Tegnap este 20:00-kor elhunyt Gyevi Szabó Ferenc - Oszkár 

 
1981 július 3.-án 3 britt skinhead zenekar lépett fel a London Southall negyedében található Hambrough csárdában (Hambrough Tavern). A 3 Oi zenekar (4skins, Business és a Last Resort) akkor még szinte kizárólag szélsőjobboldali fiataloknak játszott, erre a koncertre is őket várták, hiszen a hely híres volt arról, hogy a környékbeli pakisztániakat nem engedik be oda. A koncertre buszokkal érkeztek a British Movement és a National front tagjai, valamint szimpatizánsaik mintegy 200-an. Az ottani ázsiaiak felkészültek a koncertre, egy 5 évvel korábbi halálesetet akartak megbosszulni, melyet már akkor is a skinheadekre fogott a média. A koncert előtt már provokálták a skinheadeket, a kiérkező rendőröknek azt mondták, hogy a skinheadek feldúlták a környéket, betörték a kirakatokat molesztálták a nőket (minden bizonnyal nagyon kívánatosak lehettek számukra a mi cigányainkhoz hasonló szépségek). A kiérkező rendőrök sem tudták megfékezni az ázsiai hordát, 21:00-kor molotov-koktélokat dobtak a szórakozóhelye, ekkor a koncert félbeszakadt, (a 4skins épp a Chaos című számát játszotta) és a közönség kiözönlött az utcára. Kezdetét vette a harc, amelyben 87 rendőr sérült meg és 23 civil. A kitört verekedés közben gyakran a skinheadek védték a rendőröket a háromszoros túlerőben lévő ázsiai hordától, ennek ellenére az eset után kizárólag csak skinheadeket állítottak elő, őket állítva be bűnbaknak. Itt nem érvényesül a "győztesek írják a történelmet" kijelentés, hiszen hiába kergették el a támadókat, hiába voltak áldozatok, a média így is őket okolta mindenért. Másnap július 4.-én London szerte lázongások kezdődtek, melyek szinte egész nyáron át tartottak, ekkor tört ki az emlékezetes diák lázadás is, melyet a Pink Floyd örökített meg a The wall című filmjében elmosva azt a tényt, hogy a lázongások hátterében a legtöbbször "faji feszültség" volt.

 Visszatérve "Southall" esethez, a 4skins olyan szinten kötődött a szélsőjobboldali politikához, hogy ők lettek a legfőbb bűnbakok, annak ellenére, hogy a szövegeikben ez nem volt tetten érhető. Teljesen ellehetetlenítették a zenekart, nem kaptak fellépési lehetőséget sehol, néhányszor még felléptek álnéven, de végül feloszlottak. A Last Resort szó nélkül beállt a sorba, a Business tanúsított némi ellenállást, de végül fejet hajtottak a hatalom előtt. A médiának ez az eset kiválóan alkalmas volt arra, hogy felhívja a figyelmet az egyre népszerűbb skinhead  szubkultúrára és annak szélsőjobboldali kötődéseire. Annak ellenére, hogy a zenekarokat ellehetetlenítették, vagy a maguk oldalára állították és olyan fesztiválokon szerepeltették, mint a Rock a rasszizmus ellen, a mozgalom egyre erősebb lett új zenekarokat és új zenei irányzatokat keresett magának.
 (Az írás megjelent a Nacionalista Hullám 8. számában - 2013 Decemberében)

Az emberek többsége fogalom zavarban van, gyakran összekeverik a földönkívülieket az UFO-kal. A Földönkívüliek azok akik nem a mi planétánkon születtek, az UFO viszont egy azonosítatlan repülő tárgy(Unidentified Flying Object), míg az előbbiekkel rendkívül ritkán az utóbbiakkal valamivel sűrűbben lehet találkozni.

A családunkban is történt egy UFO észlelés, még 1968-ban a prágai események után. Édesapám Pápán volt lokátoros, egyik szolgálatában történt az eset, észak felől azonosítatlan repülő objektumot észlelt, egyből riasztotta a készültségben lévő pilótákat akik késedelem nélkül felszálltak éles tűzparanccsal. A helyszínre érve azonosították az addig ismeretlen behatolókat akik békés gágogással köszöntötték a pilótákat.

      Kováts Balázs ismét mikrofon mögött, ismét oi! zenét játszanak. 

Pár napja jelent meg a legismertebb közösségi portálon a hír az Angry Noise megalakulásáról. Kovács Balázs új zenekara jelenleg a Dühös Elvtársak zenészeiből áll, reméljük nem csak egy zenei projekt lesz, hanem végre egy tartósabb formáció.

 Rendszeresen hajtogatjuk, hogy vegye meg mindenki a CD-ket, hogy ezzel is támogassa zenekarokat.
 Sajnos ma már olyan világban élünk ahol a lemezeknek nincs értéke, a legtöbb háztartásban már nincs CD lejátszó és az autókban is többnyire USB-s autórádió van, amelyeken mp3-at lehet hallgatni - ami azért valljuk be kis hazánk útjain érthető is, hiszen a CD folyton ugrál a hepe-hupás utakon.
 Bevallom nekem sincs asztali lejátszóm, a megvásárolt lemezeket átkonvertálom mp3-ba és a számítógépen vagy a telefonon hallgatom. Ennek ellenére a legtöbb hazai CD-t megvettem még akkor is amikor szerényebb anyagi lehetőségeim voltak, munkanélküli voltam vagy nagyon rosszul kerestem. Nem, egyáltalán nem gyűjtöm a lemezeket, a nekem kevésbé tetsző albumokat legtöbbször elajándékoztam olyanoknak akik nem engedhették meg maguknak, vagy olyankor amikor nem volt pénzem ajándékra. A lényeg azonban az, hogy megvettem.
 A lemezkiadók alig keresnek valamit a lemezeken, a zenekarok is épp csak visszakapják azt a pénzt amit a stúdióra és a megjelenésre költöttek, gyakran a borító készítők és grafikusok, tetováló művészek akik a rajzaikat adják sem kapnak semmit, legfeljebb egy grátisz lemezt a munkájukért. A lemezvásárlással csak a befektetett energiát térítjük meg a kiadóknak és a zenekaroknak, ha ez nem térül meg akkor nem lesz következő album, ha nem lesz következő album akkor a töltögetőknek nem lesz mit letölteni és egy idő után a zenekarok sorra feladják.
 Hát ezért hajtogatjuk folyton, hogy legalább a hazai lemezeket vegyétek meg.
 

Még az egri Oi-kor, Vérszerződés koncert előtt beszélgettem az egyik zenész ismerősömmel. Sok minden szóba került, többek közt az egyik legújabb albuma is, melyen az egyik szám a HAARP rendszerről szól. 
Panaszkodott, hogy az új albumán ezt a számot többen nem értik és csak egyszerű összeesküvés elméletnek tartják és szerintük nem kellene ilyennel foglalkoznia.
Hát én azért kíváncsi lennék, ha összeírnánk, hogy miről szólnak a számai és megmutatnánk az utca emberének vajon mennyiről mondaná azt, hogy ez csak összeesküvés elmélet... gondolom úgy a feléről...
Szóval én sem értem miért pont ez az egy szúr szemet néhány rajongónak.

 Lassan 10 éve mást sem hallani, mint azt, hogy el kell szakadni a skinheadtől, mert a mozgalom szubkulturalitása eltaszitja az embereket a eszmétől.
 Magyarul a bőrfejűek viselkedése miatt nem csatlakoznak az emberek a különböző ns és nemzeti eszmeiséghez.
Na de könyörgöm, aki akart eddig is talált módot arra, hogy a skinheadektől függetlenül tegyen valamit, szervezkedjen, újságot adjon ki satöbbi.
A skinheadek lassan eltünnek, már csak egy kérdésem lenne, hol vannak azok a tömegek akik miattunk nem tettek eddig semmit?

Mit tegyél, ha találsz egy sérült madarat?

 Igazából nem tudom mi a teendő, én elkövettem azt a hibát, hogy lefényképeztem a madarat és a helyszínt is, hogy értesíthessem a madármentőket.
 Hazaértem az első volt, hogy megpróbáltam a facebookon segítséget kérni. Munkanélküli vagyok huzamosabb ideje, a telefonomon nincs pénz, gyakorlatilag telefonom is csak azért van, hogy az esetleges munkáltatók el tudjanak érni.
 Elsőként egy madárfotós csoportban próbáltam segítséget kérni, itt ellátak jótanácsokkal, hogy mit kellett volna tennem, amire természetesen egy kerékpártúrán semmi lehetőségem nem volt. Végül adtak egy másik csoport címet ahol himlős cinegéket mentenek. Itt ismét jótanácsok jöttek, majd végül sikerült egy madármentőhöz eljutnom aki az ország másik felében él, tőle ismét telefonszámokat kaptam és további jótanácsokat. Ekkorra már meguntam a magyarázkodást, amit ő is olvashatott a képeim alatt.
 Elkönyveltem, hogy majd lesz valami az egerészölyvvel, én már nem tudok segíteni rajta, sajnálom szegényt, de ez a természet rendje.
 Azt hittem ezzel vége is lesz a dolognak, de másnap dél körül elkezdtek felébredni az emberek és a segítség kérő képeim alatt elkezdtek szaporodni a bejegyzések, hogy mekkora állat vagyok, hogy ott hagytam, nem segítettem neki, egy rohadt gyilkos vagyok.... nem győztem törölni a képeket és tiltani az embereket.

 Én szeretem a természetet, az összes hobbim - túrázás, hegyikerékpározás, természetfotózás - és néha a munkám is odaköt. A mostani eset megerősített abban, hogy nem szabad beavatkoznunk a természet dolgába a saját érdekünkben. Ha megpróbálok személyesen segíteni, a hozzá nem értésemmel több kárt okozhatok, mint hasznot nem beszélve arról, hogy egy ilyen ragadozómadár bennem is kárt tehet. Ha hazaviszem és útközben magához tér, mert "csak,, áramütés érte egy esetleges rendőri intézkedésnél magyarázkodhatok mit keres nálam egy ilyen madár.
 Ez volt az utposó eset, hogy megpróbáltam segíteni.

 Pocsék, rossz hangulatú, szeles, borús nap volt. Az embernek nem volt kedve semmihez. Ráadásul sokadika volt, pénztől sem dagadt az erszény. Jeleztem is, hogy nem leszek ott a koncerten.
  
