egy pár fénykép a zenekarokról, köszönő lista, a Vendettától egy búcsú üzenet szerintem belefért volna. Már megint telhetetlen vagyok.
Mind a két zenekar hozta az elvárt szintet, sőt a Vendetta szövegei elég közel állnak most hozzám főleg a Büszkeség és Hazaszeretet valamint a Kilencvenes évek. Mind a két zenekar kedveskedett egymásnak egy-egy feldolgozással, a Vendetta a Káosz és Gyermekeit választotta, mely a mai napig rendszeresen felcsendül a Törvény koncertjein. Maciék a Jövőért című számot választották. Az EU-Tanázia című szám elég sötét képet fest a jelenünkről bármiféle megoldás nélkül. A másik szám ami nagyon tetszik tőlük az A legnagyobb Viharban, nem maga a zene, hanem a jól megírt szöveg.
Mind a zenészek, mind a kiadó kitettek magukért, nagyszerű kiadvány került a polcomra. Aki szeretne belőle ne habozzon, valószínűleg ez lesz az év legjobb hazai kiadványa és, mint ilyet valószínűleg gyorsan el fogják kapkodni.
Beszerezhető: http://www.loyalty-records.com/

https://nsbp.shop/termek/vendetta-feher-torveny/

Két nagyszerű spanyol nyelvű zenekar egy lemezen, a B&H színeiben a chilei Odal Sieg és madridi Odal a Hammer Skins köreiből. A lemez eredetileg 2002-ben jelent meg a rövid életű P88 kiadónál, akkor a lemez még nem jutott el hozzám, csak a dalokat tudtam meghallgatni a világhálón, olyannyira megtetszett, hogy pár évvel később be is szereztem a BHS Service gondozásában megjelent split albumot amin az Odal szerepel a Titkolt Ellenállás és az Operacion Racewar társaságában, ha jól emlékszem még a Lél recordstól vettem a korongot.
A lemez az Odal Sieg dalaival indul hét dallamos RAC nótával szerepelnek a lemezen, melyek között egy ballada is szerepel, az Odal szintén hét szerzeményt hozott a lemezre, hasonló stílusban. 
Kimondottan jó újra hallani végre jó minőségben ezeket a dalokat.
A lemez három részes digipack csomagolást kapott, köszönő lista mindkét zenekartól, rövid bemutatkozás, zenekar fotók is helyet kaptak rajta.
Az újrakiadást a Waffenbrüder recordsnak és a Culto Solar recordsnak köszönhetjük.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/odal-odal-sieg-bajo-el-signo-de-odal/

A mostani shopingolásom a Vendetta / FT lemez megjelenésére időzítettem, az már csak hab volt a tortán, hogy egy régi kedvenc lemezem újra megjelent, ez az Odal/Odal Sieg split, és szerencsére volt még egy darab az új London Breed korongból. Még egyiket sem volt időm végig hallgatni, de idővel mind háromról lesz egy rövid ismertető.



Ha már ott voltam szétnéztem és nézelődés közben ittam egy pisztáciás sört, nekem bejön, van akinek kicsit édes, van akinek gyümölcsös, de nekik van pilzeni típusú csapolt és dobozos sör is.



Nézelődés közben átlapoztam egy régebbi huligán újságot, igazság szerint reménykedtem benne, hogy lesz Zsarátnok folyóirat amiből télen tudtam hozni egyet, ez a magyar ősvallás követők lapja. Nézelődés közben begyűjtöttem pár matricát ami a vásárlóknak van kitéve.


Vannak "új" használt cuccok, egy részük sosem volt hordva. Ezek közt több Thor Steinar termék is van valamint huligán / ultra termékek is. A pólók közt hasonló volt a helyzet, szintén volt több olyan amit még nem hordott senki, ezeken annyit agyaltam, hogy végül amiket kinéztem elvitték mire rászántam magam a vásárlásra.


Végül egy Übermensch pólóval lettem "gazdagabb" , ennyit arról, hogy öt évig nem veszek új pólót, meg CD-t sem....


A shop még mindig a Damjanich u. 56 szám alatt található.

A hársféreg az egyik legősibb és legérdekesebb lény a skandináv mitológiában. A skandináv mondákban kevés különbség volt a sárkányok és az óriáskígyók között, ezért a hársféreg gyakran ötvözte mindkét tulajdonságot. Általában megnyúlt, kígyószerű lényként ábrázolták, néha kis lábakkal vagy sárkányszerű vonásokkal.

A hársférgek közül a leghíresebb kétségtelenül Jörmungandr, a midgardi kígyó volt. Ez a hatalmas teremtmény a Midgardot körülvevő tengerben élt, és olyan hatalmas volt, hogy a saját farkát a szájában tartva képes volt körülvenni az egész világot. Ez a kép az Ouroboroszra emlékeztet – az önfelfaló kígyó ősi szimbólumára, amely az örökkévalóságot, a ciklusokat és a végtelen ismétlődést jelképezi.

Bár Jörmungandr kivételesen nagy volt, a gyűrűvé tekeredő hársféreg gondolata más mesékben is megjelenik. Úgy tartották, hogy egyes hársférgek úgy mozognak, hogy gördülnek, és a saját farkukat fogják. A midgardi kígyóval ellentétben ezek közül a lények közül sok nem a tengerben, hanem mélyen erdőkben, barlangokban vagy távoli hegyekben élt.

