Először is köszi a lehetőséget! Na és kérdésedre válaszolva 2007. janár 13-án csináltam meg az első koncertet “Pótszilveszter” néven. Akkor a Hunor, A csinovnyik halála, és a Fehér Törvény játszottak. Beöltözős bulinak indult, minden év januárjában így ment ez sokáig, a koncertlátogatók beöltöztek, sokan kedvelték ezt a különleges hangulatú bulit, ami nem csupán egy koncert volt a sok közül, hanem az az este, amikor kiélhették kreativitásukat akiket ez megérintett. 3-4 év után úgy tűnt kezd kifulladni ez a dolog, akkor támadt az az ötletem, hogy a Pótszilveszter név alatt egy tribute bulit csináljunk. 2012. január 14-én ez egy kísérletként indult, de mivel várakozáson felüli volt az érdeklődés, ezért 2013. január 12-én újra ezt a receptet követtük, viszont ez a második alkalom már csupán átlagosnak volt mondható. A következő években különböző okokból nem került megrendezésre ez a buli egészen 2019. január 19-éig, amikor újra egy nagyon jól sikerült Pótszilveszter következett ezúttal már Tribute Night alcímmel. Akkor ismét sok pozitív visszajelzés volt, ezek hatására kerül majd megrendezésre 2020. január 18-án a következő Tribute Night.
Az eddigi 3 alkalom hozott már ilyet is, olyat is. Nyilván attól is függ ez, hogy melyik előadó mennyire bevállalós. Van aki tiszteletben tartja az eredeti dalokat és megpróbálja sokak örömére azt jó értelemben véve szolgai hűséggel prezentálni. Viszont más bandák meg kísérleteznek, saját stílusukat is belecsempészik, ezzel szinte új dalokat létrehozva, persze ilyen esetben is visszaköszön az eredeti! Ennek is meg van a maga varázsa, ezek így igazi feldolgozássá válnak a zenészek áldásos munkájának, egyéniségének hála.
Kereken 10 különböző fellépő vett részt az eddigi 3 bulin. Igen, vannak visszatérők. A Kitörés, valamint a Fehér Törvény már többször vállalta ezt a feladatot, jövőre pedig a Vanguard is visszatérőként fog szerepelni. Kicsit sorsszerű ez, mert nem csak a rendezvénysorozat számára lesz ez egy Vanguard visszatérő fellépés, hanem az Adri vezette Vanguard számára szintén, hiszen némi inaktív időszak után ezzel a műsorral tér vissza színterünkre, vagy ha úgy tetszik folytatja munkáját a csapat.
A Boxer’s, az Óbudai Fiúk, a Hadak Útja sajnos nem aktívak, pedig szívesen meghívnám őket! A Vendettának, és a Szent Suhancoknak már feldobtam a labdát, de egyenlőre nem éltek a lehetőséggel.
Az eddigi egyetlen külföldi fellépő Ken Mc Lellan volt egy unplugged előadással, ahol a hazai Mordgang(az egykori Onogur frontemberének egyszemélyes ballada projektje) kísérte a mestert. Az ő fellépése nem tribute műsor volt, nem is került fel a koncertplakátra, ez az előadás: “+ exkluzív meglepetés”-ként lett jelölve a plakáton, a koncertlátogatókat így némiképp tájékoztatva. Persze az, hogy ez pontosan mit is jelent sokaknak csak a rendezvényen derült ki, nem kis örömöt okozva ezzel a hazai színtér apraja-nagyjának.
Az első pár bulira még kizárólag én hívtam meg a zenekarokat, de az utóbbi időkben már több önként jelentkező is feltűnt a színen. Ez örömteli számomra, így biztosan nem én varrom a nyakukba a feladatot, hiszen ők ajánlkoztak önként vállalva ezt a komoly “munkát”! Nem tudom a koncertlátogatók számára mennyire világos, ha nem lenne az, akkor most itt közlöm velük, hogy nem kis meló van minden egyes zenekar részéről emögött, hogy egy komplett műsort begyakoroljanak kifejezetten erre az estére! A zenészek ezt persze pontosan tudják, volt is már aki ezért nem tudta vállalni, hozzáteszem felelősségteljesen a felkérést. Nagyon sok munka és felelősség ezen a rendeztvényen játszani, számos fiatal itt hallhatja élőben első alkalommal olyan bandák számait, akiket koruknál fogva eredeti előadójuk prezentálásában esélyük sem volt csekkolni.
