A napokban felkerült egy No Alibi interjú az Underground Revolution blogra amiben a régi szép időkre és balhékra is visszaemlékszik Chris és Jon a zenekarból az új lemez megjelenése előtt. 
Magyarul:
https://undergroundrevolution09.blogspot.com/2020/01/no-alibi-interju.html?fbclid=IwAR2nQQVCS35XbqHTXBpmRbNACVxxdJ-32WOJS2qgP9C68_IYSdl79hjf0PU

és angolul is olvasható, ha valaki külföldi ismerőseivel is szeretné megosztani:
https://undergroundrevolution09.blogspot.com/2020/01/no-alibi-english-interview.html?fbclid=IwAR0q-U5i_zk_njzEJD56b9zPXP_CAqVbgK9bEVXYbJLS83XIqZHKDs8wDNo

Mikor a Sons of Odin összeállt azt hittem ez is csak amolyan buli zenekar lesz, nem gondoltam, hogy saját anyagot hoznak össze, így amikor híre ment már kiváncsian vártam mi sül ki belőle. Amikor az ízelítő felkerült a világhálóra már tudtam, hogy a lemez bekerül a lejátszómba.
A Nordic Sun Recordsnak hála ez a pillanat hamarabb jött el, mint vártam. 

A CD-t kézbevéve a borítón egy manapság divatos viking motívumot láthatunk, a hátlapon a 11 dal van felsorolva. A lemezt kibontva egy szövegkönyvet találunk, a közepén a tagok képeivel, mindez viking motívumokkal díszítve, jól olvasható szövegekkel, igényes kivitelben.
01.  Az első dal egy kiváló középtempós  RAC nóta amit Griffin érces hangja tesz különlegessé, jó felvezetés.
02. A második szám a beharangozóból ismert címadó dal, a tempó felgyorsult és a népzenei dallam igazán különlegessé teszi. 
03. A harmadik dal egy vidámabb, bulizósabb hangvételű nóta a lányokról akik bakancsban járnak, az elkövetkező házibulik egyik slágere lesz a szerzemény.
04. A következő szám Griffin haláláról szól, ha végleg elmegy ne sirassa senki, follyon a sör és a whiskey, kiváló skót duda aláfestéssel.
05. A 22 című szerzemény Griffin motoros bandájáról, a Vandalenről szól az eddig megszokott stílusban.
06. Für Fritze-t Griffin egy motoros barátjának emlékére írta, a CD lendülete ezzel a dallal kicsit megtörik, de Griffin harmónika játéka megér ennyit.
07. A fehér srácokról szóló dal akár egy country nótának is elmenne, de a kemény refrén ütősebbé teszi az amúgy sem rossz dalt.
08. A következő dal ismét a vikingekről szól, az első számhoz hasonló középtempós szerzemény.
09. Ismét egy pörgős nóta a terroristákról, nálunk szerencsére még ismeretlen az érzés a valódi terrorfenyegetettség, reméljük sosem érezzük át azt amiről a dal szól.
10. Egy lírikus hangvételű dal a Valhalláról a Hall of Shields, kellemes zenei aláfestéssel.
11. Az utolsó dal egy pörgös szerzemény, kiváló kórussal és dallamos gitárjátékkal szépen megfestve kik is Odin gyermekei.



Nekem első hallgatás után kedvencem lett az album. Aki csak az utolsó pár év hazai fellépéseiről ismeri Griffint az talál az albumon balladisztikus hangvételű dalokat, aki régebbről az Aryan vagy Stonehammer korszakból az szintén kedvelni fogja, hisz sokak szerint közvetlen folytatása a korábbi zenei tevékenységeinek ez a CD. A szájharmónika, a skót duda kellően feldobja az albumot és a hazai ns szerzeményekben ritkán hallható kórusok teszik igazán különlegessé. A 88-as coport korai felvételei óta szinte ismeretlen lett hazai skinhead körökben a kórus, ezért számomra minden ilyen felvétel különlegességet jelent. Remélem Retekék és Griffin kapcsolata nem lesz tiszavirág életű és még sok hasonló albumot hallhatunk tőlük és talán Griffin egyszer magyarul is énekel majd valamit.

A kiadó webshopjának beindulásáig koncerteken tudjátok beszerezni a lemezt vagy a Loyalty recordsnál.

A héten elbúcsúztunk Yubitól. A vonaton hazafelé az alvással küszködve megpróbáltam felidézni az elhunyt barátokat, bajtársakat, ismerősöket. Andort a Fehér Virágokból, az M.A. Skins első énekesét, Söcit, a srácot aki a rendőrségi fogdán lett öngyilkos azzal a bakancsfűzővel ami nála sem volt, Endrét és Bettit, Ménes Jancsit, Oszit és még sorolhatnám. Egyszer csak egy furcsa arc bukkant fel a sok ismerős között, egy punk srác akit még a Fater klubból ismertem, Nünü volt az. Nem tudom miként ismerkedtünk meg, külsőre nem volt sosem egy szimpatikus figura, ízig vérig punk volt, leginkább a '77-es vonalat követte eleinte, ha jól emlékszem, ing, nyakkendő, bakancs és valami idétlen frizura, mintha egy részeg nagymama nyírta volna meg a kisunokáját. A nyeszlett srác nem tünt ellenfélnek, szégyen lett volna megütni, talán ezen bátorodott fel és kezdtünk beszélgetni, majd lettünk barátok.   Szabadulásom után '89-'90-ben többször összefutottunk, sokszor jártam nála Dunaharasztin, akkoriban a szomszéd településen Taksonyban dolgoztam. A környéken akkor még nem volt skinhead élet, az egyetlen skinhead srác akit ismertem Ceglédről költözött Dunavarsányba, de mikor tovább tanult Győrben a HIT gyüli beszippantotta. Akkoriban már érezhető volt a punk balra tolódása ezért teljesen meglepődtem amikor Nünü bejentette, hogy megalapították Durbintscsal az Antal Ignác Ellenes csoportot, először néztem értetlenül, majd elmagyarázták, hogy az Antal becézve Anti, az Ignác becézve Náci, így már összeállt a kép.
 


                                        Nünü rajza, a Power of Oi! 7. számában jelent meg.

Németországban Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter betiltotta a német Combat 18 szervezetet. A hét közepén hat német tartományban tartottak razziát a szervezet vélt vagy valós tagjainál. Thüringában egy személyt letartóztattak.



Németországban a C18 terror cselekménye miatt tiltották be az ottani Blood and Honourt, miután a Müncheni vasútállomáson bombát robbantottak,