A hársféregnek is nagy mágikus erőt tulajdonítottak. Húsát, vérét és szívét különösen a bölcsesség és a természetfeletti tudás forrásának tekintették. A híres Sigurd-sagában a hős, Sigurd megöli Fafnirt, a hársférget. Munkáltatója azt követeli tőle, hogy készítse fel a teremtmény szívét az erejének elnyelésére. De mielőtt a szívet megennék, Sigurd véletlenül megérinti a hársféreg vérét, és lenyalja az ujjáról. Ezáltal képessé válik megérteni a madarak nyelvét – ami a mély mágikus belátás jele.

Hasonló motívumok más skandináv mesékben is megjelennek. Geijer és Afzelius egyik történetében egy fiú elkap egy hársférget, amely leveti a bőrét, hogy elmeneküljön. A fiú a ledobott bőrből pörköltet fő. Miután megette, széleskörű ismeretekre tesz szert a növényekről, ásványokról és a természet gyógyító erejéről.

Sok mesében a hársféreg nemcsak szörnyetegként, hanem átalakult emberként is megjelenik. A fiatal férfiakat átkokkal lehetett hársférggé változtatni, és – a későbbi mesebeli motívumokhoz hasonlóan – szeretettel vagy hűséggel kellett megváltani őket.

Azonban nem minden hársféreg volt hím. Egyes hagyományok nőstény hársférgeket írnak le, amelyek fakéreg alá vagy az erdő mélyére rakták petéiket. Ez szorosan összekapcsolta őket a természet vad, rejtett helyeivel.

A hársférgeket mérgező védekezőképességük miatt is féltették. Azt mondták, hogy kellemetlen szagú, tejszerű folyadékot tudnak köpni ellenségeikre – egy olyan anyagot, amely betegséget, romlást vagy akár halált is hozhat.

A skandináv mitológiában a hársféreg tehát sokkal többet testesít meg, mint pusztán egy szörnyet. Az ősi természeti erőket, a rejtett tudást, az átalakulást, valamint a hatalom és a pusztulás közötti veszélyes közelséget jelképezi.

                                                                             Lindwurm-kút - Ausztria

A Kraken a norvég folklór egyik leghíresebb tengeri szörnye. Az ősi mesékben egy óriási polipként vagy kolosszális tintahalként írták le, amely Norvégia és Izland közötti sötét vizekben rejtőzött. A tengerészek számára az Északi-tenger borzalmainak megtestesítője volt – egy hatalmas méretű lény, amely egész hajókat tudott a mélybe rántani.

Sok kutató azt gyanítja, hogy a legendák az óriáskalmárokkal való tényleges találkozásokból erednek. Ezek a mélytengeri lények már akkoriban hatalmas méreteket érhettek el.

Tizenkét-tizenöt méteres magasságot is elérhetnek. A tengerészek meséiben az ilyen megfigyeléseket valószínűleg generációkon át szépítették, mígnem egy szinte elképzelhetetlen szörny képét alkották meg.

A Krakenre vonatkozó első írásos említések a 18. század elejére nyúlnak vissza. Részletesebb leírást azonban csak 1753-ban adott Erik Pontoppidan dán püspök. Ő a Krakent egy óriási polipként írta le, amelynek teste olyan hatalmas volt, hogy képes volt lenyelni a hajókat, vagy a felszín alá vonni azokat.

Lehetséges azonban, hogy a lény sokkal korábban jelenik meg az északi ábrázolásokon. Egy 1539-ből származó térképen, amelyet a svéd tudós, Olaus Magnus készített, egy gigantikus tengeri szörny képe található Norvégia és Izland között. Bár Magnus nem nevezi meg, sokan ezt a Kraken korai ábrázolásának tartják.

Érdekes módon ez a lény kevésbé hasonlít egy óriáshalra, mint egy modern tintahalra, és inkább egy óriási halra, amelynek csápszerű karjai nőnek ki a fejéből. Ez az ábrázolás jól mutatja, mennyire homályos és képlékeny maradt a Kraken fogalma az évszázadok során.

A skandináv legendákban a Kraken nemcsak a mélytenger veszélyét testesítette meg, hanem az ismeretlentől való félelmet is. A hideg Északi-tengert egy titokzatos, láthatatlan erőkkel teli helynek tartották, és a Kraken a hullámok alatt rejtőző ősi erők szimbólumává vált – hatalmasak, kifürkészhetetlenek és halálosak.

A Hafgufa az egyik legrejtélyesebb tengeri szörny a skandináv folklórban, és állítólag Izland és Grönland körüli hideg vizekben élt. Az ősi legendákban egy hatalmas tengeri élőlényként jelenik meg, olyan méretű, hogy a tengerészek gyakran szigetnek nézték.

A legenda szerint a Hafgufa szokatlan vadászati ​​módszert alkalmazott. Állítólag egyfajta csalit vagy kellemetlen szagú anyagot öklendezett ki a szájából, hogy halakat csalogasson, és 

hogy más tengeri élőlényeket vonzzon. Miután elegendő zsákmány gyűlt össze, a hatalmas teremtmény hirtelen kinyitotta vagy becsukta a száját, és mindent felfalt a környezetében – a nagy halaktól a bálnákig, sőt alkalmanként még a hajókat és legénységüket is.