 Aztán este csak útra keltünk öcsémmel. Gondoltuk, hogy nem lesznek sokan, hiszen a fővárosban és vidéken is több koncert volt ezen a napon, a Tar had a Stingersben játszott két másik skinhead zenekarral és két nemzeti rock buli is volt a fővárosban az Ismerős Arcok és Mazuláék csapata is külön-külön.

 Azért este 10-re csak összejött 40-50 ember, biztosítva egy igazi családias hangulatú koncertet és várva, hogy felcsendüljön az Oi!, mint minden egyes koncerten immár több, mint 30 éve.

Aki ott volt annak nem is kellett csalódnia, sorra csendültek fel a legnagyobb slágerek, együtt éneklős nóták és a számok közt Zala poénjai, történetei a dalok születéséről.

Egy vidám, jó hangulatú estét szereztek a srácok a közönségnek, aki nem hiszi nézze meg ezt a kis videót:

 Mi azért lettünk Felszabadulás Út, mert voltunk valahol Tápióakárhol valami rockbuliban, ahol azt mondták a szervezők, minden fellépő ingyen mehet be meg ihat sört. Mi meg a helyi kricsmiben izibe' össze is hoztunk egy bandát. A kocsma meg a Felszabadulás Úton volt, így könnyen találtunk nevet . Hatalmas sikert értünk el, többen pogóztak, mint az összes többi fellépő szereplése alatt  Persze, mert mindenki tudta, miért álltunk össze. Tesóm pl. kb. akkor gitározott életében először, és totál el volt ájulva magától, hogy milyen őstehetség  . Aztán leejtette Dani a pengetőt, és rájött, nem is saját magát hallja vissza, hanem az exem (aki akkor még aktuális volt, de ez most tökmindegy)   . Egyedül a dobosunk tudott hangszeren játszani, de ő meg gitáron, a dobot csak poénból és kíváncsiságból vállalta be... (Én azóta felcsaptam amatőr népdalénekesnek, kb. 9 éve vagyok tagja a ceglédi népdalkörnek). 

 Gábor már sokszor hívott külföldi koncertekre ezek az utak a munkám vagy az anyagi helyzetem miatt mindig meghiúsultak. Most végre az utolsó pillanatban összejött és egy visszalépőnek köszönhetően állandó külföldi útitársamnak tekinthető Maci is csatlakozott hozzánk. Szlovákiában még nem jártam soha koncerten így nem igazán tudtam mire számítsak, milyen lesz a hangulat, a közönség, a rendőrök ezért nagy izgalommal vártam az indulást.
 A fővárosból indultunk személyautóval, a jó szervezésnek köszönhetően viszonylag pontosan indultunk, nem kellett várni senkire. Az utazás jó hangulatban telt, a kocsiban a legújabb zenéket hallgattuk és közben Macitól begyűjtöttem a legfrissebb zenei információkat.
 A koncert egy használaton kívüli TSZ épületben volt, a telep bejáratánál hatalmas rendőri erők várták az érkezőket. Egy szlovák rendőr állított meg minket, magyarul köszönt, de a nyelvünkből nem is tudott többet, az igazolványok ellenőrzése közben megnézte a csomagtartót, mely tele volt a népszerű helyi üdítővel, Kofolával. Az igazolványaink ellenőrzése után, mellyel gyorsabban végeztek, mint a helyi fiatalok papírjaival magyarul köszönt el tőlünk.
 A koncert egy valamikori szerelőcsarnokban volt, a bejáratnál egy karszalagot kaptunk, melyet szimpatikusabbnak találok, mint a hazai koncerteken elterjedt megbélyegzést. Belépve balról egy konyhapult, jobbról egy csapszék fogadott, majd az előtér többi része tömve árusokkal. A hely külsőre szokatlan volt, de hamar megbarátkoztam vele, rengeteg asztal és ülőhely volt az előtérben, melyekből jutott néhány a koncertterembe is, sőt ott még egy heverő is volt. A koncertteremben egy sörcsap volt és szemben vele egy italkimérő. Annak ellenére, hogy 3 helyen is lehetett italt kapni mindig sorba kellett állni, bár azért szünetektől eltekintve nem volt hosszú a sor és elég gyorsan dolgoztak a kiszolgálók. Az illemhely a koncert végéig viszonylag tiszta maradt és végig volt wc papír és kézmosó, ezt a szervező végig ellenőrizte.
 Mire odaértünk már a Kitörés szenvedett a színpadon, épp egy magyar nyelvű dalt játszottak, alig érthető szöveggel és gyakori mellényúlásokkal. Ez után német nyelvű dalokkal próbálkoztak, melyek közül egyet sikerült végig játszani, bár ez alatt az egyik gitár nem szólt.  A számok közt a beállításokkal, hangolással szenvedtek, szemmel láthatóan ittasak voltak. A közönségből többen kérték tőlük az Avanti ragazzi di Buda-t, melynek eléneklésével az egyik gitáros többször megpróbálkozott, de csak az első 3 sort ismerte, vagy ennyi jutott eszébe a nagy mennyiségben fogyasztott zenészeknek járó ingyen sörnek köszönhetően. Miután a hangszereiket többszöri próbálkozásra sem sikerült beállítani, összepakoltak és levonultak a színpadról. Mit mondjak ez után nem éreztük büszkének magunkat, hogy mi is magyarok vagyunk.
Mivel a fellépők pontos menetrend szerint követték egymást a Kitörés gyalázatos műsora után hosszabb szünet következett. Ez alatt volt időm felmérni, hogy rengeteg nő van a koncerten, majd azt is, hogy rengeteg skinhead lány is, 17-től az 50 évesig. Szerencsére itt még nem divat a rókabili külső, összesen egy ilyen lányt láttam. Miután szemrevételeztem a lányokat feltűnt az is, hogy skinheadből is sok van, bár itt is elterjedtek a sport és huligán márkák azért itt még a hazai átlaghoz képest sokan őrzik a hagyományos skinhead külsőséget. A másik ami feltűnt, hogy nincsenek skinhead csoportok (BH, Hammer stb,, de nincsenek helyi csoportok sem)
 A szünet után a Sacrifer következett, a zenéjüket nem igazán tudnám mihez hasonlítani, talán a korai lengyel RAC bandákhoz, középtempós, monoton, a szövegeiket nem ismerem, de valószínűleg egy darabig nem lesznek slágergyárosok.
 Nekem nem jött be a banda ezért az előtérben nézelődtem a következő bandáig, CD-ből nem igazán volt kedvemre való, pólókból viszont tudtam volna válogatni, sajnos nem hazai munkanélküli segélyhez igazították az áraikat.
 A következő banda az Old Firm volt, korábban nem ismertem őket sem és a világhálón sem találtam tőlük semmi olyat ami megdobogtatta volna szívem irántuk.  Az első két szám nem jött be, leginkább gyenge NSBM-hez hasonlított mind a kettő, hosszú vontatott lassú részekkel.  Ekkor úgy döntöttem iszok inkább egy sört. Később visszamentem, ekkor már sokkal pörgősebb nótákat nyomtak, egyből leesett, hogy a Batallón de Castigo-t koppintják, méghozzá nem is akárhogy, innentől a műsoruk magával ragadott, nem kizárt, hogy itthon is megnézem őket, mivel hamarosan nálunk is fellépnek.
 Utánuk a Conflict következett. Róluk sem tudtam semmit, de már útközben kiderült, hogy ők is régi banda, korábban Conflict 88 néven játszottak. Az ő fellépésük bizonytalan volt, a határon feltartották őket, de végül csak átengedték a bandát. Hatalmas bulit csináltak, a közönség minden számot velük énekelt, igazi fülbemászó zenét tolnak, hatalmas élmény volt, a helyiek jobban imádták őket, mint a főbandának hirdetett Mistreatet. Rám is nagy hatással voltak, mindig imádtam az ilyen skinhead rock and rollt, fergetegesek voltak.
 A Mistreat éjfél után állt színpadra, a közönség és a zenészek is fáradtak voltak, de ez azonnal elmúlt, ahogy felcsendült az első dal. Nagyon jó műsort csináltak a srácok, megmozgatták a közönséget és mindenki rekedtre énekelte magát. Sajnos csak angol nyelvű dalokat adtak elő és a közönség többszöri kérésére sem játszották el a legnagyobb slágerüket a finn és az orosz vodkáról. A három ráadás számmal együtt is elég rövid műsort láthattunk/hallhattunk. Persze így is nagy élmény volt és az utolsó dalnál a Skinhead girlnél a színpadon táncoló fiatal skinhead lányt sem felejtjük el :)
  Még pár szó a rendezvényről, aki ott volt mindennel elégedett lehetett, nem voltak balhék, annak ellenére sem hogy például a bicskákat nem vették el senkitől és ezt a többség ki is használta, a helyiek zsebéből nem hiányzott ez az eszköz, A rendezők figyeltek a pogózókra is, amikor egy nagydarab izom agyú gyerek azt hitte vicces az, hogy ő a kisebbeket lökdösi, akkor egy nagyobb rendező mögé állt és megmutatta neki milyen is az, megértette és abbahagyta. Nálunk a koncertszervezők elintézik annyival, hogy lányok ne pogózzatok, mert veszélyes, ott figyelt mindenki arra, hogy lányok is vannak és ők is azért fizetik ki a belépőt, hogy jól érezzék magukat.

 
Mivel az Öcsémmel mindketten az Oi-kor régebbi számait kedveljük és igazából még mindig Dudival a legjobb a zenekar,úgy gondoltuk, hogy Egerben mind a két feltétel teljesülni fog, na meg nem utolsó sorban én a Vérszerződést is kedvelem, így egyértelmű volt, hogy ott a helyünk.
 Útközben már azon tanakodtunk milyen lehet a hely és vajon mennyien lesznek, hiszen Eger valamikor Skinhead főváros volt és volt időszak amikor 400 kopasz is volt egy időben a városban. Úgy gondoltuk, hogy ez a két banda már régebb óta jár vissza Egerbe, ezért valószínűleg sokan lesznek,
 A helyszínre érve tapasztaltuk, hogy nem túl nagy kocsma, viszont tömve van. Ezután kiderült az is, hogy egri szinte alig van, jöttek Szolnokról, a fővárosból, Kazincbarcikáról, Miskolcról és a kisebb-nagyobb környékbeli településekről.

