Mivel az esetek nagy részében én fotóztam így ritkán kerültem csak a kamera másik oldalára. Rengeteg zenészt, énekest, híres és hírhedt embert lefotóztam, de rólam alig van pár kép. No nem vagyok túl fotogén nem ezért, de időnként jó felídézni, megmutatni másoknak, hogy találkoztam ezzel vagy azzal az emberrel.

2003-ban a Kis Olimpiában egy Brutal Attack koncerten lehetőségem adódott, hogy közös képen szerepeljek Ken-nel az énekessel, egy hölgy ismerősöm vállalta, hogy lefotóz minket. Egy barátommal Ken mellé álltunk és akkor a BA dobosa besétált elénk, ekkor fényképezett a hölgy. 
Azóta sem készült közös kép rólunk.
A kép Agfa félautomata kompakt fényképezőgéppel készült.

Múlt héten egy igazi hamisítatlan skinhead lagziban voltunk. Kihasználva a lehetőséget, hogy eljutunk Dél-Magyarországra már egy nappal korábban elindultunk.
Útba ejtettük Solvadkertet ahol megálltunk fagyizni és megtekintettük a Wass Albertről készült domborművet.


Innen már megállás nélkül mentünk Mohácsra ahol bejelentkeztünk a házasulandó feleknél, majd ígéretet téve arra, hogy az esti bulira visszajövünk elmentünk Villányba ahol feltankoltunk az esti bulira végig kóstolva pár finom helyi nedüt. 
Bórkostolás után folytattuk utunkat Siklósra ahol megtekintettük a várat.

A vártúra után tovább mentünk Pécsre ahol megvacsoráztunk, majd meglátogattuk régi barátunk Tóth Csabát.
Az emlékek felidézése némi poharazgatással kiegészülve annyira elhúzodott, hogy innen már csak a szállásunkra mentünk.
Másnap délelőtt reggeli után megnéztük Mohács belvárosát és rövid sétát tettünk a Dunaparton.

Az esti lagzira készülve még egy rövid csendespihenőt tartottunk, majd elindultunk a kikérésre amely egy italboltnál zajlott. Itt már a vendégek többsége jelen volt, sok régi ismerőssel találkoztunk, volt akit 15-20 éve nem láttunk csak a közösségi portálokon keresztül érintekztünk az elmúlt években.
Innentől a fotós mellett volt alkalmam végig fényképezni a rendezvényt sok apró trükköt ellesni és pár új dolgot tanulni.


Az esküvő a mohácsi városházán zajlott, rövid, de érzelmekben gazdag esemény volt, valószínűleg még soha nem járt ott ennyi kopasz, tetovált, bakancsos népség, mint akkor, legalábbis az arcokról ezt lehetett leolvasni.

Az eskűvő után közvetlenül egy rövid fotózás következett a Duna parton ahol nekem is volt alkalmam pár jó képet készíteni az ifjú párról.

Innen már a Sokác olvasókörbe mentünk ahol fortyogott a kondérban a vacsora, a hűtőládák tömve itallal és mindenhol vidám társaság várta az ifjú párt.
Vacsora után elkezdtek hangolni a zenészek és lassan színpadra lépett az Oi-kor teljes legénysége, igen a teljes csapat, itt volt Dudi is aki garancia arra, hogy a jobbnál-jobb régi számokra mulathat ma este a násznép.
Így is volt, az emberek már az első számnál beindultak ami 34 éve változatlanul az Oi!, majd következtek a jobbnál-jobb dalok amit együtt énekelt mindenki. A koncert végén egy Óbudai fiúk szám következett amit Lapát engedélyével dolgoztak fel a fiúk és most Lapát is ott állhatott a színpadon amikor előadták.

Az utolsó szám természetesen a Skinhead induló volt, amire még a lustábbak is megmozdultak. Sajnos alig több, mint egy órás volt a műsor, mert Ducónak este még fel kellett lépnie egy másik koncerten a fővárosban.
Rövid szünet után a Nemzeti Front állt színpadra, a srácok hazai pályán játszottak ez érezhető volt, a gyengébb hangzás ellenére is igazi buli hangulatot csináltak, az elmúlt 25 év legnagyobb slágereit játszották az M.A. Skins daloktól napjainkig.

A koncertek után torta felvágás következett, mely nem csak szép, de finom is volt, 3 emeletes felül csokoládé, középen citrom, alul gesztenye volt, marcipán öntettel és csoki díszekkel és tűzijátékkal.
A torta elfogyasztása után következett a mennyasszony tánc és az ajándékok átadása. Éjfél után átöltözött a mennyasszony és innentől buli hajnalig.
Mi éjfél után nyugovóra tértünk, majd másnap reggeli után elhagytuk a szállást és ismét útra keltünk, első utunk a történelmi emlékparkhoz vezetett, innen a Vízi és Taposó malomhoz ahol közel két órát töltöttünk végig hallgatva a tulajdonosok rendkívűl érdekes előadását a malom történetéről, az ősi magyar vonalkódrendszerről és sok minden másról, ami így vagy úgy kapcsolódik a gabonaörléshez. Közben egy geoládával is gazdagabb lettem ami a malomban van elrejtve.
Innen hazafelé vettük az irányt, útba ejtve Bátaszéket ahol fagyiztunk és megtekintettük a nem rég felújított templomot. Útba ejtettük Bár települést ahol még egy geoládát megkerestünk. Majd rövid kitérőt tettünk a gemenci erdőbe ahol egy rövid sétát tettünk a friss erdei levegőn.

A hétvége érdekessége volt számomra, hogy Lapáttal majdnem napra pontosan 30 évvel ezelőtt találkoztam először. Az eset a fővárosban történt, a haverokkal lementünk a Fater klubba punkot verni, ami abban az időben rendszeres esemény volt amit mi nagyon szerettünk a punkok kevésbé.
Itt találkoztunk Lapátékkal akik hárman vagy négyen jöttek fel vidékről a koncertre, ők akkor már amolyan Oi!-ok voltak, valahol félúton a punk és a skinhead között, ők jöttek oda hozzánk ismerkedni, majd címet cseréltünk és azóta tart a barátságunk.

A következő képek 1987 augusztusában készültek a Szegedi Ifjúsági Napokon, ahol a 88-as csoport és az Oi-kor lépett volna fel. A koncertet betiltották. Telefon és internet hiányában többen is leutaztunk, a pestieket tudták értesíteni, így onnan nem jött senki, de a környékből jöttek többen is, például Hódmezővásárhelyről a Hyde Park tagjai, Dorozsmáról néhányan és kicsit messzebbről, Tatáról a Fehér Virágok tagjai akik szintén szerettek volna fellépni.

Abban az időben nem volt ritka egy-egy koncert betiltása, főleg olyankor nem, ha kicsit nagyobb közönség jött volna össze, mint egy klub koncerten. Erre a koncertre mintegy 60-70 fővárosi skinhead ment volna ami a helyi és a környékbeli skinheadekkel kiegészülve akár 120-150 főt is elérte volna. Ez nem olyan rossz létszám egy olyan korban amikor még csak mintegy 400 skinhead volt az országban.

A betiltás ellenére is mintegy 30-40 fő jött össze akiket a helyi fiatalok a városban sétálva tereltek a Múzeum kertbe a hídhoz. 
A fényképek érdekessége, hogy 1988-ban a házkutatás közben lefoglalták az eredeti képeket, de a negatívokat nem, így 1989-ban újra ki tudtam nagyíttatni őket.
Pár technikai adat a képekről:  egy Zenit-E Moszkva típusú fényképezőgéppel készültek Forte Super color 100-as negatívra, mind a 36 kockát ellőttem két nap alatt, mostanra csak pár kép maradt a sorozatból.

Ha jól emlékszem a Fehér Virágoknak ez lett volna a második koncertje ezen a néven, ők korábban Dühös Elvtársak néven játszottak, de ez akkoriban nem tetszett a rendszernek, így kénytelenek voltak nevet változtatni.

Idén 30 éve, hogy rendszeresen fotózok skinheadeket, haverokat, zenészeket, rendezvényeket és mindent ami a ehhez a mozgalomhoz, szubkúltúrához köthető. Ennek az évfordulónak a kapcsán jutott eszembe, hogy időről időre megosztok pár képet és azok történetét itt a blogon.
Az első kép talán az egyik legismertebb képem. A fotón Vanek látható, a Dance Craze (Táncőrület) rendezvény díszletével és egy Bad Manners albummal pózól.
A kép 1987 augusztusában készült egy Zenit-E Moszkva típúsú fényképezőgéppel Forte Super color 100-as negatívra.
A kép a Petőfi Csarnok mellett készült, egy koncertre mentünk amiről ott a helyszínen derült ki, hogy betiltották.
A fellépőkre már nem emlékszem kik lettek volna, de ott voltak a Skanzeilzé zenészein kívűl a Fehér Virágok tagjai is és Óbudáról is egy nagyobb csoport skinhead érkezett ami azt engedi feltételezni, hogy az Oi-kor is fellépett volna, az Óbudaiak nem engedték, hogy fotózzam őket, így róluk nincs képem, a Fehér Virágok tagjairól később még lehet, hogy kerül fel kép.

A kép készítésekor még nem ismertem Vanekot, előtte egyszer láttam színpadon szintén a Petőfi Csarnokban, a szabadtéri színpadon egy "rock fesztivál" keretében léptek fel és adtak nagysikerű koncertet pár hómappal a kép készülte előtt.

Ez volt az első kép amit készítettem róla, a kép levágott részén a Skanzeilzé billentyűse látszódik félig. 
A fent említett Táncőrültet díszlet az 1986-os Táncőrület fesztiválon volt főszereplő, ez volt hazánkban az első nagyobb skinhead koncert amelyen mintegy 700 vendég volt, részben az Oi! részben a ska zenekarok miatt. Az említett koncerten fellépett többek között a Skanzelizé, Oi-kor, Flugos Futam, 88-as csoport és a Hangulat, a rendezvényről több videó is található a videómegosztó oldalakon.

A Fehér Vihar gitárosát tàmadàs èrte a nyilt utcàn.
Zuzodàsokat szerzett ès könyök törest szenvedett.
Ellàtàsa jelenleg is tart!
Jobbulást kívánunk neki és mielőbbi felépülést!
Várjuk vissza a színpadra.

A C18 alapítója MI5 ügynök volt akinek a feladata a vezető nélkül maradt britt Blood and Honour szétverése volt, amit agresszíven végre is hajtottak, aki nem állt át hozzájuk azt megvertek, megfenyegették, illetve Chris Castle-t  a Skrewdriver korábbi gitárosát meg is ölték, a háza ajtajában szúrták le egy 22 cm pengehosszúságú késsel.
A C18 a múltja ellenére világméretű szervezetté vált, de a kitűzött feladat nem változott.
Münchenben a vasútállomáson bombát robbantottak, melynek következtében a német Blood and Honourt tiltották be.
2009-ben Oroszországban szintén bombát robbantottak egy express vonaton, melyen fehér utasok utaztak és sérültek meg, a terrorcselekmény következtében az összes szélsőjobboldali csoportra lesujtott az orosz vezetés, az aktivistákat mai napig megfigyelés alatt tartják.
A C18 a mai napig használja a Blood and Honour nevet és a szervezet jelképeit megtévesztésül.

Nagyobbik fiam bakancslistáján régóta szerepelt a Csókakői vár, most eljött az idő a megtekintésére. 
Tavaly egy részét felújították és átadták, így már nem csak az a pár romos falrészlet vár ránk ami pár éve.
A vár megközelítése tömegközlekedéssel a fővárosból több, mint két órát vesz igénybe, ha szerencsénk van találunk olyan buszt Székesfehérvárról amelyik bemegy a településre és akkor nem kell a főútról begyalogolni.

 A településen végig sétálva több hagyományos tájjelegű épülettel találkozhatunk, tornácos, oszlopos házak melyek többsége felújítva már modern jegyeket is magán visel.
A településen több hagyományos vendéglátó egység is van, Nádtetős kocsmától a kemencés pékségig. 
A település magán viseli a Vértelsalja gyermekei kézjegyét is, kettős keresztek, turulmadarak, emlékművek tömkelege. Horthy mellszobor jól megfér a Vértesalja gyermekeinek nyilaskeresztre hajazó emblémájával és a horogkeresztes sormintával. A vár alatt meglepően kevés árús kínálta a "hagyományőrző" portékáit, csak erdélyi kürtőskalács volt meglepően olcsón és egy kerámia árús kínálta termékeit. 
 A Nagy-Magyarország tértől a merdekebb túraösvényen közelítettük meg a várat egy jól kiépített fa lépcsősoron.
Már messziről látszott, hogy a vár helyreállításánál az állagmegőrzés és a korhű forma előnyt élvezett a természetes anyagokkal szemben ami elsőre furcsa volt a szemnek. 
 A bejáratnál egy biztonságiőr felhívta a figyelmünk arra, hogy a vár látogatása ingyenes, de adományokat elfogadnak. Egy ezressel támogattam a további felújítást gondoltam, de pár méterrel arrébb észrevettem, hogy ki van helyezve egy adománygyűjtő doboz, szóval a derék őr húsvét vasárnapi pótlékát toldottam meg a fenti összeggel. A várból gönyörű kilátás nyílik a településre és a környező tájra, ebben szinte tovább gyönyörködtünk, mint magában a vár építményben.
Túl sok nézni való nincs a várban, a kápolnába nem lehet bemenni, így nagyjából egy órányi nézelődés, pihenés után az aszfalt úton visszamentünk a faluba, ahol kiderült, hogy 10 perccel korábban ment el a busz a következő 4 óra múlva jön, így ki kellett gyalogolnunk a főútra, ahol viszonylag sűrűn járnak buszok Székesfehérvár felé.
Az út árnyat adó fák közt visz, így ez a kellemes séta nem volt teher.

 Nehéz feladat elé állítottak minket a BHH tagjai, olyan időpontban kellett koncertet szerveznünk amikor koncert dömping van, fizetés előtti hétvégére, a DAC-Slován meccs napjára, egy héttel az óbudai Oi-kor koncert után, akkor amikor az Oi-kor a Romantikus Erőszakkal játszott Kondoroson és a vidéki koncertlátogatók többsége oda ment, egy nappal Zorán 50. születés napja után és ráadásul aznap még a Fejbőr is fellépett vidéken.
 Mindössze két hónapunk volt, hogy fellépőket keressünk, Óbuda élcsapa az Oi-kor kiesett, a Boxers emberhiánnyal küzd, pedig ezen az estén ők lettek volna a főműsorszám, szerencsére a Fehér Viharra mindig számíthatunk, a BHH új zenekara a Töretlen Hittel is igent mondott, Retekre és Zalánra is bármikor számíthatunk, így a Hundrivers is egyből plakátra került, az ST28 mostanában nem nagyon próbált, de végül ők is igent mondtak és a Kitörés is. A helyszín adott volt a klub vezetőire mindig számíthatunk, már csak a részletek kidolgozása és a feladatok kiosztása volt hátra.
 Amikor mindennnel kész voltunk ért az örömhír minket, hogy az egyetlen koncert erejéig összeállt Ős-Archívum tiszteletét teszi a koncertünkön és el is játszanak pár számot, ha igény lesz (naná, hogy volt).
 A rendezvényünk még egy eseménnyel gazdagodott, Kalóz megsegítésére ezen az estén nyílt lehetőség személyesen, tisztán adomány vagy segély matrica vásárlásával melynek teljes bevételét Kalóz kapta.
 A segély matrica akcióba a Fehér Vihar is beszállt a saját készítésű matricáikkal.
 Számunkra a rendezvény kora délután kezdődött, paprikáskrumplival vártunk mindenkit aki ellátogatott a rendezvényre, ezt mi magunk készítettük el.
 Közben a hangtechnikát is összeállítottuk és felkészültünk a zenekarok és a vendégek fogadására.
A jegyvásárlásnál külföldi welkámdrink helyett hazai pálinkával vártunk mindenkit aki eljött. 
A műsort az ST 28 kezdte, sajnos több helyre elég későn tudtuk kiírni, kiíratni a korai kezdést, ezért őket még csak a korán érkezők láthatták. Az utolsó számnál tudtuk meg, hogy ez volt az utolsó fellépésük. A bejelentést hitetlenkedő, csodálkozó és csalódott hangok fogadták, ez elmúlt 2-3 évben hatalmasakat buliztunk a zenéjükre.
Rövid szünet után a Kitörés folytatta a műsort, ők azért kérték, hogy korábban kezdhessenek, mert a basszerosuk ment éjszakára dolgozni.
Mivel a műsor a tervezettnél rövidebbre sikerül a a Töretlen Hittel basszerosa megszervezte, hogy pár zenész összeáll a fellépők után és még játszik pár számot a koncert végén, hogy ne érje csalódás a közönséget.
A Fehér Vihar rövid beállása után egy kis "kajaszünet" következett, hogy a később érkezők is tudjanak enni.
Ezután teljes lendülettel csaptak a húrokba és egyik legkedveltebb számukkal a Magyarország Királyával kezdtek. Ezen az estén mutatkozott be az új basszgitárosuk akit egyből megkedvelt a közönség, valamint a bőröket a korábbi dobosuk verte, az új dobos egyéb elfoglaltsága miatt.. A srácokat elkísérte 15-20 vidéki rajongójuk akik az első számtól megadták a koncert hangulatát és mintájukra a közönség többi része is megmozdult Fergeteges bulit adtak a srácok.
A Töretlen Hittel sem bízta a véletlenre a dolgot, egy Skrewdriver feldolgozással kezdtek amire egy emberként mozdult a tömeg és együtt énekelte mindenki a Vendetta által írt szöveget. Innentől ővék volt a közönség, reméljük hamarosan bővűl a repertoárjuk és egy egész estés koncerten is láthatjuk a srácokat.
Ezután az Ős-Archívum tagjai vették birtokba a színpadot és megtudhattuk mikor és hol láthatjuk a zenekart egy egész estés produkcióval a színpadon.Ezek után ők is a húrok közé csaptak és visszahozták a '90-es évek eleji hangulatot a terembe ahol mindenki együtt énekelte a közel 25 éves számokat.
A pocakos fiúk után a Hundrivers következett, a Skrewdriver szerzeményekkel nem hagyták lankadni a közönséget akik fáradhatatlanul énekeltek táncoltak az örök slágerekre.
 A Hundrivers még le sem jött a színpadról jóformán amikor pár zenész felment és folytatták a közönség szórakoztatását, hallhattuk tőlük az elmúlt közel 35 év legnagyobb slágereit, a Mos-oi-tól az Archívumig. 
A végén a klub tulajdonosa jelezte finoman, hogy már lassan két órával túlléptük a megbeszélt műsoridőt, így a srácok még 2-3 ráadás szám után lejöttek a közönség legnagyobb bánatára.
Szerencsére a ház urai türelmesek voltak és adtak még mindenkinek 1-2-3 utolsó italt is így sokan nem az utolsó éjszakai, hanem az első hajnali busszal indultak haza.

Tegnap az USÁ-ban egy UK Subs koncert után 8 álarcos antifa megtámadta Cliff Warby-t (Condemned 84 egykori dobosa) és lányát, a lányát eszméletlenre verték.
Azóta a lányát kiengengedték a kórházból. 

Kedves Barátom!

Tegnap értesültem, hogy gyűjtést szerveztek megsegítésemre.
Kimondhatatlanul jó érzés, hogy ennyien mellettem álltok, s megerősíti hitem.
Többen jelezték, hogy adjam meg a bank számlaszámom, hogy tudjanak utalni. Mivel a HS pénztárosa vagyok már 23 éve, ezért megadom ezt a jól bevált számlaszámot:

A sárkányok megdézsmálták a termést. - Amiből kilencedet és tizedet kellett fizetni.
Elrabolták a szűzlányokat. - Akiknek az "első éjszakát" a földesúrral kellett tölteni.

Gy. Szabó Ferenc (RIP) írt egyszer egy levelet ami így kezdődött:

Bajtárs=Bajban társ

Kalóz bajtársunk bajba került!
3 gyerek büszke édesapja.
A Becsület Napja megalkotója a Kitörés túrák atyja.
Az Ős Archívum segítő énekese.
A Hungária Skins alapítója.
Az ellene indított rágalomhadjáratra jogi úton kívánt válaszolni.
Az ítélet mint már megszokhattuk, a liberális sajtót támogatta a hazafival szemben.
A perrel kapcsolatos költségek a család erején felüliek.

Gyűjtést szervezünk 04.08.- án és 06.03.- án valamint ahttp://www.28hungary.hu/ webshop-on keresztül. Itt 04.08. után lesz lehetőséged.

Bajtárs matricát tudsz vásárolni, a felajánlható összeg minimum 300 Ft ezzel vagy azzal az összeggel amit megengedhetsz magadnak, hogy ilyen célra fordítsd, támogasd bajtársunkat!

Bile szavai:

Kalóz több mint bajtárs.

Nekem és korosztályomnak ( a 30-és 40 közöttieknek ) a mozgalom arca.

Rosszakarók, csábítók, elhajlók soha nem tudták kikezdeni.
A bajtársak tisztelik mert szerénysége, élete és munkássága példa...és követhetetlen.
A női bajtársaink csodálják tisztaságát és példálóznak Vele.

Józansága, szerénysége és csendes habitusa épp azokból hiányzik, kik állandóan üres fazekunk körül sikerre éhesen tolakodnak...Kalóz soha nem tolakszik.

Hitt benne, hogy az igazságtalanságnak buknia kell egyszer...pedig az igaztalanok szellemiségét Ő ismeri közülünk tán a legjobban.

Kalóz sok mindent megélt eddig, sokszor csalódott is, mindig ugyanazon a hajón szolgálva.

Ez egyszer ne hagyjuk, hogy bennünk csalódnia kelljen!

Oly sokat adott nekünk eddig, most az egyszer mi adjunk Neki!

Ezen az estén koncertet ad a
- Töretlen hittel
- Hundriver
- Fehér Vihar
- Kitörés
- ST28

néhány számmal jelen lesz az Ős Archívum is.

Aki csak adományozni jönne és távozna , jelezze privátban.
Természetesen van rá lehetőség.

Aki viszont szeretne részt venni a teljes hangversenyen, az készüljön, 1488 Ft a támogatás, a Kalóznak szánt felajánláson felül.

Remete-szurdokra Gábor barátom egyik facebook megosztása hívta fel a figyelmem aki épp ma látogatja meg a helyet.
 Mi március 15.-én keltünk útra. A fővárosban meglepetten tapasztaltuk, hogy az emberek 99%-a hord kokárdát, ez az arány vidéken 10% alatt van.

 A Szurdokot a Máriaremetei kegytemplom felöl közelítettük meg a kék túristajelzésen haladva. A szurdok a rengeteg hóvirágtól és keltikétől eltekinteve még a téli arcát mutatta az idő is borongós volt, nyáron valószínűleg sokkal szebb a táj, de nekünk így is tetszett különösen az Alcsútot idéző hóvirágmezők.
 Végig olvastuk a tanösvény tábláit, melyekről megismerhettük  a hely élővilágát, sajnos az onnan megismert élőlények közül eggyel sem találkoztunk.

 A Remete barlang után nem követtük a leírást, hanem meredeken felkaptattunk a Remete-hegyre, majd a kék jelzést követve a Zsíros-hegyre és onnan a jelzést elhagyva lementünk Nagykovácsiba.
Az út teljes hossza 8Km volt, a szintemelkedés 272m. Az út első szakasza babakocsival is könnyen járható, kiváló lehetőség kiszakadni a város zajából és egy csendesebb helyet választani, mint a Sváb-hegy vagy a Városliget. A teljes túra pedig kezdő vagy ellustult túrázóknak remek lehetőség, hogy kicsit átmozgassák elpuhult izmaikat.

Májusban valószínűleg visszatérünk egy kissebb csapattal és végig járjuk az eredeti leírást.

Gyakori téma még mindig, hogy régen volt jobb nekünk vagy most jobb a fiataloknak? 
Régen nem voltak térfigyelő kamerák és egy verekedést pár pofonnal meg lehett úszni, de vidéken ha elkaptak és elvertek nem volt betyársereg, nem voltak csoportok mögötted, magadnak kellett bosszút álnod magadért.
 Nem volt internet, a kazettákat, lemezeket drága pénzért hozathattuk azokkal akiket kiengedtek és akiknek volt pénzük kimenni, de jobb esetben drága pénzért másoltathattuk egy-egy erre a célra szakosodott butikban.
Kevés zenekar volt, egy-egy koncertért néha több száz kilómétert kellett utazni és nem is volt minden hétvégén buli. Régen nem a ruha márkájától voltál skinhead, de messziről látszott rajtad hova tartozol. Nekünk magunknak kellett kitaposnunk az utat, mert előttünk nem volt senki aki példát mutathatott volna és még sorolhatnám a különbségeket. Neked mi a véleményed, akkor volt jobb, vagy most?

A kommunizmus áldozataira emlékeztek bajtársaink 2017.03.11.-én a Köztemetőben.

Süni beszéde:

Tisztelt Megemlékezők, Kedves Bajtársak, Testvérek!

71 éve gyilkolták meg Nemzetvezetőnket, Szálasi Ferencet. Azonban a mai napon nem csak Rá emlékezünk, hanem az antibolsevizmus minden vértanújára és a történelem leggyilkosabb eszmerendszerének áldozataira is.

1944. október 15-én Szálasi Ferenc, és az általa vezetett Nyilaskeresztes Párt –Hungarista Mozgalom állt honvédő harcunk élére. Igaz ugyan, hogy a Mozgalom nem csak a bolsevizmus, hanem minden nemzetmételyező erő ellen harcolt, azonban ha megnézzük ezen erőket, láthatjuk, hogy a bűnös nép fiai állnak mindegyik mögött. Tehát, mivel szent harcunk Vezetőjét március 12-én gyilkolták meg, egyértelmű, hogy ezen a napon emlékezünk a többi Vértanúra és az Áldozatra is.

Vértanúk és Áldozatok. Vértanúk, akik tudatosan vállalták a halált az Eszméért, amit vallottak, és Áldozatok, akik akaratukon kívül lettek áldozatai a bolsevikok gyilkos őrjöngésének.

Az 1919-es vörös rémuralom – Váry Albert dokumentálása szerint – 590 magyar életét vette el. Volt közöttükvértanú, akit antibolsevista nézetei miatt öltek meg, és áldozat, akinek életét a zsidó Szamuely és a cigány Cserni által vezetett veszett terroristák ragadták el, nem ritkán bestiális módszerekkel.

Világszabadságharcunk antibolsevista harcaiban körülbelül 360 ezer magyar harcos halt hősi halált. A polgári áldozatok száma elérte a félmilliót. 650 ezer katona és civil esett szovjet fogságba, 350 ezren soha nem térhettek vissza szeretteikhez. A megszálló vörös horda több százezer nőt erőszakolt meg, volt olyan, akit csoportosan, és olyan is, akit többször. A Szálasi-kormány közel egymillió embert telepített ki Nyugatra aveszedelem elől. 500 ezren tértek haza,500 ezer magyar viszont külföldön maradt, és szétszóródott a nagyvilágban.

Világszabadságharcunk bukásával a kommunista terror nem szűnt meg. Ennek következménye volt az 1956-os Népfelkelés, amelynek során 2000 szabadságharcos halt hősi halált, 40 ezren megsebesültek, 350 hazafitkivégeztek, 22 ezer embertbebörtönöztek, 13 ezret internáltak, és közel 200 ezren Nyugatra menekültek.

A bolsevisták tervszerűen irtották a tudatos hazafiakat. Erre a célra hozták létre az úgynevezett Népbíróságok Országos Tanácsának intézményét és az Államvédelmi Hatóságot, ismertebb nevén az ÁVH-t, majd 1956-ban a pufajkásokból álló úgynevezett Forradalmi Karhatalmi Ezredeket. A Népbíróságok összesen 95 ezer elmarasztaló ítéletet hoztak, ebből 844 halálos ítélet volt, amiből 530-at végre is hajtottak. De a legnagyobb kárt nem a kivégzések, gyilkosságok, bebörtönzések okozták, hanem elsősorban az erkölcsi hanyatlás, a politikából való teljes kiábrándulás és a mindenkire kötelező törvények iránti bizalom megszűnése. Az erkölcsi romlást legtisztábban az abortuszok száma jelzi, amely a mai napig megközelíti a 7 milliót.

Ez az adat a legtragikusabb! Arra világít rá, hogy a magyarság lelkileg meghasonlott. Sajnos ez igaz a nemzeti táborra is.

Nemzetünk megmentését saját magunkkal kell kezdenünk. Meg kell erősíteni hitünket, mert ezen nyugszik az erkölcsünk. És itt most nem a vallásról beszélek, hanem a magyar lelkületről és a lelkiismeretről, melyek vallástól, vagy ateizmustól függetlenek.

Hitünkből fakad a becsületünk, becsületünkből pedig a hűségünk. Ezen hármasság nélkül nincs erkölcsünk, erkölcs nélkül, pedig nincs jövőnk. Hisz erkölcsi alapok nélkül csupán nemzeti külsőbe bújtatott, önpusztító liberális csürhe vagyunk, amely pusztulásra ítéltetett, hisz saját magát pusztítja el.

Hinnünk kell! Elsősorban saját magunkban, tehetségünkben, akaratunkban, nemzetünk életerejében, de mindenekfelett hinnünk kell a győzelemben!

Ha van hitünk, akkor győzünk! Úgy legyen! Kitartás!

Köszönöm a figyelmet

 

Süllös lenke verse, elszavalta Kincső:

TIZENHARMADIKÁN...

Ma megint minden olyan szomorú,
Mint akkor volt, a szörnyű reggelen.
A vérző nap: tizenkettedike
Leáldozott, s halottként, hidegen
Kiteritve feküdt a szívemen.

Az első hajnal volt, melyre szemét
Valaki többé nem nyitotta fel.
Hiába keltegettem: „Én Vezérem,
Ébredj, hisz itt a Nap már, újra kel!
Ébredj, mert Néked élni, élni kell!”

Föléhajolt az árpádsávos zászló,
Zizegve mondta: „Nézz rám, itt vagyok!
Örök vagyok, mint minden, ami Téged
Emlékként őriz, lelkedből ragyog,
Kelj fel és nézz: mi selymes, szép vagyok!”

Föléhajolt a megtépett ruhájú
Könnyázott arcu árva Becsület:
„Te keltettél fel, most én keltegetlek;
Ha nem nyilik fel biztató szemed,
Mi lesz velem itt lenn Tenélküled?”

Föléhajolt zokogva az Igazság
És megcsókolta sápadt homlokát:
„Hű voltál hozzám, s nem voltam erős,
Nem védtelek meg Téged s a Hazát,
De várj: egyszer még szólok odaát!”

...Fénylő szellemhad szavára nem ébredt,
Csak ott feküdt, mint sápadt, holt szobor.
Jöttek sokan és újra keltegették;
Árnyak közt volt ez bús halotti tor,
S a serlegekben sós könny volt a bor...

De jaj, ki az, ki tépett gyászruhában
Jön csöndesen – ki az, nagy Istenem?
Arca fehér; ruhája diszmagyar,
A könnye hull, hull gyöngyként szüntelen,
Amint közelg a rémes reggelen...

A ravatalra jajdulva borul,
Ajka nem hallat szót, ébresztgetőt...
...S a többiek lehajtott fejjel állnak,
Meghódolván a legnagyobb előtt:
Hungáriának fájdalma előtt...

...Azóta az Igazság, Becsület,
S a sávos zászló Őnélküle jár,
Úgy leng a rudján az a lobogó,
Mint hona-vesztett bús vándormadár,
Ki vár, és nem jön Az, Kit egyre vár...

Azóta árva az a gyászruhás
Szabadság-álmú rab Hungária,
Azóta hull a könnye, egyre hull,
És néma már, hisz nincs mit szólnia,
Hisz nem ébred fel leghívebb Fia...

S azóta Testvér, így vagyunk mi is;
Hiába tudjuk, hogy a mennyeké lett,
S onnan vigyáz ránk Szálasi Ferenc,
Gyarlók vagyunk; bús rabláncunk az élet,
És fáj, hogy alszik Ő és fel nem ébred!

Már régóta készülök meglátogatni valamelyik TP-t, február végén összejött. Helyszín a Lurdy Ház emelete, belépő elsőre borsosnak tűnik, hiszen a kiállítóktól is szednek pénzt, nem is keveset, de összehasonlítva a Tropicariummal olcsóbb és nagyobb élményt nyújt az állatok közelsége kicsiknek és nagyoknak egyaránt.  Korábban a csigák vonzottak erre a rendezvényre, most inkább az ízeltlábúak miatt jöttem. Csigából nem is volt nagy választék, két helyen láttam, az elsőnél valami Achatina sp. horribilis, 7000Ft-os áron, gondolom otthon 700Ft-ért adhatja, itt hozzáírt egy nullát az összeghez. A másikat korábban nem ismertem, így nem is érdeklődtem iránta. 
 Elsőként a pókokat néztem végig, Zalántól kapott göndörszőrű madárpókomnak kerestem párt, de a gyűjtőknél 500Ft-ért kapható néhány vedléses példányok itt lényegesen többe kerültek, sőt itt még a lárvákat is 1200Ft-ért adták. A következő feladat a pókomnak kaját venni, csokicsótány volt több helyen is, a hazai árakhoz képest fillérekért, méretben megfelelő csak egy helyen, miután láttam, hogy van bőségesen a nézelődésé lett a főszerep, fölöslegesen nem akartam cipelni órákig. Az első ami megragadott a békák voltak, szép színesek, egy részük viszonylag könnyen tartható, ami kevésbé vonzott az az etetésük, nem hiszem, hogy hosszútávon lenne türelmem hozzá. Az eleségállatoknál láttam pár szép sáskát, abból szívesen hoztam volna házikedvencnek, de darabra nem lehetett, 50-200 darabbal meg én nem tudtam volna mit kezdeni. Sokáig gyönyörködtem a hűllőkben is, szépek, színesek, érdekesek, szemetgyönyörködtetőek, a tartásuk nem vonz, így az árakat nem is néztem, bár összehasonlítási alapom sem lett volna. Halakból is nagy választék volt, bár engem egy szép kék rák fogott meg legjobban az akváriumok környékén. 
 A facebook lakók kedvence az axolotl sem hiányzott, több helyen, több színben is árulták, 1500-7000Ft között, a barátnőm vett is az olcsóbbik helyen. 
 A bogarakat hiányoltam, csak szépen kikészített elhullott állatokat lehetett kapni. Ami meglepett azok a hangya gyűjtők, korábban nem igazán hallottam erről a hobbiról. Volt néhány száz vagy ezer lábú, ezek tartása nem vonz, úgy rémlik gyerekkoromban sem kedveltem őket különösebben. 

 Sáskákat több helyen is láttam, végül az egyik helyen volt szimpatikusabb az eladó és az árak is. Némi nézelődés, gyönyörködés után a phyllium giganteum mellett döntöttem, a szokásos "szerencsém" itt sem hagyott el, a "kiválasztott" dobozban az egyik sáska jobboldali első lába hiányzik és a háromból az egyik egyed másnapra elhullott. A barátnőm ugyanitt vörösszárnyú botsáskákat vett, az eladók szerint ez való kezdőknek, mint később kiderült ez nem teljesen van így. A következő projekt terrárium a levélsáskáknak, itt ezt meglepően olcsón sikerült venni, ha tudtam volna, hogy kapok a botsáskákból akkor rögtön kettőt vettem volna.
Nézelődés közben több ismerőssel is összefutottam, egy volt kolléganőmmel és családjával akiket 20 éve nem láttam és Borccal akivel rögtön kitárgyaltuk mely koncerteket látogatjuk meg idén. Zalánnal sajnos elkerültük egymást, pedig ő tudott volna segíteni vásárolni.

A gyerekeknek volt külön állatsímogató terem ahol madarakat, kutyákat, kecskéket és disznókat símogathattak, de a legtöbb kiállítónál a hűllőket és egyéb kis állatokat is kézbe vehették.
Tisztán látszott, hogy a gyerekek által megvetetett élőlények 50%-a egy év múlva már nem fog élni, részben a hozzá nem értés, részben az érdeklődés későbbi lanyhulása miatt, de közre játszik a kedvencek belterjes tenyésztése is, melynek hála már eleve "korcs" élőlényt visznek haza.
Azért ért kellemes meglepetés is amikor egy 10 év körüli kis srác a pókjait rendszertani neve alapján azonosította és így kérte a hiányzó egyedeket is, valamint ugyanez egy hasonló korú hűllő gyűjtő srácnál.
 Növényeket is több helyen árultak, sajnos fagytűrő kaktuszokat nem láttam sehol, így ezek sem érdekeltek.
A végén barátnőmnek vettünk még két bütykös csótányt, az eladó legnagyobb megdöbbenésére, aki százasával árulta őket.

 A napokban elméláztam a facebook előtt és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a skinhead ismerőseim több, mint 90%-a valamilyen önkifejező tevékenységet (művészetet) művel.
 A legtöbben persze zenélnek, énekelnek, de sokan írnak, írnak verset, novellát, beszédeket, politikai szónoklatokat, terjedelmes blog bejegyzéseket, dalszövegeket vagy újságcikkeket. Többen festenek, rajzolnak, tetoválnak. Van aki farag, díszes kovácsoltvas kerítéseket, kapukat készít, van üvegfúvó, fotós, számítógépes grafikus.
 Ezek az emberek nem értenek mindenben egyet, de valamennyien gondolkodnak, van véleményük mindenről, van elképzelésük a jövőjükről, vannak terveik és vannak céljaik.

Az áprilisi koncerten némi változás történt. A Boxers visszamondta a fellépést gitáros hiányra hivatkozva. A közelmúltban az egyik gitárosuk távozott a zenekarból, így a 3 főre apadt csapat nem tudta vállalni a fellépést. Ha élőben most nem is, de egy hanghordózón végre hallhatunk tőlük egy számot hamarosan.
Örömhír viszont, hogy a Boxers helyett két zenekart is láthatunk a színpadon, az egyik a Kitörés a másik a Stormtrooper 28.

1. Honnan jött az ötlet, hogy összehozd újra a "Nagy Csapatot" az ős Archívumot?
 - Cseresznye Gyuri emlékkoncerten venndégzenészként énekeltünk többek között a Jabbával. Akkor beszélgettünk róla.
Ott olyan arcok jelentek meg akiket régés régen nem láttam, pl. Dezse Feri, talán ez indította el a folyamatot. Egy-két beszélgetés. Néhány kocka helyre tétele után indult a megvalósítás.

2. Mi a tervetek? Csak egy koncert vagy lesz folytatás is?
 - Egy koncertet, nem vállalunk többet, előtte megjelenünk, 1-2 nem saját szervezésü rendezvényen (04.08. Skinhead koncert 2.0 az már biztos), megmutatjuk, hogy tényleg létezünk, ha olyan a hangulat pár számot eltolunk, ezzel úgymond a június 3.-i rendezvényt előkészítjúk. Tudja a közönség mire számíthat.

3. Már próbáltok egy ideje, hogy haladtok?
 - 2016 szemptemberben kezdtük, dolgozzuk fel a számokat, áprilisra meg lesz mind a 17 - 18 műremek:) utánna gyakorlás.

4. Csak az első demóról hallhatunk majd számokat vagy lesz valami ritkaság, esetleg a későbbi korszakból valami?
 - Igyekszünk a 92-96 ig terjedő időszakot feldolgozni, lesznek olyan számok ami soha nem lett rögzítve stúdióban , Sör nóta - Skinom dánom - Ragyogás, igyekszünk majd "retro" hangulatot teremteni!

5. Akiket megkerestél egyből igent mondtak?
Borczy helyén ki fog pengetni?
 - Kerezdettől nagy hangsúlyt fektetünk a közös döntésekre, főleg a Jabbával eggyeztetünk sokat, Szuszit - már a lehetőségek felvázolásával zaklatjuk, de ő gyorsan szokott választani. Az ős tagokkal így simán ment az eggyeztetés, a basszusgitáros személyében olyan zenészt kerestünk aki "kortárs" , Nagy Attilával (Nemzeti Front) kezdtük a próbàkat, nagyon szívesen jött de neki az élete kicsit el kanyarodott Budapesttől , így sajnáltuk, de ismét keresni kellett. Csöpi személyében egy ős rajongó, egy remek ember és kitűnő zenész került a csapatba!

6. Mikor láthatunk titeket színpadon?
 - 04.08. Skinhead koncert 2.0 , de itt csak pár szám ha minden összejön.
2017.06.03. a nagy támadás Budapesten!
Hamarosan kint lesz a vendég zenekar neve is, nem tudom mi jelenik meg előbb, a riport vagy a vendég csapat beharangozása, a választás biztos tetszeni fog a közönségnek,

7. Mit üzensz az olvasóknak?
 - Már most csak köszönni tudjuk azt a rengeteg figyelmet amit kapunk, Facebook oldalunk szó szerint dübörög , annyi anyagot és olyan jó dolgokat küldtök amiről nem is álmodtunk!
Bízom benne, hogy sikerülni fog a régi idők hangulatát megidéznünk és bízom benne, hogy nagyon sok régi arc ezt velünk együtt fogja élvezni!
Addig is Kitartás, készülünk a nagy estére!

 
 1. Megvolt a bemutatkozó koncertetek, elég nagy sikeretek volt, számítottatok erre? Milyen volt ezt a színpadon megélni?
 - Üdvözlünk minden kedves olvasót. Igen megvolt az első fellépésünk amit ezúttal is szeretnénk megköszönni a BHH-nak hogy "kezdő" zenekarként a becsület napi koncerten mutatkozhattunk be. A zenekar tagjai is meglepődtek hogy mennyi pozitiv visszajelzést kaptunk a koncert után nagyon meglepett de jól is esett, mert most már tudjuk jó úton járunk. Mivel mindannyian álltunk már szinpadon lámpalázról nem tudok beszélni igaz bennem volt egy kis drukk de ez a második számnál már elmúlt.


 2. A Koncert után nagyon sokan keresték a beígért CD-t, ez mikorra várható?
 -Igen beigértük a cd-t, mivel nem volt elég időnk rá és nem is akartuk összecsapni az egészet ez egy kicsit csúszni fog. A koncert után megkeresett minket Felhő a Kitörés zenekarból a közös cd-vel kapcsolatban és abban maradtunk márciusban studióba vonul a két zenekar és amint megvannak a számok jöhet is ki a split lemez.

 3. A koncert után több hazai és külföldi fellépésre is kaptatok felkérést, hol láthatunk titeket legközelebb?
 - Igen kaptunk több meghívást is ami a legjobban meglepett minket hogy a koncertünk befejezése után a Miki bemondta a mikrofonba hogy szivesen látnák a zenekart Moszkvában az Orosz NS tagjai. Amint felvették velünk a kapcsolatott és sikerül leszervezni mi boldogan megyünk ki Oroszországba zenélni ezzel is hirdetve a nemzetistocialista igét és hogy nem ellenségek hanem bajtársak vagyunk a közös ellenséggel szenben. A zenekar legközelebb március 11.-én fog koncertezni a Fehér törvény, a Kitörés és a Tar had társaságában az emlékezzünk a Nemzetvezetőre koncerten. Majd áprilisra is leszerveztünk már egy bulit ahova a BHH próbatagjai hívtak meg minket. Ez egy olyan buli amit teljes mértékben a próbatagok szerveznek le és valósítanak is meg. Ezen a koncerten jelen lesz a hazai NS zene egy meghatározó csapata is de nem akarom lelőni a meglepetést jöjjön el mindenki mert lesz nagy csodálkozás.

 4. Mik a terveitek a közeljövőre?
 - A közeli tervek a fent említett split lemez és minnél több koncert. Nekem személy szerint a legnagyobb vágyam hogy a zenekar zenéljen egy S4S rendezvényen is. Mert végre elindult valami aminek nagyon sok kopasz örül hogy a három nagy szervezet újra együtt tud dolgozni és ez talán még több embert vonz majd a rendezvényekre akik idáig otthon ültek mert elegük volt az ellenségeskedésből. Köszönjük szépen az ismételt megkeresést reméljük márciusban és áprilisban találkozunk. A harc megy tovább 88.
   
    

Ebben az évben is megrendezésre kerül a már hagyományos áprilisi B&HH koncert, melyet ebben az évben a tavalyihoz hasonlóan immár másodszor a próbatagok rendeznek. 
Az idei fellépők:
Fehér Vihar
Boxer's
Töretlen Hittel
Hun Drivers
és
Ezen az estén az Ős Archívum tiszteletét teszi a rendezvényen! Tájékoztatás a Június 3.-án tartandó koncertről. A zenekar meg szeretné lepni az érdeklődőket! Érdemes a fellépő remek hazai zenekarok mellett e miatt is ellátogatni!
További információk hamarosan.

Érkezz pontosan! - Arrive on time!

Találkozóhely/Meeting point:
1122, Budapest, Csaba utca 5., A Jézus szíve plébániatemplom mögötti téren. - At the square, behind the church.

Polgi beszámolója

 2017.02.04-én a most már hagyományosnak mondható Kitörés emléktúrát megszervezte a Hungária Skins és Huszár Péter barátunk és kedves felesége.
 Bár nem voltunk annyian, mint tavaly, de arányaiban sokkal kevesebben adták fel a megmérettetést. 235-en indultunk és 208-an értünk célba.

 Több ismert arc is képviseltette magát a nemzeti radikális oldalról.
 Mivel emléktúra volt, ezért természetes, hogy a legtöbb katonai síremléket meglátogattuk, leróttuk kegyeletünket, beszédeket, történeteket mondtunk, emlékeztünk.
 A természet kegyes volt hozzánk, tökéletes kiránduló idő volt, új barátságok születtek, erősödött a kötelék a radikális oldalon.

 Emelkedett érzés volt a hajdani hősök lábnyomát követni, emlékezni rájuk emelt fővel. A túra nem volt nehéz, akár gyerekek, akár aggastyánok is könnyen teljesíthették. Mindenkinek ajánlani tudom akár nyáron is.
 A rövid szakasz 12,5Km (14Km) volt, amit 7 óra alatt tettünk meg, a gyakorlottak a hosszú szakaszt is bevállalták, ami 50Km volt és 20 óra alatt tették meg.

Kitartás!
Polgár Zsolt, Polgi

 Az első videók amerikában készültek, a mozifilmek ellenére ott sem rajonganak a rend éber őreiért. Előbb csak ételt vittek a csöveseknek, majd ruhát, meleg ételt, és olyan is volt aki új cipőt vett egy hajléktalannak.
Szerencsére mindig volt a közelben valaki egy videó felvétel készítésére alkalmas eszközzel, hogy ezt megörökítse, nem ritkán attól a pillanattól, hogy a sarkon befordult a rendőr autó.
 Nálunk sem őrvendenek túl nagy népszerűségnek a "kékruhások" ezért itt is egyre gyakrabban kerülnek fel a netre olyan videók amelyeken a mi rendőreink is jótékonyak. Pár nappal az amerikai cipővásárló rendőr videójának elterjedése után itthon is akadt egy jól fizetett rendőr aki egy pár vadonat új cipővel ajándékozott meg egy hajléktalant és természetesen itt is akadt aki ezt videóra rögzítette és világgá kürtölte.
 Nagykőrösön ennél nagyobb szerencse érte az egyik újságírót, épp ott volt amikor a tanyavilágban (ilyenkor még terepjáróval is alig megközelíthető helyen, amely azzal vívta ki a világhírt, hogy a XXl. század ellenére sincs áram) egy rászoruló férfin segítettek a rend őrei és épp volt nála fényképezőgép, hogy megörökítse az egyik csinos rendőrlányt a tanya előtt pózolva.

Sokan kérdezik kik ezek a fellépők a Kitörés emlékkoncerten.

A Vérszerződést nem kell bemutatni, ők idén 25 évesek és bejárták már a fél világot.
A Töretlen hittel egy lassan egy éves formáció, hosszú gyakorlás után ez lesz a bemutatkozó fellépésük, de ők sem ma kezdték, tapasztalt zenészek valamennyien. Néhány bejegyzést visszalapozva olvashattok egy velük készült interjút.
A Hun Drivers szintén nem új csapat, az eddig két tagú formáció ezen a koncerten teljes zenekarrá bővül.
A White Demons a közelmúltban alakult görög RAC zenekar, a bemutatkozó anyaguk nem rég jelent meg, íme egy kis ízelítő:

A zenekar alapítótagját nem kell bemutatni, annak idején hosszabb ideig turnézott a Skrewdriverrel és ő is pengetett a Blood and Honour albumon.
Itt olvasható egy vele készült interjú: http://bhhdivision.blogspot.hu/2016/11/riport-gorog-white-demons-zenekarral.html
A Battleshout egy újjáélesztett projekt északról, a tagjai nem ismeretlenek, akik tudják kikről van szó azok már sejtik, hogy egy hatalmas vidám buli vár rájuk:

A meglepetés fellépő pedig legyen meglepetés!!

1.Az interjú megjelenésekor szinte kivétel nélkül mindenki örömmel fogadta a megalakulásotokat, kaptatok esetleg valami kézzel fogható támogatást, vagy csak a virtuális térben érződött az elismerés?
- Kaptunk támogatást virtuális téren is, valamint személyes elismerést és jelentkezések formájában. Más nacionalista szervezetek is elfogadtak aminek hangot is adtak személyes megbeszélés keretében. Több szervezet képviselőivel egyeztettünk, és jövőben számítanak a viszont támogatásunkra.
2. Tagságotok bővült az interjú óta?
- Igen bővült többen is jelentkeztek. Egyenlőre próbaidőn vannak. A kapcsolataink is bővültek.
3. Terveitek közül sikerült már megvalósítani valamit?
- A tagság tekintetében igen, valamint az első hivatalos mozgalmi eseményen való megjelenésünk a becsület napja lesz, ami már az előző cikkben is olvasható volt.
4. A VK-n kívűl már egy blogon is elérhetőek vagytok, milyen a blog nézettsége ( http://orsvezermovement.blogspot.hu )?
- Blogunkat készítése napján alig 100-an olvasták, későbbiekben volt olyan nap amin több mint 1000-en. Ilyen volt például a nemzetvezetőnkről való megemlékezés cikke.
5. A Becsület napi rendezvény sorozatot a legtöbb hazai szervezet támogatja, Ti is részt vesztek rajta? - Természetesen részt veszünk, már készülünk rá, igyekszünk a civil életben is minél több embert invitálni.
6. A közeljövőben terveztek valamit (koncert, demonstráció, megemlékezés stb.)?
- Igen a hősök napja alkalmából szándékozunk egy megemlékezést szervezni 14.kerületi Rákosfalva hősei szobor megkoszorúzása, és egy kissebb beszédet is tartunk. Erre az eseményre több szervezetet is szivesen várunk. Erről további információkat később ismertetünk a már említett blogunkon. Illetve egy jótékonysági foci tornát szeretnénk létrehozni aminek az adományát a Fehér keresztnek nyújtanánk be, ezzel is segítve a rászoruló testvéreinket. Ezeken kívül még tervezünk más eseményeket is a közeljövőben, valamint a nagyobb szervezetekkel együtt működve részt venni a külöbnöző rendezvényeken.
7. Mit üzentek az olvasóknak?
- Aki szeretne hozzánk csatlakozni az a Welcome party-n a ballada est és bajtársi találkozón megtalálnak minket, valamint jelentkezni is lehet hozzánk a orsskins.toborzoiroda@gmail.com-email címen. Ezen kívül ha bármi mással fordulnának hozzánk a felek azt is szivesen várjuk. Blogunkon nem csak rólunk kaphatnak információt, hanem más mozgalmak-szervezetek tevékenységeiről is. Külföldről és belföldről egyaránt. Szimpatizánsainknak azt üzenjük, hogy kövessék nyomon a tevékenységeinket a blogunkon, hogy részt tudjanak venni a saját, illetve más mozgalmak eseményein. Erő, Összetartás, Becsület!

Felhő egy kissebb klaviatúra háborút indított egy hozzászólásával a közelmúltben lezajlott Punks not red koncerttel kapcsolatban. Itt aztán mindenki mondta a magáét, de a másik véleményét meg el sem olvasta senki, csak ontotta a posztokat mindenki.
Abban a végén többé-kevésbé mindenki egyetértett, hogy nem szerencsés egy koncertet punknak kikiálltani amin 3 skinhead és egy punk zenekar van, még akkor sem, ha minden zenekarban van punk kötődésű zenész.
A végén kiderült, hogy majdnem mindenki hallgat punk zenét, bár mindenki egész mást a deszkás street punktól a hc-ig.
Kiderült az is, hogy az MP40 nem ns, "nem kannás boros punk", csak az nem derült ki, hogy akkor végül is miért nem punkoknak játszanak, ha ők punk zenét akarnak játszani.
Volt már itthon egy hasonló próbálkozás, a Backstab nevű formáció, ők is hasonló céllal alakultak, mint az MP40, mondjuk a Backstab legalább jó zenét játszott, bár tömegbázist ők sem tudhattak maguk mögött. 
Az MP40 egy nyilatkozatot adott ki melyben meglehetősen nagyképűen sztárolják magukat. No ehhez joguk van, de nem igazán értem miért beszélnek olyan punk színtérről amit nem ismernek, hiszen legalább féltucat olyan banda van a punkok közt mely gyakorlatilag nem politizál (a dalszövegekben) vagy nyíltan támadja a baloldalt. 
Szóval, ha egy punk úgy érzi elege van a PICSÁból akkor is talál magának rendszerellenes bandát, ha az MP40 pedig valóban úgy gondolná, hogy punkokat akar téríteni akkor találhatna olyan punk bandát akikkel felléphetne és nem kellene a skinhead tábort megosztaniuk.

Olvasom az álláshírdetést:
- Napi 8 órás munkavégzés
- Heti 5 munkanap
- Fix nettó 120.000 Ft fizetés
- Ingyenes munkaruha
- Ingyenes étkezés minden munkanapon
- Megbízható, stabil háttér
- Korrekt munkafeltételek
Hihetetlen, felsorolják milyen előnyöket kínálnak, és semmi elvárás. Pár éve még egy ilyen mosogatói állásra is középiskolai végzettég, nyelvtudás, kultúrált megjelenés, jogosítvány.... stb. kellett és minimálbért kínáltak.
Természetesen az jó, hogy nőnek a bérek, javulnak a munkafeltételek, szélesedik a juttatások köre, a gond csak az, hogy mindezt milyen áron értük el....

 Néhány hete a sikertelen kárpátaljai utunk után, a blog egy erdélyi olvasója jelentkezett, hogy tud egy nagyon jó helyet az adománynak. A BHH vezetősége rövid egyeztetés után úgy döntött, még karácsony előtt kivisszük a ruhákat a szórvány magyarság oktatásával foglalkozó alapítványnak. 
Amíg folyt a szervezés kaptunk egy videót is az alapítványról: 

 Ezután rögtön felvetődött, hogy még mivel lehetne megtoldani az adományt, hiszen eredetileg nem gyerekeknek szántuk, szerencsére az idő rövidsége ellenére még sikerült gyerekruhákat, könyveket, játékokat, íróeszközöket, mese dvd-ket begyüjtenünk az adományozóktól.
 Eljött az utazás napja, egy sajnálatos technikai hiba miatt némi késéssel tudtunk csak indulni. Az nap reggelre lederesedett az ország, így a határig az amúgy télen egyhangú, ködös alföldi táj is szép ruhába öltözött és utazás közben tudtunk benne gyönyörködni.

 A legutóbbi sikertelen út kicsit rányomta bélyegét a hangulatunkra és bár Románia is úniós tagállam, voltak kétségeink az átjutással. A határ előtt hosszú kamionsor várakozott, de szerencsére a kisbusszal gyorsan átjutottunk. Sajnos mire a Királyhágóhoz értünk már besötétedett, így a tájból már semmit sem láttunk.
 A blog olvasója ajánlkozott, hogy mutatja az utat Kolozsvártól, vele a város szélén találkoztunk, egyből szimpatikus lett az ízes erdélyi tájszólással beszélő fiatalember. Az út hátralevő részén tőle tájékozódtunk az ottani helyzetről valamint érdekes történeteket hallottunk fiatal koráról, a román forradalomról, a marosvásárhelyi magyar verésről, az első erdélyi Edda koncertről és még sok minden másról.
 Útközben gyönyörködtünk a gyönyörűen feldíszített településekben, gazdagon és színesen alkalmazták az izzók millióit a díszítéshez, ami az elején nagyon tetszett az azért a végére már kicsit giccsesnek tünt annyi településen végig utazva.

 Este tízre értünk Magyarfülpösre, már nagyon vártak minket, az alapítvány legtöbb dolgozója és néhány hozzátartozó izgult azért, hogy a kissé csúszós utakon épségben odaérjünk.

 Érkezésünk után közösen behordtuk az adományokat, majd asztalhoz ültünk ami gazdagon volt terítve étellel, itallal. Vacsora előtt még meg tudtunk néhány dolgot Ady Istvántól az alapítvány vezetőjétől az alapítvány tevékenységéről. 
 Vacsora után körbevezettek minket az épületben, megmutattak mindent és közben beszéltek az ott tanuló gyerekekről, a gyerekek otthoni körülményeiről.

 Mindenhol rendet és tisztaságot találtunk és látszott, hogy ez nem csak miattunk van így, hanem ez az állandó állapot. Láttuk a gyerekek ruháit a szobákban amiket nem vihetnek haza, mert mire visszajönnének az már lefolyna a szülők torkán, amire korábban már többször volt példa.
Miuttán ittunk még egy utolsó pohárral az alapítvány dolgozói elvittek Szászrégenbe az alapítvány ottani házába ahol a nagyobb gyerekekkel foglalkoznak, ott nagyobb méretű ágyak vannak így ott szállásoltak el minket. Szerettünk volna a városban inni még egy italt, de a közelben található magyarok által látogatott szórakozóhely már zárt, így nem szolgáltak már ki minket. Az alapítvány dolgozói felajánlották, hogy hoznak még egy kis italt, amit elfogadtunk és amíg odaértek, addig megmutatták a másik intézményt amely egykoron a szomszédos templomhoz tartozott. Bár az épület régebbi volt, itt is tisztaság és rend fogadott minket minden szobában.
 Másnap korán jöttek értünk és visszavittek Magyarfülpösre ahol indulás előtt még egy kiadós reggelit kaptunk.
Örs, kolozsvári kalaúzunk még indulás előtt ígérte, hogy kastélyokat fog mutatni nekünk, sajnos az idő rövidsége csak egy kastély megtekintését engedélyezte, a mezőörményesi Rákóczi-Bánffy kastélyra esett a választás.
Az épület nagyon elhanyagolt kívül-belül, de még így is impozáns, sajnos, ha nem lesz aki felújítsa az unokáink már nem fogják látni.
Örssel közös útunk Kolozsváron ért véget ahol még megmutatta a főtéri vásárt, a Mátyás szobrot és a helyi Mátyás templomot. A Mátyás szoborról leszaggattuk a román soviniszták matricáit, mely szerint nem szabad elfelejtenünk, hogy románul beszélt. Nem sokkal arrébb román népviseletbe öltözött csoportra lettem figyelmes akik adventi énekeket énekeltek Avram Iancu tiszteletére.
Hát nem mindig egyszerű magyarnak lenni arrafelé. A vásárban bevásároltunk ajándékokból, majd elbúcsúztunk Örstől és elindultunk haza.
Már előző este megfogant bennünk, hogy jövőre is ezt az alapítványt kellene támogatnunk, útközben tovább szőttük gondolatainkat és az adományok mellé tervbe vettük, hogy meg próbáljuk megoldani a gyermekek nyári táborozását is. Közben reménykedtünk, hogy még világosban érünk a Királyhágóhoz és látunk belőle valamit.
Reményeink megvalósultak, a Királyhágót még világosban elértük, sajnos a tél nem igazán az az időpont amikor a legszebb arcát mutatja, de nekünk így is tetszett.
Hazafelé alaposabb vizsgálat volt a határon, de így is gyorsan átértünk, késő este értünk haza, élményekkel gazdagon.

Aki szeretné támogatni az alapítványt az itt talál rá lehetőséget: http://www.szivarvany.ro

A főnökünk 3 napig helyettesítette a az általa kinevezett csoportvezetőt, 3 napig csak szidta és fogadkozott, hogy leváltja. Természetesen nem tette, azzal beismerte volna a főnökei felé, hogy hibázott.
 Időközben volt jó néhány tanítványom, a legtöbb egy hétig sem bírta, az egyik a földim volt, dicsekedett az apjával, én meg nem dicsekedtem vele, hogy vagy 25 éve egyszer megvertem. Természetesen mindegyik tanítványom "mozdony szőke" volt.
Jött egy új srác, ránézésre most lépett ki az edzőteremből, széles váll, hatalmas karok, de gyakorlatilag a 40Kg-os tekercset nem tudta megemelni első nap, másnap a félig lefogyott tekercset ami kevesebb, mint 30Kg volt a főnökömnek kellett levenni, aki "vasággyal" 30Kg, mert az izompacsirtánk azt sem bírta.
Tavaly ígértek célprémiumot, teljesítménytől függően 50.000-30.000-10.000Ft, az 50.000Ft-ról lecsúsztunk, mert a főnökség elfelejtett egy alkatrészt megrendelni, természetesen a 30.000Ft sem lett meg, a 10.000 meglett, csak a mi részlégünk ahol a legtöbb túlóra volt nem kapta meg mert az igazgató szerint nem érdemeltük meg.
A főnök asszonyunk megint táppénzen van, ismét megállt az élet, ismét a leváltása van napirenden, természetesen ha visszajön nem lesz semmi változás.
Nekem és a kollégámnak nem fizették ki a decemberi túlórákat, reklamáltunk, mert már volt ilyen, másnap jött a döbbenet, nem vagyunk felírva sem a naptárban, sem az excel táblázatban, sem pedig a beléptető rendszerben nincs nyomunk, a nagyobb döbbenet akkor jött amikor a kamerákat visszanézték, csak a kollégám szerepel rajtuk egyetlen-egy alkalommal, amikor ledolgozása volt és akkor is csak a távozáskor látszik.

Nyugodj békében Máté!

Alaposan megkésve jutott el hozzám (hozzánk magyarokhoz) az angol B&H magazin 50 száma. Annak apropóját, hogy többen is rendeltünk belőle nem a jubileum adja, hanem az, hogy több szálon is kötődik Magyarországhoz, a magyarokhoz ez a szám.
 Amikor kézbevesszük a megszokott minőséget kapjuk, jó minőségű papír, színvonalas nyomdai munka, sok képpel, színes tartalommal.
Rögtön az elején egy két oldalas Path of Resistance interjút olvashatunk, ezután egy hosszabb írás következik a kommunizmus áldozatairól, mely a 20. században több száz millióra tehető világszerte.
Olvashatunk még interjút Shiksa Goddess-szel, a Green Arrows-szal, a Stormfront site moderátorával és a 2012-ben alakult Marderrel. Több oldalnyi lemez bemutató melyek közt szerepel az utolsó Titkolt Ellenállás lemez is. A képek közt is meg található a Titkol búcsú koncertjének fellépőiről készült kép és egy gárdista avatásról készült kép is.
A B&H hírei közt olvashatunk a Hun 28 webshop beindulásáról és néhány szót a hazai divizíóról.
A koncert beszámolók közt olvashatunk a St. George' day (Szent György napi) koncertről melyen fellépett többek közt a Fehér Törvény is, egy 2015-ös horvát buliról  és egy ugyancsak 2015-ös bolgár koncertről is olvashatunk melyeken a Turul Nemzetség is játszott.
(egy kép a magazinból)

24 éve 1992.12.05.-én egy 20 fős horda megtámadta és lelőtte az akkor 16 éves cseh diákot, Daniel Hejdáneket.

Egy újabb legendával lett szegényebb a világ.
Nyugodj Békében.

A BHH által összegyűjtött több, mint 300Kg ruhával és mintegy 30Kg bébiétellel indultunk útnak Vác kárpátaljai testvérvárosa felé, Técsőre. A bérelt autó papírjai rendben, ciril betűs meghívó kéznél, útlevelek, minimális költőpénz zsebben, tehát reményeink szerint minden készenállt arra, hogy még szombat délben átadjuk Técső polgármesterének az adományokat.

Az út jó hangulatban telt, beszélgettünk, nosztalgiáztunk, gyönyörködtünk a napkeltében.

Nagyjából 3 és fél óra alatt értük el a határt, a magyar ellenőrzésen pár perc alatt túljutottunk, amint átgurultunk a senki földjére láttuk, hogy a másik ellenőrzés sokkal tovább fog tartani. Amíg várakoztunk akadt egy "mindentudó" társaságunk aki ellátott mindenféle jótanáccsal és rémtörténettel, ami az első mesélésnél még aznap hajnalban történt, a következőnél már előző nap a harmadiknál már két hónapos volt a sztori. Annyi azonban kiderült a sok lódítás közben, hogy a határátkelőt jól ismeri és tisztában van az ukrán viszonyokkal.
Több, mint két óra várakozás után közelebb kerültünk az ukrán vámvizsgálathoz, ahova nagyjából tízesével engedték az autókat. Ott kiszálltunk és mentünk útlevél ellenőrzésre. A pecséteket megkaptuk, a sofőrünk előrébb állt a kocsival a vámosokhoz és visszament a határőrizethez pecsételtetni.
Innentől jöttek a gondok csőstől. A kocsiban fejenként 50Kg csomag lehet ebből legfeljebb 2Kg lehet élelmiszer, kétszer 1Kg-os csomagban. Nálunk szemmel láthatóan több volt. Átadtuk a cirilbetűs levelet melyet Técsőről kaptunk, erről kiderült, hogy az adományról szó sincs benne, csak egy megbeszélésre invitáltak minket. A magyarul jól beszélő egyébként magyar, de ukrán állampolgár vámosnő közölte, hogy visszafordít minket, így nem engedhet át minket, az adomány átviteléhez szükséges mindkét fél részéről adomány levél. 
Amíg várakoztunk jött a második csapás, a határőrizetnél mi ketten utasok a gyalogos oldalon pecsételtettünk, ezért fejenként 30.000Ft-ra büntetnek, míg a sofőrünket 20.000Ft-ra amiért nem figyelmeztetett minket. A harmadik csapás az volt, hogy hétvégén nincs ügyintézés, ezért a pénzt nem tudjuk befizetni, csak hétfőn, addig a vendégszeretetüket élvezzük a helyi zárkában.
Egyébként a jelzések ki voltak téve, hogy melyik pecsételő helynél kinek hova kell menni, de csak az ukrán oldal felöl. Ott láttuk csak, hogy a kocsival is rossz sávban jöttünk át.
 Szerencsénkre a vámos nő tekintélye erősebb volt, és ő egyből (több, mint egy óra várakozás után), visszafordított minket a magyar határ felé. Az ukrán oldalon ezután már nem volt gond, kiállítottak egy jegyzőkönyvet arról, hogy a megengedettnél több árúval akartunk bemenni Ukrajnába ezért visszafelé már gond nélkül eljutottunk a magyar határig. 
A magyar határnál egy szép arcú rendőrlány ellenőrizte az íratainkat (természetesen itt is rossz sávba álltunk, de itt nem problémáztak rajta), majd tovább engedett a vámhoz.
Amíg a vám ellenőrzésre vártunk a vámosok egy karcsú kreol lányt tartóztattak fel aki nem akarta magát a ruházat átvizsgálásnak alávatni. Végül győzött a vámosaink tekintélye és a ruhái alol előkerült 81 doboz cigaretta. Ebből a jegyzőkönyv felvétele után kettőt visszaadtak neki, amit törvényesen áthozhatott.
A vámos átvizsgálta a kocsinkat, megérdeklődte honnan van vodkánk, ha nem is jártunk odaát.
Elmondtuk, hogy a "Tax free shop"-ban vásároltuk, jóval a megengedett mennyiség alatt. Ezután jó utat kívánt és mi indultunk búskomor arccal hazafelé.

A határtól nem messze Vásárosnaményben megálltunk telefonálni, hogy hogyan tovább. Felvetődött a fóti gyermekváros, de a ruhák nagy része felnőtt méretű, a Katolikus karitasznak nem kellett, ők egy Vásárosnaményi címet adtak ahol azokat a segélyszállítmányokat, adományokat gyűjtik amelyeket nem engedtek át a határon (úgy tűnik ilyen gyakran előfordul). 
Végül úgy döntöttünk, hogy visszavisszük amíg eldől mi lesz vele, mi szívünk szerint Erdélybe vinnénk valamikor tavasszal, de majd később eldől, mi lesz vele, hiszen sok helyen szükség lehet rá.
Hazafelé megálltunk Nyíregyházán vacsorázni egy "gyorsétkezdében". Amikor bementünk nem volt túl szimpatikus a hely, de éhesek voltunk és nem is nagyon láttunk mást útközben.
Megrendeltük a vacsoránkat, csendben, lehangoltan eszegettünk, amikor egy fiatalokból álló társaság jött be, hangosan köszöntek és jó étvágyat kívántak, majd leültek és ők is ettek, ittak valamit. Ez számunkra annyira szokatlan volt, hogy egy kicsit feldobta az amúgy pocsék hangulatunkat. Egyébként a később érkezők is ugyanígy jöttek be, köszöntek és jó étvágyat kívántak.
Hazafelé az út eseménytelenül telt, fáradtak voltunk, azért még a naplementében gyönyörködtünk egy kicsit.

Az elmúlt év legjobb szövege Dagadt Árpitól származik, mely hozzám egy Angyal közvetítésével jutott el.
"Este elmegyünk Last Resort koncertre, bulizunk egyet a végén elénekeljük hogy 'Nem kapok munkát' és utána sietünk haza, hogy másnap kipihenten tudjunk menni dolgozni"

Örs Skins

2016 áprilisától, mint baráti társaság elkezdtünk az Örs Vezér terére kijárni, „miért ne” alapon, hisz mindenkinek útba esett. Megbeszéltük, hogy minden pénteken találkozunk a HÉV peronján. Ahogy múltak a hetek észrevettük, hogy az Örsön nem kis munkánk van. Kezdve a punkok szemetelésétől a kötekedő cigányokon át, a játszótéren drogozó és dajdajozó fiatalokig. Rájöttünk, hogy rendet kell tennünk, ha az Örsön nyugalmat akarunk.

2016. május 22-én alakultunk szervezetté. Beszéltünk arról, hogy kell egy egységes megjelenés; név, jelkép, mint más szervezeteknél. Így alakult meg az Örs Skins 7 fővel. Nevét az Örs Vezér teréről kapta. Elsősorban egy önkéntes rendvédelmi szervezet vagyunk, amely a fehér embereket védelmezi a különböző atrocitásokkal szemben, s Budapest egyik legforgalmasabb terét próbálja biztonságosabbá tenni.

Céljaink:
⦁ Budapest többi kerületében is létrehozni a légiókat, kerületenként egyet-egyet, a kerületek számozásával és önálló jelképpel.
⦁ Példát szeretnénk mutatni. A Skinheadnek az utcán van a helye! Személyes jelenlétre alapozó tevékeny szerveződésekre van szükség, nem csak a számítógép előtt, a közösségi oldalakon és fórumokon kell osztani az észt! Sajnos manapság a virtuális világot részesítik előnyben a fiatalok. Ezen változtatni kell! Viszont csak olyan igényes embereket fogadunk be, akik nem csak inni járnak ki, hanem sportolnak, tanulnak, dolgoznak, van fogalmuk az NS mentalitásról, és úgy is élnek.
⦁ Igyekszünk közösségi életet élni. Közös kirándulásokat, katonasír gondozásokat, megemlékezéseket tervezünk.

⦁ A 2017-es Becsület Napján saját molinóval és zászlóval emelnénk az esemény színvonalát.
⦁ Közös edzésekkel szeretnénk a csapatszellemet és a fizikai állóképsségünket magasabb szintre emelni, hisz az erkölcsi tartás és a szellemi felkészültség mellet ezek sem törpülhetnek el.
A hónapok során többen megkerestek minket, hogy csatlakoznának hozzánk. Pl. a „nyugatis” brigádból is jelentkeztek, de őket elutasítottuk a hozzáállásuk és mentalitásuk miatt. Ez nem arról szól, hogy kijövünk, iszunk, füvezünk és keménykedünk! Nem csak az ivászat és a koncertre járás a célunk, viszont annak is megvan a maga helye és ideje, amikor jól érezzük magunkat. Jöttek olyan emberek is, akik úgyszintén egy budapesti nemzetiszocialista hálózatban gondolkodnak.
Vannak olyan tagjaink, akik a Blood & Honour Hungáriával és a Magyarnak Maradni Mozgalommal is kapcsolatban állnak, de rokonszenvezünk a Skins4skinS, a Hammerskins és a Hungária Skins tevékenységével is.

Ha van olyan nemzetiszocialista beállítottságú ember, aki úgy érzi, hogy szeretne csatlakozni, alkalmasnak érzi magát a feladatra, megfelel a követelményeknek, akkor szívesen várjuk a jelentkezését.
Elvárások a jelentkezővel szemben:
⦁ Nemzetiszocialista eszmei beállítottság és életmód – Erkölcs, Tudás és Erő;
⦁ Legalább 15 éves életkor;
⦁ Igényes, ápolt kinézet;
⦁ Az italozó életmód és a drogfogyasztás elutasítása;
⦁ Tanuljon, vagy dolgozzon;
⦁ Fehér árja származás;
⦁ Az Örs Vezér tere legyen számára könnyen és gyorsan megközelíthető;
⦁ Kitartó, aktív részvétel.

Elérhetőségeink:

Ha nem is túl gyakran, de azért évi 3-4 alkalommal kirándulunk a gyerekeimmel. Ezek nem igazán azok a jól megtervezett túrák, többnyire csak egy cél van eltervezve a többi az útközben dől el.
A legutóbbi cél a Prédikálószéken egy héttel korábban átadott kilátó volt. Az első terv vonattal a Nyugatiból a Dömösi átkelés megállóba onnan révvel Dömösre, sajnos ez nem jött össze, ilyenkor már nem jár a rév, maradt a kerülő út, Budapest-Esztergom-Dömös útvonal busszal.

 (Remete barlangok Nagymaros és Zebegény között)

Dömösről a Malom patak mellett indultunk el és a Szentfa kápolnáig aszfalton tettük meg az út első szakaszát.
Útközben megálltunk és vettünk az egyik háznál aszalt szilvás forralt bort, ízre nem volt rossz, de még langyosnak is alig volt mondható, nem hogy forrónak, pedig jól esett volna egy kis meleg indulás előtt.
Az időjárással szerencsénk volt, végig napos időnk volt, bár azért a magasabb részeken érezhető volt, hogy -"winter is coming" - közeleg a tél.
Még az út első szakaszán összefutottunk Révész Máriusszal akit az első Korszakváltó kerékpártúráról "ismertem", ő is a családjával kirándult, hozzánk hasonlóan nem terveztek előre ők a Rám szakadék és az új kilátó közül később a kilátót választották, út közben még párszor elkerültük egymást.
A Szentfa kápolnánál meredeken felfelé visz az út, innen a piros háromszög jelzésen haladva lehet eljutni a kilátóig.