Az egyik legismertebb leírás a 13. századi norvég Konungs skuggsjá („A király tükre”) című műből származik. Ebben egy király mesél fiának a Hafgufáról, és elmagyarázza, hogy maga látta a lényt. Ugyanakkor kételkedik abban, hogy bárki is elhinné a történetét anélkül, hogy a saját szemével látná a szörnyeteget.

 A király a Hafgufát egy gigantikus halként írja le, amelynek teste olyan hatalmas volt, hogy az arra haladó tengerészek szárazföldnek hitték. Azt is hitte, hogy csak két ilyen lény létezik, és hogy nem tudnak szaporodni – különben a tengerek már rég tele lennének velük.

 Vadászmódszerének leírása különösen meglepő: Állítólag a teremtmény epét vagy táplálékot öklendez fel, hogy halrajokat vonzzon. Miután elegendő zsákmány gyűlt össze, a Hafgufa bezárta hatalmas száját, és egyszerre mindent felfalt.

A Hafgufát a 14. századi Örvar Odds saga is említi. Ott Vignir Oddsson, a kormányos egy olyan lényről mesél, amely bálnákkal, hajókkal és emberekkel táplálkozik – röviden, bármivel, ami a közelébe kerül. Leírja, hogyan rejtőzik mélyen a tenger felszíne alatt a szörnyeteg, csak hatalmas állkapcsa és orrlyukai állnak ki a vízből.

Vignir azt is elmeséli, hogyan hajózott legénysége egyszer ezek között a kiálló részek között, összetévesztve őket sziklákkal. Csak később jöttek rá a férfiak, hogy közvetlenül egy kolosszális szörny felett hajóztak. A találkozás állítólag Grönland partjainál történt – egy olyan régióban, amelyet a skandináv sagák gyakran ősi és baljós hatalmak birodalmaként írnak le

A Brunnmigi név nagyjából annyit tesz, mint „aki a kútba vizel” – ez a kifejezés közvetlenül utal pusztító természetére. Ezt a lényt a vízforrások megrontójának tartották, és betegséggel, halállal és egész közösségek bukásával hozták összefüggésbe. Mivel a tiszta víz létfontosságú volt a túléléshez, a Brunnmigit különösen veszélyes szellemként tartották számon.

Azt is hitték, hogy tettei aszályt és pusztítást okozhatnak. Egyes hagyományokban a Brunnmigi groteszk ember és róka hibridként jelenik meg – egy hátborzongató lény, amely ritkán mutatja magát, de amelynek hatása pusztító lehet.

Egy jól ismert találkozás ezzel a szellemmel a Hálfs-sagában, a Hálfsrekka-ban található. Ott Hjorleifr király találkozik a Brunnmigivel, amint az egy forrás vizét szennyezi. A király szembeszáll a lénnyel, és egy égő lándzsával fenyegeti meg.

A szellem azonban nem erőszakkal, hanem sötét jóslattal válaszol. Katasztrófát jövendöl Hjorleifr és felesége, Hildr számára. Kijelentése kevésbé tűnik puszta jóslatnak, inkább átoknak – annak jelzésére, hogy a lény mágikus erővel bírt.

Ez az ábrázolás a Brunnmigit a skandináv Seiðr mágiához köti, amely nemcsak a jóslást, hanem a sors tudatos manipulálását is magában foglalta. Ez a szellemet nemcsak pusztító szörnyetegként ábrázolja, hanem természetfeletti lényként is, aki mély kapcsolatban áll a sötét mágiával és Észak rejtett erőivel.

A draugr az egyik legismertebb élőhalott volt a skandináv folklórban, és számos skandináv sagában megjelenik nyughatatlan visszatérőként. A kifejezést azokra a lényekre használták, akik a halál után nem jutottak el a túlvilágra, hanem az élők világában maradtak. Ezek gyakran olyan emberek voltak, akik életükben kegyetlenek, kapzsik vagy sötét vágyak emésztették őket. Más mesékben a draugr olyan áldozatokból született, akiket maguk is megöltek egy ilyen élőhalott lények, és továbbvitték az átkát.

A draugrokat nemcsak egyedként tartották rettegve. Egyes történetekben egész élőhalott csoportokat gyűjtöttek maguk köré, és falvakat és tanyákat változtattak a terror helyeivé. Megjelenésüket a szerencsétlenség, a betegség és a romlás jelének tekintették.

A draugr megjelenése a legendákban változatos volt. Néhányat szinte élethű lényként írtak le – csak sápadt, jegeskék bőrük árulta el valódi természetüket. Mások bomló, felfúvódott és halál által megjelölt holttestekként jelentek meg. Romló testük ellenére hatalmas erővel rendelkeztek. Azt mondták, hogy puszta kézzel képesek voltak ajtókat betörni, falakat lerombolni, sőt egész épületeket is lerombolni.

Fizikai erejük mellett a draugrokat természetfeletti képességekkel is ruházták fel. Azt mondták, hogy képesek belépni az élők álmaiba, félelmet kelteni, és lassan őrületbe vagy kétségbeesésbe kergetni az embereket. Jelenlétüket gyakran sötétséggel, rémálmokkal és nyomasztó hideggel hozták összefüggésbe.