 Koncert előtt összefutottunk több olyan ismerőssel akivel már 15-20 éve nem találkoztunk és még egy olyannal is akivel csak telefonon beszéltem valamikor 15 éve. Jó volt látni a sok régi ismerőst.
 Jó volt látni néhány PHM aktivistát is, akik merevrészegen lengettek, elvégre ők utáják a németeket és elítélik az ilyen alpári szubkultúrális skinhead magatartást.
 A koncert előtti beszélgetésekből kiderült, hogy a Vérszerződés kezd, így a pécsi bulin ők lesznek az utolsó fellépők. Ducótól megtudtuk azt is, nem kell csalódnunk, sok régi szám lesz.
 A Vérszerződés hozta a megszokott lendületes formáját, az első perctől az utolsóig megmozgatták a közönséget. Vegyesen játszották a régi és új számaikat, a közönség felkészült volt, szinte mindent együtt énekeltek a bandával.

 Egy rövid szünet a két együttes fellépése közt lehetőséget adott új ismeretségekre és egy-egy pohár italra.
 Amikor felcsendült az Oi! szinte az összes idősebb kopasz előrelendült és éneklésbe/táncba kezdett.
Szomorúan tapasztaltuk, hogy Dudi nem énekel a zenekarral, de ez a kis csalódás csak átmeneti volt, Zala és Ducó hozta a megszokott formáját, sorra csendültek fel a régi skinhead himnuszok egy-egy újabb nótával és sok-sok humorral fűszerezve. 

A koncert vége felé Geri is felkeveredett a színpadra, először azt hittük a megszokott nótát énekli Zaláékkal, de előbb egy születésnapi köszöntés jött, majd 2 régebbi szám a közönség nagy örömére, melyek közül az egyiket bizony csak ritkán hallhatjuk. 

 Egy igazi baráti, bajtársi hangulatú koncertet láthattunk/halhattunk, ismét érdemes volt elutaznunk több, mint 200Km-re. Hazafelé szerencsénk is volt, mert a szolnoki bajtársaink majdnem hazáig szállítottak minket, amiért örök hálával tartozunk nekik.

A divat és a divatdiktátorok mindenre képesek!
 Ráveszik a nőket, hogy gané hordó gumicsizmában villogjanak. A férfiakat olyan klottgatyát hordjanak amelyért kinevettük nagyszüleinket, csak azért, mert a klottgatya új neve boxer alsó lett. Ráveszi a férfiakat, hogy piros táskát hordjanak, neon színű telefonokat és csak úgy általában buzinak öltözzenek.
 Gyerekkorom óta voltak folyton furcsa divatok - klumpa, répa nadrág, selyem rövidnadrág - de ezek egy bizonyos jó ízlés határain belül mozogtak és rövid életűek voltak. Az új divat trendek még egy bizonyos felvilágosult rétegnél is kiveri a biztosítékot és ahelyett, hogy elmúlnának, egyre tartósabbak és egyre negatívabb irányba mennek.

Akaratomon kívűl a lottó csalásról 5 évvel ezelőtt írt bejegyzésem lett a legnépszerűbb a blogban, melyet az elmúlt 5 évben közel 5000-en olvastak, ezért egy kicsit bővebben kifejtem ezt a témát és azt is, hogy miért írtam erről.
 A '80-as évekig szinte minden nagyobb településen fel-fel bukkant időről-időre egy-egy olyan személy aki nyert a lottón (vagy más szerencsejátékon) nagyobb összeget. Nekem is van olyan ismerősöm aki akkor 2.000.000 Ft-ot nyert, a nyereményből házat és autót vett, egy másik az osztrák lottón nyert nagyobb összeget, vállalkozást indított és ingatlant vett. Egy harmadik ismerősöm utcai sorsjegyen nyert 1.000.000 Ft-ot a '80-as évek végén, a nyereményből lakást vett. 
 A '90-es évek elején lassan eltűntek a nyertesek, mióta gépi lottó van azóta pedig csak egy-egy csapat (rendőrök, sportolók) nyereménye vált ismerté, pedig a nyereményjátékok megszaporodtak, a nyeremények megnőttek. Ma már egy-két millió forint "nem olyan nagy" nyeremény, hiszen sem házat, sem új autót, de még egy kisebb lakást sem lehet venni belőle, de a nyeremény játékokon nem is ilyen "kis" nyeremények vannak, hiszen gyakoriak a 100.000.000 Ft fölötti, de évente a milliárdos nyeremények is és a kaparós sorsjegyeken általában  20.000.000 - 50.000.000 Ft a fődíj. 
 Akkor számoljunk, minimum hetente jelenik meg új kaparós sorsjegy, ami legkevesebb évi 52 milliomos az országban (gyakorlatilag többnek kell lenni, hiszen a legtöbb sorjegy 4-5 fődíjat reklámoz). Van 3 lottó, ebből az egyik 2 számsort húz, tehát újabb 4 milliomos hetente ami legyen mondjuk évi 100, mert nincs minden héten nyertes. Ezen kívűl van még a kenó, luxor, totó és még egy csomó olyan amiről nem is hallottam. Na most nekem nem is ez a furcsa, hanem az, hogy az elmúlt 20 évben nem hallottam egyik milliomosról sem, pedig lennie kellene legkevesebb hatezernek, de inkább többnek.
 A nyereményszelvényeket legkevesebb egy órával a sorsolás előtt fel kell adni, tehát egy számítógépnek könnyű megadni a "legjobb" számsort, amivel a zrt a legtöbbet nyer.
 
 Az eredeti bejegyzéssel az volt a célom, hogy az MNA egyik cikkét támasszam alá a magam módján, ami a szerencsejátékok elitéléséről szólt. A sors fintora, hogy pont egy MNA-hoz közelálló személy próbálta cáfolni a cikket egy olyan állítással ami az én bejegyzésemet támasztotta alá egy MNA-hoz közelálló személy nyereményével kapcsolatban, melyet még a '80-as években nyert.
 Ez a bejegyzés a saját véleményemet tartalmazza, nem összeesküvéselméletnek szántam és lehet, hogy nincs is igazam, de én így látom.

 A zenekar sosem tartozott a kedvenceim közé. Az első két kazettájukat megvettem, mert akkor még gyűjtöttem a kazettákat, az elsőt többször meghallgattam, ismerkedtem velük, próbáltam valami egyedit keresni legalább egy-két számban, de nekem nem jött át. A második kazetta egyszer volt a magnómban, onnantól elkönyveltem, hogy ez a banda nekem nem tetszik.
 1997-ben a III. N.I.T. megszervezésének feladata rám hárult, így olyan ötlettel hozakodtam fel a HH-ban, hogy a megszokott 3 napos rendezvényen ne csak egy este legyen koncert, hanem kettőn. Abban az időben már az ns és oi vonal két felé szakadt, de az emberek vidéken mind a két irányzat zenéit szerették. Sajnos anyagi okoból nem tudtuk megvalósítani, egy-egy zenekar a nemzeti oldalról annyiért jött volna, mint az összes akkori ns banda együtt, T.E. 15.000Ft, N.F. 18.000Ft, de az Oi-kor és az E.F. is hasonló pénzekért vállalták volna, bár velük személyesen nem beszéltem.
 2002 körül voltam egy koncertjükön, nem voltak túl nagy hatással rám ott sem, igazság szerint nem is miattuk mentem, ha jól emlékszem a Vérszeződéssel léptek fel.
 Majd 2006 körül pár ismerősöm elkezdett ódákat zengeni a bandáról, hoztak is tőlük pár lemezt, ekkor már szinte minden albumukon volt 1-2 szám ami tetszett, de még mindig nem lett a kedvencem.
 A zenekar tagjait nem ismertem, Norbitól még a '90-es évek közepén kértem egy interjút, ha jól emlékszem akkor már a Hajnal Hasadás zinebe és egyszer a lexikonba kértem tőle pár sort.
 Gyurival egy rövid történetem volt, mikor megjelent a 16 tonna című szám CD-n, megemlítettem neki egy közösségi oldalon (Barátikör.hu - ingyen smst lehetett küldeni), hogy ez egy olasz komcsi dal, amit már általános iskolában is utáltunk és ezt talán nem kellett volna. Gyuri stílszerúen letiltott. Innetől megromlott a kapcsolat a zenekar tagjaival, ekkortól már a lexikonhoz sem nyújtottak segítséget.
 Zeneileg továbbra sem lettek a kedvenceim, maradt a felállás, albumonként 1-2 szám tetszett továbbra is.
 A 20 éves koncertjükön láttam őket másodszor, itt elég jó műsort adtak, tetszett, nagy hatással volt rám. A koncert után beszereztem a CD-jüket melyen az elmúlt 20 év dalait adták ki kicsit fefrissítve, az album lenyűgözött, rendkívül ütősre sikeredett. Napokig mást sem hallgattam.

 Gyuri értelmetlen halála engem is lesújtott, bár személyesen sosem találkoztunk és a neten sem alakult túl jól a kapcsolatunk, a tetteit és a tehetségét mindig elismertem.
 Nem sokkal a tragikus esemény után már megindultak a találgatások, ki lesz az új énekes, milyen stílusban folytatja tovább a zenekar?
 Ismerősökön keresztűl már a hivatalos bejelentés előtt eljutott a hír hozzám, hogy a zenekar feloszlik és még adnak majd egy búcsú koncertet.

Ez a hír legalább olyan lesúlytó volt a rajongóknak, mint az énekes elvesztése. Mindenki várt valamilyen folytatást. Norbi másik zenekara a Palmetta a maga nemében nem rossz, de nem pótolhatja az Ellenállást.

 Az egyik legbosszantóbb dolog a fészbúkon amikor a különbözö oldalak megosztásért valamilyen nyereményt ajánlanak és amikor elérkezik az idő "elfelejtenek" nyertest hírdetni. Az én esetemben ez előfordult már ingyen tetoválással, a Nemzeti Hang koncert belépővel (bosszúból nem is mentünk el a koncertjükre, pedig a szomszédban játszottak), gyakran előfordul új magyar póló márkákkal. A drágább termékeket (ipod, iphone, laptop) én már eleve meg sem osztom, de ismerőseim szerint az esetek 99%-ában átverés áll a dolog mögött. Azért a megosztással volt pozitív élményem is, tavaly év végén nyertem egy Kerba sapkát.
 A másik bosszantó dolog a "kényszer lájkolós" oldalak, leggyakrabban már a cím is átverés, hisz a tartalomnak semmi köze a hangzatos címhez, de a másik nagy átverés, amikor az ígért videó helyett, csak egy kép van az oldalon. Mellesleg az ilyen kényszer megosztást ki lehet kerülni, ha megnézzük az oldal forrását, ehhez semmilyen hacker vagy számítógépes ismeret nem kell, pusztán egy jobb klikk az egérrel és az oldal forrására kattintani, az itt megnyíló ablakban pedig megkereshetjük az áhított videó hivatkozását (linkjét).

