1987-ben találkoztam a Fehér Virágok zenéjével egy PE-CSA beli punk fesztiválon felvett felvétel formájában, mivel nem engedték őket Dühös Elvtársak néven fellépni ezért változtattak nevet. A tagokkal '87 nyarán találkoztam a szegedi ifjúsági napokon amire egy 88-as csoport koncert miatt utaztunk, amit végül betiltottak. A Fehér Virágok tagjai akkor még valahol a punk és a skinhead határán mozogtak, mind külsőségekben, mind zenében, később a skinhead felé húztak és '88-ban már rendszeresen léptek fel skinhead zenekarokkal a Vasmunkás téri művelődésiházban. Főleg a punk kötődés miatt nehezen vette be a zenéjüket a skinhead közönség eleinte, de később az Erdély és más dalok meggyőztek mindenkit. A feloszlásuk elég nagy űrt hagyott maga után, amit Gergi Attila próbálkozásai nem pótoltak, sem a Csibészek, sem a ska zenekarai nem tudták a Fehér Virágok hiányát pótolni.
 Később a nagy újjáalakulási hullám elérte a Fehér Virágokat is, de akkorra a számaik szövege elavult, Lilafüreden már nem volt rakéta bázis, a XX. század is elmúlt, munka után már a család az első nem a kocsma és a legvitatottabb számuk is a Gyűlölöm a punk sztárokat sem épp skinheadeknek való, hisz mi minden punkot utálunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.