Ahhoz, hogy egy draugr végleg megállítsa, meg kellett akadályozni, hogy a halott személy újra feltámadjon. A kereszténység előtti időkben ez gyakran a holttest elpusztítását vagy valamilyen különleges módon történő rögzítését jelentette. A kereszténység terjedésével azonban konfliktus merült fel, mivel a testet meg kellett őrizni az ítélet napján való feltámadásra.

Ezért új módszereket fejlesztettek ki a visszatérők semlegesítésére. A feltételezett halottakat a településektől távol temették el, gyakran magas kőfalak mögé vagy távoli helyekre. A testeket nehéz kövekkel leterítették, néha lefejezték, vagy más módon rögzítették, hogy ne tudják elhagyni sírjukat.

Ha ezek az intézkedések mind kudarcot vallottak, csak egy utolsó megoldás maradt: a test teljes hamvasztása. A tűzet tartották a legbiztosabb módnak arra, hogy a draugrt végleg száműzze az élők világából.

A Huldrák – akiket gyakran többes számban Huldernek neveznek – a skandináv folklór legismertebb lényei közé tartoznak. Általában az emberek számára kivételesen szép erdei nőkként jelentek meg: titokzatosak, vonzóak és szinte természetfeletti aurával rendelkeztek. De e szépség mögött valami furcsa és hátborzongató rejlett.

Akik jobban megnézték, felismerhették valódi természetüket. Néhány huldra állatfarkat viselt, gyakran tehén vagy róka farkát. Másoknak beesett hátuk volt, amely egy kivájt fatörzsre emlékeztetett – annak jeleként, hogy nem teljesen emberek voltak, hanem inkább a vadon és a túlvilág lényei.

A régi mesékben a huldrák szépségüket arra használták, hogy távoli erdőkbe, barlangokba vagy rejtett helyekre csalogassák az embereket. Ott sok áldozatuk a bűvkörükbe esett. Egyes történetek szerint a lények fokozatosan megfosztották az embereket vitalitásuktól és eszüktől. Mások olyan férfiakról mesélnek, akik visszatértek, de örökre kísértette őket a huldrák iránti vágy, és soha többé nem találtak békét.

Néhány legenda a huldrákat olyan lényekként is leírja, akik gyermekeket cseréltek. Állítólag az emberi csecsemőket elrabolták, és félig ember, félig természetfeletti utódokkal helyettesítették – a huldrák és emberek közötti egyesülésből született gyermekekkel.

Veszélyes természetük ellenére a huldrákat nem tartották kizárólag rosszindulatúnak. Különösen a vadászok, halászok és utazók nyerhették el kegyeiket, ha tisztelettel bántak velük. Akik udvariasak maradtak, nem gúnyolták ki másságukat, és mindenekelőtt nem említették állati farkukat, sikeres vadászatra, gazdag fogásra vagy biztonságos útra számíthattak.

A hangulatuk azonban ugyanolyan gyorsan változhatott. Bárki, aki megsértette, elutasította vagy kigúnyolta valódi alakjukat, szerencsétlenséget, eltévedést vagy az erdő szellemének haragját kockáztatta. Ezért a Huldrával való találkozást mindig veszélyesnek és kiszámíthatatlannak tekintették.

A norvég folklórban számos név létezik a hasonló lényekre, többek között Skogsrå, Vittra és Ellefolk. A regionális eltérések ellenére mindegyik ugyanazt a koncepciót testesíti meg: a megszelídítetlen természet rejtett erejét és veszélyeit. A Hulder így magát az erdőt szimbolizálja – gyönyörű és csábító, mégis tele titkokkal, hatalommal és veszéllyel.

A trollok a skandináv folklór legismertebb lényei közé tartoznak. A trollok, törpök és más természetfeletti lények közötti határok azonban gyakran elmosódottak voltak a skandináv képzeletben. Az északi népek nem tettek olyan szigorú különbséget ezek között a lények között, mint ahogy a modern ábrázolások gyakran teszik.

Erre egy jól ismert példa Alvis törp történetében található. Amikor Thortól megkéri lánya kezét, Thor kérdésekkel tartja ébren napfelkeltéig. A nap első fényében Alvis kővé változik – ez a jellemző később elsősorban a trollokhoz kapcsolódott. Az ilyen átfedések azt mutatják, hogy a törpök és a trollok szorosan összefüggtek az ősi hagyományokban.

Az istenek, óriások, tündék és más lények közötti különbségek is gyakran tisztázatlanok maradtak. Ezen alakok közül sok egyszerűen a vad és megszelídítetlen természet erőit testesítette meg, vagy a mindennapi emberi életen túli rejtett világhoz tartozott.

A skandináv mesékben a trollok különböző formákban jelennek meg. Néhányat óriási, csúnya lényekként írtak le, akik erdők, hegyek vagy magányos völgyek mélyén éltek. Mások kisebbeknek és inkább törpéknek tűntek – visszahúzódó lényeknek, akik földalatti barlangokban, sziklarepedésekben vagy távoli lakhelyeken éltek.

