A vonatunk kivételesen nem késett csak pár percet így 10-re a rendezvény helyszínére értünk, a rendezvény szervezőin és a segítőkön kívül már legalább 2 tucat fiatal volt a helyszínen, az NSBP shop és Borc standja már állt, csak a büfé hiányzott. Lassan elkészült a gyerekfoglalkoztató is a fedett részen ahol fára és kavicsra lehetett dekupázsolni, lehetett rajzolni, színezni, és színes papírokból állatfigurákat ragasztani. 



 Gyorsan körbe néztünk, az NSBP shop standján kipróbáltuk a kártyás fizetést amit előre beharangoztak, első vevőként jelentős árengedménnyel jutottam a Skrewdriver - Freedom what Freedom lemezéhez, Borc standján háborús relikviáktól a zászlókig, pólókig, lemezekig volt minden, itt csak pár apróságot vettem és kaptam ajándékba egy tucat matricát. Lassan felállt Maci standja is, itt beszereztem egy övet és az NH 11. számát amiről már írtam és itt is hozzájutottam pár matricához. A büfé is megérkezett közben, csak a kijelölt helyükön nem volt a közelben áram, így várni kellett amíg szereztek hosszabbítót. Megérkezett közben a kisebbik fiam is akinek nem nagyon volt ideje nézelődni, mert a 10:30-kor kezdődő meccsekre őt nevezték ki bírónak.


A meccsek fedett részen voltak, az első meccset a cseh Argus Skins csapata játszotta a Royal Aces ellen, a folytatásra várni kellett, mert a BHS kapusa később érkezett. 
Közben a koncertek is elkezdődtek, az első fellépő a viszonylag fiatal csapat a Divine Hate volt, a srácok nem ma kezdtek zenélni a dobok mögött Szuszi ül akit még a korai Archívumból ismerhetünk illetve korábban metál később blues bandákban is megfordult, a basszust Csöpi pengeti őt és az énekest a Division Hungaryből is ismerhetjük. A srácok önálló stílusa nem alakult még ki, de valószínűleg az Archívum második kazettája lesz számukra az iránymutató.

Közben befutott Madár a BHS kapusa és folytatódtak a meccsek, úgy tűnik érdemes volt rá várni, mert a fiúk veretlenül álltak a dobogóra. Időközben a Töretlen Hittel állt a világot jelentő deszkákra és szórakoztatta az egyre szaporodó népet a kemény zenéjével és szókimondó szövegeikkel.


Közben felállították az ugrálóvárat és a népi játékokat a gyerekek legnagyobb örömére, számomra nagy meglepetés volt, hogy ennyien jöttek családostól. 


Időközben a színpadon a Hundriver csapott a húrok közé. A srácoknak ez lett volna a lemezbemutató bulijuk, de a lemezük még sajnos nem jelent meg, egy hónapot csúszik a kiadás, reméljük 2-3 hét múlva már a lejátszókban pöröghet a korong. A srácok cseh rajongói is eljöttek erre a jeles eseményre, az Argus Skins tagjai végig a színpad előtt táncoltak, pogóztak, énekeltek.

A programok sokasága miatt a fegyveres önvédelmi bemutatóról lecsúsztam, mentségemre legyen mondva közben rengeteg ismerőssel összefutottam, a fiam barátai is eljöttek és néhányan kértek pár privát képet, egyébként adott volt a lehetőség, hogy a zenekarokról, baráti társaságokról, focicsapatokról készítsek képet, de csak a csehek éltek a lehetőséggel.



Közben a büfé is kinyitott ahol finom csapolt söröket lehetett kapni a nagyoknak a kicsiknek üdítőt, ásványvizet. Két koncert közt a kötélhúzó verseny is megrendezésre került ahol három fős csapatok mérték össze erejüket. Itt már valódi nemzetközi verseny alakult ki, hisz több ország is képviseltette magát a versenyben, bár dobogóra csak a csehek jutottak fel.



Amíg a versenyek és a koncertek tartottak lassan elkészült az étel is.



Évek óta tervezem, hogy Maciról készítek pár képet halszem objektívvel, sajnos a színpad a jó beállításhoz kicsit alacsony volt. A sikertelenség nem az énekesen múlt, ő beélte a színpadot, ugrott, pózolt, mindent megtett, talán majd egy másik koncerten összejön.

A Fehér Törvény fellépése alatt elkezdett csöpörögni, így mielőtt a Hunnia színpadra állt egy sátortetőt húztak a színpad fölé. Szerencsére az eső hamar elállt. A Hunniára már elég szép számban érkeztek az emberek. A dallamos Oi! / Nemzeti rock zenéjük töretlenül népszerű, igazán írhatnának új dalokat a srácok és előrukkolhatnának egy új albummal. 


A Hunnia fellépése után következtek az eredmény hirdetések, minden győztes a szervező NSBP ajándék csomagját vehette át. A nyertesek névsora a szervező oldalán található további képekkel: NSBP:SHOP



A rendezvényre érkezett külföldiek (szerbek, lengyelek, németek, csehek) nagy örömére a "Nagy Öreg" Griffin és csapata a Sons of Odin következett. A kicsit megkésett lemezbemutató koncertjükre nagyon készült a kanadai fickó, kivételesen nem bulizott a fellépés előtt, tökéletesen adta elő a dalokat és tiszta hangokat csalt elő a skót dudából. 


Sajnos a Sons of Odin fellépése után indulnunk kellett, felmerült, hogy foglalunk szállást a környéken, de a körülmények másként alakultak. Mikor indultunk volna akkor vettük észre, hogy a csomagjaink eltűntek. Lázas keresésbe kezdünk, még a mikrofonba is bemondták, hogy nem találjuk, de az indulásunkig nem került elő.
Már a buszon ültünk amikor hívott a szervező, hogy megvannak a csomagjaink, valaki beadta a büfébe, mert úgy gondolta ott felejtettük. A csomagban lévő dzseki már másodszor veszett el egy koncerten és került elő utána, többet nem viszem koncertre.
Remélem jövőre ismét megrendezésre kerül ez a remek kezdeményezés.

