Még a '80-as évek közepén történt, némi italozás után kitaláltuk, hogy a város tudtára kellene adni a létezésünket. Optika talált egy fél vödör festéket és ecsetet a kamrában és már indultunk is. Optika már egy hete bőrfejű volt ezért bizonyítani akart, majd ő fest. A szomszéd kerítésére elkezdte felírni az oi felíratot, első nekifutásra j-vel mikor közöltük vele, hogy nem úgy kell, áthúzta és ly-nal írta fel, ekkor ment el a kedvünk falfirkálástól, inkább visszamentünk inni.

Volt Nagykőrösön egy Nyilas becenű srác aki nem vetette meg az akolholt, és volt Kecskeméten egy Nyilas családnevű srác aki szintén szerette az italt. A két említett srác egy bulin összefutott és bemutatkozott egymásnak, amiből majdnem verekedés lett.Todola akinek csak a beceneve volt Nyilas azt hitte, hogy valaki bitorolja a nevét és ezt rendkívűl zokon vette, szerencsére néhányan tanúsították, hogy a kecskeméti srácnak tényleg ez a családneve.

A történet még abból az időből való amikor még Borci közénk tartozott, ő mesélte nekem. Valahol vidéken léptek fel és koncert előtt a poharat emelgették, amikor egy srác odaült hozzájuk és néhány korty után elkezdte mesélni, hogy milyen nagy haverja a Borci, tegnap is együtt ittak és ő segítette ki az énekest párszáz Ft-tal. Hát a zenekar tagjai kezdték a hasukat fogni, de közben Borci reagálását lesték. Borci mikor megunta bemutatkozott a srácnak és bocsánatot kért, hogy nem ismerte meg egyből és némi haladékot kért a pénz megadására. A srác sápadtan eloldalgott és nem látták többet. A zenekar tagjai pedig majd megszakadtak a röhögéstől.

Már nős voltam amikor az eset történt, a nejem unokatestvéréhez járt egy kopasz gyerek akit megkérdeztem hova jár fodrászhoz, mire ő mondta, hogy saját gépe van. Mondtam neki egyből, hogy egyszer lenyírhatná az én hajam is. Ő nem vonakodott a dologtól, már másnap jött és neki fogott a frizura rövidítésnek. A nagy munka közben beszélgettünk és szóba került, hogy kiket ismer, ő röngtön felsorolta az összes ismertebb nevet a Szántó féle könyvből, még Kis h-t is akiről köztudott volt, hogy szabadulása után szakított a mozgalommal. Amikor a becenevemhez ért, a szomszéd srác közölte vele, hogy pont az én hajamat nyírja, erre ő rögtön hozzá tette, hogy csak hallomásból ismer. A srác az eset után elkezdte növeszteni a haját és motoros rocker lett.

Egyszer találkoztam saját magammal, a Viking klubban az egyik srác az én becenevem mutatkozott be nekem, mikor közöltem vele, hogy az nem lehet a gyerek pánikszerűen hagyta el a helyet, azóta sem láttam.

A '90-es évek közepén történt az alábbi eset. Az akkori idők egyik legkedveltebb hazai szélsőséges együttese a Mátrába igyekezett egy fellépésre. Az egyik kelet-magyarországi nagyvárosban leszálltak a vonatról és a buszhoz igyekeztek amikor igen izlésromboló látványra lettek figyelmesek. Az egyik ifjú járókelőn egy Punk's not dead felíratú poló helytelenkedett. Nosza a mi zenészeink egyből felvilágosították az illetőt, hogy ez így nem lesz jó és legyen szíves önként tenni a dolog ellen. A srác egyből ledobta az említett ruhadarabot és így felvilágosultan tovább állt. Kedvenceink, hogy megakadályozzák a további ízlésrombolást a polót lángralobbantották és amikor az már nagyon melegítette az egyikük kezét az fogta és az egyik óriás plakát mögé lendítette a rongyot. Ezzel vége is lett volna a dolognak, de a plakát mögött volt felhalmozva az összes száraz fű ami egyből lángra lobbant. Ifjú zenész tehetségeink egyből rohantak a legközelebbi becsületrontóba vödörért és vízért és megkezdték az oltást, közben kiérkeztek a tűzoltók is mire a tűz elhamvadt. A tűzoltó parancsnok látva lelkes zenészeink bátor helytállását megdícsérte őket hősies magatartásukért.  Hát ilyenek voltak ezek a bátor legények, vigyáztak a közizlésre és megakadályoztak egy tűzvészt.

A gengszterváltás után meglehetősen ismert volt a nevem Szántó Gábornak köszönhetően. '89 nyarán történt az alábbi eset amikor vonattal utaztam a Viking klubba egy koncertre. A vonaton összefutottam két nyíregyházi fiatallal akiknek a becenevem mutatkoztam be, ők rögtön hazugnak neveztek mert szerintük én 2 méter magas kigyúrt állat vagyok és otthagytak. Este a koncerten összefutottunk ismét ahol az egyik közös ismerősünk tisztázta a helyzetet. Az eset után meggondoltam mindig, hogy hogyan mutatkozzam be.

Valamikor a '90-es évek elején Egerben voltam skinhead találkozón, az esemény után vonattal mentem Ceglédig és onnan stoppal folytattam az utam tovább. A stoppolással "szerencsém" volt szinte az első jármű megállt, egy kis mikrobusz volt, a sofőr szólt, hogy ugorjak be hátra. A hátizsákot bedobtam és léptem utánna, az első székre leültem és már indultunk is, ekkor néztem szét... A mikrobusz roma melósokat vitt valahova. A lélegzetem elállt egy pillanatra. Amikor ez egyikük megkérdezte, hol vagyok katona rögtön rávágtam, hogy Cegléden és elkezdtem az ismerőseimtől hallott katona sztorikat mesélni, alig vártam, hogy célhoz érjünk. Este már nagymellénnyel meséltem a haveroknak az esetet, de akkor egy pillanatra tele a gatyám.

A Huligán együttes egy nagykőrösi zenekar volt és nem tévesztendő össze a Huligans nevű formációval. Az említett zenekarnak Kecskemétre volt meghírdetve koncertje amire az ország minden pontjáról vártak rajongókat (kb.80-100 fő). Annak rendje és módja szerint minden le volt fixálva a helyi művházzal, mindenfelé ki volt plakátozva az esemény ennek ellenére a zenekart egy cetli fogadta a bejáratnál amin tudatták velük, hogy a rendezvény elmarad. Az együttes tagjai ezen különösebben nem lepődtek meg, történt már velük hasonló máskor is. A rajongók viszont nem a legbéketűrőbb társaságokból kerültek ki ezért megoldást kellett találniuk azok megfékezésére. A művházzal szemben volt egy játékterem ennek az udvara üres volt itt állították fel a "színpadot", áramot a játékterem illemhelyéről "kölcsönöztek" és megtartották a koncertet. A koncert rendben lezojlott, a közönség nagy része békésen hazament. Ha a zenészek nem ilyen talpraesettek akkor valószínűleg új művelődési háza lenne azóta Kecskemétnek.