Nicky 1958 május 21.-én született és 1993 december 8.-án halt meg AIDS -ben.

A '70-es évek végén csatlakozott a British Movementhez, 1980-ra a szervezője lett a mozgalomnak. 1980-ban elitélték egy fekete család megtámadása miatt. 1981-ben még börtönben ült amikor a róla készült fenti kép felkerült a Strenght true Oi! válogatás lemez borítójára.
1981-ben ismét elítélték egy fekete fiatal megtámadása miatt, 4 évet kapott. Közben előkerültek róla képek amikor 1980-ban egy anti rasszista koncerten megtámadja a színpadon Hank Wangfordot. Bár egyértelműen azonosították, ebben az ügyben nem történt intézkedés ellene.


1984-ben szabadult, a Skrewdriver security biztonsági főnöke lett, két lemezborítót tervezett a zenekarnak és két számot is írt, a Justice-t és a Hail the New dawnt. 1987-ben fontos szerepet játszott a Blood and Honour megalapításában. 
1986-tól rendszeresen látogatott melegbárokat és meleg pornókat forgatott, 1992-ben egy tévéműsorban nyíltan felvállata homoszexualitását. Ian Stuart árulónak nevezte, "úgy érzem jobban elárult engem, mint bárki más, a homoszexualitás és a nacionalizmus nem fér össze, a nacionalizmus valódi eszme, a homoszexualitás perverzió".
Nicky 18 hónappal később meghalt.

Amikor megalakult az Örs Skins mindenki támogatta a fiatalokat. Pár hónap múlva gondoltak egyet és kijelentették, hogy a "Bőrfejű' szubkultúrát viselő fiatalok többsége igénytelen, primitív, nihilista felfogás felé hajlik" ezért változtattak és valami egész másba fogtak. Az új szervezetük drapériáját első alkalommal egy skinhead koncerten feszítették ki.
Mára eltüntek.

A PHM néhány ex tagja részt vett az idei Becsületnapi rendezvény sorozat egyik eseményén, egy megemlékezésen, majd összedobtak egy gyalázkodó cikket, mely szerint az egész nem méltó módon lett megrendezve és a koncert is csak nyerészkedés és pénzgyűjtés, vagy valami ilyesmi, meg az is problémát jelentett számukra, hogy a fővárosban több ilyen rendezvény is van. Nos a PHM volt az első amelyik nem közösködött senkivel és mindig külön megemlékezést tartott, minden évfordulón.
 Szerintük a koncert csak pénzszerzés és semmi szükség rá, nos a koncert az első évtől szerves része volt a rendezvénysorozatnak, eleinte talán lehetett némi haszon rajta, de manapság már nincsenek igazán nyereséges koncertek még akkor sem, ha a zenészek, zenekarok szinte ingyen lépnek fel, ellenben ezeken a rendezvényeken mindig megjelennek a zöldingesek és óriási haszonnal árúlják a termékeiket, a karszalagoktól a bögrékig mindent, még a szervezők azon irányú kérése ellenére is, hogy ne legyenek "önkényuralmi" jelképek.
Szerintük van olyan szervezet amelyik csak azért létezik, hogy ezt az egy rendezvényt megszervezze és a megkerülhetetlenségét hangsúlyozza és ebben ki is merül az éves mozgalmi tevékenysége. Csak sejtésem van melyik szervezetre gondol, de a tájékozatlansága vagy a rosszindulata határtalan.
Néhány bejegyzéssel lentebb egy interjúból kiderül, hogy a Becsületnapi rendezvénysorozat egy skinhead csoport ötlete volt, melyet az MNA segítségével valósítottak meg, ez fáj nekik, hogy nem elég az, hogy skinheadek találták ki, de még egy olyan szervezet is benne volt mellyel képtelenek voltak együtt dolgozni, már az Úton elbuktak a közös Célok elérése felé.

