A Hafgufa az egyik legrejtélyesebb tengeri szörny a skandináv folklórban, és állítólag Izland és Grönland körüli hideg vizekben élt. Az ősi legendákban egy hatalmas tengeri élőlényként jelenik meg, olyan méretű, hogy a tengerészek gyakran szigetnek nézték.

A legenda szerint a Hafgufa szokatlan vadászati ​​módszert alkalmazott. Állítólag egyfajta csalit vagy kellemetlen szagú anyagot öklendezett ki a szájából, hogy halakat csalogasson, és 

hogy más tengeri élőlényeket vonzzon. Miután elegendő zsákmány gyűlt össze, a hatalmas teremtmény hirtelen kinyitotta vagy becsukta a száját, és mindent felfalt a környezetében – a nagy halaktól a bálnákig, sőt alkalmanként még a hajókat és legénységüket is.

Az egyik legismertebb leírás a 13. századi norvég Konungs skuggsjá („A király tükre”) című műből származik. Ebben egy király mesél fiának a Hafgufáról, és elmagyarázza, hogy maga látta a lényt. Ugyanakkor kételkedik abban, hogy bárki is elhinné a történetét anélkül, hogy a saját szemével látná a szörnyeteget.

 A király a Hafgufát egy gigantikus halként írja le, amelynek teste olyan hatalmas volt, hogy az arra haladó tengerészek szárazföldnek hitték. Azt is hitte, hogy csak két ilyen lény létezik, és hogy nem tudnak szaporodni – különben a tengerek már rég tele lennének velük.

 Vadászmódszerének leírása különösen meglepő: Állítólag a teremtmény epét vagy táplálékot öklendez fel, hogy halrajokat vonzzon. Miután elegendő zsákmány gyűlt össze, a Hafgufa bezárta hatalmas száját, és egyszerre mindent felfalt.

A Hafgufát a 14. századi Örvar Odds saga is említi. Ott Vignir Oddsson, a kormányos egy olyan lényről mesél, amely bálnákkal, hajókkal és emberekkel táplálkozik – röviden, bármivel, ami a közelébe kerül. Leírja, hogyan rejtőzik mélyen a tenger felszíne alatt a szörnyeteg, csak hatalmas állkapcsa és orrlyukai állnak ki a vízből.

Vignir azt is elmeséli, hogyan hajózott legénysége egyszer ezek között a kiálló részek között, összetévesztve őket sziklákkal. Csak később jöttek rá a férfiak, hogy közvetlenül egy kolosszális szörny felett hajóztak. A találkozás állítólag Grönland partjainál történt – egy olyan régióban, amelyet a skandináv sagák gyakran ősi és baljós hatalmak birodalmaként írnak le