Pár hónapja rendeltem Dobermans Aggressive webshopjából egy kapucnis felsőt és egy melegítő nadrágot. 
Közel négy hét után érkezett meg a csomag, ami azért elég gáz, persze azt már megtanultam hogy sem születésnapra, sem névnapra sem karácsonyra nem rendelek a világhálóról semmit, mert azok akik ezzel foglalkoznak iszonyú lusták. Természetesen vannak kivételek, de ez a cég nem tartozik közéjük, hisz pár éve már rendeltem tőlük akkor is elég sokat vártam a csomagra.
Van néhány Dobermans Aggressive termékem, egy cipzáras, kapucnis felsőm is, ezért is mertem rendelni tőlük. Sajnos az új termékük minősége, anyaga sokkal silányabb, vékonyabb. 
Többszöri mosás ellenére sem vesztett eddig a színéből és nem kezdett bolyhosodni sem, szóval akinek nincs mihez viszonyítani az nem fog csalódni a termékben, hiszen kényelmes, meleg viselet.
Elsősorban tavaszi, őszi ruhadarab vagy télen dzseki alá kiváló.


A nadrággal már egész más a helyzet. A derék szabása nem is hasonlít a képen láthatóra, sokkal egyszerűbb, silányabb. A belső fehér bélés hiányzik belőle. A szabása modernebb, az alsó lábszárnál vékonyabb, de még nem buzis. A szitázott logó két mosás után már töredezett, kopott.
A hibák ellenére kényelmes tavaszi, őszi ruhadarab.


Összegzés:
A felsorolt hibák ellenére ár/érték arányban még mindig elfogadható minőségű termékeket kapunk a pénzünkért, de egy Hungarian Legends terméket itthon ugyanennyiért meg tudunk venni és felpróbálni az üzleteikben. A Magyar Harcos hasonló minőségű nadrágjait olcsóbban meg tudjuk venni, sajnos náluk a kínálat szerényebb, a felsőikből nagyobb a választék, de azok drágábbak is.

Az alsó képen látható még egy Dobermans Aggressive termék, a korábban már bemutatott övtáska, két év használat után a fő zseb egyik cipzára adta meg magát, de ettől még kiválóan teszi a dolgát a dupla cipzárnak köszönhetően.

A fenti címmel szervezett egy hétvégi túrát Novák Előd a Pilisbe. Engem nem a politika vonzott oda, hanem a lehetőség, hogy halljak pár érdekes történetet, legendát a helyről, a kisebbik fiam pedig még nem járt eddig a Holdvilág-árokban. Így végül a Gántra tervezett hétvégi túra helyett Pomáz mellé mentünk.
Szokás szerint tömegközlekedéssel mentünk. Pomázon már hatalmas tömeg várta a buszt, alig fértünk fel, az utolsó felszállók már jegyet sem tudtak venni.


Lassan gyülekeztek az emberek, tarsolyok, nemzeti grafikás pólók, betyárok, szurkolók, zenészek, amatőr és önjelölt történészek, sámánok, táltosok, politikusok. Talán családból volt legkevesebb.
A rendezvény egy rövidre sikeredett történelmi előadással indult, melyet nagyjából száz ember hallgatott, pontos számot nehéz mondani, mert elég szétszórtan álltak. Miután az előadás félbeszakadt többen elindultak az árok felé, mi sem vártuk be a tömeget, elindultunk ketten a fiammal.



Az árok bejáratánál találkoztunk egy hölggyel aki az ősmagyar vallást követte és a maga nemében szakértője volt a helynek, a Domini forrásig vele tartottunk és hallgattuk a kis előadását a Holtvilág árokról.
A forrásnál elidőztünk egy kicsit, ittunk a friss, jéghideg vízből, majd tovább indultunk. A túrázóknak nyomát sem láttuk.
A meteor létránál a fiam megnézte az Y barlangot, csináltunk pár képet és kivártuk a sorunk, hogy feljussunk a létrán.




A közösen túrázóknak még itt sem volt se híre, se hamva, szóval jó ötlet volt előre jönni, én nem nagyon bírom az ilyen lassú sétát. Az utunkat a sziklák közt folytattuk, a túrázók többsége kikerülte ezt a szakaszt. Az árokból kiérve ettünk pár falatot és folytattuk utunkat a rövid körön. A gyopár forrásnál nem a sárga kör jelzésen mentünk tovább, hanem a zöld kereszten besétáltunk Pomázra.

Ez még nem olyan régi album és nagyon porolnom sem kellett, ahogy a Kitörés albumot sem, hisz mind kettő a lejátszó mellett van, de ez utóbbit már lassan egy éve nem hallgattam.
Nekem a Sledgehammerrel kezdődött a japán skinhead zene és nagyon sajnáltam, hogy nem maradtak meg az angol típusú RAC zenénél a másik amit sajnálok, hogy kevés japán nyelvű dalt írtak, bár ezen az albumon csak az anyanyelvükön énekelnek.
A modern rock, metál zenéjükből árad a japán tradicionalizmus, hagyományőrzés és hagyomány tisztelet. Az albumra régebbi számokat szedtek össze és kevertek újra, egyedül az első szám új ezen érződik is már a modern kor szele ezzel a vonallal akár nemzetközi  fesztivál színpadra is állhatnak, már, ha vannak ilyen terveik.
A Brutal Attack két régebbi és négy újabb dallal szerepel a korongon, természetesen a prímet az RAC viszi, de Jocke valami csodát tett a többi dallal is, könnyedebbek, dallamosabbak lettek, kitűnnek a korábbi B.A. stílusból.
A 16 oldalas szövegkönyv minden zenészről tartalmaz egy jó minőségű fotó és az összes dalszöveget, sajnos a Sledgehammer dalokat csak japánul.
A lemezből sajnos nem sok került hazánkba és azokat gyorsan elkapkodták. Azon kevés lemezek egyike amelyik még másfél év elteltével sem került fel a zenemegosztó oldalakra.

Tavaly év elején a nagyobbik fiam már kinézett egy jó kis túrát a HHH-n, de akkor nem mentünk végig rajta, hanem a reptérnél eltértünk az eredetileg tervezett útvonaltól. Most újra megpróbáltuk.
Valami távolabbi helyre terveztünk utat, például Prédikálószék vagy a Kosd környéki hegyek, de a pápa bekavart és tönkre vágta a közlekedést, így maradt ez a közelebbi túra, ami azért nem volt rossz választás.
A Fenyőgyöngyétől indultunk a Látó-hegyi Árpád kilátóhoz, itt csináltunk pár képet, megkerestünk egy geoládát és folytattuk az utunk, mely részben megegyezett a februári Kitörés emléktúra útvonalával, legalábbis az elején.

Kellemes tavaszias idő volt, élveztük a sétát, nem rohantunk, több helyen megálltunk fényképezni, így a fent látható Oroszlán sziklánál is, bár ezeken a helyeken nem időztünk sokat. Innen felkapaszkodtunk a reptér fölötti kilátó ponthoz, ott ittunk egyet a magunkkal vitt kávékból és gyönyörködtünk a látványban. A Virágos nyergen keresztül mentünk a Guckler Károly sziklához ahol ettünk pár falatot, majd a sétányon folytattuk utunkat a Fenyőgyöngye felé.

A tervezett úton most sem sikerült végig mennünk, mert útba esett a Tábor-hegyi barlang amihez lesétáltunk. A barlangnál szerencsénk volt, az ajtó nyitva volt, így az előtérbe be tudtunk menni. A barlang egyébként csak engedéllyel látogatható, mi lámpa és egyéb felszerelés hiányában meg sem próbáltunk tovább menni.


Innen már lementünk a pár száz méterre található buszmegállóhoz, eldöntve, hogy jövőre ismét megpróbáljuk, bár ez a barlang olyan szép, hogy lehet, hogy legközelebb is itt kötünk ki. A túra útvonala így is közel 12 Km volt.