Azt gondolom minden zenész saját kedvenceit részesíti előnyben, de ez persze nem törvényszerű. Külföldi előadók tekintetében egyértelműen a Skrewdriver és a Landser viszik a pálmát, azt hiszem ez hűen tükrözi a többségi közízlést. A hazai palettáról már nem ilyen egyértelmű a választás, ez érthető is, anyanyelvünkön persze sokkal több már megszűnt favorit van, akikhez önkéntelenül is kötődik az ember, s ezekenél ugye nyelvi akadály sincs előadás szempontjából. A teljesség igénye nélkül volt már pl. Mos-oi, ANV, Valhalla, Panzerfaust, Titkolt Ellenállás, stb.
Lehet, hogy az évvégi bulihangulat lendülete tart még ki a srácoknál, vagy csak szimplán szeretik azokat a bandákat, amelyek dalait előadják a csapatok, de határozottan jó fogadtatásról tudok beszámolni.
Nyaranta javában megy az ötletelgetés, aztán mire az ősz beköszönt már rendszerint le vannak zsírozva a dolgok. Idén is így történt ez, s azt hiszem szükséges is ez a korai fixálás, egy ilyen volumenű feladathoz azért minden bandának szüksége van némi felkészülési időre. Szerencsére nem volt még rá példa, hogy félvállról vették volna zenészeink ezt a feladatot, s így persze a közönség is elégedetten távozhat.
Aki szeretné régi kedvenceit élőben hallani, még ha más előadóktól is, az jöjjön el a Tribute Night-ra! Csalódás kizárva!
Egy szokásos szombat esti Bikás parki, beszélgetős – iszogatós, majd éneklős estén, az általunk megvetett és ezért minden találkozásnál inzultált punkok kerültek szóba. Már nem tudom, de szerintem már másnap reggel sem tudtam, mivel kapcsolatban alakult ki egy beszélgetés Bubs (RIP) és Borda között.
Szó szót követett, valahol a körül mozoghatott az éjszakába nyúló csevej, hogy minden punk patkány. Ebből jött, hogy tarajos patkány nincs, a Borda jelezte, hogy szerinte bizony van, és ha kell, akkor hoz is egyet. Kézfogás, fogadás megkötetett, de a Bubs csavart egyet az ügyön, másnap reggelre kérte a bizonyítékot. A Borda arcán átlagban nem sok érzelem látszott, amikor elengedte a Bubs kezét, valami azért megmozdult, talán ettől félelmetesebb volt, de mivel ő önmagában az volt, így nagy feltűnést nem keltett.
Kalóz másnap reggelre túrát hirdetett, a Pest környéki tájat vettük célba, a Nyugatinál találkoztunk. Akkor még volt energia és szabadidő, a hajnalba nyúló iszogatás után, ha nem is frissen vasaltan, de szinte hiánytalanul, túrafelszerelésben jöttünk össze a pályaudvar előtt. Az esti fogadást szerintem mindenki elfelejtette, szóba sem került a Borda érkezéséig. Skinhead módra körbeköszönt, majd a Bubs elé lépett, kivett egy befőttes üveget a hátizsákból és átadta a Bubs – nak. Az üvegben valami tartósító löttyben egy fiatal patkány teteme úszkált, szépen szabályosan gombostűből tarajat készített neki a Borda. Kérdeztük, hogy hogy a viharba sikerült megoldani, hisz aludni is kevés volt az idő, nemhogy „vadászni. ”Van otthon egy egész család preparálva, a legnagyobb egy 5 literes üvegben úszkál.” Ez semmit nem vett el az érdemből. A fogadást teljesítette, határidőre szállította a tarajos patkányt.
