Pár éve valamiért a fővárosba kellett utaznom. Egy jól szituált, idősebb úriemberrel szemben találtam ülőhelyet.
Egy megállóval később egy feltűnően rossz illatú, kreol bőrű, csöppet sem úriember, próbált mellénk telepedni, amit kulturáltan, de határozottan megakadályoztam.
Útitársamnak ez okot adott a beszélgetésre, néhány mondat után már a gyerekkoránál jártunk. Elmesélte, hogy a háború alatt egy SS orvost szállásoltak el náluk, aki a lehetőségeihez képest mindenkit meggyógyított a faluban (szokás történet amit már sokszor, sokféleképpen hallottam). A rendszer váltás után a vöröskereszten keresztül próbálta megtalálni, akkora már nem élt, de elmondása szerint a családjával a mai napig tartja a kapcsolatot.
A "Nyugatihoz" közeledve elővett egy névjegykártyát amin a neve és címe mellett egy hazafias csoport, vagy szervezet emblémaja is szerepelt, egy darabig forgatta, gondolkodott közben, de végül eltette.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek