A Nagymaros fölötti remetebarlangoknál már jártam pár éve, most úgy gondoltam a nagyobbik fiammal is ellátogatunk oda. A szervezést a fiamra bíztam, ezzel jól is jártam, mert egy másik ösvényt talált, mint amin korábban felmentem, így teljesen új élmény volt nekem is az egész.

Július eleje volt, nagyon jó időt fogtunk ki, út közben alig találkoztunk turistákkal, ezen csodálkoztunk. Nem rohantunk, minden alkalmat megragadtunk, hogy gyönyörködhessünk a tájban. A barlangok előtti szakaszt nem javaslom kezdőknek, minimum egy jól tapadó talpú túracipőre szükség van, 


A barlangokat a római légiók használták a Dunakanyar hajóforgalmának figyelésére, a kialakított fekhelyek több barlangban is megfigyelhetőek. A kilátás még mindig nagyon jó, próbáltuk szabad szemmel megkeresni a Prédikálószék kilátóját, de nem találtuk.


Mivel nem voltunk fáradtak úgy döntöttünk megnézzük a közelben található kilátót is. A hegycsúcsra felérve egy szemből érkező társaságtól tudtuk meg, hogy a környék le van zárva. A korábbi viharok rengeteg utat elmostak és sok fát kidöntöttek. A hegytetőn már valóban láttunk mi is pár figyelmeztető táblát az ösvényekre kitéve, ezekkel korábban nem találkoztunk. Így a hegyestetői kilátót végül nem kerestük fel.


Nagymaros felé mentünk vissza, az erdő gyönyörű volt, élveztük nagyon az utat.

A hétvégi sakk kupán a résztvevők választhattak egy-egy lemezt a BHS kiadványai közül, én a címben említett korongot választottam.



A lemez 2018-ban jelent meg azzal a céllal, hogy támogassák a hazai sportrendezvényeket, gondolom elsősorban az Akarat Diadala küzdősport gálára gondoltak, bár ezt nem írták ki a korongra.
A lemez egyszerű nejlon tokos kiadást kapott egy kétoldalas papír borítóval. A hátoldalon feltüntetve a kiadvány célja és a szám címek. A mai korban ez számomra kicsit puritán, de a cél a fontos, ne legyünk túl igényesek.
Aki ismeri a kiadót nem csodálkozik rajta, hogy főként különböző hc stílusban játszó bandák kaptak helyet a korongon, persze azért hallhatunk mást is, valamivel lágyabb hangvételű Motörhead feldolgozást a Töretlen Hittel zenekartól, egy Skrewdriver feldolgozást a ROMER és Archívum legénységétől, a Project Aldebarantól egy Stahlgewitter szerzeményt, a Kitöréstől szintén egy Skrewdrivert és a számomra talán legkedvesebb szerzeményt a Napola Allensteintől egy Oi-kor feldolgozást, igen ritka az ilyen, a jövőre 40 éves zenekartól szerintem az egy kezemen meg tudnám számolni hányan dolgoztak fel dalt.
Aki kedvet kapott a lemezhez az beszerezheti koncerteken vagy ismert hazai webshopokban. Ha szeretnéd támogatni a kezdeményezést szintén ne habozz, vedd meg és ajándékozd el karácsonyra egy barátodnak akiről tudod, hogy örülne neki.
NSBP: https://nsbp.shop/termek/various-segits-te-is-vol-3/
Loyalty: http://www.loyalty-records.com/

Régi vágyam volt eljutni a Holdvilág árokba. Az egyik hétvégén amikor egyik fiam sem ért rá eszembe jutott a kedvenc utazási irodám, szerencsére azon hétvégén pont szerveztek egy utat oda, ami azért is furcsa volt, mert nem igazán szoktak kirándulós túrákat szervezni, meg amúgy is pocsék évem volt/van. 


A hazai hagyományőrzők és követőik mindenféle legendákat szőttek a helyhez és így kultikus hellyé vált, bár a régészet nem igazolt a feltevéseikből semmit. Néha elég vicces amikor a megélhetési történészek előadásokat tartanak arról, hogy milyen csodás helyekre bukkantak itt, persze amikor már az olcsó nyomógombos telefonokkal is lehet fényképezni, az állításaikat nem tudják igazolni semmivel, és valamilyen csoda folytán nem találnak vissza. 
Az árokhoz vezető ösvény elég unalmas volt, bár élveztem a túrát a terepen, az árok elég elhanyagolt, a legutóbbi áradás elvitte az összes hidat, ezek darabja fellelhetőek még mindig a patakmederben.


Az ösvényt végig kidőlt fák szegélyezik, ezek épp csak annyira vannak eltakarítva, hogy a túraútvonal járható legyen. A Domini forrásból kellemes hűs víz folyik és bőséges, ami ritka volt ezen a száraz nyáron. 
Az árok végén a sziklafalon egy fém létra van, ezen lehet feljutni a tetőre, a létra mellett néhány barlang látható, ezek némelyikét neopogányok használják, mig kint egy fakereszt van az árok fölé kitéve.


Az út folytatása a kiszáradt Gyopár forrásig kellemes volt, onnan már unalmasabb szakaszok jöttek.
Az ebédet Dobogókőn kaptuk a jurták melletti étteremben, bármily hihetetlen fel voltak készülve olyan vendégekre akik nem fogyasztanak húst és volt búzasörük. A hely egyébként a fent említett legendákból él.
Megmutatták a jurtákat, nem olcsó kibérelni, de gyanítom a környéken egyik szállás sem az, tiszták és kényelmesek, nagyobb társaságnak, családnak mindenképp kifizetődőbb, mint egy szálloda.


Miután gyönyörködtünk a kilátásban a "kilátóból" még elmentünk a Gera szurdokba. Maga a szurdok kellemes hely, széles, sziklás, erdős túraösvény visz végig rajta, majd a vissza egy kellemes sziklás ösvény visz a tetőn.
Lent a mederben kalcitos mészköveket lehet gyűjteni.
Egész napos programnak rövid, de aki kocsival megy annak mindenképp érdemes megállni egy sétára.


Összességében egy kellemes nap volt, kényelmes (számomra talán túl kényelmes) túrával, nagyjából 10-12 Km-t gyalogoltunk, szép tájakat láttunk, szóval nem lehet okom panaszra.

A Birthritenak köszönhetően nagy rajongója lettem az amerikai skinhead zenéknek, így hatalmasat dobbant a szívem egy hónapja, amikor megláttam, hogy az egyik kedvencemnek a Wellington Armsnak megjelent az első teljes CD-je a Rebel Recordsnak köszönhetően.


Maga a  borító sok találgatásra ad okot, a kép hátterében talán egy kovács épp a kép előterében látható kardot készíti. Szövegkönyv helyett egy nyolc oldalas, leporellón a zenészek képei mellett rajongók, koncert plakátok képei kaptak helyet és pár sor Erictől. A hátsó borítón a 16 szám cím és további képek vannak a zenészekről. Ahogy azt az American Defense Skinheadstől már megszokhattuk az egész a '80-as éveket idézi.
A korongon egy rajz van, amin Szt. György legyőzi a sárkányt. A lemez alatti képen megemlékeznek a korábbi gitárosukról aki két éve elhunyt.
 A zene valódi skinhead rock, néhol Oi! zenei hatásokkal, van akit néhány szám a korai Skrewdriverre emlékeztet. A szövegek az amerikai munkásosztályról és a skinhead életérzésről szólnak, természetesen nem titkolva antikapitalista, antikommunista nézeteiket.

Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/wellington-arms-tomorrow-we-win/