Miki
Kép: M. Théaude
Adjon Isten!
1990 vagy 1991 nyarán hívta meg a Kelenföldön bandázó csapatunkat Pesten koleszban lakó Auschwitz bajtársunk, lakhelyére Hajdúböszörménybe.
6-8 fő indult neki az útnak, fiúk lányok vegyesen. Debrecenben találkoztunk és onnan busszal mentünk a buli színhelyére. Egy böszörményi bajtársnak volt a szülinapja, klasszikus kertvárosi sorház volt ahol lakott, szülei elutaztak. Szabad volt a pálya. Visszamentünk Debrecenbe, mert Auschwitz szerette volna, ha a pesti portyák hangulatát becsempésznénk a város életébe. Volt jó pár harmadik típusú találkozás, úgyhogy győztesen vidáman mentünk vissza az utolsó busszal a buli helyszínére. Akkoriban a városban éjfélig volt disco, jött a javaslat nézzük meg ezt is. Kazettáról tolta a DJ , kikönyörögtük, hogy a záró szám, hagy legyen a mienk. Kört alkottattunk, bedobáltuk a bombereket, mert ugye az nyáron is kellett és táncoltunk, úgy skinhead módra. Az épület előtt már várt minket egy csapat szotyipusztító, mert az egyik szerint egy Tamás nevű debreceni srác meglökte a barátnőjét és ezt sérelmezte nagyon. Lehet szándékosan őt szemelték ki, lehet a véletlen műve volt, de a csapat egyetlen akkor aktívan sportoló tagját találták meg. Mivel ráadásul ez a sport a triatlon volt, bizakodóan néztünk a boksz elé. A discóból hazaindulók is sorra megálltak, hogy megnézzék mi fog történni. Ha jól emlékszem 3 ütés után elfeküdt a kihívó, de Tamás még egy fejrúgással szerette volna biztosítani a győzelmet. A földön fekvőre védelmezően sikoltozva ráugrott a barátnője, hogy ne bántsák tovább, de elég rossz ütemben érkezett, pont a rúgásba ugrott bele. Úgyhogy már ketten feküdtek a földön.
Az ütésváltásnál még elismerően morgott a tömeg, de miután a lány is elterült, egyre több lett a negatív hang. Diadalittasan távoztunk, és megkezdődött a mulatság a bajtárs házában. Követhettek minket, mert több helyi volt, nem tudhatták kinél kötünk ki, kb. fél óra múlva a ház előtt lincselő tömeg gyűlt össze, ordítottak, hogy mindekit megölnek stb. Amit a házból látni lehetett az az volt, hogy rengetegen vannak, és nagyon dühösek. Összeszedtünk mindent amivel harcolni lehet , eközben megindult az ostrom, az ablakokon át hajigáltak üveget meg amit tudtak és a kerítést támadták. Bentről is záporoztak az üvegek, meg amit találtunk. Rövid ideig tartott a tüzérségi összecsapás, megérkeztek a rendőrök. Nálunk egy sérült volt, egy Emődi nevű srác arcát végigvágta egy törött üveg. A lakás romokban volt az ablakok környékén, amit nem talált el semmi, azt mi szaggattuk le és visszadobáltuk. A rendőröknek természetesen elmondtuk, hogy nem értjük ezek itt mit akarnak, mi csak buliztunk, amikor váratlanul megjelentek a népek. Mindenkit felírtak, és kérték, ne menjünk a városba, mert nem vagyunk népszerűek a helyi élő erők szemében, ők meg nem akarnak velünk foglalkozni. Mikor elmentek, némi pakolás után benyomtuk az Oi zenét és ismét indult a buli. Tartott mindaddig, amíg ismét el nem kezdtek beröpülni mindenféle tárgyak az ablakon, igazából felocsúdni se volt idő már beszakították a kerítést és az udvari ablakokon keresztül is támadtak. A mozgástér teljesen minimális lett, erőviszonyok elég erősen lejtettek a támadói oldalra, megvizsgáltuk a lehetőségeket. A