Míg korábban főként a nagyobbik fiam szervezett túrákat vagy az ő ötletei alapján mentünk túrázni, idén főként a kisebbik fiam volt a fő ötletgazda, a budai-hegység legnagyobb vízeséséhez is az ő útmutatása alapján jutottunk el idén már kétszer is.
A túra Budapest határától indul a Solymári vár felé majd onnan vissza a kiindulópontra. Igazi kellemes hétvégi séta nyári hőség idejére.

A túra eleje erdős részen halad, kellemes hűvös árnyékot adnak a fák és a folydogáló patak. Hétvégén nagyon sok család jár ki akár kisgyerekekkel és babakocsival is, bár az utóbbihoz nem árt egy erős férfi kéz is, mert a nyári viharok elsodortak két hidat is és az ösvény elején már tavasszal sem volt híd.


Mindkét alkalommal a patak mellett sétáltunk a nagyobb vízeséstől a kisebbig, Megálltunk gyönyörködni és fényképezni a sziklás résznél, majd folytattuk utunkat a május fáig. Erről a májusfáról nem találtam információt, de úgy néz ki kezd valami pogány kultusz kialakulni körülötte.
A májusfánál az első túránk alkalmával épp csak csordogált a patak, a második túrán már ki volt száradva a patakmeder.
Innen már csak inkább bozótos, mint erdős rész visz a solymári várig. Tavaly már voltunk a várban, az első túrán benéztünk, de a kifizetett 300 Ft-os belépőért némi falmaradványt láthattunk és felmehettünk a kilátóvá alakított toronyba. 
A vártól egy kis emelkedő következik nyílt terepen, majd egy kilométer után ismét erdős rész visz vissza a májusfához és onnan sétálhatunk a kiindulópontra a patak mellett. 

A túra hossza körülbelül öt és fél kilométer, kényelmes tempóban másfél óra alatt végig lehet sétálni rajta, de aki sűrűbben megáll fényképezni annak sem tart két óránál tovább. 

Ez az korong akár a ,, Poroló" rovatba is mehetne, de nem rég kaptam és így ez nekem még új.
A zenekar egyik legkedveltebb albuma, amolyan ,,Best of" lemez is lehetne, hiszen az ezen szereplő dalok mind kislemezeken és válogatásokon jelentek meg korábban, oda meg általában a legjobb számaikat küldték / tették a zenekarok. Mára sajnos a kislemezek helyét a videómegosztók foglalták el, ahova szintén a legjobbnak tartott dalaikat töltik fel elsőként a zenekarok a megjelenő lemezükről. A válogatás albumok is megfogyatkoztak, ma már nagyon kevés kiadó fektet energiát abba, hogy feltörekvő zenekarokat mutasson be, vagy a megjelenő lemezekből adjon ízelítőt.
Visszatérve a Skrewdriverre, a CD-n olyan nagy slágerek kaptak helyet, mint az I don't like you, WP, Invasion, Back with a bang, Antisocial, Boots and Braces stb.
Ez még a hőskorszak amikor még érezhető a számokon az akkor még csúcson lévő Oi!/punk zenék energiája, lendülete, de már a politika is nyílt szerepet kap a szövegekben.
A lemez népszerűségéről azt hiszem elég sokat elárul, hogy mire kézhez kaptam már nem volt kapható az NSBP shopjában: https://nsbp.shop/termek/skrewdriver-boots-and-braces-voice-of-britain/
Aki szeretne belőle iratkozzon fel a shopban.

 A 40 éves Oi-kor és a 30 éves Nemzeti Front illusztris társaságban ünnepli születésnapját, két lengyel formáció és a nagyszerű görög zenekar körében. Úgy néz ki Dudi visszatért az Oi-korba ez leginkább azt jelenti, hogy a régi oi!-osabb, dallamosabb stílus kerül előtérbe, bár Zalát ismerve biztosan lesz pár metál nóta is a repertoárban.
 A Nemzeti Front pár éve nagyjából ugyanazzal a műsorral áll színpadra, így a jó hangulat garantálva lesz a fellépésük alatt, hisz a legnagyobb slágereiket mindenki ismeri.
  Az Odwet sem ma kezdte, a közelmúltban megjelent No Surrenderrel közös lemezük igen népszerű lett világszerte és a lengyel-magyar kapcsolatokat ismerve valószínűleg nagyobb rajongótáborral érkeznek a koncertre. The Pigsticker számomra új név volt, de egy lengyel zenék terén otthonosan mozgó ismerősömtől hamar megtudtam, hogy már két albumuk van a srácoknak és miután belehallgattam megbizonyosodtam róla, hogy igen színvonalasan adják elő a dallamos country, folk, ballada számokból álló repertoárjukat.
A Skumshot nem rég járt nálunk, nagyszerű srácok, nagyszerű zene, a jó hangulatú nyári buli után valószínűleg ismét nagyszerű bulit csapnak. 


