Süni írása:
Egyre többen keresnek meg, hogy "ki ez a Győrkös".
Nos, hogy tiszta legyen a kép, közzé teszem amit tudok.
Lehet, hogy nem fog tetszeni egyeseknek, és lehetnek benne tévedések is. Minden érintettet arra kérek, hogy szükség szerint javítsanak!
Győrkös István 1940 november 20-án született.
1956-ban börtönbe került, ahol állítása szerint hungaristákkal ismerkedett meg. A börtönbe kerülés okai ismeretlenek. és az is, hogy konkrétan kikkel ismerkedett meg.
1989-ben Győrben megalapította a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportokat. A hét fővel megalakított csoport céljául tűzte ki, hogy harcol a bolsevizmus továbbélése és annak szimbólumai ellen, akciókat szervez a bolsevista bűnözök szobrainak lebontásáért és a róluk elnevezett utcák, helyiségek neveinek mielőbbi megváltoztatásáért, valamint tiltakozik a közélet kulcsfontosságú pontjain működő bolsevista gyakorlat továbbélése ellen. A propagandára alapozott (erőszakra fel nem szólító, gyűlöletre uszítást nem tartalmazó) plakát-akciók következményeként a csoport tagjait 1990 nyarától megfigyelés alatt tartotta a hatalom és 1992. január 14-én az egész csoportot letartóztatta. Kihallgatások, házkutatások, koncepciós bírósági eljárások után a csoport tagjait elítélték, Győrkös Istvánt egy év börtönre.
1992. november 29-én a csoport felvette a Magyar Nemzeti Arcvonal nevet és országos mozgalommá nyilvánította magát.
A letartóztatások, a bírósági perek és az ezeket kísérő média-hisztéria ismertté tette a mozgalmat az országban és külföldön. Fiatalok nagy számban keresték a kapcsolatot és az Arcvonal országos mozgalommá szélesedett. Látványos megemlékezéseket, demonstrációkat szervezett, ifjúsági egyesületeket alapított, propaganda munkája gondokat okozott ellenségei táborában.
Kis kitérő, hogy kerek legyen a történet:
Szálasi Ferenc kivégzése után a Nyugatra szorult hungaristák Henney Árpád vezetésével újraszerveződtek. A magyar nemzeti emigráció legszervezettebb, legaktívabb, az egész Világot lefedő mozgalmát hozták létre. (Tevékenységükről Tóth Tibor: A Hungarista Mozgalom emigrációtörténete című könyve számol be részletesen.) Henney Árpád 1980-ban elhunyt, a Mozgalom vezetését a Korona Tanács egykori tagja, Tatár Imre vette át. Tatár az egyre öregedő, belviszályoktól nem mentes mozgalmat nem tudta egységesíteni, így 1989 után nem maradt más választása, minthogy itthoni, véleménye szerint nemzeti politikusnak adja át a Hungarista Mozgalom szervezését és irányítását. Feladatként határozta meg, hogy tegyék a politikát módosító tényezővé a Hungarizmust Magyarországon.
Tatár Imre végül Győrkös Istvánt, Ekrem Kemál Györgyöt és Szabó Albertet találta a legalkalmasabbnak, és nevezte ki utódjául.
A három társ-vezető 1994. április 20-án (Hitler születésnapján) "Magyar Hungarista Mozgalom" néven politikai pártot alapított, amely ellen azonnal bírósági eljárás indult. Az MHM az ítélethirdetést meg sem várva, kereken öt hónapnyi működés után feloszlatta magát. Szabó Albert (aki zsidó származása miatt már akkor sokakban ellenérzést váltott ki) megalapította az új ál-hungarista botránypártot, a Magyar Népjóléti Szövetséget. A Győrkös által vezetett MNA aktivistái és a Szabó Albert-féle MNSZ tagsága között formális háború tört ki, ami évekig elhúzódott.