A trollokat gyakran ősi lényeknek tartották, majdnem olyan régieknek, mint maga a táj. Egyes történetekben lomhák és lassúak voltak, mintha szorosan kapcsolódnának a sziklákhoz, a hegyekhez és a földhöz. Más mesékben szinte embernek tűntek, mégis a látható világ szélén éltek, és továbbra is a Túlvilághoz tartoztak.

A legtöbb troll elszigetelt életet élt kis családi csoportokban, és kerülte az emberekkel való kapcsolatot. Mindazonáltal veszélyesnek tartották őket, különösen az utazók számára, akik távoli vidékekre merészkedtek, és akaratlanul is megzavarták a trollok nyugalmát.

Bárki, aki belép a területükre, kockáztatta, hogy eltéved, megtámadják, vagy eltűnik a vadonban. Így a skandináv folklórban a trollok az érintetlen természet rejtett veszélyeit testesítették meg – az észak hatalmas lényei, akik mítoszok, félelem és ősi tájak közepette léteznek.

A nøkkenek, más néven nixik vagy nøkk, a skandináv folklór rettegett vízi szellemei közé tartoztak. Tavak, folyók és sötét erdővizek titokzatos lényeinek tartották őket, és különösen a csábítással, a mágiával és a halálos veszéllyel hozták őket összefüggésbe.

Sok mesében a nokkenek férfi vízi szellemekként jelentek meg, akik a hegedülés mesterei voltak. Kísértetiesen szép dallamaikkal nőket, gyermekeket, sőt néha férfiakat is elcsábítottak távoli partokra vagy mély vizekbe, ahol áldozataik végül megfulladtak. Éneküket és zenéjüket szinte ellenállhatatlannak tartották – szomorúnak, szépnek, mégis veszélyesnek.

A nokkenekről úgy tartották, hogy különösen aktívak a nyárközép és a karácsony idején. A skandináv gondolkodásban ezeket az időszakokat olyan pillanatoknak tekintették, amikor a világok közötti határ elvékonyodik, és a természetfeletti erők könnyebben befolyásolhatják az embereket.

Egyes hagyományokban a nokkeneket a fossegrimekkel azonosítják – olyan vízi lényekkel, akik nemcsak veszélyt jelentettek, hanem rejtett tudással is rendelkeztek. Azok, akik tisztelettel bántak velük, vagy bizonyos áldozatokat mutattak be, rendkívüli hegedűjáték-készségeket tanulhattak tőlük. A fossegrimek zenéjéről azt mondták, hogy olyan erőteljes, hogy még a vízesések, a fák és maga a természet is táncolni kezdett dallamainak ritmusára.

Néhány történet arról is beszámol, hogy egy csepp nokken vére is képes volt ugyanezt a varázslatos ajándékot adni. Ennek eredményeként ezeket a lényeket nemcsak félték, hanem a rejtett művészet és az ősi mágia őrzőinek is tekintették.

A nokkeneket alakváltóknak is tartották, és nem volt állandó megjelenésük. Gyakran árnyékos alakokként írták le őket, amelyek a víz mozgásában jelentek meg – múlékonyak és alig tapinthatók. Különösen jól ismert a folyópartokon vagy tavakon megjelenő fehér ló. Ezt a képet gyakran a fehér zuhatagok és az áramló víz kiszámíthatatlan erejének szimbólumaként értelmezik.

 A norvég képzeletben a nokkenek a természet veszélyes szépségét testesítették meg. Azokat az erőket képviselték, amelyek egyszerre képesek lenyűgözni és pusztítani – titokzatosak, csábítóak és ugyanolyan halálosak, mint a mély vizek, amelyekben éltek.

A Selkolla az izlandi folklór egyik legkísértetiesebb lénye. A legendákban néha látszólag hétköznapi nőként, néha pedig egy zavaró alakként jelenik meg egy fókafejjel. Ez a változékony megjelenés tette őt valahová az ember, az állat és a túlvilág közé. 

A legenda szerint a Selkolla a földön vándorolt, ártatlan férfiak társaságát keresve. Csábításával betegséget, gyengeséget és szerencsétlenséget hozott áldozataira. A 13. századi keresztény püspök, Guðmundr Arason démoni lényként írta le, aki megtámadta a férfiak férfiasságát, fizikailag és mentálisan is legyengítve őket.

Származási története az izlandi sagák legsötétebb történetei közé tartozik. A hagyomány szerint szülei egyszer elvitték megkeresztelni. Az út során azonban megálltak, hogy kielégítsék vágyaikat, és felügyelet nélkül hagyták a gyermeket. Amikor visszatértek, fekete és torzszülött gyermeküket találták. A gyermek egyszerre halottnak és látszólag halottnak tűnt. A szülők ijedten megpróbáltak elmenekülni, de a gyermek sírni kezdett, és visszahívta őket. Ennek ellenére nem merték megérinteni a zavaró alakot. Ehelyett segítséget kértek. Mire azonban visszatértek, a gyermek eltűnt.

Selkolla leírása, mint élő és halott, erősen emlékeztet a skandináv Hél istennőre, akit félig testszínűnek, félig fekete vagy kéknek ábrázoltak. Hélhez hasonlóan Selkolla is az élet és a halál, az emberség és a pusztulás közötti állapotot testesíti meg.