spájz ablaka nyílt egy szomszéd kertjére, azon keresztül előbb a lányok, majd mi is a házigazdával együtt kipréseltük magunkat, a támadók ekkor már a bejárati ajtót feszegették. A spájzból ablakon kipréselni magunkat szép feladat volt, de elég magasan volt, így a sötétben az ugrás kockázatos lett volna, ha nincs ott egy férfi, aki a tömegeket látva az utcán, tudta, hogy erre lesz a vége, ott várt minket és segített lekecmeregni mindannyiunknak. Mutatta, hogy szerinte merre menjünk, mert az ő háza előtt folyamatosan vannak lincselő tömegek, nem tud kiengedni. Megindultunk a kertek alatt, de bárhol ki akartunk jutni az utcára, vissza kellett fordulnunk, mert mindenhol dühös helyiek üvöltöztek, hogy kinyírják a bőrfejűeket. Totál be lettünk kerítve, felmentünk a kertek végéből és kikopogtunk egy manust a házból, nem kellett sokat kopognunk, nem hiszem, hogy tudott az utcai lármától aludni. Nagyon meg volt rémülve, hogy menjünk onnan, mert ha ott találnak meg minket, neki vége. Ezt használtuk ki, leültünk a teraszra, és kijelentettük, ha nem hívja a rendőröket, nem mozdulunk. Ez hatott, hamarosan nagy erőkkel vonultak ki a rendőrök és beszállítottak minket a kapitányságra. Ez elé megérkeztek később dühös ellenségeink, és tárgyalásokat kezdtek kiadatásunkról az ügyeletes tiszttel. Szerencsére ez nem történt meg. Hajnal ötig ment a háborgás a rendőrség előtt. Ez után a rendőrök beszállítottak minket Debrecenbe az állomásra, és ott megvárták a vonat indulását. A kapitányságon és az állomáson is többször elmondták, hogy ha még egyszer meglátnak, minket a városban azonnal átadnak a lincselő tömegnek. hihetően hangzott. Természetesen már ismét vidám volt a csapat, amit félre tettünk pénzt a Böszörmény – Debrecen busz útra nyugodtan vertük el a büfékocsiban, hisz kék taxival jöttünk. Később hallottuk, hogy a rendőrök akkor értek ki másodszor az ostromlott házhoz, amikor a padlásfeljárót feszegették a népek, azt hitték ott vagyunk. A srác aki a bulit tartotta, kollégiumban lakott csak úgy mint az Auschwitz, mindkettőjük nagyon sokáig nem ment Böszörménybe ezek után.
Az Emődi az arcsérülésével hétfőn elveretett igazolványképet csináltatni, hogy meg legyen a harci sebről az emlék. Akkor még nem azonnal bújt ki a kép a masinákból, vissza kellett menni érte, el is felejtette, már majdnem begyógyult az arca amikor elhozta a képet, pechjére a fotós leretusálta a sebet.
A Our Fight Clothing egy '56-os pólóval jelentkezett, tisztelegve a magyar hősök előtt.
Az Oi! bulik kedvelőinek már két biztos dátum van jövőre, az egyik a belga Live & Loud melyet 31. alkalommal rendeznek meg és a The Pride már a biztos fellépők között szerepel.
A másik tuti buli a cseh Utcakölyök party amelyet 19. alkalommal rendeznek meg. Jövőre a helyi banda mellett egy német nagyágyú az Endstufe lesz a fellépő, a srácok már 40 éve zenélnek, érdemes időben jegyet venni mindkét bulira, mert csak korlátozott számban lesznek kaphatóak.
Az I.C.1 öt év hallgatás után idén új lemezzel jelentkezett, a lemez mellé rögtön egy pólót is piacra dobott a kiadójuk mely két színben is kapható. Keressétek a PC recordsnál.
Az angol Fehér Törvény egy új kitűzővel jelentkezik, egyenlőre csak a tervet osztották meg a negyérdeművel: Fetch the noose.