1994. április 27-én Győrkös István egy budapesti sajtótájékoztatón az MNA-t hungarista eszmeiségű mozgalommá nyilvánította. Másnap ezért letartóztatták és három hónapig vizsgálati fogságban tartották. Az évekig húzódó bírósági perekben bűncselekmény hiánya miatt felmentették, de az ORFK-n töltött hónapokért nem kárpótolták, tiltakozása miatt 2002-ben nagy összegű pénzbüntetéssel sújtották.
1995-ben - Tatár Imre halála után - Győrkös István egyoldalúan semmisnek nyilvánította a "társelnöki tisztségeket" és önmagát - az emigráns hungaristák megerősítése nélkül - a Hungarista Mozgalom egyedüli vezetőjének kiáltotta ki. Az MNA-val szimpatizáló Skinheadek és a magyarországi hungaristák többsége elismerte Győrköst a Hungarista Mozgalom vezetőjének.
A Skinheadek szervezőmunkájának köszönhetően az MNA tovább erősödött, s 1997. február 15-én megszervezték az első Becsület Napját. Ezt még két Becsület Napja megemlékezés követte 1998. február 14-én, és 1999. február 13-án. Az 1999-es Becsület Napja után a rendőrség megtámadta és megpróbálta szétverni az Emlékkoncertet. Az összetűzésben több rendőr megsérült, s sok Bajtársunkat letartóztatták. Az MNA-tagokat folyamatosan igyekeztek megfélemlíteni. Ez tovább növelte az Arcvonal erősödését, társadalmi elismertségét. Ennek ellenére Győrkös eltávolította az Arcvonalból a Skinheadeket - akik pedig addig sok munkát végeztek a Mozgalom javára - merthogy szerinte "kitartó nemzetépítő munkára alkalmatlan" egyének. Vezetői határozat értelmében a mozgalom elsődleges feladatává vált a hungarista eszmeiség átdolgozása a XXI. század kihívásaihoz, és az új hungarista elit kinevelése.
2008-ig az MNA jóformán nem hallatott magáról. Ekkor vésték kőbe észak-koreai, orosz és kínai imádatukat és bolsevizmushoz dörgölődzésüket. 2008-ban a Pax Hungarica (PHM) erősödésének hatására előbújtak a bőnyi erdőből, és új szervező munkába kezdtek. A PHM nyitott volt az együttműködésre, de a nyilvánvaló eszmei ellentétek miatt az együttműködés a dugába dőlt.
2012. novemberében a Szalma Gábor által összehívott gyűlésen az MNA tagságának többsége leváltotta az Arcvonal vezetését, Győrkös Istvánt és fiát. Szalmáék szerint az idős Győrkös vezetni kívánó fia nem alkalmas a vezetésre, korrupt, és nem hajlandó elszámolni az egyesület pénzével, azaz a tagdíjakkal és azok fölhasználásával, apja pedig nem hajlandó fia ügyeit pártatlanul megvizsgálni. Győrkösék szerint viszont Szalma nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni PayPal-lal összegyűjtött támogatások összegét.
Tovább tetézte a belső viszályt, hogy ifj. Győrkös István aktívan részt vett a Thürmer-féle Kommunista Munkáspárt egyik gyűlésén, dicsőítve a bolsevista "vívmányokat".
2013-ban Győrkös végleg elhatárolódott a Hungarizmustól, és új eszmét hirdetett "Népiszocializmus" néven.
Én azóta nem kísérem figyelemmel a tevékenységét, sem az internetes portáljait (pl. Hídfő.ru) nem olvasom.
Egy jó ideje hőbörög a közösségi portálok népe, hogy Magyaországon nincs Helloween, itt minden szentek van meg halottak napja. Hőbörögnek (főleg a bigott keresztények) anélkül, hogy tudnák valójában honnan ered mindez.
Az október végi november eleji ünnepek eredete a keltákhoz vezet, náluk volt az ő naptáruk szerinti évvége a samhain, mely október utolsó napjának estéjén kezdődött és a naptáruk szerinti év első napján november elsején folytatódott. A hiedelem világuk szerint ekkor vékonyodtak el a határok az élők és a holtak birodalma között. Az ünnep később római hatásra átalakult és akkor kapta a Halloween és a Hallow's eve neveket. A római közvetítésnek köszönhetően került az ünnep a keresztény naptárakba, mindenszentek és halottak napja néven.
A koncert helyszínét Ulmból közelítettük meg, itt induláskor tapasztaltuk, hogy elég nagy rendőri készültség van a városban. Egy óra alatt 4 államot érintettünk - Németország - Ausztria - Lichtenstein - Svájc - míg a svájci Unterwasser nevű településre értünk, mely 906 méter magasan fekszik az ország észak-keleti részén. Útközben egy rendőri ellenőrzés volt, egy fiatal férfi és egy lány ellenőrizte az okmányainkat, 2 perc alatt végeztek és jó szórakozást kívántak. Mire odaértünk már csak 10 perc gyaloglásra tudtunk parkolni a rendezvény helyszínétől, mely egy tenisz akadémia tornatermében volt.
A beléptetés gyorsan zajlott, a meghívókban szerepelt, hogy sem telefont, sem fényképezőgépet nem lehet bevinni ennek ellenére ezt nem ellenőrizték, szerencsére nem is próbáltak sokan visszaélni ezzel, én egy esetben láttam, hogy a Stahlgewitter alatt videózott a srác telefonnal, de a barátja hamar le is állította az egyébként elég illuminált arcot. A közönség elég változatos volt, 50%-ban skinheadek voltak jelen, de voltak különböző motoros bandák tagjai, illetve egyéb motoros fazonok, német hc-sek, NSBM fanatikusok, rockerek, psychobillyk is több országból. Szinte minden európai skinhead szervezet képviseltette magát, a Hammer skinek (akik szervezők is voltak), a Blood and Honour szinte minden divizója, hogy csak az ismertebbeket említsem.
Amikor a jegyet rendeltük azt az információt kaptuk, hogy 3500 eladott jegynél lezárták az eladást, de a helyszínen kiderült, hogy több, mint 5000 jegyet adtak el, szerencsére egyszerre ennyi ember soha nem volt a csarnokban, ahol időnként a gyorsabb ki-be közlekedés érdekében az oldalsó ajtókat is megnyitották a dohányzók és wc-re igyekvők előtt.
Amikor beértünk már a németek Fankadelije a Makss Damage lökte a szöveget a színpadon, ami engem bevallom férfiasan egy csöppet sem hozott lázba, még annak ellenére sem, hogy a gyenge német nyelvtudásommal is értettem miről beszél. Az ő műsoruk alatt kihasználtam az időt és szét néztem az árusok közt, az első stand Luni cuccaival volt tele ezeket a Hermannsland árulta, melletük jutott hely a Deutschen Zukunft szervezőinek a földön akik támogatói pólókat árultak, minden póló mellé egy rap/hip-hop CD-t adtak, ezekből én is hoztam haza Gábor barátomnak köszönhetően. A Hermannsland másik oldalán Maci kapott helyet, aki csak egy szerényebb készlettel jött erre a bulira. Maci mellett a sarokban viszonylag ismeretlen bandák lemezeit árulták, közűlünk csak Gábor ismerte őket, aki vásárolt is ezekből. Utánuk a terem oldalán egy elég nagy standdal főként a Stahlgewitter és a Frontalkraft kiadványait árulták, utánuk az Amok szerényebb placca következett majd a terem felétől a színpadig az italpult. Annak ellenére, hogy rengeteg szervezet képviseltette magát csak két C18-as szervezet zászlaját tették ki és egy Hammarskins Nation zászlót.
A rapperek után az Amok következett, ők hazai pályán játszottak, őket kevésbé ismertem, egy darabig hallgattam őket, majd el kezdtem keresni az útitársaim, végül a csarnok előtt találtam az egyiket aki épp egy közös holland ismerősünkkel beszélgetett, a hollandok két 44 személyes busszal érkeztek, tehát pont 88-an voltak, beszélgetés közben odajött még néhány holland srác akik a Magyar szigetről érdeklődtek, amit nagyon szerettek régen.
