Nálunk sem volt divat. Nekem most sem az... Fel nem fogom, miért kell lesilányítani nyelvünket. Nagyon könnyen ki lehet szűrni, ki az, akinek nem meséltek gyerekkorában (neeem, a tv elé letámasztás nem ugyanaz). Aki gyerekként több-kevesebb rendszerességgel megkapta a napi élőszóban előadott (mindegy, hogy felolvasott vagy fejből kitalált) meséjét, annak felnőttként is változatosabb a szókincse. Torda fiam kétévesen, ha nagyon csúnyát akart mondani, azt kiabálta: mókus :D Érdekes, az én apám sem volt ifjan oda a kopaszokért (mivel nagyapám feszt letolatta apám haját, mikor az még gyerek volt, ifjúvá serdülve első dolga volt megnöveszteni), de mire mi felnőttünk, egész' megbarátkozott vele :) '90-es évek elején én voltam az egyetlen kopasz lány városkámban, öröm volt végigmenni velem az utcán :) Nem volt olyan kőműves, meg egyéb primitív lény, aki ne szólt volna be....