 Aki a pénteki bulin ott lesz annak érdemes gyorsan sokat aludni, hisz szombaton is szükség lesz minden energiájára, hiszen öt nagyszerű zenekar fogja tolni a talpalávalót. Három amerikai zenekar utazik át a tengeren, hogy a nagyszerű, dallamos skinhead rock zenéjüket előadják a hazai közönségnek, a blog rendszeres olvasóinak nem igazán kell bemutatni őket, hisz korábban már bemutatásra kerültek a lemezeik. 
Ehhez az illusztris skinhead társasághoz semmi nem passzol jobban, mint Pufi Tomiék csapata, akik hasonló dallamos muzsikát játszanak és a Hundriver akiknek talán addigra elkészül az új albumuk is.
Szóval novemberig mindenki fényesítse ki a Martensét, vegye elő a bomberét, izzítsa a nullásgépet és addig is hangolódjon egy jó kis muzsikával:

20 évvel az első megjelenés után ismét megjelent a ma már kultikus zenekar harmadik önálló albuma. A lemez új köntöst kapott, digipack formátumban jelent meg, új grafikákkal, ajánlóval és teljes szövegkönyvvel. A szövegkönyv a dalokhoz illő grafikákkal illusztrálva. Még egy fotómontázs is került az akkori tagokról a szövegkönyv elejére. A kiadó és a zenekar kitett magért, igen, ilyennek kell lennie egy hanghordozónak.
A korongon 15 dal hallható, bár még néhol érezhető a korábbi RAC hatás, ez már egy vérbeli hard core album.
A korombelieknek és a zenekar rajongóinak nem kell bemutatni az anyagot, hiszen ezeket a dalokat koncertek tucatjain hallhattuk és több szerzemény még a mai napig rendszeresen felcsendül a banda koncertjein, bár ezekből nincs túl sok mostanában.
Azok a hazai rajongók akik most ismerkednek a srácok zenéjével ennél jobb kiadványt nem is választhatnának. A dalok témája széles mondanivalót ölel fel, szólásszabadság, antikommunizmus, emlékezés a hősökre, kötődés az ősi istenekhez, harc a rendszer ellen. Ezekben a számokban még tükröződik a '90-es évek idealizmusa amely akkor még áthatotta a hazai skinhead mozgalmat.
A zene friss, lendületes, mentes minden sallangtól, felesleges gyakori belassulástól és más modern hc elemtől. A dalszövegek érthetőek, de aki bizonytalan a hallásában az ellenőrizheti a szövegkönyvben a szövegeket.
A 15 dalból 14-et magyarul adnak elő, de az angol nyelvű dalnak sem bonyolult a szövege, gyenge nyelvtudással is érthető vagy lefordítható: ,, Skinhead way of life we never say sorry"
Azt hiszem egy húsz éves anyagról fölösleges többet írni, jöjjön egy kis hangminta:

A lemez beszerezhető:
https://nsbp.shop/termek/verszerzodes-hate-parade-2023/

Verőfényes napsütés volt, még az időjárás is Ian születésnapját ünnepelte. A koncert helyszíne egy külvárosi sportpálya rendezvényterme / kocsmája volt. 
A rendezvényterem előtt az NSBP shopja fogadta az érkezőket, az előtérben a Pride France és később a Tuono records standja is helyet kapott, a söntésen keresztül lehetett megközelíteni a koncerttermet ahol a BHH, BHS és a Loyalty kínálta a termékeit. 
 Maga a koncertterem néhány száz ember befogadására alkalmas, a színpad alacsony és viszonylag kicsi, ha a hely távolabb lenne a lakott területektől az udvari színpadon lenne érdemes hasonló rendezvényt szervezni, sajnos a pálya lakott terület közepén van, így este 10-kor be kellene fejezni a bulit, szóval maradt a belső tér.
Ahogy az várható volt nagyon sok külföldi jött el a koncertre, főleg olaszok, de franciák, németek, lengyelek és még egy brazil hölgy is. 
A hangulatot Adriék alapozták meg, az elmúlt közel 50 év legnagyobb slágereit adták elő, főleg Skrewdriver szerzeményeket, de felcsendültek a Romper Stomper dallamai is. Audry and the Troublemakers tapasztalt zenészekből áll akiket több hazai formációból ismerhetünk, szóval egy igazi supergroup, ahogy várható volt kitettek magukért. A közönség élvezte a műsorukat, magyarok és külföldiek együtt énekelték velük a legismertebb dalokat.