(Útban a Vadálló kövekhez)
A Pilisben szinte minden Attiláról, Árpádról és a két korszakról van elnevezve, így aztán van fél tucat Attila szikla, melyek közül egyet érintettünk útközben a Vadálló köveknél, de láttuk Attila süvegét is.
A táj gyönyörű őszi színekben pompázott, mivel fagy még nem volt a lombok mindenhol sárgán, barnán, vörösen vírítottak.
A Vadálló kövek élőben sokkal szebbek, mint képeken, leírhatatlanul gyönyörűek, impozánsak. 
Az új kilátóra nem vesztegetnék túl sok szót, nagy, sok ember fér el egyszerre rajta, most még szép képekkel, történelmi jelenetekkel van díszítve. Ami viszont ámulatba ejtő az a táj ami a kilátóból elénk tárul.

Nagyjából negyedórát kellett sorba állnom a legfelső szinten, hogy pár képet készíthessek. Azt hiszem ez sok mindent elárul a kilátó népszerűségéről.
Az eredeti terv szerint innen visszafordultunk volna a felfelé vezető úton, de a nagyobbik fiam közölte, Ő nem akar lefelé csuszkálni, ebben egyébként utólag igaza volt.
Két másik út közül a Dobogókő felé vezető utat választottuk, ami nagyjából hét kilóméteres, ebből rögtön az elején 4Km enyhe lejtő, majd Király kúttól kezdet ismét meredeken felfelé ívelni az útunk.


Mire felértünk Dobogókőre kiderült, hogy nem vagyunk igazán fittek, valószínűleg többet kellene túráznunk, mert valamennyien elfáradtunk. Természetesen az élmények, a táj mindenért kárpótolt.

Közeleg az évvége ilyenkor (vagy kicsit később) az ember visszatekint az elmúlt évre. A blog idén látogatók és bejegyzések szempontjából rekordot döntött. A halál hírek, a halottakról megemlékező bejegyzések olvasottsága volt a legnagyobb. A koncert beszámolók az összes bejegyzéshez viszonyítva átlagos látogatottságot értek el, ami a hazai koncertek esetében a 100 olvasót, míg a külföldi, illetve nemzetközi beszámolók esetében átlagosan 250-300 olvasót jelent A rendezvény, illetve megemlékezés beszámolók sajnálatos módon nem számíthatnak nagy érdeklődésre, ahogy maguk a rendezvények, megemlékezések sem. Idén először megugrott a korábbi bejegyzések iránti érdeklődés is, úgy tűnik mindig van olyan aki csak most fedezi fel a blogot. A skinhead témájú bejegyzések iránt szintén alacsony az érdeklődés, a B&H története vagy az Ian Stuart Donaldson interjú meglepően alacsony olvasottságot ért el, de más skinhead témájú bejegyzések iránt is kicsi az érdeklődés. Meglepően kevés a hozzászólás, évente átlagosan 2-3 témát érintő hozzászólás van a bejegyzések alatt, talán az első két évben volt kicsit magasabb.
 A jövőre nézve nem tervezek nagy változásokat a bloggal kapcsolatban, talán egy-két túra leírással bővül majd a repertoár és remélhetőleg Krisztitől több koncert beszámolót közölhetek valamint Sünitől is kapok még jónéhány közlésre méltó bejegyzést történelmi és politikai témában egyaránt.
Jó olvasást mindenkinek.

Süni írása:
 Egyre többen keresnek meg, hogy "ki ez a Győrkös".

Nos, hogy tiszta legyen a kép, közzé teszem amit tudok.
Lehet, hogy nem fog tetszeni egyeseknek, és lehetnek benne tévedések is. Minden érintettet arra kérek, hogy szükség szerint javítsanak!

Győrkös István 1940 november 20-án született. 
1956-ban börtönbe került, ahol állítása szerint hungaristákkal ismerkedett meg. A börtönbe kerülés okai ismeretlenek. és az is, hogy konkrétan kikkel ismerkedett meg.

1989-ben Győrben megalapította a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportokat. A hét fővel megalakított csoport céljául tűzte ki, hogy harcol a bolsevizmus továbbélése és annak szimbólumai ellen, akciókat szervez a bolsevista bűnözök szobrainak lebontásáért és a róluk elnevezett utcák, helyiségek neveinek mielőbbi megváltoztatásáért, valamint tiltakozik a közélet kulcsfontosságú pontjain működő bolsevista gyakorlat továbbélése ellen. A propagandára alapozott (erőszakra fel nem szólító, gyűlöletre uszítást nem tartalmazó) plakát-akciók következményeként a csoport tagjait 1990 nyarától megfigyelés alatt tartotta a hatalom és 1992. január 14-én az egész csoportot letartóztatta. Kihallgatások, házkutatások, koncepciós bírósági eljárások után a csoport tagjait elítélték, Győrkös Istvánt egy év börtönre.
1992. november 29-én a csoport felvette a Magyar Nemzeti Arcvonal nevet és országos mozgalommá nyilvánította magát.
A letartóztatások, a bírósági perek és az ezeket kísérő média-hisztéria ismertté tette a mozgalmat az országban és külföldön. Fiatalok nagy számban keresték a kapcsolatot és az Arcvonal országos mozgalommá szélesedett. Látványos megemlékezéseket, demonstrációkat szervezett, ifjúsági egyesületeket alapított, propaganda munkája gondokat okozott ellenségei táborában.

Kis kitérő, hogy kerek legyen a történet:
Szálasi Ferenc kivégzése után a Nyugatra szorult hungaristák Henney Árpád vezetésével újraszerveződtek. A magyar nemzeti emigráció legszervezettebb, legaktívabb, az egész Világot lefedő mozgalmát hozták létre. (Tevékenységükről Tóth Tibor: A Hungarista Mozgalom emigrációtörténete című könyve számol be részletesen.) Henney Árpád 1980-ban elhunyt, a Mozgalom vezetését a Korona Tanács egykori tagja, Tatár Imre vette át. Tatár az egyre öregedő, belviszályoktól nem mentes mozgalmat nem tudta egységesíteni, így 1989 után nem maradt más választása, minthogy itthoni, véleménye szerint nemzeti politikusnak adja át a Hungarista Mozgalom szervezését és irányítását. Feladatként határozta meg, hogy tegyék a politikát módosító tényezővé a Hungarizmust Magyarországon.

Tatár Imre végül Győrkös Istvánt, Ekrem Kemál Györgyöt és Szabó Albertet találta a legalkalmasabbnak, és nevezte ki utódjául. 
A három társ-vezető 1994. április 20-án (Hitler születésnapján) "Magyar Hungarista Mozgalom" néven politikai pártot alapított, amely ellen azonnal bírósági eljárás indult. Az MHM az ítélethirdetést meg sem várva, kereken öt hónapnyi működés után feloszlatta magát. Szabó Albert (aki zsidó származása miatt már akkor sokakban ellenérzést váltott ki) megalapította az új ál-hungarista botránypártot, a Magyar Népjóléti Szövetséget. A Győrkös által vezetett MNA aktivistái és a Szabó Albert-féle MNSZ tagsága között formális háború tört ki, ami évekig elhúzódott.
1994. április 27-én Győrkös István egy budapesti sajtótájékoztatón az MNA-t hungarista eszmeiségű mozgalommá nyilvánította. Másnap ezért letartóztatták és három hónapig vizsgálati fogságban tartották. Az évekig húzódó bírósági perekben bűncselekmény hiánya miatt felmentették, de az ORFK-n töltött hónapokért nem kárpótolták, tiltakozása miatt 2002-ben nagy összegű pénzbüntetéssel sújtották.
1995-ben - Tatár Imre halála után - Győrkös István egyoldalúan semmisnek nyilvánította a "társelnöki tisztségeket" és önmagát - az emigráns hungaristák megerősítése nélkül - a Hungarista Mozgalom egyedüli vezetőjének kiáltotta ki. Az MNA-val szimpatizáló Skinheadek és a magyarországi hungaristák többsége elismerte Győrköst a Hungarista Mozgalom vezetőjének.
A Skinheadek szervezőmunkájának köszönhetően az MNA tovább erősödött, s 1997. február 15-én megszervezték az első Becsület Napját. Ezt még két Becsület Napja megemlékezés követte 1998. február 14-én, és 1999. február 13-án. Az 1999-es Becsület Napja után a rendőrség megtámadta és megpróbálta szétverni az Emlékkoncertet. Az összetűzésben több rendőr megsérült, s sok Bajtársunkat letartóztatták. Az MNA-tagokat folyamatosan igyekeztek megfélemlíteni. Ez tovább növelte az Arcvonal erősödését, társadalmi elismertségét. Ennek ellenére Győrkös eltávolította az Arcvonalból a Skinheadeket - akik pedig addig sok munkát végeztek a Mozgalom javára - merthogy szerinte "kitartó nemzetépítő munkára alkalmatlan" egyének. Vezetői határozat értelmében a mozgalom elsődleges feladatává vált a hungarista eszmeiség átdolgozása a XXI. század kihívásaihoz, és az új hungarista elit kinevelése.
2008-ig az MNA jóformán nem hallatott magáról. Ekkor vésték kőbe észak-koreai, orosz és kínai imádatukat és bolsevizmushoz dörgölődzésüket. 2008-ban a Pax Hungarica (PHM) erősödésének hatására előbújtak a bőnyi erdőből, és új szervező munkába kezdtek. A PHM nyitott volt az együttműködésre, de a nyilvánvaló eszmei ellentétek miatt az együttműködés a dugába dőlt.
2012. novemberében a Szalma Gábor által összehívott gyűlésen az MNA tagságának többsége leváltotta az Arcvonal vezetését, Győrkös Istvánt és fiát. Szalmáék szerint az idős Győrkös vezetni kívánó fia nem alkalmas a vezetésre, korrupt, és nem hajlandó elszámolni az egyesület pénzével, azaz a tagdíjakkal és azok fölhasználásával, apja pedig nem hajlandó fia ügyeit pártatlanul megvizsgálni. Győrkösék szerint viszont Szalma nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni PayPal-lal összegyűjtött támogatások összegét.
Tovább tetézte a belső viszályt, hogy ifj. Győrkös István aktívan részt vett a Thürmer-féle Kommunista Munkáspárt egyik gyűlésén, dicsőítve a bolsevista "vívmányokat".
2013-ban Győrkös végleg elhatárolódott a Hungarizmustól, és új eszmét hirdetett "Népiszocializmus" néven.
Én azóta nem kísérem figyelemmel a tevékenységét, sem az internetes portáljait (pl. Hídfő.ru) nem olvasom.