A megtörtént esetekből lesznek a legjobb viccek.

2007. november 11-én a spanyol hadsereg egy hivatásos katonája, Josué Estébanez (23) metróútja során önvédelemből megsebesített két embert, melyek közül az egyik belehalt sérüléseibe. A nagyjából 60 fős anarcho-kommunista csürhe lincshangulatban érkezett, mellyel Josué bátran szállt szembe egymaga, hogy megelőzze saját halálát.
26 évet mértek ki rá, amiért megvédte a saját életét.

Az önvédelem, nem gyilkosság. Az önvédelem, nem bűn.

 A közelmúltban egy pályázat indult a fenti címmel. A blog indulása óta többször kitértem erre a témára, többnyire a nemzeti rock biznisz témakörében. Akik a pályázatra felkértek valószínűleg fényképet várnak tőlem, hiába. Fényképen vajon mit mutathatnék? Egy árúst amint nemzeti színű mütyüröket árul? Mást nem nagyon, ez pedig csak egy szimpla üzletember aki kihasználja a lehetőséget, a politikai nézete nem lesz a képen, ami valószínűleg nincs is. Talán fényképezhetnék pár csőd szélén álló "nemzeti kocsmát", de azok akik még kitartanak, nem a megélhetésért teszik, akik azért tették, már rég bezártak vagy "váltottak".Talán fényképezhetnék a tüntetéseken beföttesüveggel sétáló lánykákat, de ők csak egy jó cél érdekében teszik, a pénzt nem ők nyúlják le. Sorolhatnám a régebbi és újabb nemzeti rock zenekarokat, zenészeket, de igen álszent lenne tőlem, hiszen egy részüket szinte gyerekkorom óta ismerem és azóta hallgatom a zenéjüket, mivel koncertet soha többé nem szervezek így a pénztárcámra sincs hatással a tevékenységük. Említhetném a nemzeti rockká átveddlett zenekarokat, de az ő rajongóik régebb óta szeretik őket, mint ahogy megjelent a nemzeti rock és a divat elmúltával is szeretni fogják őket, függetlenül attól, hogy én mit írkálok.Írhatnék a politikusokról, de minek, minden politikus hazug, álszent, képmutató, ha eleinte nem is, de a végén azzá válik, kiszáll, vagy meghal. Írhatnék a gomba mód szaporodó nemzeti ruhamárkákról, hiszen talán ez az egyetlen üzlet amely valamilyen szinten virágzik, hiszen, ha belül már nincs is semmi azért a külvilág felé mutatni kell, hogy kik is szeretnénk lenni, de vajon valóban olyan nagy üzlet? és nem egy olyan van amelyik a bevételből zenészeket, zenekarokat, koncerteket, rendezvényeket támogat amelyek nélkül nem igen juthatnánk egy kis ingyen muzsikához.Említhetnék nemzeti írót és újságírót, de bizony az ő kenyere is keserves, hiszen a papír már nem kelendő még csomagoló anyagnak sem, nem hogy könyvnek vagy újságnak, az a néhány író-olvasó találkozó pedig nem olyan nagy bevétel. Ez a pályázat késett 6-7 évet, akkor bizony rendkívül aktuális lett volna, ma már nem olyan nagy üzlet hazafinak lenni.

...ezek a hungaristák lépten-nyomon a valláson és istenen lovagolnak, de én még soha egyet sem láttam templomba menni és soha egyiknek a kezében sem láttam bibliát. Persze aki valóban hisz egy vagy több felsőbbrendű lényben, legyen az Tengri, Odin vagy az Öregisten, az szerintük megátalkodott pogány és nagyobb ellenség, mint bármely más természetes ellensége a hazának és a magyar nemzetnek.
 A másik nagy vesszőparipájuk a jövő, nagyon tudnak aggódni érte, de gyermeke egyiknek sincs, pedig ha valóban aggódnának akkor teleszülnék a Kárpát-medencét gyermekkel, elgondolkodva a Nemzetvezető kijelentésén:
"Nemzetünk akkor lesz boldog, nagy, ellenállóképes, ha a gyermeklármától nem halljuk meg a bölcs politikusok dörgő, honmentő szónoklatait."

Azoknak lett igaza akik azt mondták, hogy ez a bejentés az internet adóról csak azért kell, hogy az emberek ne foglalkozzanak a korrupt NAV vezetőkkel.,,, és a baloldal kivállóan asszisztált ehhez...

 Szakácsi Gabit nem kell bemutatni, ismerhetjük őt a CAFB-ből és az új zenekaráról a Sledgebackről is írtam már a blogban. Gabi ismét megkeresett írjak pár sort az új albumáról, ennek a kérésnek teszek most eleget.
 Mivel ez nem egy kimondott zenei blog és én sem vagyok egy zenei szakíró így ne várjatok egy klasszikus "metálhemörbe" illő írást tőlem.
Első nekifutásra a stílus semmit nem változott a korábbi albumokhoz képest, dallamos, pörgős punk zene, többségünk az ilyen zenét játszó zenekarok miatt kezdett annak idején punk zenét hallgatni. Az angol tudásom szegényes, de az egyből kitűnik, hogy a dalok szövege változatos a 14 számot tartalmazó albumon, személyes kedvencem a New world order című nóta lett:

  A hétvégére az eredeti terv az volt, hogy Frommer Baby és Dühös Elvtársak koncertre megyek este, délelőtt pedig kitekerek a S4S horgászversenyre. Öcsém eredetileg pihenőt tervezett estére. A terveinket Zala borította fel amikor kiírta, hogy van két hely a zenekari buszban Sopronba az Oi-kor - Vérszerződés koncertre. Kicsit megkésve jelentkezett öcsém ezért másnap kaptuk csak meg a választ, hogy utazhatunk velük.
 Elindultunk időben, hogy ne kelljen ránk várni így egy gyors és könnyű ebéd is belefért még Pesten, majd a találkahelyen segítettünk bepakolni a srácoknak.

 Az út jóhangulatban telt, én főleg Ducót faggatam a régi szép időkről, már régóta szeretnék egy interjút készíteni vele, régi, nagy időket megélt fazon, de még nem nagyon olvastam tőle nyilatkozatot, talán majd ez is összejön hamarosan. 
 Az utazás elég hosszúra nyúlt, így volt időnk a tájban és az elsuhanó településekben is gyönyörködni, nevetni egy-egy viccesebb településnéven.
Már kezdett sötétedni mire Sopronba értünk, Geri útmutatásának (és a GPS-nek) köszönhetően könnyen megtaláltuk a koncerthelyet (a bejáratot már kevésbé), gyors bepakolás után egy helyi srác útmutatását követve kerestünk egy táplálkozásra alkalmas helyet, ahol a pesti árakhoz képest szinte féláron ettünk öcsémmel és Bigivel.
 A vacsorával sietnünk kellett, mert Bigit várták a színpadon a beállításokhoz. 

 Miután az Oi-kor végzett, ismerkedtünk a helyiekkel és ismerősöket kerestunk. A terem szép lassan megtelt, csodálkozva tapasztaltuk, hogy az ország szinte minden pontjáról érkeztek rajongók, érdeklődők - Szeged, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Miskolc, Szombathely, Budapest és az összes Sopron környéki település színe-java képvisltette magát a rendezvényen. Kima Norbi is eljött aki a közelben lépett fel a Palmettával.
 Az Oi-kor volt az első fellépő, a megszokott Oi! című nótával kezdtek, a dél-alföldi huligánok egyből megmozdultak a zenére és a legtöbb számot együtt énekelték a zenekarral. A srácoknak nehéz dolguk volt, elsőként játszottak Sopronban, így nem ismerték a közönséget ezért vegyesen játszottak keményebb és oi!-osabb zenéket

Nagy sikere volt a Rózsa Sándornak, amit szinte az egész terem együtt énekelt és a közönség életkorából adódóan főleg a régebbi számok arattak nagy sikert. A fellépés végén még a Skinhead indulót eljátszották ráadásként amit szintén együtt énekelt mindenki a zenészekkel, sajnos a hosszú utazás kifárasztotta a zenészeket, így ezzel a dallal sajnos be is fejezték a műsorukat ami így is közel másfél órás volt.

 Rövid szünet után a Vérszerződés következett, nekik könnyű dolgok volt hiszen hazai pályán játszottak, végig a megszokott lendületes előadást kapta a közönség meg-meg szakítva egy-egy rövid beszéddel, megemlékezéssel Geritől.

A koncert alatt vegyesen hallhattunk számokat az új és a régebbi lemezekről amelyeket a rajongók végig énekeltek (üvöltöttek) a zenekarral. A közönség már az első számnál beindult és a műsor végéig ment a pogó.

Több, mint egy órát játszottak ők is, A közönség tőlük is szeretett volna még ráadást, de a buli végére elfáradtak ők is. A koncert után a szokásos fényképezkedés jött, majd bepakoltunk a buszba és indultunk vissza Budára. 
Köszönjük ezt a hatalmas élményt a zenekaroknak és főként Zalának aki nem csak meghívott minket, de a sofőrünk is volt.
 Végül egy kis ízelítő a hangulatból:

1987-ben találkoztam a Fehér Virágok zenéjével egy PE-CSA beli punk fesztiválon felvett felvétel formájában, mivel nem engedték őket Dühös Elvtársak néven fellépni ezért változtattak nevet. A tagokkal '87 nyarán találkoztam a szegedi ifjúsági napokon amire egy 88-as csoport koncert miatt utaztunk, amit végül betiltottak. A Fehér Virágok tagjai akkor még valahol a punk és a skinhead határán mozogtak, mind külsőségekben, mind zenében, később a skinhead felé húztak és '88-ban már rendszeresen léptek fel skinhead zenekarokkal a Vasmunkás téri művelődésiházban. Főleg a punk kötődés miatt nehezen vette be a zenéjüket a skinhead közönség eleinte, de később az Erdély és más dalok meggyőztek mindenkit. A feloszlásuk elég nagy űrt hagyott maga után, amit Gergi Attila próbálkozásai nem pótoltak, sem a Csibészek, sem a ska zenekarai nem tudták a Fehér Virágok hiányát pótolni.
 Később a nagy újjáalakulási hullám elérte a Fehér Virágokat is, de akkorra a számaik szövege elavult, Lilafüreden már nem volt rakéta bázis, a XX. század is elmúlt, munka után már a család az első nem a kocsma és a legvitatottabb számuk is a Gyűlölöm a punk sztárokat sem épp skinheadeknek való, hisz mi minden punkot utálunk.

