Sima hétköznap délután elindultunk a Kálvinról villamossal Kelenföld felé a Bordával, hátha történik valami. A Kosztolányin a buszmegállóban punkokat észleltünk, úgyhogy gyorsan lehuppantunk, hogy megnézzük, hogy tényleg övék e az örök élet. Földön ücsörögve várták a buszt, közelebb érve láttuk, hogy csak egy lány és a barátja tarajoskodik ott, de ha már leszálltunk miattuk, akkor a kicsivel is be kell érnünk. Ahogy közeledtünk, már álltak fel, érezték, hogy nem az ő napjuk.
- Hát ti meg mik vagytok? Érdeklődött Borda, és egy atyai pofont küldött a srácnak, amitől egy fél fordulatot vett és megkapaszkodott a falban.
- Kezeket fel! Hangzott a hátunk mögül. Tisztára mint a filmekben. Megfordulva, egy nálam fejjel, így a Bordánál két fejjel alacsonyabb reszkető embert láttunk egyik kezében stukker, a másikban rendőrigazolvány. Szolgálatba helyezte magát, de úgy remegett, hogy tényleg aggódtam, nehogy elsüljön a csúzlija amit hol rám hol a Bordára irányzott és közben kérte a megállóban várakozókat, hogy hívjanak neki segítséget. A kilencvenes évek elején ez még fülkéből történt.
A civil ruhás rendőr olyan szinten stresszelt, hogy nem vette észre, hogy az övtáskámból (zöld patentos, alapfelszereltség ) egy boxert raktam ki az egyik üzlet ablakába. Egy várakozó vén banya beköpött, a remegő zsaru meg felszólított, hogy rakjam el. Természetesen értetlenkedtem, hogy miért kellene nekem egy vad idegen boxert elrakni, de nagyon erősködött, így ment a helyére. Végre megérkezett az erősítés, a karom is kezdett fáradni, meg már kezdtem unni, hogy a Borda körülbelül ötvenegyedszer is megkérdezi, hogy mi a probléma és miért is van ez az eljárás. A punkokat és minket is bevittek a „Zsombolyára” ami legalább fél perc autóval, de kellett a sziréna meg a bilincs. Már én kezdtem komolyan elgondolkodni, hogy csináltunk e valamit tudtunkon kívül, hogy ilyen nagy feneket kerítenek az ügynek. Folyosón ücsörögtetés pár órán keresztül, először még úgy 5 méterre voltunk egymástól, de a Borda kérdezte a ránk vigyázó közeget, hogy beszélhet e velem. „Csak akkor, ha az ügyről nem esik szó” A Borda csak ennyit kérdezett „Te Miki, miért vagyunk mi itt?” azonnal átvitték egy másik folyosóra.
Végre kihallgatás, miután tisztázódott anyám neve, lakcím stb. jött a kérdés, mi történt a megállóban? A Borda volt előttem, úgyhogy kicsit idegroncs volt alapból a tiszt, de amikor kiderült, hogy nekem is repedt rossz a memóriám és nem emlékszem a pár órával ez előtt történtekre akkor kicsit tördelte a kezét gépelés előtt. A boxerre simán mondtam, hogy az ablakban volt és a kollégája rakatta el velem, ettől sem lett jobb kedvű.
Még egy kis ücsörgés, ekkor már ülhettünk egymás mellett.
Egyszer csak jön a punk meg a csaja: „Figyeljetek srácok, nem teszek feljelentést az úgy jó lesz?” Aki ismeri a Bordát, tudja milyen az az önelégült hóhér vigyor amit teli arcból nyom ha elégedett, ez következett, és bólogatás „Az nagyon jó lesz”. „Igazából nem cigány vagyok, hanem zsidó, tudom, hogy ez csak félreértés, megadom a számom hívjatok majd és megiszunk egy sört” Mivel mindketten nagyon vigyorogtunk és helyeseltünk, hogy az mennyire jó lesz, észbe kapott és a szám megadása nélkül elsomfordáltak. Behívott minket az ügyeletes és elmondta, hogy most az egyszer mehetünk, de, ha még egyszer meglát minket ,akkor tuti a fogda. Természetesen a Borda megkérdezte, hogy végül is miért kellett itt ülnünk ennyi időt. A válasz annyi volt, hogy azonnal takarodjunk. A Borda a Kálvinig értetlenkedett az eseten, de már meg sem hallottam, csak sajnáltam azt a fasza boxert ami jó párszor segített a sétálgatásban.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek