A ZOG a '90-es évek végén félreállított egy kis időre, majd miután visszakerülhettem a társadalom azon tagjai közé akik önként választják a szolgaságot, a "szabad" rabságot, az NS zenei paletta nagyot változott, színesebb és komplexebb lett. Ez időben kaptam egy kalóz kazetta válogatást amelyen szerepelt a Battalón de Castigo- "En un talego de Alcala" dala. Ez a felvétel rendesen levett a lábamról. Oda-vissza tekergettem és hallgattam, mondhattni rojtosra hallgattam a szalagot és eközben boldogítottam a szomszédokat. Majd kis idővel később olvastam egy interjút a zenekarral, akkor szereztem be szinte minden általam ismert információt veletek kapcsolatban és a zene, az ideológiai tartalom mellett nagyon szimpatikus lett számomra a zenekar megalakulásának története, ami tanúbizonyság a "magunkfajták" küldetéséről és a harcról amit a világhatalommal vívunk. Azóta csak információ morzsák jutottak el hozzám és néhány koncert időpont….sajnos utólag.
Kérlek beszélj arról, hogy anno miért kerültetek börtönbe, ott hogyan ismertétek meg egymást és mi adta a fő inspirációt, hogy zenekart hozzatok létre?

- 1990 áprilisában börtönbe vonultam különböző utcai harcok miatt. Az egyikben meg is halt valaki. Néhány hónappal előtte már néhány baráttal azon gondolkodtunk, hogy megtanulunk hangszereken játszani és alapítunk egy bandát a jövőben. Véletlenszerűen a börtönben pont volt zenetanulási lehetőség és még egy működő banda is, ami feldolgozásokat játszott. Röviden, az egyetlen dolog, amit csináltam, hogy folytattam a hosszútávú tervemet, mindössze a társaim ezúttal rabok voltak, mint magam is.

Az ideológiai tartalom mellé nem a szokványos RAC zenét, hanem az annál sokkal energikusabb és komplexebb thrash metált párosítjátok.
Honnan gyökerezik ennek a zenei műfajnak a szeretete?

- Majdnem mindannyian, akik a bandát alapítottuk, a 80-as és korai 90-es évek Heavy Metal és Thrash Metal kultúrájából jöttünk, követve a műfaj klasszikus bandáit. És az első pillanattól kezdve tisztában voltunk vele, hogy az ízlésünknek megfelelően lesz fókuszálva a banda abba a zenei irányzatba, melyet annyira kedvelünk.

Nem tartottatok attól a kezdetekben, hogy az RAC színtéren belül, túlságosan "durva" lesz a zenétek vagy más közeget szeretettek volna megcélozni?

- Nos, volt néhány anekdota ebben az értelemben, igen. Azt kell megérteni, hogy abban az időszakban nem volt semmi, még csak hasonló sem a színtéren, és nem csak a spanyol színtéren. A zenei kontraszt és minden, ami az áramlattal kapcsolatos kizárólag az Oi! stíluson alapult akkoriban. Egyértelmű volt és néha vicces pillanatokkal is járt, mert a potenciális közönségünk mielőtt eltökélt BdC rajongó lett átment egyfajta „zavarodottságon”. Aztán érdekes módon a mi rajongóink lettek a legvadabbak és fanatikusabbak a színtéren, a mai napig.

Túlzás nélkül állítható, hogy egyedi gitárjátékodnak és előadásmódodnak köszönhetően az "NS top 3-ban" a helyed. A gitárt tekintve, kik voltak rád hatással?

- Nagyon kedvesek a szavaid. Nem tartjuk magunkat virtuóznak, de mindig próbálkozunk, legfőképpen élőben (a felvételek többnyire rossz minőségűek az akkori technikai adottságok miatt), hogy a legjobbat nyújtsuk. Nem csak előadjuk a dalokat, érezzük is őket és a közönség erre fel is szokott figyelni. Eleinte nem énekeltem, volt énekesünk, de elment és nem találtunk helyette embert, szóval eljött az én időm, hogy mikrofont ragadjak. A gitár referenciáim egybeesnek az akkori ízlésemmel, korai Metallica, Megadeth, Slayer...

….és kik azok az énekesek akik hatást gyakoroltak rád?

- Nos, szembenézve az egyszerre gitározás és éneklés kihívásával a három említett banda is így csinálja, mivel az énekeseik szintén egyszerre gitároznak vagy basszusoznak is. Szintén nagyon kedvelem a kései 80-as évek Death Metal és 80-as évek közepének HC bandáit, műfajaik úttörőit.

Kérlek beszélj a stúdió albumok felvételéről, azok körülményeiről!

- Az első albumunkat évekkel az elkészülte előtt fel tudtuk venni. Engedélyt kértünk a börtöntől, hogy egy technikus bejöhessen a szükséges berendezésekkel. Aztán meglátták a zeneszövegeket, megvonták az engedélyt és még meg is büntettek, majd ezután éveket kellett várnunk, hogy pár napra kijöhessünk és megszervezhessük a felvételt.

Esetleg egy-egy emlékezetes történet a stúdiózásokról?

- Mire eljutottunk oda, hogy a “Caña de España”-t felvegyük Álvarót (Dobok) áthelyezték. Végül össze tudtuk egyeztetni az eltávozás napjait a stúdió embereivel, a lemezkiadó céggel, stb... Néhány nappal később Álvaronak vakbélgyulladása lett és sürgősségi műtéten esett át, szóval a felvétel alatt be volt kötözve, amit folyamatosan figyelni kellett, mert mindig felszakadtak a varratai.

Ez volt az első alkalmunk egy igazi stúdióban és jó kezdők módjára rengeteg hibát követtünk el, de mindenből tanultunk valamit. A stúdió egy művészeti akadémia mellett volt tele vörösökkel és a második vagy harmadik napon megjelent a rendőrség, hogy megkérdezze mit művelünk xD

A "Cana de Espana" album minden dala a börtön falai közt született vagy még a "kinti" világban is csiszoltatok rajta?

- Ezek mind olyan számok, amiket a börtönben írtunk.

A zenekar korai időszakában voltak e koncertjeitek? Ha igen, milyen zenekarokkal léptetek fel és milyen volt a fogadtatás?

- Mint BdC, az első koncertünk a börtönben volt 1991 szeptemberében. A saját számaink mellett ismert rock bandák feldolgozásait is játszottunk és nagyon tetszett bent az embereknek. Nyitottunk néhány bandának, aki jött játszani, néhány elég ismert volt és a sajtóban is megjelentünk párszor. Aztán, amikor szabadultunk folytattuk a saját korlátainkon belül. Részemről, a 7 Muelles-t és újabban az „El Vándalo”-t leszámítva nem voltam más bandák tagja, kivéve néhány alkalmi együttműködést a barátaimmal. A banda többi tagja vagy tag volt vagy létrehozott különböző, jól ismert spanyol bandákat.

Úgy gondolom, hogy a stílusban egymástól messze eltérő "Mentiras" és az "Al arma!" a Battalón de Castigo két közönség kedvence, te miként tekintesz erre a két szerzeményre és melyek azok a saját dalok amik nagyon közel állnak hozzád?

A Mentiras egy olyan dal, amit nagyon szeretnek az emberek, szerintem azért, mert annyira büntet minket a propaganda hogy néha jó egy kis megkönnyebbülés abban a formában, hogy világosan megmondják nekünk, hogy nem hiszünk el mindent, amit mondanak nekünk. A dalnak szintén van egy olyan hanglejtése és ritmusa, ami megkönnyíti az éneklést, ez is biztosan segít. Nem mehetünk csak úgy el valahova és mondhatjuk, hogy „nem fogjuk lejátszani”. Lázadás törne ki.

Al Arma, nos, az Intolleranzának köszönhetjük azt a zseniális adaptációt az 1995-ös “Tutti all inferno” albumukon. Baszki, ANNYIRA JÓ volt, hogy amint meghallottuk, úgy döntöttünk, hogy ezt el kell játszanunk spanyolul, amit amúgy egy másik klasszikussal is megtettem (Ragazzi In Nero) a szóló projektemben, az “El Vándalo”-ban. Az olaszok ördögien jók a zenében.

Vannak számok, melyekhez különleges vonzalom húz, különböző okokból, néhányhoz a készítésükhöz kapcsolódó történet, máshoz a szöveg háttere vagy az energia, amit kibocsát... Nem egyszerű, mert ez olyan, mint egy apát megkérdezni melyik gyerekét szereti a legjobban, hahaha! No, de ezek azok, melyek mindig ott vannak a listán...

Hosszú hallgatás után röppent fel a hír, hogy hazátokban koncertet adhattok, amiről sajnos lekéstem, de az utókor számára mind videó, mind hanganyagként fennmaradt. Őrületes produkció, őrületes hangulat!

- Nagyon szépen köszönöm! Igen, a koncert professzionális rögzítése kiváló ötlet volt és így megmarad a későbbiekre. A bonyolult személyes helyzeteink miatt nem volt lehetséges, hogy olyan sűrűn játszunk, mint szeretnénk és egyre nehezebb a helyzet Spanyolországban is, de figyu, remélem, hogy idővel visszaállnak a dolgok a régi kerékvágásba.

Milyen emlékeid vannak erről a koncertről?

- Nos, különös szeretettel emlékszem rá, mert egy olyan helyen volt, ahova véletlen tévedtem egy eltávozás alatt néhány évvel korábban. Jártam ott korábban, még a színpadon is álltam (nem koncertnap volt, hanem valamilyen rendezvény) és azt mondtam magamnak, hogy jó lenne itt játszani, Madrid akkori egyik legjobb koncerttermében. És végül megcsináltuk. Azt hiszem mindenki elégedett volt.

Melyek azok az NS illetve mainstream zenekarok akiket kedvelsz?

- Manapság olyan minőségben és kreativitással készülnek zenék, amiről mi csak álmodozni tudtunk a 80-as és 90-es években, köszönhetően a technika fejlődésének és az új generációs zenészek elköteleződésének. Idézni néhányat és másokat kihagyni nem tűnik helyesnek nekem, de mostanság feltűnt, hogy különösen Olaszországban és Németországban milyen sok aktív banda van. Az Axis (Tengelyhatalmak) még mindig életben van(ak), jobban, mint valaha, hahaha!

Kérlek beszélj arról, hogy az ideológiai hitvallásod miatt a ZOG milyen büntetéseket szabott ki rád?

- Egy néhány évvel ezelőtt Barcelonában tartott koncert eredményeképp, egy ügyész, aki kifejezetten arra van specializálódva, hogy embereket üldöz a véleményük miatt, megrendezett egy büntetőügyet, amiben két ember, akiknek a koncerthez semmi köze nem volt, egy kolléga egy másik bandából és én másfél év börtönbüntetést kaptunk 2018 végén. Fellebbeztünk a Legfelső Bíróságon, azt állítva, többek között, hogy olyan vádakban is elítéltek, melyek nem voltak hatályban az esemény időpontjában, ami illegális, de egy évvel később a Legfelső Bíróság a korábbi ítélet megismétlésére szorítkozott. Most elvittük az ügyet az Alkotmánybíróságig, csakis abból az okból, hogy megállapítsák, hogy több jogot is megsértettek az ítélethozatalunk során. A Gyűlöletügyész eredeti kérvénye ellenem tizenegy év börtön volt éneklésért.

Sajnos hazádban az antifa nagy bázissal és anyagi támogatással rendelkezik. Családodra, szeretteidre vagy akár rád jelent e jelenlétük bármiféle veszélyt? Volt e már konkrét támadás ellened?

- Még ennél is erősebbek. Benne vannak az ország kormányában. Állandó nyomás van, hogy, elhallgattassanak minket minden szinten, beleértve a koncerttermek tulajdonosainak a fenyegetését, hogy ne hagyjanak zenélni. Mindent megtesznek, legyen az legális vagy illegális, hogy ne tudjuk kifejezni magunkat, és ez igaz a többi spanyol bandára nézve is. Mindezek ellenére történt ami történt, de nagyon óvatosnak kell lennünk.

Ha jól emlékszem közel 20 éve keringett a világhálón egy felvétel ahol egy nyilvános szabadtéren akusztikus hangszerelésben adtál elő dalokat. Mit lehet tudni erről a rendezvényről?

- Igaz, egy politikai műsor volt az Alianza Nacional párttól, akikkel együtt dolgoztam abban az időben. Valenciában történt és egy majdnem teljesen improvizált dolog volt. Gondok voltak a hangberendezéssel és csináltam egy kis hangulatot az ottani barátoknak.

A spanyol metal mainstream-el van e kapcsolatod? Vannak e olyan tagok abból a közegből akik ismerik a zenéteket?

- Igen, van. Abban a körben jól ismert emberekkel, akik a BdC-vel való kapcsolatukat bizonyos... diszkrécióval kezelik. Jó pár évvel korábban, még az ő idejükben felajánlották, hogy legyünk mi is a mainstream részei, abban az esetben, természetesen, ha átformáljuk az üzenetünket. Itt vagyunk, szóval el tudod képzelni a választ.

Kik azok a történelmi személyek akikre példaképként tekintesz?

Azok mellett a nemzeti alakok mellett, akikre különleges tisztelettel és kötődéssel tekintek, mint Onesimo Redondo, még Leon Degrellet vagy Codreanut tudnám megemlíteni, de még rengeteg van...

Néhány rövid kérdés:

Slayer vagy Haemmorrage?

- Slayer, kétségtelenül. Ők voltak az egyik fő referenciám.

Küzdősport vagy foci?

- Ha választanom kell: foci. Habár mindkettőt megjelölném, ha lehetne.

Természetjárás vagy nyüzsgő nagyváros?

- Csakis természetben. Mezőn és tengeren.

A szimbólum bár egyértelmű, de beszélnél a zenekar vallásról alkotott képéről?

- Nos, ez mindig kényes téma és olyan, melyet inkább meghagynék mindenkinek, hogy megtartsa saját magának. Minden személy a saját módján éli meg a spiritualitását, mindig is így tartottam. Részemről, az én véleményem a vallásról általánosságban és a kereszténységről nem túl pozitív. Itt van még az a körülmény, hogy az országomban volt egy durva polgárháború, amiben a vallás egy fontos tényező volt és az évek alatt, azok akik megúszták a halált hihetetlen mértékű hálátlanságot mutattak.

Jelenleg hogy ítéled meg Spanyolország jövőjét? Mi az amit fő veszélynek tartasz?

- Véleményem szerint a fő veszély belülről fakad. A kommunizmus a megújult formájában és a szeparatizmus, amik kéz a kézben járnak és amiknek a legkisebb engedményt sem szabadna tenni. Igaz, hogy mindnyájunknak megvan a közös ellensége, természetesen a „kiválasztott emberekről” beszélek stb., de ellenálltunk, amikor a múltban egyenesen ránk támadtak. Sajnos most a szeparatisták és a neo-kommunisták a hasznos eszközeik és használják is őket a nemzet alapjainak szétforgácsolására. Más problémák, mint a bevándorlás csak ebből fakadnak, vagyis tünetei a betegségnek.

Személyesen elmondtad, hogy sajnos a ZOG miatt esélytelen, hogy új albumot rögzitsetek. Kérlek beszélj erről azoknak akik nincsenek tisztában a veszélyekkel!

- A bíróság beleegyezett, hogy felfüggessze az ítéletet azzal a feltétellel, hogy bizonyos évig nem lesz elkövetve ugyan az a „bűntett”. Ez elég gyakori Spanyolországban, amikor a büntetés viszonylag kicsi. Mire eltelnek azok az évek meglátjuk, de most a spanyol fellépéseknek vége egy időre.

Dél és Közép-Amerika azok az országok, amelyekben lassan kizárólag felléphettek.

- Játszottunk Amerikában és ismét tervezzük, csakis jót tudok mondani az ottani emberekről a magas fokú elköteleződésük és optimális szervezettségük miatt. Mind Mexikóban és Kolumbiában nagyon kielégítő tapasztalata volt mindenkinek, a bandáknak és a közönségnek is és alig várjuk, hogy újra tervben legyen a betörés a kontinensre.

Kérlek mesélj az ottani tapasztalataidról, élményeidről!

- Amerika messze van. Európai bandákat odavinni nagy szervezési és gazdasági erőfeszítéssel jár, de mind a mexikóiak, mind a kolumbiaiak bebizonyították, hogy készen állnak a feladatra. A fogadtatás kitűnő volt, egyáltalán nem voltunk tisztában vele, hogy mennyire ismertek vagyunk kinn, míg nem találkoztunk ottani emberekkel. A legjobbat nyújtották, amit tudtak és nagyon feltűnő volt mennyire szervezett volt minden. Igaz, hogy a nyelvi és kulturális közelség miatt nekünk minden könnyebb volt, de tudjuk, hogy az Egyesült Királyságból és Olaszországból is mentek bandák és nekik is nagy sikerük volt. Mindig hálásak leszünk érte és elismerjük a két ország szervezetei által nyújtott jó bánásmódot.

Nemrég Magyarországon léptetek fel. Meséltél arról, hogy 20 számmal készültetek a fellépésre, de a ZOG aljasságnak betudható, hogy sajnos csak 10 dalt tudtatok előadni.
Kérlek beszélj erről az aknamunkáról!

- Nagyon izgatottak voltunk, hogy Budapesten játszhatunk. Ez Európa egyik legszimbolikusabb fővárosa, kontinensünk tiszta esszenciája és egy szép dal-listával készültünk. Sajnos, néhány nappal korábban a bíróság megtagadta a szokásos dobosunk utazási engedélyét. Ez elég gyakori. Spanyolországban, a legkisebb jogi probléma esetén is könnyen visszavonhatja a bíróság az útleveled vagy engedélyed a külföldre utazáshoz.

Mint mondtam, néhány nappal korábban tudtuk meg a rossz hírt és hosszú gondolkodás után Veltesta barátunktól kértünk segítséget, aki egy elismert dobos és, aki szívélyesen beleegyezett, hogy ami számmal csak tud, azzal készülni fog és így is lett.

Hogy éreztétek magatokat Magyarországon, milyen tapasztalatokkal tértetek haza?

- A jónál is jobban! Miután megoldódott a dobos probléma a nagy megkönnyebbülés sokat segített abban, hogy ellazuljak és megnyugodjak. Gábor és Nordic Sun Records emberei hivatkozási alapok a színtéren, kifogástalanok minden tekintetben. Természetesen megnéztük a várost is, hihetetlenül gyönyörű, ettünk helyi ételeket és a koncert hangzása tökéletes volt, megosztva a színpadot három nagyszerű bandával. Mi többet kérhetnénk? Amint kérik visszatérünk.

Önmagadra tekintve, hogyan látod magad 10 év múlva?

Még kevesebb hajjal, több ránccal és remélhetőleg ugyan azt csinálva, amit szeretek. Ahogy itt mondjuk, amíg a test bírja.

Végezetül mi az amit szeretnél még elmondani az olvasóknak?

Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki elkísért ezen az úton az évek alatt. Jól éreztük magunkat, sok kényelmetlen igazságot olvastunk be a rossz embereknek és mi voltunk az embereink életében a zeneszám sok jó és rossz időben is. Tudom, hogy az út, amin elindultunk hosszú és nehéz, de a legjobb jó társaságban eltölteni. Sose hagyd el a barátaid és bajtársaid, akiket jól megismersz a nehéz időkben és csakis előre fele lépkedj. Nagy ölelés mindenkinek és nagyon köszönöm az interjút.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.