A Kereskedő

 A kereskedő 3 vagy 4 éves iskolát végzett és itt tanulta ki a szakma minden csínját-bínját és közben a választott szak szaküzletében szerzett gyakorlatot. Ha kérdezik mindent el tud mondani a termékről az alapanyagtól a gyártásig,  tanácsot tud adni a felhasználás mikéntjeiről, esetleges veszélyeiről, előnyeiről. Nem beszél lyukat a vevő hasába, hanem megpróbál a vevő igényeinek, pénztárcájának megfelelő, legjobb terméket eladni továbbá kísérő termékeket ajánlani és felméri a vevő esetleges további igényeit.

Az Eladó

 Gyorstalpalón szerzett OKJ-s bizonyítványt. Kiválóan alkalmas a nagyáruházakba árúfeltöltőnek és takarítónak esetleg sikeres lehet egy dohányboltban valamint karriert futhat be egy kisboltban, ha jóban lesz a főnökkel.

A menedzser

A menedzser típusú eladó a szakma szégyene. Többnyire elektronikai boltokban alkalmazzák, csak a vastag pénztárcájú vevőkkel foglalkozik, a termékekről nem sokat tud, de sokat tud beszélni róluk. Teljesítmény orientált, nem az a célja, hogy a vevő visszajöjjön, hanem, hogy most hagyjon itt minden pénzt.

 Az egyik legnagyobb hülyeség az ellenzők részéről, hogy ellenőrzik és mindent megtudnak róluk. Először is csak azt tudnak meg rólad amit megadsz magadról, amit megosztasz, eleve nem kötelező semmit megosztani, nem kötelező senki ismeretségét elfogadni és le lehet tiltani mások megosztásait, a személyes adataidat sem kell megosztanod.
 Egyeseknek fizikai fájdalmat okoz, ha játék felkérést kapnak ők azok akik elárasztják az ismerőseik üzenőfalát a nem kérek játék felkérést üzenetekkel, ami azért valljuk be, idegesítőbb, mint egy játék felkérés, amit bármikor le lehet tiltani a beállításokban. Egyébként többször előfordult, hogy olyan tiltakozik a játék felkérések ellen a legjobban aki napi 4-5 játék felkérést küld.
 

Tavasszal a betyársereg vezetője elég félválról nyilatkozott a skinheadekről, úgy mond temmette a mozgalmat. Ennek ellenére az esztergomi klán a családi napra 4 skinhead zenekart hívott, köztük olyan nagy neveket is mint az Oi-kor, Titkolt, Vérszerződés. A főnök kijelentése után nem igazán tudom mire számított a klán, mindenesetre a koncertre csak a zenekarok legfanatikusabb követői mentek el nem túl nagy létszámban, még a Vérszerződés lemezmegjelenése sem vonzotta az embereket egy olyan társaság bulijára akik egyébként lenézik a skinheadeket.

A második Szent Suhancok album megjelenésekor szóvá tettem, hogy a 88-as csoport - Kolompár című számának miért lett megváltoztatva a szövege (nem pont ezekkel a szavakkal).
A csemői Romantikus Erőszak koncert után Balázzsal váltottunk pár szót és ekkor válaszolt a korábbi kérdésemre:
 - Nekem soha nem volt cigány barátnőm.

1867 tavaszán. A Pulaski Den Grand Cyclop-sa az összes Denből delegátust hívott Nashville városába, ahol egy titkos gyűlésen kidolgozták a klán szervezeti felépítését.

Működési területét Invisible Empire-nek nevezték el. Az Invisible Empire-t Realmokra, azaz Királyságokra osztották; a Realmok az egyes államoknak feleltek meg. A Realmok a kongresszusi kerületeknek megfelelően Dominionokra oszlottak, a Dominionok a megyék szerint Province-okra, a Province-ok pedig Denekre. A rend legfőbb feje a Grand Wizard[34], egy Realm parancsnoka a Grand Dragon[35], egy Dominioné a Grand Titán, egy province-é a Grand Giant[36], egy Dené pedig a Grand Cyclops lett. A klán 1867. július 4-én éjjel Tennessee állam minden megyeszékhelyén felvonulást tartott. Megadott jelre vonultak be a városokba minden irányból, némán és egy temetési menet lassúságával. A csoportok összehangolt mozgását füttyjelek biztosították. A kíváncsiak azt hitték, hogy majd lovaik alapján azonosítani tudják tagokat. Tévedtek: azokat is lepelbe burkolták. A sorozatos demonstrációknak az lett a következménye, hogy az esetek túlnyomó többségében a klánnak nem volt szüksége erőszakos beavatkozásra. A puszta tudat, hogy a klán jelen van a környéken, elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a nemkívánatos események ne következzenek be Például a jenki kalandorok által szervezett éjszakai néger összejövetelek esetében elég volt, ha az összejövetelekre vezető utakon lepelbe burkolt lovasok jelentek meg; egy szó sem hangzott el, a gyűlések mégis sietve feloszlottak. Néha kisebb lovas egységek tűntek föl a fekete negyedek környékén, és egész éjjel némán járőröztek anélkül, hogy bárkinek is bántódása esett volna.

Ha egy néger eldurvult és veszélyessé vált, egy két méter magas lovas kísértet látogatta meg, vizet kért, a csöbröt kiitta, és megjegyezte, hogy ez volt az első korty, mióta a jeruzsálemi csatában elesett. Persze a vizet egy hatalmas tömlőbe töltötte, de a látvány és a sokk miatt a babonás feketék elhitték a mesét. Egy csontváz kezét nyújtotta a néger felé, hóna alatt egy koponya volt, és azzal búcsúzott, hogy újra eljön, ha az illető magatartása meg nem javul.

Ami a „rosszalkodó" fehéreket illeti, ők halálfejet és lábszárcsontokat ábrázoló pecséttel lezárt üzeneteket kaptak ajtajukra tűzve, hogy vagy megjavulnak, vagy odébbállnak. Sokszor egy megyében minden hivatalnokot egyszerre figyelmeztettek, akik a legtöbb esetben késedelem nélkül el is kotródtak. Ritkán, ha a figyelmeztetések nem használtak, a delikvenst megkorbácsolták, még ritkábban felkötötték vagy lelőtték. A gyújtogatóknak és gyilkosoknak kötél járt. Egy nő megbecstelenítéséért korbács, visszaesőknek kötél. Akik egyenlőséget hirdettek és a feketéket izgatták, figyelmeztetést kaptak a gyors távozásra. Minden büntetést először gondosan mérlegeltek, csak aztán hajtották végre. Kétségtelenül előfordult az is, hogy egy-egy Den olyan emberekből állt, akik nem rendelkeztek a kellő és helyes judícium-al, azonban ezek pusztán egy elenyésző kisebbséget alkottak. 1868 szeptemberétől a kormányzati erők kemény büntetéséket szabtak ki a klánnal együttműködők számára és jelentős erőket mozgósítottak annak felszámolása érdekében. Mindezek ellenére a Ku-Klux-Klan teljes lendülettel folytatta tevékenységét egészen addig, míg a Grand Wizard 1869 februárjában ki nem adott egy proklamációt, mely szerint – tekintetbe véve az üldöztetéseket, valamint azt, hogy a klán elérte célját és helyreállította az élet normális menetét – a Ku-Klux-Klant feloszlottnak nyilvánította. Mindez Tennessee államban történt, ám a proklamációnak az állam határain kívül alig volt foganatja. A szervezet egészen 1872-ig aktívan tevékenykedett a többi államban. Ezekben az esztendőkben úgy a közvélemény, mint az állami szervek részéről a klán jelentős figyelmet vont magára. 1872-ben a Kongresszus visszaadta a déli államok legintelligensebb rétegeitől elvett politikai és hivatalviselési jogokat, csapatait visszavonta, így a „Nagy Ku-Klux Konspiráció" elérte célját és egyben aktualitását is vesztette. Így ért véget a Ku-Klux-Klán első érája, a szervezet ekkor latenciába vonult, hogy aztán a körülmények megkövetelte időben ismét felbukkanjon

forrás: Tamás Attila (Thomas A. Tyler) - A száműzött

 Ismét munkahely váltás történt az életemben, most önszántamból szabadultam meg a korábbi munkahelyemtől.
A korábbi tapasztalatok miatt egyszerre több helyre is jelentkeztem, 4 helyre egyből felvettek ami azért meglepő, mert korábban sokszor hónapokig vissza sem jeleztek a munkahelyek több száz jelentkezés esetében sem.
 Az első munkahely egy elektronikai szaküzlet, az első tájékoztató szerint a 110.000-120.000-et simán megkapom, a következőn már csak 100.000Ft a nettó és alá kell írnom egy papírt, hogy anyagi felelősséget vállalok olyan árúkészletért amelyet nem én veszek át, nem nálam van a raktár kulcsa és csak mások felügyelete alatt leszek a közelében. A betanulás idejére nem jelent be és arra az időre csak napi 3000Ft-ot fizet.
 A második e-mailben történő számcsere után felhív és közli, hogy már másnap kezdhetek a kecskeméti strandon, 2x12 óra után két nap szabad, utazást nem térít és minimálbért fizet, miután közlöm vele, hogy közel a dupláját keresem leesik neki, hogy ennyiért nem fogom elvállalni.
 A harmadik munkaközvetítő (rabszolgakereskedő), felhívom operator állás, kérdezem ez szerelés vagy gépkezelés?
Közli, hogy az operátor az mindig szerelés, mire én, közlöm, hogy már többször dolgoztam operátorként és az több esetben is gépkezelést jelentett, nem mond semmit, de a rövid szüneten érződik, hogy tök hülyének néz. Na mindegy, jelentkezem. Teszt írás, színtiszta matek és némi logikai feladat, elsőként lettem kész mindegyikkel a jelentkezők közül. Második felvonás személyes elbeszélgetés a cégnél, itt kiderül, hogy az operátor gépkezelő. Még haza sem értem már értesítettek, hogy felvettek. Ezután két hétig semmi, majd telefon, hogy 3 nap múlva kezdhetek, közlöm, hogy az az utolsó munkanapom a régi cégnél. Másnap ismét keresnek, akkor 9 nappal később, előtte orvosi, majd elektronikusan küldenek beutalót előtte. A vizsgálat esedékes délelőttjén még nincs beutaló, de hívnak, hogy másnap, majd másnap ismét hívnak, hogy megint másnap lesz esedékes a vizsgálat, beutaló még mindig sehol.
 Negyedik hely, telefonos egyeztetés után személyes találkozó, két nap múlva próba munka amire bejelentenek és fizetik is. A munka érdekes, a társaság normális.

Pár éve valamiért a fővárosba kellett utaznom. Egy jól szituált, idősebb úriemberrel szemben találtam ülőhelyet.
Egy megállóval később egy feltűnően rossz illatú, kreol bőrű, csöppet sem úriember, próbált mellénk telepedni, amit kulturáltan, de határozottan megakadályoztam. 
Útitársamnak ez okot adott a beszélgetésre, néhány mondat után már a gyerekkoránál jártunk. Elmesélte, hogy a háború alatt egy SS orvost szállásoltak el náluk, aki a lehetőségeihez képest mindenkit meggyógyított a faluban (szokás történet amit már sokszor, sokféleképpen hallottam). A rendszer váltás után a vöröskereszten keresztül próbálta megtalálni, akkora már nem élt, de elmondása szerint a családjával a mai napig tartja a kapcsolatot.
A "Nyugatihoz" közeledve elővett egy névjegykártyát amin a neve és címe mellett egy hazafias csoport, vagy szervezet emblémaja is szerepelt, egy darabig forgatta, gondolkodott közben, de végül eltette. 

Újabb kérdésekre keresek majd hamarosan válaszokat, most a lányoktól, idősebbektől és fiatalabbaktól egyaránt, a kérdések majd a mozgalommal, családdal, gyerekvállalással lesznek kapcsolatosak.

Több, mint  6 éve indult a blog. Eredetileg rövid, humoros vagy netán tanulságos történeteket szerettem volna írni skinheadekről, amolyan igazi skinhead városi legendákat. Kezdetben több helyről kaptam ígéretet, hogy segítenek, küldenek történeteket, egy-két írás érkezett is, de a legtöbb történet saját kútfőből ered. Később a történetek megfogyatkoztak, így más témák is bekerültek a blogba, egy-egy napi eseményhez kapcsolódó bejegyzés, néhány közösségi oldaról is érkezett pár történet, majd megjelent egy-egy rövid interjú amely egy-egy téma köré épült több interjú alannyal. A blog webcímébe úgy került az Odin, hogy ezt a becenevet használtam a hazai internetezés hőskorától kezdődően szinte mindenhol, amivel sajnos többször vissza is éltek fórumokon, csevegő szobákban és máshol is. Szóval megnyugtathatom a PHM tagjait, szimpatizánsait és más elvakult bigott vallásos hungarista látogatómat nem a pogányságról szól a blog, még  ha én magam ilyen nézeteket követek is. Szívesen osztok meg a blogban eseményeket, programokat, koncerteket ahogy korábban a Hungária Skins programjait megosztottam, szívesen támogatok egy-egy bejegyzéssel hazai kiadványok terjesztését, megjelenését is.
Gyakran kérdezik, hogy milyen időközönként írok bejegyzést, erre sajnos sosem tudok válaszolni, amikor elkezdtem még nem volt otthoni világháló elérésem, így ritkábban jelentek meg írások, néha 1-2 hónap szünet is volt, miután lett otthoni előfizetésem akkor sem tudtam rendszeresen írni, hiszen dolgozom, néha több helyen is, ezek mellett van magánéletem, gyerekeim,  hobbim stb. szóval csak egy valami biztos egy darabig még folytatom.

David Lane ma 7 éve, 2007 május 28-án alvás közben meghalt a Terre Haute, Indianai börtönben.

Felnőtt korában a hazafias John Birch Society tagja,lett, majd 1981-ben az Aryan Nations csoportba lépett be, ahol a csoport kolorádói vezetője lett. Később a  The Order tagjává lett, melynek célja a fehér Amerika.

1984-ben a Rend tagja ként részt vett a zsidó rádiómoderátor, Alan Berg meggyilkolásában. Emiatt és más állítólagos bűnök miatt 190 év börtönre ítélték, melyet az ultrabiztos Florence (Colorado) börtönben kellett volna leülnie.

Lane a 14 szó szerzője: "Biztosítanunk kell fajunk fennmaradását, és a fehér gyermekek jövőjét." angolul: We Must Secure The Existence Of Our People And A Future For White Children. Ő írta le a 88 szabályt is, melyet minden fajának elkötelezett fehér embernek érdemes megszívlelnie.

"Egy beteg és halódó fajnak következők a jelei. Ha bármelyiket észreveszi, védekeznie kell:
- az alapító faj keveredése és süllyedése
- a család lerombolása
- elnyomó adózás
- a törvényes szervek korrupciója
- terror és elnyomás azok ellen, akik óvnak a nemzet hibái ellen
- erkölcstelenség, iszákosság, kábítószerek stb...
- gyerekhalál (ma magzatelhajtásnak mondják)
- a pénz romlása (infláció vagy uzsora)
- idegenek beszivárgása az országba, idegen kultúra
- materializmus
- idegen háborúk
- olyan vezetők, akiknek csak a gazdagság és saját dicsőségük számít
- homoszexualitás
- olyan vallás, amely nem a természeti alapokon nyugszik."

 Bajtársi közösségünk a budaörsi Magyar–Német Katonai Temetőt választotta helyszínül, hogy megemlékezzünk Hősök Napja alkalmából. Ezen idő alatt Budapest több pontján is hatalmas zivatar csapott le, ám az égiek kegyesek voltak hozzánk, mert ezt a környéket ekkor pont elkerülte a vihar. A temető bejáratánál gyülekeztünk, majd már a bejáraton belül álltunk össze alakzatba. Elöl egy nemzeti és egy gyászzászlóval, valamint a megemlékezés koszorújával vonultunk a központi emlékhelyhez. Itt először meghallgattuk egy bajtársunk rövid megemlékező beszédét, majd elhelyeztük a koszorút és a virágokat. Ezután feszítettünk ki egy ’A Hősök Napja’ feliratú transzparenst, ezzel próbálván még jobban felhívni mozgalmunk valamint a „kívülállók” figyelmét ezen emléknap fontosságára.

Végül álljon itt az elhangzott megemlékező beszéd szövege. Dicsőség a Hősöknek!

Bajtársak!

Köszönjük, hogy válaszoltatok hívó szavunkra és eljöttetek, hogy közösen emlékezzünk meg a Hősök Napján! Ugyan egy II. világháborús temetőben állunk, ám a mai napon minden magyar hősre emlékezünk. Minden hősre, kiknek emléke nem szabad, hogy a feledés homályába merüljön, bármennyire is ezt akarná elérni ez a beteges irányba rohanó világ. Kiknek hőstetteik, odaadásuk és harcuk példaként kell, hogy lebegjen minden magyar ember szeme előtt napjainkban is! Ám az emlékezés mellett bizonyítanunk is kell! Bizonyítanunk, hogy küzdelmük, és áldozatuk nem volt hiábavaló, mert mi folytatjuk a harcot, ha kell életünk árán is, ahogy egykoron tették Ők is. Bizonyítanunk, hogy emléküket és üzenetüket tovább adjuk az utánunk jövő nemzedékek számára, hogy a hazaszeretet lángja örökké lobogjon tovább!

Illyés Gyula szavaival zárnám rövid beszédemet.

„Ne feledd a tért, ahol elestek Ők,
a földet se feledd,
bárhol hulltak el Ők, fajtánk hű férfiai, az a föld
szent ügy hős-helye lett.
Mert hol tiszta ügyért s így lám, temiattad –
érted is hulltak el Ők:
terül az bárhol, a föld,
rejtelmesen egy terület!
Úgy az övék, hogy már a tied.”

Pár éve egy facebookos oldalon arra biztatták az embereket, hogy bátran szedjenek medvehagymát az erdőben, mert az egészséges és ott ingyen van. 
Amikor felhívtam a figyelmüket arra, hogy két olyan mérgező növény is van mellyel összetéveszthető, lehurrogtak és kitiltottak az oldalról, nem telt el egy hónap és két súlyos mérgezésről számoltak be a híradások.

26 éve ezen a napon volt ama bizonyos koncert Csepelen a Vasmunkás téren amely után némi összetűzés tört ki Kőbány-Kispesten a metró végállomáson bőrfejűek és kubai vendégmunkások közt.
A csepeli koncerten fellépett az Egészséges Fejbőr, a Pannon Skins és a Fehér Virágok, koncert után mintegy 80 skinhead indult busszal hazafelé, amikor "Kökin"a beérkező metróból hangoskodva kiszálltak a színesbőrűek hamarosan elcsattantak az első pofonok, a többi ma már történelem amire ki-ki másként emlékszik...

"a kép a Vasmunkás téri klubban készült 1988-ban"

Gondolom nem kell senkinek bemutatni, így vágjunk a közepébe. Honnan jött az ötlet a Dixie Freedom Fighters-hez? Itthon nem túl népszerű még ez a stílus, nem érezted, hogy túl nagy fába vágjátok a fejszét?

A történetet két részre lehet bontani. Először is az, hogy szeretnék balladákat, dalokat akusztikusan előadni, már jó néhány éve megfogalmazódott bennem. Mindig is szerettem ezt a stílust és ki akartam volna próbálni magam benne, csak valahogy a megfelelő zenész társra nem találtam rá soha. Eddig. Amikor Ducónak felvetettem a dolgot szerencsére rábólintott, így nem sokkal később el is kezdtük a gyakorlást. Ez valamikor tavaly nyáron történt. Maga a Dixie Freedom Fighters elnevezés, pedig szintén egy régebbi sztori. Nagyjából kilenc évvel ezelőtt egy angol barátomnál töltöttem pár napot és Ő mesélt egy történetet a gyerekkorából, amikor is a cimboráival megalakították saját „hadseregüket”, mellyel nem kisebb célokat tűztek ki maguk elé, minthogy felszabadítják, és újra függetlenítik a déli államokat, újraegyesítik Németországot, és felszabadítják Kelet Európát a kommunista elnyomás alól. Nos, ez a „hadsereg” volt a Dixie Freedom Fighters. Engem annyira magával ragadott a történet, hogy angol gyerekek az 1960-as években ilyet játszottak, hogy akkor megígértem Neki, ha valaha egy új zenei formációt alakítok a Vérszerződés mellett, akkor azt DFF-nek fogom elnevezni. Néhány év elteltével most végre beválthattam az ígéretemet.

