Kívánság
2008.07.20. 13:43
Nálunk a családban nem volt divat a nagyon csúnya beszéd, az apád füle már a durvábbak közé tartozott.
Apám szavajárása volt, ha valami rossz fát tettem a tűzre, hogy isten rakjon a kopaszok közé!
Szegény, ha megérhette volna, hogy teljesült kívánsága.
A bejegyzés trackback címe:
https://odin.blog.hu/api/trackback/id/tr15576571
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
helmwige 2016.03.21. 17:24:42
Nálunk sem volt divat. Nekem most sem az... Fel nem fogom, miért kell lesilányítani nyelvünket. Nagyon könnyen ki lehet szűrni, ki az, akinek nem meséltek gyerekkorában (neeem, a tv elé letámasztás nem ugyanaz). Aki gyerekként több-kevesebb rendszerességgel megkapta a napi élőszóban előadott (mindegy, hogy felolvasott vagy fejből kitalált) meséjét, annak felnőttként is változatosabb a szókincse. Torda fiam kétévesen, ha nagyon csúnyát akart mondani, azt kiabálta: mókus :D Érdekes, az én apám sem volt ifjan oda a kopaszokért (mivel nagyapám feszt letolatta apám haját, mikor az még gyerek volt, ifjúvá serdülve első dolga volt megnöveszteni), de mire mi felnőttünk, egész' megbarátkozott vele :) '90-es évek elején én voltam az egyetlen kopasz lány városkámban, öröm volt végigmenni velem az utcán :) Nem volt olyan kőműves, meg egyéb primitív lény, aki ne szólt volna be....
Utolsó kommentek