A '90-es évek közepén történt az alábbi eset. Az akkori idők egyik legkedveltebb hazai szélsőséges együttese a Mátrába igyekezett egy fellépésre. Az egyik kelet-magyarországi nagyvárosban leszálltak a vonatról és a buszhoz igyekeztek amikor igen izlésromboló látványra lettek figyelmesek. Az egyik ifjú járókelőn egy Punk's not dead felíratú poló helytelenkedett. Nosza a mi zenészeink egyből felvilágosították az illetőt, hogy ez így nem lesz jó és legyen szíves önként tenni a dolog ellen. A srác egyből ledobta az említett ruhadarabot és így felvilágosultan tovább állt. Kedvenceink, hogy megakadályozzák a további ízlésrombolást a polót lángralobbantották és amikor az már nagyon melegítette az egyikük kezét az fogta és az egyik óriás plakát mögé lendítette a rongyot. Ezzel vége is lett volna a dolognak, de a plakát mögött volt felhalmozva az összes száraz fű ami egyből lángra lobbant. Ifjú zenész tehetségeink egyből rohantak a legközelebbi becsületrontóba vödörért és vízért és megkezdték az oltást, közben kiérkeztek a tűzoltók is mire a tűz elhamvadt. A tűzoltó parancsnok látva lelkes zenészeink bátor helytállását megdícsérte őket hősies magatartásukért.  Hát ilyenek voltak ezek a bátor legények, vigyáztak a közizlésre és megakadályoztak egy tűzvészt.

A gengszterváltás után meglehetősen ismert volt a nevem Szántó Gábornak köszönhetően. '89 nyarán történt az alábbi eset amikor vonattal utaztam a Viking klubba egy koncertre. A vonaton összefutottam két nyíregyházi fiatallal akiknek a becenevem mutatkoztam be, ők rögtön hazugnak neveztek mert szerintük én 2 méter magas kigyúrt állat vagyok és otthagytak. Este a koncerten összefutottunk ismét ahol az egyik közös ismerősünk tisztázta a helyzetet. Az eset után meggondoltam mindig, hogy hogyan mutatkozzam be.

Valamikor a '90-es évek elején Egerben voltam skinhead találkozón, az esemény után vonattal mentem Ceglédig és onnan stoppal folytattam az utam tovább. A stoppolással "szerencsém" volt szinte az első jármű megállt, egy kis mikrobusz volt, a sofőr szólt, hogy ugorjak be hátra. A hátizsákot bedobtam és léptem utánna, az első székre leültem és már indultunk is, ekkor néztem szét... A mikrobusz roma melósokat vitt valahova. A lélegzetem elállt egy pillanatra. Amikor ez egyikük megkérdezte, hol vagyok katona rögtön rávágtam, hogy Cegléden és elkezdtem az ismerőseimtől hallott katona sztorikat mesélni, alig vártam, hogy célhoz érjünk. Este már nagymellénnyel meséltem a haveroknak az esetet, de akkor egy pillanatra tele a gatyám.

A Huligán együttes egy nagykőrösi zenekar volt és nem tévesztendő össze a Huligans nevű formációval. Az említett zenekarnak Kecskemétre volt meghírdetve koncertje amire az ország minden pontjáról vártak rajongókat (kb.80-100 fő). Annak rendje és módja szerint minden le volt fixálva a helyi művházzal, mindenfelé ki volt plakátozva az esemény ennek ellenére a zenekart egy cetli fogadta a bejáratnál amin tudatták velük, hogy a rendezvény elmarad. Az együttes tagjai ezen különösebben nem lepődtek meg, történt már velük hasonló máskor is. A rajongók viszont nem a legbéketűrőbb társaságokból kerültek ki ezért megoldást kellett találniuk azok megfékezésére. A művházzal szemben volt egy játékterem ennek az udvara üres volt itt állították fel a "színpadot", áramot a játékterem illemhelyéről "kölcsönöztek" és megtartották a koncertet. A koncert rendben lezojlott, a közönség nagy része békésen hazament. Ha a zenészek nem ilyen talpraesettek akkor valószínűleg új művelődési háza lenne azóta Kecskemétnek.