Eddig valóban nem volt túl „népszerű” ez a stílus, vagy legalábbis kevés ballada/akusztikus formációval találkozhattunk. Ám az utóbbi időben azt veszem észre, hogy egyre több ilyen kezdeményezés is napvilágot látott és őszintén remélem, hogy lesz is folytatása. Ami miatt mást tud nyújtani egy ballada est az, hogy egy kicsit el lehet vonatkoztatni a megszokott koncertek „zajos” jellegétől és egy egész más közeget lehet kialakítani. A helyszín sem okvetlenül egy koncertterem kell, hogy legyen és a nézők száma is lehet kevesebb. Viszont annál inkább ki lehet alakítani egy szorosabb bajtársi találkozó jelleget, jókat lehet beszélgetni, közösen énekelni, illetve az egészet össze lehet kapcsolni más olyan programokkal, amikre egy nagy koncert keretében nincsen lehetőség. Nekem legalábbis a célom ez lenne a DFF-al, hogy ilyen jellegű rendezvényeken, találkozókon zenéljünk. És lehet, hogy ezzel nagy fába vágtuk a fejszénket, de ez már nem az első alkalom lenne életem során. Szeretem a kihívásokat.

Engem meglepett és magával ragadott az amit az első fellépéseteken láttam, nem gondoltam, hogy ezt lehet így is, gondolom többnyire pozitív visszajelzések érkeztek, volt-e negatív kritika?

Meglepően pozitív volt a fogadtatás az ott lévő bajtársak részéről, őszintén szólva nem is számítottam rá, hogy ennyire jól fog „elsülni” a dolog. Százszor jobban izgultam, mint egy-egy VSZ koncert előtt! Egyenlőre csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, ami nagyban megerősített abban, hogy folytatnunk kell tovább.

A hazai rajongók meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadták a legutóbbi Vérszerződés albumot, külföldön milyen fogadtatásra talált?

A lemez hazai fogadtatása nagyjából olyan volt, amire számítottunk is. Túlságosan ebbe most nem is akarnék belemenni, a közönségnek szíve joga eldönteni, hogy mi az, ami tetszik neki és mi az, ami nem. Korlátolt véleményekkel pedig nem tudok foglalkozni, azokkal, akik úgy mondanak véleményt valamiről, hogy nincsenek tisztában a dolgok hátterével. A zenekar 2003 óta rendszeresen koncertezik külföldön, bejártuk szinte egész Európát, három éve pedig az USA-ba is eljutottunk. Mindenhol remek fogadtatásban volt részünk, több helyre vissza is hívtak minket az évek során. Nagyon sokan kerestek meg az ottani közönségből azzal, hogy tetszik a zenénk, de sajnos nem értik a szöveget, hogy miről is énekelünk. Ez, pedig úgy gondolom, hogy természetes elvárás felénk, hiszen maga a zenekar is azért alakult, hogy egyfajta üzenetet közvetítsünk az emberek felé, ami pedig csak akkor lehetséges, ha valóban értik, hogy miről is énekelünk. Éppen ezért vetődött fel már valamikor 2005-ben egy angol nyelvű lemez elkészítése, és lényegében véve már akkor megállapodtunk a német kiadóval erről. Persze, ahogy az lenni szokott, teltek múltak az évek és nem sok lépés történt ez ügyben. Egészen 2012-ig, amikor végre összeállt az anyag ehhez az albumhoz. Tehát a Straight, Proud and True lemez első sorban a külföldi közönségnek készült, de nem kizárólag Nekik. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, a kiadó is teljes mértékben elégedett a lemezeladással. De azt is el kell mondanom, hogy a hazai közönségből is sokaknak tetszik ez az albumunk.

Az új CD-n változik-e a stílus, lesz-e vendég énekes, összességében mire számíthatunk?

A stílus nem változik, igyekszünk ezen a vonalon maradni. De úgy gondolom, hogy a Vérszerződésre mindig is jellemző volt, hogy nem okvetlenül szorítottuk be magunkat egy adott stílus keretei közé, szóval most is egy változatos anyag készül. Több ötlet is még alakul a fejünkben, és nem szeretném lelőni poént, főleg, ha végül mégsem jön össze belőle egy, vagy két dolog. Annyit elárulhatok, hogy 14 dal fog szerepelni a korongon, amiből 8 teljesen új szerzemény, a másik 6 pedig a már korábban szóba került angol lemezen szerepelnek, ám ezúttal természetesen magyarul kerülnek rögzítésre. Azért itt is lesz egy angol dal, csak, hogy borzoljuk a kedélyeket, hehe. Ennek a dalnak a szövegét egyébként Ken McLellan jegyzi, Őt pedig úgy gondolom, hogy senkinek sem kell külön bemutatnom.

Mikorra jelenik meg az album és lesz-e lemezbemutató koncert?

Erről sajnos még semmi biztosat nem tudok mondani. Terveink szerint a stúdió felvételekkel május folyamán végzünk majd, legalábbis ami a felvételeket illeti. Aztán még ott a keverés és egyéb munkálatok, majd a többi már a kiadón fog múlni, hogy mikor tudja ténylegesen megjelentetni. Éppen emiatt nincs is kitűzve, egyenlőre,  sem megjelenés, sem pedig egy lemezbemutató koncert dátuma. De az utóbbit mindenképpen szeretnénk megejteni valamikor, ám úgy gondolom, hogy erre már majd csak valamikor az ősz folyamán fog sor kerülni, mert a nyár kellős közepén nem sok értelme lenne ennek. Addig is majd mindenki barátkozhat az új dalokkal, hogy a koncerten már akár együtt énekelhessük.

Sokan temetik a skinhead "mozgalmat" bár még mindig ez a legnagyobb létszámú jobboldali tömeg és még mindig innen próbálják a pártok, szervezetek elszipkázni az embereket, szerinted van jövője a skinheadnek Magyarországon?

Nagyon remélem, hogy van. De ez első sorban rajtunk múlik! Azon, hogy mennyire tudjuk tartalommal, pozitív tartalommal (!!!) megtölteni, egy helyes úton tartani, ilyen irányba mozdítani a fiatalokat, jó példát mutatva nekik, és elérni azt, hogy a skinhead alkalmazkodni tudjon a jelen kor kihívásaihoz és elvárásaihoz. Úgyhogy nem temetni és leszólni kell, mert azt a legkönnyebb, hanem ilyen szinten életben tartani és erősíteni!

Jelenleg a hazai skinheadség vezető nélküli szubkultúra, szerinted lesz olyan vezetője vagy iránymutató csoportosulása, szervezete a közeljövőben, mint a '80-as években Dudás és az óbudaiak vagy a '90-es években Kalóz és a kelenföldiek?

Helyi szinten szerintem most is vannak vezető személyiségek, akik esetleg országosan is ismertek és elismertek, ám nem gondolom, hogy a közeljövőben lenne egy kimondottan országos vezető. De erre egyébként nincs is szükség, a skinhead valahol mindig is egy vezető nélküli ellenállás volt. Ami ennél fontosabb, hogy a különböző szervezetek egymást segítve és nem egymás ellen tudjanak dolgozni, akár közösen, akár külön, de a lényeg, hogy ne ellenséges hangulatban. Azt keressük, hogy mi az, ami összeköt minket és ne azt, ami elválaszt! Azt pedig mindenki döntse el, hogy melyik csoport, vagy szervezet a szimpatikus számára, kik végeznek érdemleges munkát, és lehetőség szerint mindenki azt, vagy azokat támogassa.

Mostanra átszakadni látszik a gát az oi! és az ns között, szerinted lesz folytatása annak amit elkezdtetek (közös koncertek, netalán más közös programok)?

Egész biztosan, hiszen azóta is volt/van folytatása, ha most itt konkrétan a VSZ-re és az Oi-korra gondolunk, mert folyamatosan koncertezünk közösen, és egymás rendezvényeit is lehetőség szerint látogatjuk, valamint egyéb módon is segítjük egymás munkáját. Én minden áron már ezt a kategorizálást sem erőltetném, főleg úgy, hogy mondjuk az Oi-koron kívül már nem sok zenekar maradt az úgynevezett „Oi!” táborban, aki ugye nem tagadta meg a skinheadet sem! Ha vannak is új, fiatal zenekarok, akik nem ns bandák, akkor azok inkább már nemzeti rock zenekarnak nevezik magukat és nem sok közük van a skinheadhez. Én így látom. De nem is akarnám tovább boncolgatni ezt a témát, már más riportokban és a Bőrfejűek könyvben elég jól ki lett ez vesézve.

Az idősebb korosztály szinte csak egy-egy koncerten bukkan fel, szerinted ki lehet-e a 40 fölötti korosztályt ismét csalni a koncerttermekből és más megmozdulásokra elcsábítani (ez alatt nem a focimeccsekre gondolok)?

Szerintem igen, csak olyan programokat kell szervezni, ami megmozgatja őket is. De azt gondolom, hogy mint mindig, így ebben az esetben is az adott személyen és hozzá állásán múlik. Senkit nem kényszeríthetünk rá, hogy elmenjen egy tüntetésre, vagy egy előadásra, vagy akár egy koncertre. Aki akar, az el fog menni, aki pedig úgy érzi, hogy ez neki már nem fér bele, arra úgysem tudod rákényszeríteni. Vannak családbarát rendezvények is, szóval ez sem lehet akadálya a dolognak. Minden fejben dől el…

Üzensz valamit az olvasóknak?

Üdvözlök minden olvasót, köszönöm, hogy szántatok rá egy kis időt, hogy elolvassátok a gondolataimat! Remélem, hogy minél többetekkel találkozunk hamarosan egy Vérszerződés, vagy egy Dixie Freedom Fighters koncerten. Köszönjük a támogatásotokat, hiszen Ti vagytok azok, akik miatt még életben tudnak maradni a zenekarok!

Neked, pedig köszönöm a kérdéseket és a riportot, a további állhatatos munkádhoz pedig sok sikert, erőt és kitartást kívánok! Végül, egy rövid idézet az új lemezről:

„Az igazi skinhead tettre kész és nem a kifogásokat keresi!