A későbbi keresztény hagyományokban egyre inkább démoni alakként jelenik meg. Állítólag Guðmundr Arason püspök végül kiűzte Selkollát egy olyan területről, ahol szerencsétlenséget terjesztett. A legenda szerint az ördög szolgájának bélyegezte, és hét keresztet állított köré, hogy megtörje hatalmát és száműzze.

Selkolla története tükrözi a változó skandináv világnézetet. A köztes lényekről és a túlvilágról alkotott régebbi pogány elképzelések keveredtek a bűnről és a démonokról alkotott keresztény elképzelésekkel. Ez a Selkollát a kísértés, a félelem és az élet és halál közötti hátborzongató határ szimbólumává alakította.

A kiadó már évek óta mondogatja, hogy szeretne egy mini CD-t kiadni. Hát íme eljött az ideje, bár az alap formátum a hagyományos CD-é, de a hátulján csak a mini CD méret van megnyomva.
A kolumbiai brigád stílust váltott, a korábbi Oi! zene helyett, RAC-t és klasszikus HC-t nyomnak. Nem erőltetik, nem tolják túl, felismerhető maradt a zenéjük, csak már más a stílus. A '80-as években gyakran találkozhattunk ilyennel itthon is, főleg punk zenekaroknál, de néhány Oi! bandánál is.



A lemezen négy új dal van és három régebbi slágerük koncert verziója elég jó minőségben.
Három blokkból álló (hat oldalas) digipack csomagolás fényképekkel, köszönőlistával, zenekar fotóval, négy oldalas szövegkönyv olvasható szövegekkel, kiváló grafikákkal. Szóval egy igazán tökéletes kiadvány.
A korong a Nordic Sun Records és a Culto Solar records közös kiadványa mely 300 példányban jelent meg.
Szóval, ha szeretnél siess, mert elég jól fogy a lemez.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/eugenesia-sangre-y-revolucion/

A London Breed várva várt albuma végre megjelent és az ízelítő alapján nem fogunk csalódni benne:

Egy friss skinhead muzsika németföldről:

A Stahlgewitter már egy meg is osztott egy számot az új albumáról, egész biztos, hogy itthon gyorsan elkapkodják, szóval jelezzétek az igényeteket a terjesztőknek:

Egy új dal a német Jules Hates Franktől:

Amikor az ember 200 Km-t utazik olyankor egy egész napos programra készül. 
A dinnyési Várpark felnőtteknek egyáltalán nem ilyen. 



Az egész egy családi vállalkozás minimális személyzettel, pénztáros helyett automata van ahol csak készpénzzel lehet fizetni. Természetesen támogatom a készpénzhasználatot, de a mai világban már lennie kellene más lehetőségnek is, de legalább egy bankautomatának a jegyautomata mellett.
A beléptetés szintén digitális, a bénábbak simán kint maradhatnak, az ügyesebbek pedig többen is bemehetnek egy jeggyel. Mindkettőre láttunk példát.
A felnőtt jegy 2500 Ft, ami elsőre nem sok, de amikor megnézzük mit kapunk érte már más véleményen leszünk.
A parkban nagyjából két tucat mini vár van felépítve, nem a jelenlegi, hanem a feltételezett eredeti formájában és 90%-ban a jelenlegi határon túli várak. Így gyakorlatilag egyet sem ismertünk fel és a Vitány vár és a Drégely vár volt az a kettő ahol már jártunk korábban, pedig mind ketten nagy vár rajongók vagyunk.



A makettek az eredeti anyagukból vannak felépítve, tégla, kő, palánk illetve földvárak láthatóak. Ha alaposan végig nézzük mindet akkor sem tart egy óráig. A várpark mellett van egy mini skanzen ahol fából és nádból épült épületek láthatóak, ezek közt van néhány templom, a többség a régi tanyavilág hangulatát utánozza vályog épületek nélkül.
A várparknál van egy kis szoba a magyar várkutatók emlékének szentelve, a skanzenben néhány árus, akik többnyire "temus" termékeket árulnak minimális haszonnal. Egy helyen voltak csak helyi hűtőmágnesek.
Itt volt néhány gyerekfoglalkoztató, illetve gyerekjáték.
A park körül a kerítésben kerámia szobrok vannak kiállítva, legalább 100 mini szobor. 



A bejáratnál egy nagyobb szobor Emese álmáról, a Turul nemzetség születéséről, a várak körül kopjafákon kerámia plaketteken magyar uralkodók képei, ezek nem túl élethűek, inkább karikatúra jellegűek.
A parkban van büfé, de elég szerény felhozatallal, illetve van egy kisvasút, ami körbejárja a skanzent 1500 Ft-ért, csak gyerekeknek.
Mi kétszer megnéztünk mindent, fényképeztünk, pózoltunk, reggeliztünk, de így is kevesebb mint két órát töltöttünk bent.
Gyerekeknek kiváló oktató anyag lehet, felnőtteknek inkább csak akkor javaslom, ha átutazóban megállnak egy órára pihenni.

Úgy tűnik a fiatal magyar csapat a Hunyadi 25 kész van a stúdió munkákkal, így hamarosan megjelenhet a debütáló albumuk.

A Batallón De Castigo tribute lemez is célegyenesben van, valószínűleg az év vége felé jelenik meg.

A Nordic Power válogatás album is elkészül lassan, a keverés és a grafikai munkák vannak hátra, ha igazak a pletykák.

Jesse úgy tűnik belassult, a korábban rendkívül aktív énekesről, most semmi hír.

Szintén csend van Ol' Lonsome Jones házatáján is, a tavalyi válogatás album óta nem hallottuk a hangját. Lehet, hogy valami egészen új zenei stílussal jelentkezik.

Felröppent a hír, hogy a tavalyi Night of The Nordic Sun felvételeiből készül egy split album. Remélem nem marad meg ötlet szinten.

Már időszerű volt, hogy rögzítse az első albumát a kölni skinhead brigád, épp társakat keresek a rendeléshez, nekem kell a CD-jük.


Hét évvel az első split album után végre megjelent a Mel zenekarának első teljes albuma, rögtön egy csomó kiegészítő is készült hozzá, felvarrók, matricák, póló és CD mellett bakeliten is megjelent, így kapható együtt black és red boxban is.



Stúdióba vonult az Endstufe is, remélem nem kell sokat várni a brémai muzsikusok új lemezére.

DISTURBED MOTHER FUCKER – From Times Gone

A közelmúlt legfelkapottabb lemeze Jonesy projektjének a Disturbed Mother Fuckernek a feldolgozás albuma amellyel a '80-as '90-es évek nagyszerű zenekarai előtt tiszteleg. Olyan bandáktól dolgozott fel számokat, mint a Blitz, Die-Hards, Indesent Exposure, Business, The Glory, Brutal Attack, Section 5, hogy csak párat említsek.
Jelenleg egyik hazai kiadónál sem kapható.

A lengyel 88 Zgłoś Się harmadik önálló albuma a közelmúltban jelent meg, a dobosuk már többször járt hazánkban, így már csak az ismeretség miatt is be kell szereznem a korongot.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/88-zglos-sie-ostateczne-ostrzezenie/
és itt: 

A spanyol csapat lemeze kötelező darab a keményebb Oi! zene kedvelőinek, a CD-n spanyol és angol nyelvű dalok hallhatóak. Jelenleg csak a Loyalty recordsnál kapható itthon. 

Szombaton jelenik S.I.L. albuma, melyen Sleipnir feldolgozásokat ad elő.

Az  együttes 2011-es korongja nagy kedvencem, nem csak a  hifi mellett van állandó helye, de a telefonomon is törzshelye van, hogy útközben is tudjam hallgatni (szóval ezt a lemezt sem kell leporolni).
A korongon 12 nagyszerű szerzemény van, monumentális hangzás,változatos ének és virtuóz hangszerhasználat jellemzi az albumot. Bár ez szinte valamennyi lemezére igaz a zenekarnak. Ezek közül is kiemelkedik az egyik kedvencem a Knight of the sunwheel. Szintén nagy kedvencem a korongról a Heiliger Gral, mely egy Luni feldolgozás. Persze fölösleges kiemelni bármelyik dalt, mert az album olyan, mint egy mini pogány rockopera, úgy tökéletes, ha egyben hallgatjuk meg elejétől a végéig.
A lemezt a Last Resort Store adta ki, hagyományos CD tokban, a black metalra jellemző sötét hangulatú 16 oldalas szövegkönyvvel. A booklet közepén egy Guido Von List idézet van, a dalszövegek apró betűsek, de jól olvashatóak (nekem már szemüveg kell hozzá), a szám címek és a tagok felsorolása van a hátulján. Zenekar fotó és köszönő lista sajnos nincs.
A lemez még korlátozott példányszámban beszerezhető itthon is: Nordglanz-Weltenwende

Nagyon szomorú voltam amikor megtudtam, hogy a zenekar kiadványa csak bakeliten jelent meg, annál nagyobb volt viszont az örömöm amikor a PC records és a Tinnitus records kiadta CD-n. Igazi zenei csemege, amolyan felüdülés a sok hörgős RAC és black metal után.  Dallamos muzsika, kellemes női ének, változatos szövegek. 
A lemez új borítót kapott, nem rossz, nem rossz, de kicsit sablonos, úgymond unalmas, tipikus német munka. Nekem az eredeti jobban tetszett. A lemez anyaga alig több, mint egy EP, nincs félóra, szerintem egy pár szám még ráfért volna, próba, demó vagy koncert részlet. No igen, telhetetlen vagyok. A borító kihajtható, egyik felén a dalszövegek, a másikon egy interjú olvasható, pár kép a zenészekről amiket az interjúból ismerhetünk. Hagyományos CD tokban jelent meg.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/hulduvolk-hulduvolk/
Még az LP is kapható: https://nsbp.shop/termek/hulduvolk-lp/

A facebookon bármit megvehetsz. Eleinte  csak rugós kést, pillangókést, viperát és más hasonló fegyvereket reklámoztak amiket itthon nem vihetsz ki az utcára, oké ezeket még otthon tarthatod. Ezután női partnereket közvetítettek előbb egy éjszakára, majd Ázsiából hosszabb távra. Miután betiltották az elfbárt, már azt is napi szinten tolta elém a facebook, mióta zéró tolerancia van drogokra, a facebook azt is rendszeresen kínálja, szabadon vehetek crack pipát, füvet vagy kábítószer származékokat tartalmazó termékeket. Vajon mi lesz a következő? Lőfegyverek? Rakéták? Páncéltörő gránát? Semmi szükség a darkwebre, itt van helyette a facebook...

Fonyódi Tibor 1965.06.02. - 2026.05.13.




61 éves korában elhunyt a népszerű író. A Mysterious Universe egyik alapító írója, a Hadak útja regény sorozat írója, valamint az Árpád népe rockopera és a 1242 - A Nyugat kapuja forgatókönyvírója.

A Hősök kapuja hagyományőrző társaság szervezésében került megrendezésre a második szegedi Viking majális.


Mire odaértünk már tartott a puffkardos viadal, nagyjából 4-5 párbajt láttunk, szóval a döntőkre értünk oda. Eredményhirdetés után kezdtünk körbejárni, egy árus volt, kovácsolt ékszereket, díszeket, késeket, tarsolyokat árult, mellette volt kitéve pár íj, tegez, íjtartó tok. Két csoportnál voltak kirakva pajzsok, fegyverek, páncélok, ezeket kézbe lehetett venni, fel lehetett próbálni és fotózni lehetett őket a felnőttek és gyerekek örömére egyaránt. 
Közben rotyogtak a finomabbnál finomabb viking ételek a mobiltűzhelyek fölött, sültek a viking laposkenyerek.
Közben egy ismerőssel is összefutottam, akit eddig csak a zenész oldaláról ismertem, a hagyományőrző oldaláról addig nem, bár nem lepődtem meg. Mivel egy basszusgitáros ismerősömmel mentem Szegedre a két zenész rögtön egymásra talált, nem is igazán jutottam szóhoz.



Egy Świętowit bálvány is volt, áldozati edénnyel azoknak akik szerettek volna valamit felajánlani neki vagy imádkozni hozzá.
 Voltak viking játékok, balta dobálás, lándzsa vetés, pofonos láda viadal (ilyet senki nem akart velem játszani).
Kora délután főzőverseny is volt, az eredményhirdetést nem vártam meg, mert kezdődött a fémfegyveres viadal.


A viadalok alatt volt élő középkori zene. Szóval egy igazán hangulatos rendezvény volt. Még véget sem ért amikor megbeszéltük, hogy megyünk jövőre is.

Pár szót már ejtettem a kiadványról egy korábbi bejegyzésben. Két nagyszerű banda egy korongon öt-öt szerzeménnyel. 
Az anyag megjelent CD-n, kazettán és bakeliten is, szerintem azok jártak jól akik az utóbbi kettőt vették/veszik meg, mert így a két zenekar közt van egy szusszanásnyi idő, a dallamosabb Absurd és a karcosabb War88 zenéje eltér annyira, hogy ennyi kell. Persze ez az én saját véleményem, a stílus fanatikusabb rajongói ezt másként gondolják. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az hogy a lemez a legtöbb terjesztőnél ki sem került a webshopba, már megjelenéskor elkapkodták a rajongók.

A spanyol Primera Vanguardia sajnos egy már nem létező Oi!/RAC zenekar, ez volt az utolsó albumuk mellyel a '80-as évek zenekarai előtt tisztelegtek, több, mint 20 év után tették le a hangszereket. Számaikat már hallottam korábban is, de igazán csak a közelmúltban fedeztem fel őket. Ezt a lemezt 2017-ben egy akkor induló hazai kiadó adta ki, első munkának tökéletes volt, máig megfelelő hangzás, kiváló grafikai munka, nyolc oldalas szövegkönyv, zenekar fotó, köszönő lista szóval minden ami kell egy ilyen kiadványban.
Hamisítatlan Oi! zene, erőteljes énekhanggal, néhol kiemelkedő basszus témákkal, máshol könnyű, dallamos gitárszólókkal, pont ahogy annak idején szerettük. Egységes bárhol felismerhető hangzás és ének, mégis változatos album. Egész biztos, hogy be fogom szerezni az összes albumukat, ami nem lesz túl nehéz, mert sajnos nem voltak túl termékenyek a srácok. Két önálló albumuk volt, egy split korongon játszottak, egy EP-jük volt és két válogatás albumuk jelent meg a működésük alatt.
Ez a CD beszerezhető igen kedvező áron: 1a-vanguardia-sounds-of-hate-skinhead-anthems/
Letölthető: https://nsbp.shop/termek/1a-vanguardia-sounds-of-hate/
LP-n is megjelent két bónusz dallal: 1a-vanguardia-sounds-of-hate-skinheads-anthems-lp/

Ismét egy jó ügy érdekében vásárolhatunk lemezt. A korongon 14 dal hallható, melyből 13 még sohasem jelent meg korábban hanghordozón. A fél világ összefogott, hogy segíthessen, dél- és észak-amerikai zenekarok, ausztrál és európai zenekarok hallhatók a CD-n. Olyan nagy nevek küldtek 1-1 számot, mint a Mistreat, Bound For Glory, Legion of St. George, Griffin, Gesta Bellica vagy épp Luni. 
A lemez digipack csomagolást kapott és a PC records gondozásában jelent meg.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/solidarity-volume-one/

Az allgäui skinhead csapat egy jó kis kocsmazenével rukkolt elő és rögtön egy klipet is készítettek hozzá.
Hallgasd hangosan.