Perbe fogták Németországban az NS Heute kiadványt, amelynek minden cikke ügyvédek által lett átvizsgálva megjelenés előtt. A Per ellenére megjelent a legújabb szám.
Megjelent a legendás német banda 1999-es lmezének legális dalait tartalmazó CD:
A Hirnsutz nem egy mai zenekar, de az eredeti felállás meglehetősen rövid életű volt, most leporolták a 1994-es dalokat és CD-n rögzítették.
Újra kapható a Back To The Basement válogatás CD melyen ismert német bandák tisztelegnek a '80-as, '90-es évek skinhead zenekarai előtt.
Gitárost keres az Ellenméreg zenekar.
A pletykák szerint a Hundriver is stúdióba vonul és végre kiadnak egy önálló albumot.
Évvégi akció a Loyalty Recordsnál!!
Sima hétköznap délután elindultunk a Kálvinról villamossal Kelenföld felé a Bordával, hátha történik valami. A Kosztolányin a buszmegállóban punkokat észleltünk, úgyhogy gyorsan lehuppantunk, hogy megnézzük, hogy tényleg övék e az örök élet. Földön ücsörögve várták a buszt, közelebb érve láttuk, hogy csak egy lány és a barátja tarajoskodik ott, de ha már leszálltunk miattuk, akkor a kicsivel is be kell érnünk. Ahogy közeledtünk, már álltak fel, érezték, hogy nem az ő napjuk.
- Hát ti meg mik vagytok? Érdeklődött Borda, és egy atyai pofont küldött a srácnak, amitől egy fél fordulatot vett és megkapaszkodott a falban.
- Kezeket fel! Hangzott a hátunk mögül. Tisztára mint a filmekben. Megfordulva, egy nálam fejjel, így a Bordánál két fejjel alacsonyabb reszkető embert láttunk egyik kezében stukker, a másikban rendőrigazolvány. Szolgálatba helyezte magát, de úgy remegett, hogy tényleg aggódtam, nehogy elsüljön a csúzlija amit hol rám hol a Bordára irányzott és közben kérte a megállóban várakozókat, hogy hívjanak neki segítséget. A kilencvenes évek elején ez még fülkéből történt.
A civil ruhás rendőr olyan szinten stresszelt, hogy nem vette észre, hogy az övtáskámból (zöld patentos, alapfelszereltség ) egy boxert raktam ki az egyik üzlet ablakába. Egy várakozó vén banya beköpött, a remegő zsaru meg felszólított, hogy rakjam el. Természetesen értetlenkedtem, hogy miért kellene nekem egy vad idegen boxert elrakni, de nagyon erősködött, így ment a helyére. Végre megérkezett az erősítés, a karom is kezdett fáradni, meg már kezdtem unni, hogy a Borda körülbelül ötvenegyedszer is megkérdezi, hogy mi a probléma és miért is van ez az eljárás. A punkokat és minket is bevittek a „Zsombolyára” ami legalább fél perc autóval, de kellett a sziréna meg a bilincs. Már én kezdtem komolyan elgondolkodni, hogy csináltunk e valamit tudtunkon kívül, hogy ilyen nagy feneket kerítenek az ügynek. Folyosón ücsörögtetés pár órán keresztül, először még úgy 5 méterre voltunk egymástól, de a Borda kérdezte a ránk vigyázó közeget, hogy beszélhet e velem. „Csak akkor, ha az ügyről nem esik szó” A Borda csak ennyit kérdezett „Te Miki, miért vagyunk mi itt?” azonnal átvitték egy másik folyosóra.
Végre kihallgatás, miután tisztázódott anyám neve, lakcím stb. jött a kérdés, mi történt a megállóban? A Borda volt előttem, úgyhogy kicsit idegroncs volt alapból a tiszt, de amikor kiderült, hogy nekem is repedt rossz a memóriám és nem emlékszem a pár órával ez előtt történtekre akkor kicsit tördelte a kezét gépelés előtt. A boxerre simán mondtam, hogy az ablakban volt és a kollégája rakatta el velem, ettől sem lett jobb kedvű.