Amikor visszamentünk már a Confident of Victory volt a színpadon, nagy sikerük volt a közönség minden számukat együtt énekelte velük amiből adódóan volt egy kis bibi, a FNAB című számban a közönség és az énekes nem ugyanazt énekelte, hát itthon láthattunk már rosszabbat is mondjuk az Ossiántól:)
A zenekarok közti szünetekben több ismerőssel is összefutottunk, köztük a bolgár barátainkkal akikkel idén még találkozunk Plovdivban.
Frontalkraft régi ismerősöm CD-kről, így utólag alig emlékszem a műsorukra, annyira elnyomta őket az utánuk következő fő banda a Stahlgewitter.
Maga a hely, a közönség és a hangulat a régi Pe-Csa beli Táncőrület bulikra emlékeztetett, bár itt azért lényegesen többen voltak. Mindenesetre felemelő érzés volt a számok alatt, között magasba lendülő 4000 kéz vagy a zenekarok közötti űrben 4000-5000 torokból felhangzó Blut muss fließen és egyéb ismert sláger.
Egyértelműen a Stahlgewitter volt a fő zenekar, amikor kezdtek mindenki igyekezett bent lenni, mi már a kezdés előtt próbáltunk a színpad közelébe férkőzni, amit úgy nagyjából 50 méternyire sikerült is megközelíteni.
A zenekar biztosra ment, a legnagyobb slágereket játszották, köztük a kedvencemet a National wiederstand című örök klasszikust is A közönség végig énekelt minden számot Gigivel és két számot meglepetésként Lunival is. Azt hiszem ez a koncert felejthetetlen emlékeket adott több ezer embernek. A másfélórás műsor után még visszajöttek 3 szám erejéig, a közönség a kedvencemet is követelte tőlük (úgy tűnik nekik is jó az ízlésük), de azt már nem játszották el sajnos.
A koncert végén a megvásorolt ital jegyek sem levásárolni, sem visszaváltani nem lehetett, ez azért elég meglepő volt számomra bár engem ez anyagilag nem túlzottan érintett, de volt aki 50-100 eurónyi jeggyel ácsorgott bosszúsan.
A koncert után meglepődve tapasztaltuk, hogy csak két rendőr van a parkolóknál és kizárólag csak a közlekedés biztonsággal foglalkoznak - svájci rendőrség egyébként azt nyilatkozta, hogy "semmilyen rendbontás nem történt, az pedig, hogy a teremben mi történt az a szervezők felelőssége".
Hazafelé még egy közúti ellenőrzésbe futottunk a határ előtt, ott bemondásra elhitték, hogy nincs alkohol az autóban és nem ittunk.
(a koncert fotót a szervezők készítették)
A munkaerőhiány következtében lassan okafogyottá válik a munkanélküli segély.
A munkaerő hiány következtében növekvő béreket túlszárnyaló mértékben nőnek a bolti árak.
Mi lesz a már itt lévő migránsokkal, etetjük őket életük végéig?
Régen az oktatás színvonala nem csak a magasabb lexikális tudásban nyílvánult meg, de az életre is felkészített, volt kressz oktatás, fiúknak barkácsolás, lányoknak főzés, varrás.
Természetesen van még és nem is mindenkinek ez a legégetőbb problémája, ezek most a konzultációs kérdőív kapcsán jutottak eszembe.
A dalt először 1841 október 5.én lehetett hallani Hamburgban Németek dala (Lied der Deutschen) néven. A dallamot Joseph Haydn írta 1797-ben császári himnusznak (Kaiserlied) ll. Franz császárnak - aki egyben ll. Ferenc néven magyar király volt - a szöveget csak később írta hozzá August Heinrich Hoffmann von Fallersleben.
Himnusz később lett belőle 1922 augusztus 11-én a Weimari köztársaság idején, ekkor csak az első versszakot énekelték.
1933-1945-ig ismét ez lett a himnusz, ekkor is csak az első verszakot énekelték és ezt a Horst Wessel lied követte mindig.