 Egy jó darabig lelkes olvasója voltam a fanzine-nak, még az első szám is itt van valahol kéznél amelyben megírják, hogy megszűnt az akkoriban általam szerkesztett Power of Oi!. Aztán egy idő után egyre kevesebb engem érdeklő írás jelent meg, számomra túl "liberális" lett a kiadvány, gondolok itt a fültágítós írásra vagy a kereszténységet agyon dicsőítő, minden mást sárba taposó cikkre. Ezek után nem igazán érdekelt a kiadvány. Ennek ellenére a 10 nappal ezelőtti Családi napon mégis hagytam magam rábeszélni és végül megvettem. 
 Az előzmények ismeretében nem voltam túl lelkes a kézbevétellel, el is telt pár nap amíg rászántam magam az olvasásra. Aztán alig tudtam letenni...
 A bevezetőben megemlékeznek a közelmúltban meggyilkolt két magyar srácról és Tommie Lindhről, az Arrow Cross interjúból megismerünk részleteket a legújabb lemez elkészítéséről, Kenről és a tagokról.
Egy rövid beszámoló a februári cseh Defend Europe festről Maci tollából, részletek arról miért ők léptek fel utolsó zenekarként. Az erdélyi Hate Crew-val nem lehetett túl hálás feladat interjút készíteni, de a szerkesztők megoldották, hogy eddig nem ismert infók is előkerüljenek a zenekarról. 
A 2016-os szlovén BH 15 éves szülinapi bulijáról is jó volt olvasni, bár ide nem együtt utaztunk, de találkoztunk és a beszámolót olvasva jó volt feleleveníteni a koncert részleteit..
Idén sajnos nem tudtam ott lenni a Süni által szervezett januári megemlékezésen, de a két évvel ezelőttin ott voltam, jó volt feleleveníteni az emlékeket, amelyről annak idején képes beszámolót is közöltem.
Végre olvashatok egy fotóssal készült interjút is, bár én elsősorban a természet és táj fotózás szerelmese vagyok mindig érdekeltek azok akik koncerteken fotóznak/fotóztak, beállítások, technikai részletek, felszerelés, utómunka stb. A riportból sok minden kiderül Szabolcsról, számomra rendkívűl érdekes volt.
Egy rövid beszámoló a 2017-es francia  Defend Europe fesztiválról ahol az akkoriban újjáalakult Squadron is fellépett. Fanzine és újságismertetők néhány általam is ismert kiadvány is szerepel, köztük az angol B&H magazin 50. száma amelyről én is írtam a megjelenésekor.
2017-es francia Chichi emlékkoncertről egy rövid beszámoló valamint a 25. ISD emlékkoncertről egy képes beszámoló, egy hosszabb írás a francia Day of Glory sportversenyről és koncertekről, majd egy interjú következik a közelmúltban megalakult ASEB egyik tagjával. Az interjúban felteszik a kérdést, hogy "Hol vannak a SXE lányok?", úgy gondolom a nők körében ez az életforma sokkal természetesebb, mint a férfiaknál, munka, család, gyerekek mellett nem igazán fér bele a dorbézolás, talán pont ennek a természetességnek köszönhető, hogy nem indítottak külön mozgalmat, de ennek ellenére sokkal tovább kitartanak mellette, mint a férfiak, főleg a fiatalok (a dolog külön érdekessége, hogy a közelmúltban érintettük egy beszélgetésben a témát Petrovszki Attilával). 
Egy hosszabb beszámoló a 2017-es Rock Gegen Überfermdungról, a cikk alapján kivló rendezvény lehetett.
Egy kiváló Tar Had interjú, sok mindent meg tudhatunk a zenekarról a kezdetektől a napjainkig, legnagyobb bánatomra azt is, hogy a lemezüket nem fogják újra kiadni. Egy írás következik az Egység útjáról, érdekes, hogy bármilyen jó is lett a cikk valahogy kilóg ebből a számból. Interjú a Fehér Ügyelet énekesével, sajnos nem volt alkalmam látni őket élőben, így számomra ez a riport is rendkívül érdekesre sikerült. Két rövidebb koncertbeszámoló következik, majd egy Kitörés interjú. Az interjúban sok részletet megtudunk a zenekart övező pletykákról én úgy gondolom ezek után érdemes lenne a többi érintett felet is meghallgatni egyik másik témában.
Egy részletes beszámoló következik Kalóz által szervezett Árvay Zoltán emléktábla avatásról, melyen szintén ott voltam és egy rövid képes beszámolót közzé is tettem, utána az Ukrán black metál fesztiválról egy hosszabb beszámoló. Maci mindig talál érdekes interjú alanyokat, ilyen a Keni Graphic is, szerintem vele lehett volna sokkal hosszabb beszélgetést összehozni.
A 2015-ös Hate Train Helloween buliról egy hosszabb, tartalmasabb beszámoló készült, ezen szintén ott voltam, egy kiváló koncert volt, nagyon sajnálom, hogy azon a helyen már nem lehet koncertet szervezni.
Ezután egy lemezajánló következik az elmúlt 5 év terméséből, néhány album ezek közül a polcomon sorakozik, természetesen eredetiben, a Sons of Odinról írtam én is.
Az újság végén egy Töretlen Hittel interjút olvashatunk.
Az újságot többször átolvasva egyre inkább úgy érzem nehéz fába vágja a klaviatúráját minden egyes alkalommal a szerkesztő, hisz egyre kevesebb a zenekar, ha olyan kiadványt akar ami nem egysíkú akkor nehéz társakat találni akik jól tudnak írni, cikket, beszámolót vagy lemez/újság ajánlót. Egyre kevesebb ember vesz nyomtatott kiadványt, így az utolsó megmaradt lapot is egyre ritkábban fogjuk látni, hisz nem olcsó előállítani egy színvonalas fanzinet.