Még egy kis ücsörgés, ekkor már ülhettünk egymás mellett.
Egyszer csak jön a punk meg a csaja: „Figyeljetek srácok, nem teszek feljelentést az úgy jó lesz?” Aki ismeri a Bordát, tudja milyen az az önelégült hóhér vigyor amit teli arcból nyom ha elégedett, ez következett, és bólogatás „Az nagyon jó lesz”. „Igazából nem cigány vagyok, hanem zsidó, tudom, hogy ez csak félreértés, megadom a számom hívjatok majd és megiszunk egy sört” Mivel mindketten nagyon vigyorogtunk és helyeseltünk, hogy az mennyire jó lesz, észbe kapott és a szám megadása nélkül elsomfordáltak. Behívott minket az ügyeletes és elmondta, hogy most az egyszer mehetünk, de, ha még egyszer meglát minket ,akkor tuti a fogda. Természetesen a Borda megkérdezte, hogy végül is miért kellett itt ülnünk ennyi időt. A válasz annyi volt, hogy azonnal takarodjunk. A Borda a Kálvinig értetlenkedett az eseten, de már meg sem hallottam, csak sajnáltam azt a fasza boxert ami jó párszor segített a sétálgatásban.
Kedves Bajtársak!
Szeretettel várunk minden érdeklődőt, Varga László vadászpilótánknak emlék- és ismertetőtáblájának avatójára.
Időpont: 2019.dec.15 (vasárnap) 10:45
Találkozó helyszíne: Telki, Tulipán utca végén, erdőszélén - gépjárművel érkezőknek javasoljuk, hogy Budakeszi felöl Telkire érkezvén, az első körforgalomnál a temető felé parkoljanak.
Varga László pilótánk, szeretett fővárosunk légterében, egyenlőtlen kűzdelemben vívott légiharc során áldozta legdrágábbat - az életét - a haza oltárán, 1944.december 11-én.
A lezuhanásának helyszínéhez együtt gyalogolunk (kb.1 km), ahol katolikus pap jelenlétében, minden résztvevő megismerheti hősi halált halt pilótánk életútját. Továbbá megtudhatjuk annak az érdekes kutatásnak a részleteit, amely a lezuhant gép darabjait megtaláló gombaszedők jelentésétől, egészen a vadászgép és pilótájának beazonosításához vezetett.
A 2020.február elsején, szombaton tartandó "Budai kitörés emléktúra" útvonala, érinteni fogja e helyszínt is.
Kalóz
Köszönöm:
Micsoda ragyogó éjszaka, amelyet jó barátaink szerveztek Anglia északkeleti részén.
Artisian debütáló fellépése volt, aki nem okozott csalódást, és kiváló anyagot készített saját anyagából és néhány Skrewdriver dal feldolgozásából. Aztán áthaladtunk a repertoárunkon mindenkit bevonva, és együtt énekelve kedvenc dalaikat. Kiváló éjszaka volt és nagyszerű részvétel is. Szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki eljött, és mint mindig, folyamatosan megmutatta támogatását. Szeretnénk köszönetet mondani Artisiannek az összes kemény munkájáért és üdvözölnénk zenei ellenállásunk családjában, ahogy az egyik északkeleti vezetõ tegnap este mondta.
Thankyou:
What a Brilliant night organised by our good friends in the North East of England.
It was a debut appearance from Artisian who didn’t disappoint and carried off an excellent set of his own material and his own outtake of some Skrewdriver songs. Then we flowed through our set getting everyone involved and singing along to some of their favourite songs. It was an excellent night and a great attendance too. We would like to thank everyone who came along and like always continually showed us their support. We also like to thank Artisian for all his hard work and welcome him into our musical resistance family as one of the Lads from the North East said last night.
RUN SILENT! RUN DEEP!
Forrás: Benny (Whitelaw) Telegram
Utolsó kommentek