1952-ig nem hivatalos himnusza az NSZK-nak, ezért a hivatalos rendezvényeken mindig más-más zeneművet játszottak. '52-től ismét a Németek dala lett a hivatalos himnusz, de ekkortól csak a harmadik versszakot énekelték.
1991-ben a német újraegyesítés után rövid egyeztetés után egyöntetűen elfogadták, hogy a Lied der Deutschen
maradjon a himnusz és továbbra is csak a harmadik versszakot énekeljék.
Das Lied der Deutschen
Deutschland, Deutschland über alles,
Über alles in der Welt,
Wenn es stets zu Schutz und Trutze
Brüderlich zusammenhält,
Von der Maas bis an die Memel,
Von der Etsch bis an den Belt –
Deutschland, Deutschland über alles,
Über alles in der Welt!
Deutsche Frauen, deutsche Treue,
Deutscher Wein und deutscher Sang
Sollen in der Welt behalten
Ihren alten schönen Klang,
Uns zu edler Tat begeistern
Unser ganzes Leben lang –
Deutsche Frauen, deutsche Treue,
Deutscher Wein und deutscher Sang!
Einigkeit und Recht und Freiheit
Für das deutsche Vaterland!
Danach lasst uns alle streben
Brüderlich mit Herz und Hand!
Einigkeit und Recht und Freiheit
Sind des Glückes Unterpfand –
Blüh im Glanze dieses Glückes,
Blühe, deutsches Vaterland!
Péntek este egy kiadós vacsorával kezdődött a közös programunk, ahol kötetlen beszélgetést folytattunk és ismerkedtünk a svájci PNS tagjaival valamint megemlékeztünk a közelmúltban elhunyt francia bajtársunkról.
Vacsora után átmentünk egy közeli szórakozóhelyre ahol tovább folytattuk a kötetlen beszélgetést, színesítve politikai gondolatokkal. Magyarország, Svájc és Franciaország jelenlegi helyzetével, gondjaival, jövőjével kapcsolatos kérdéseket is felvetettünk.
A beszélgetés közben befutottak német ismerőseink akik Koszóvóba vittek segélyszállítmányt az ottani szerbeknek. Ők másnap indultak tovább az éjszakát Pesten töltötték, másnap az egyik autójuk lerobbant, de szerencsére sikerült segítséget szereznünk nekik, így a segélyszállítmány célbaért azóta.
A társalgást éjfél felé abbahagytuk és nyugovóra tértünk, megbeszélve a másnapi programot ami a terveink szerint a Budai vár megtekintéséből és a délutáni demonstráción való részvételből állt volna.
Másnap a belvárosból együtt mentünk a várba ahol a vendégeink megebédeltek majd a számunkra furcsa ebédet (rántotthús nokedlivel) leöblítették egy sörrel. Ezután elindultunk a Mátyás templomhoz amit belülről is meg szerettünk volna mutatni a barátainknak, amikor körbevettek minket a rendőrök és közel egy órás iratellenőrzés és ruházat átvizsgálás következett. Elmondták, hogy az előző heti robbantás miatt vannak készültségben.
Miután mindent rendben találtak és rögzítettek minden adatot rólunk valamint fénykép és videó felvételek garmadát készítették biztosítottak minket, hogy aznap minket már nem fognak ellenőrizni, feltartani a fővárosban.
Ezután sajnos a templom megtekintésére nem maradt idő, így már csak egy rövid sétát tehettünk a várban. Ami nagyon tetszett mindenkinek.
A vár látogatás után a Kossuth térre vettük az irányt ahol már gyülekezett a tömeg. A francia ismerőseink februárban már megismerték élőben Szíva Balázs zenekerát és nagyon tetszett nekik, így nekik külön öröm volt, hogy ismét élőben láthatták őket.
Én sajnos nem tudtam végig velük maradni, de megbeszéltük, hogy a közeljövőben még találkozunk és igyekszünk szorosabbra fűzni a 3 ország hazafiasan gondolkodó fiataljainak kapcsolatát.
Utolsó kommentek