Büszke lehet önmagára, a bajtársait segíti.

Mutassuk meg, hogy van még ilyen, hogy nem halt ki a becsület!

Az értékeket kell képviselni, és nem egy elbutult tömeget!”

Szia Kalóz!
Sokáig gondolkodtam,hogy egyáltalán írjak-e neked a leveleddel kapcsolatban, végül úgy döntöttem , tollat ragadok, mivel eddigi beszélgetéseink alkalmával teljesen más stílusban kommunikáltunk. Ügynöközöl,de nem mondod meg pontosan kire gondolsz…ez így nem túl korrekt! Az egységről: Anno, amikor az NS Front szétesett , elmondtuk mi a problémánk , elmondtuk kivel, melyik csoporttal nem tudunk együtt dolgozni és azt is , hogy miért. Akkor Te illetve Ti , a B&H mellé álltatok, annak ellenére, hogy amiket állítottunk és amiért kiléptünk , annak megvolt az oka és valóságalapja, mégsem hittétek el , vagy nem akartátok elhinni azt. Úgy látszik sok idő kellett, hogy ezek számodra is kiderüljenek és láss csodát, újra és újra beleléptél ugyanabba a gödörbe… Bojkott?? Mi okunk lenne a bojkottra? Mit nevezel bojkottnak? Mindenki ügynök, aki nem ment el a rendezvényre, vagy csak mi kaptuk ezt a nem túl megtisztelő címet? A barátainkkal együtt felmentünk a várba, mint az elmúlt 4 évben mindig, és gyújtottunk egy gyertyát, illetve elhelyeztünk egy koszorút a Kapisztrán téren. Ez bojkott volna? Szerintünk nem. Remélem azzal azért nincs különösebb problémád, hogy a baráti társaságunkba tartozik mind a Hammerskins, mind a Werewolf skins, de rajtuk kívül sok más értékes bajtárs is … Igen, a megemlékezés után találkoztunk egy helyen,általad csak egy I. kerületi kocsmának nevezett helyen,ahol beszélgettünk,jól éreztük magunkat (és nem gyűlést tartottunk… ) és meghallgattuk Griffin, illetve Gergő ballada estjét egy történelmi visszaemlékezés után. Hm, valóban ’bicskanyitogató’… Leveled legviccesebb része, ami szerintem inkább szánalmas, az AFA kergetés forszírozása. Nos,ha másban nem is , ebben biztos többet tettünk le az asztalra az elmúlt években mint Te és nem 20 kg-os , hőzőngő kis pöcsökre gondolok anarchia felvarróval a dzsekijükön. Nem értem miért kérsz számon! Már nem először … Én illetve Mi sosem tettem , tettük ezt veled szemben, pedig azzal gondolom Te is tisztában vagy , hogy az év nem csak egyetlen február 11.-ből áll, amikor aktivizálod magad egy napra. De tegyük fel , kirohanunk az I. kerületi kocsmából, sörszagú , borgőzős leheletünkkel,üvöltözve, vagy esetleg józanul,mert néha józanok is vagyunk ám, és megkergetjük, levadásszuk az összes AFA férget. Csak játszunk el a gondolattal! Mi lett volna? Kérdésem költői, megmondom mi lett volna : megírod ugyanezt a levelet , azzal a különbséggel, hogy MI (A bojkottáló csoport tagjai) , ezen a dicsőséges napon sem tudtunk másra gondolni, csak egy jó balhéra. Hozzátenném azt is, hogy ezen a napon fokozott rendőri készültség volt érvényben és mivel néhányunknak nem túl tiszta az erkölcsi bizonyítványa, ezen felül néhányunk családos ember, így ez a „vadászat” kizárt volt! Erre talán magad is rájöhettél volna, ha egy picit elgondolkodsz szavaid jelentőségén. Nem tudom, hogy az ostobaság vagy a rosszindulat íratta veled ezeket a mondatokat. Egy utolsó gondolat „A vadászatról” : Te voltál ? A puttonyunk nekünk is tele van az áskálódással! Azt vedd figyelembe , hogy azért szajkózzuk a múlt történéseit , sérelmeit , mert abból lehet(ne) tanulni , nehogy ismét előforduljon (hiszen azok azóta sem lettek letisztázva). A jelek szerint ezzel Te nem foglalkozol … Néha azt gondolom az agyam egy kis szegletében , hogy a „hatágú démon” téged vezet meg… Levelem záró akkordja pedig a Magyar – cigány polgárháború felvetése : Ha odáig eljutunk, Mi ott leszünk,mint ahogy rengeteg más helyen , ahol ott kellett lennünk ! Köszönöm , hogy elolvastad és KÉRLEK küldd tovább mindazoknak , akiknek a saját agymenésedet is elküldted! Levelem nem bántó szándékú, csak megpróbál egy-két dologra rávilágítani. Ha a jövőben esetleg újra bárminemű észrevételed volna , légy szíves keress meg , és ne írogass célozgató leveleket több száz embernek , azért , hogy minket vagy bárki mást lejárass!
Elérhetőségemet tudod, szívesen csevegek veled:
Bence & Skins4skinS
U.i.: Érdekelne , hogy ez a levél a Te álláspontod vagy az egész Hungária Skins így gondolja. Ezt pedig csak azért linkelem ide , hogy lásd , volt valakiknek ideje kiugrani a kocsmából két sör között…

Mivel mi itt élők szinte nap, mint nap látjuk fel sem tűnik, hogy van egy egyedi kerítésünk is amely az országban, ha nem is egyedülálló, de a városokat tekintve nálunk fordult elő a legnagyobb számban a '80-as évekig, de nyomokban még napjainkban is látható, ez pedig a fáradtolajjal lekent akácdeszka kerítés.

Ma már jellemzően csak az idősebb házaknál láthatjuk, de valamikor egész utcasorokat díszített ilyen kerítés.

Talán azért is volt olyan elterjedt, mert az akác nagyon olcsó volt és ha fáradt olajjal lekenték rendkívül időt álló lett, a képeken szereplő kerítések is jóval túl vannak a 40 éven. 

Nagykőrösnek rengeteg egyedi vonása van, sajnos ezek közül egyre kevesebbet ismerünk.
Itt volt közép-Európa legnagyobb konzervgyára amely a világ 3. legnagyobb konzervgyára volt.

Nagykőrösön van egy jellemző keresztnév is amely sehol az országban nem fordul elő ilyen nagy számban, ez az Ambrus. 

Nagykőrös jellemző terménye volt az uborka, az '50-es évekig ez volt a várós fő terménye, a régi képeken még méternél hosszabb kígyóuborkákat is lehet látni. 
A rendszerváltás után megpróbálták feléleszteni az uborka termesztést, de jelentős felvásárló erő hiányában ez már nem valósulhatott meg, ráadásul az ősi fajták is jórészt kivesztek.

Gyakran kérdezik tőlem, hogy miért nem járok NS koncertekre.
Az ezredforduló környékén olyan széthúzás volt, hogy 2003 után már egyáltalán nem volt kedvem koncertre járni, a 2006-os események után meg olyan alakok lepték el a koncerteket akikkel semmilyen közösséget nem kívántam vállalni. Mostanra meg a skinhead zenekarok tűntek el az ns bulikról, így nekem nincs ott keresni valóm. 

Bucó az egyik könyvében egy 50 kilós 160 centi magas kopaszról azt írja nagy darab...

"Forr a levegő. Az ifjoncok megveretése már esedékes volt, amikor az egyik nyikhaj azzal próbált kibújni a testi fenyítés egyre reálisabb veszély alól, hogy nevekkel kezdett dobálózni:
– Nekem haverom a Patkány!

Állítását kétkedő moraj és hümmögés kísérte. Némileg jogosan, hisz csak abban az évjáratban és csakis Pesten kö­rül-belül tizenöt Patkányt tartottak nyílván. Patkányból túl nagy volt a kínálat, így a kereskedelem őrök tőrvénye szerint árfolyama meglehetősen alacsonyan szárnyalt.
Érezte ezt az ifjonc is, ezért újra támadásba lendült:
– És a Felszab-téri kopaszokat is ismerem!
Ennek már némileg több foganatja volt, bár a hitetlen­kedés bántó mellékzöngéje továbbra is beárnyékolta a dis­kurzust. Hogy némileg lecsillapítsa a kedélyeket, valamint, hogy a kétkedés maradék gócpontjait is felszámolja, az ifjú kívülálló mindent egy lapra tett fel, és hanyagul odavetette:

– Ja. és nekem haverom a Japán!

Erre az egyik skinhead. aki eddig pár lépés távolság­ban. némileg közömbösen szemlélte a jelenetet, felvonta a szemöldökét, lassú léptekkel egészen közel jött a delikvens­hez, ujját a mellének szegezte, majd kíváncsian megkérdezte: – Te ismered a Japánt?
Az illető kissé megszeppent, de már nem volt visszaút. – Igen, ismerem a Japánt!
– Tényleg?
– Persze, a legjobb haverom.
A nagydarab skinhead elégedetten feljebb rántotta a nadrágját, kedélyesen végignézett a feszülten figyelő hallga­tóságon, majd röviden csak ennyit mondott: – Én vagyok a Japán."

"Emlékszem, Nyilas még a '90-es évek elején (vagy inkább közepén?) úgy döntött, nekem kell a fiad keresztanyjának lennem, de aztán kijózanodott, és nem cipelt el magával a keresztelőre."

Közeledik a választás:
1. a nyugdíjasok kaptak egy kis pénzt
2. Adtak némi kötelező minimálbér emelést amit a kiskeresetűek 70%-a idén sem fog megkapni (pl. vagyonőrök)
3. A Kitörést "megünnepelhették" a várban - hátha elhiszi még néhány ostoba, hogy a kormánypárt hazafias érzelmű
4. Az ország ismét tele az egymást gyalázó politikusok képeivel

Mostanában több jobboldali vagy jobboldali kötődésű hölgyről rebbent fel az a hír, hogy szexhirdetésekben reklámozza magát és akkor ez most milyen kurva erkölcstelen. Valóban az, de nekem az első gondolatom az volt, hogy aki ilyeneket nézeget az szintén az és amennyiben retorzió éri az említett hölgyeket akkor azokat is érje akik ezeket lesik. Majd a következő gondolatom az volt, hogy oké egy ilyen előfordul, vagy kettő is, na de most már ennél több ilyen eset volt, nagyon valószínű, hogy ez már provokáció, szándékos lejáratása ezen hölgyeknek.