A Katastrof műsorát vártam legjobban, az előző hazai koncertjükről lemaradtam. Most sajnos nem hozták a csúcsformájukat, az alkohol - Katastrof mérkőzés az előbbi győzelmével végződött, a srácok hangosak voltak, elhangolt hangszereken játszottak és nem mindig ugyanazt a számot játszották a zenészek, számomra ez a kedvencemnél a Rivolta című számnál volt legszembetűnőbb, ahol a két gitáros nem ugyanazt a számot játszotta és a basszus is valami egész mást, az éneket pedig a közönség mentette meg, ez egyébként az egész produkcióra jellemző volt, ha nincs a nagy számú rajongótáboruk valószínűleg pár szám után kiürül a terem. A '80-as években valószínűleg ezt szinte senki sem vette volna észre, de ma már műértőbb és józanabb közönség is jár a bulikra.

A Fehér Törvényt főleg fiatalabbak várták akik az ország több pontjáról ide sereglettek, ma már elég vegyes a közönségük, több rocker külsejű srác is jön rendszeresen a koncertjeikre. Most jött néhány külföldön élő rajongójuk is akik közül volt aki mikrofonhoz is jutott. A srácok hozták a formájukat, sajnos a külföldieket ez nem nagyon hatotta meg, az olaszok nem sokkal korábban láthatták őket hazai pályán, így ők inkább a büfében álltak sorba, ahol egy szem csapos lány próbált helyt állni egész este/éjjel.


Az est zárásaként a franciák léptek színpadra, ők igazán kitettek magukért, óraműpontosan játszottak, ezt meghálálta a közönség is akik kitartottak végig a műsoruk alatt. Érezhető volt, hogy ők lettek a fő banda bulin, mert amíg játszottak megtelt a terem, igaz pogózni már csak pár lelkesebb rajongójuk pogózott, de aki ott maradtam az a teremben élvezte a bulit.


Az olaszok nem igazán hagyták lemenni a srácokat és miután lejöttek a srácok még legalább egy órán keresztül buliztak a színpad előtt elénekelve minden ismertebb slágert.
Összességében egy hatalmas buli volt és így utólag a Katastrof szereplésén is csak mosolygunk már. A BHH kitett magáért nagyon jól szervezett volt a buli, nem volt balhé, nem volt verekedés, mindenki jól érezte magát.

A koncert végén valaki lenyúlta a szatyrom amelyben egy hímzett Übermensch pulóver volt, egy fehér Antisocial póló, egy használt Citizen Keyne póló . Az aznap megjelent Interdictum lemez volt benne, két "új" Archívum CD,  egy Daspo és egy Embers of an Empire CD. Volt még pár apróság a szatyorban, többek közt egy rendelésre készült szemüvegtörlőkendő, pár matrica stb...
Sokáig reménykedtem, hogy valaki tévedésből vagy jó szándékból tette el a szatyrot ahogy ez már máskor is előfordult a koncerteken a cuccaimmal, de most sajnos nem ez történt.
Az Interdictum együttes a hírt hallva azonnal küldött egyet az új lemezükből és Laci akitől az Archívum lemezek voltak szintén azonnal pótolta a két lemezt. Köszönöm nekik ismét.

 Az előző album dizájnját elhagyva új külsőt kapott a zenekar közelmúltban megjelent korongja. Grafikák helyett fényképek színesítik a borítót és a szövegkönyvet. A külső borító jól visszaadja a szövegek mondanivalóját, míg a többi oldalon és a hátsó borítón a zenekar és a zenészek fotói láthatóak. Hogy ne maradjunk teljesen grafika nélkül a lemez alá került egy ,,posztapokaliptikus" rajz a zenekar tagokról.
A zene dallamos/pörgős street punk nem érzem koppintásnak, inkább csak hangulatában idézi a '90-es évek eleji amerikai színtér zenéit, bár manapság már nem vagyok otthon a stílusban. A borongós hangulatú szövegek is passzolnak ehhez a zenéhez, semmi politika csak a külvárosi életérzés, kilátástalanság és a '70-es évek ,,No Future" gondolatvilága jön át a dalokból. Azt hiszem ezt ilyen pontosan a '80-as évek hazai punk zenekarainak sem sikerült megfogalmazni és átadni.
Az előző korong valószínűleg lezárta a Rebellium korszakot ez az új pedig megmutatja, hogy merre tovább.
Én már várom, hogy végre egy teljes hosszúságú lemezen hallhassam a srácokat.


A lemezért köszönet a zenekarnak és a vokálos hölgynek.