Amíg 400 skinhead volt az országban a nézetkülönbségek ellenére is tudtunk közösen dolgozni, együtt koncertezni, együtt fellépni a punkok, bevándorlók ellen. Aztán többen lettünk, a nézetkülönbségek felerősödtek, feltagozódtak. Egyre több csoport, egyre több irányzat lett. Ennek ellenére sokáig együtt tudtunk dolgozni. Majd jöttek azok akik úgy gondolták a skinhead külsőségek nélkül többet tudnak elérni. Amint levetették a bakancsot elkezdték a nyelvüket a kopaszokon köszörülni. Ugyan ezt teszik azok is akik hosszabb-rövidebb ideig az sxe életformát választották.

1. Az elmúlt 35 évben a koncertezés és kocsmázás mellett elnyomtuk, rettegésben tartottuk a baloldali punkokat, majd később a többi baloldali, anarchista irányzatot.
 
Szeretném megkérdezni, hogy ezalatt a nyakkendőtökben Ti hol voltatok? Mit csináltatok, mit értetek el ezen a téren?

2. Az elmúlt 35 évben az erőszakos viselkedésünk miatt több ország visszahívta a színesbőrű tanulóit, munkásait.

Szeretném megkérdezni, hogy ezalatt a nyakkendőtökben Ti hol voltatok? Mit csináltatok, mit értetek el ezen a téren?

3. Az elmúlt 30 évben életben tartottuk a hungarizmust és a ns eszmeiséget, több ezer könyvet eladtunk, újságokat, matricákat, szórólapokat gyártottunk, megemlékezéseket, felvonulásokat szerveztünk, sport és bajtársi táborokat szerveztünk, weboldalakat, fórumokat, chat szobákat tartottunk fent és fizettünk a saját zsebünkből.

Szeretném megkérdezni, hogy ezalatt a nyakkendőtökben Ti hol voltatok? Mit csináltatok, mit értetek el ezen a téren?

4. Ha ennyire utáltok minket miért nem takarodtok a köreinből végleg a bús balfenébe, miért közülünk próbáltok toborozni, miért hallgattok skinhead zenét, miért dörgölőztök hozzánk, ha kell valami,?

Örülnünk kellene, hogy van némi politikai mozgolódás amely talán majd egyszer kitermel egy vezetőt, de amíg bennünk nagyobb ellenséget látnak, mint a komcsikban vagy másokban, addig csak szánalommal tudunk rájuk tekinteni.
Örülnünk kellene,  hogy vannak fiatalok akik az ital helyett az egészséges életmódott választják, de amíg ezek a fiatalok bennünk nagyobb ellenséget látnak, mint a politikai és egyéb ellenfeleinkben addig nem tudunk büszkén tekinteni rájuk.

A mi nevünk már 30 éve bekerült a történelem könyvekbe, rátok ki fog emlékezni 30 év múlva?

Danny Eccles a Chelsea Shed egyik vezérszurkolója volt a '70-es években. A fenti képen a Crystal Palace elleni meccsen tartóztatják le rendbontásért.

A címadó rigmust a Chelsea lelátóján énekelte először Micky Greenaway a '70-es években. A legendás Chelsea huligánok a Chelsea Headhunters tagjai vitték be a koncerttermekbe és lett az Oi! bulik kedvelt rigmusa világszerte.

A '90-es években a ska zenész Laurel Aitken megzenésítette és kiadta Zigger zagger song címmel tisztelegve Greenaway előtt.

Greenawayről a Chelsea nosztalgia blogon olvashattok: https://chelsea-nosztalgia.blog.hu/2013/04/29/a_shed_tortenete

 A közelmúltban felkértek készítsek pár képet a virágos városomról, melyek közül néhány talán egy könyvben is megjelenhet, természetesen ellenszolgáltatás nélkül, sőt talán még a nevem sem lesz benne, hogy én készítettem.
 Természetesen az ajánlatot körberöhögtem, de azért szétnéztem mit is lehetne fényképezni, nos dögunalmas tulipánok sorban, néhány virágzó sövény és fa, szóval semmi említésre méltó amiért érdemes lenne a gépet elővenni. Vajon mi alapján osztogatják a címeket nem tudom. Gyanítom a fideszes polgármesterek városai kapják a megtisztelő címeket minden alap nélkül.


Úgy gondolom, ha egy ilyen címre pályáznék akkor a fenti képhez hasonló alkotással rukkolnék el és nem találomra elültetett 1000 tulipánhagymával.