A klub végig megőrizte népszerűségét a leggyengébb koncerten is 80 fizető vendég volt, de átlagban 100-120 fő vett jegyet egy-egy koncertre.


 Az egyik első bulik egyikére Bőr is feljött Szegedről pár fiatalabb kopasszal. Vitték a klub hírét haza és onnantól mindig jött pár szegedi srác is a bulikra. A buli előtt összefutottunk Bőrékkel és velük mentem a koncertre, Bőr kitalálta, hogy énekeljük el kánonban a Last resort - We are Skinhead in Sta-press című számát út közben, hát én sem vagyok ének-zenei tehetség, de a többség még hírből sem értette mi akar lenni az a kánon, így maradtunk a jól bevált 100 bakancsban 50 skinhead van kezdetű nótánál.
 A fellépők a vége felé megfogyatkoztak, a Sik-oi! csak a legelső bulin lépett fel legnagyobb bánatomra, nekem bejött a zenéjük. Volt még egy ismeretlen banda, ők is egyszer jöttek összesen, egy lassú, andalító számmal kezdtek amire senki nem mozdult meg, utána hiába folytatták a 4 skins - Chaos című számával a közönség még az első szám hatása alatt volt, így lejöttek a színpadról sértődötten és soha többet nem láttuk őket. Lassan a Dr. Skinhead is elmaradt és a Roial sem játszott minden bulin. A 88-as csoport akkoriban már Bőr nélkül játszott és a punk felé kacsingatott, így ők ott már nem léptek fel, a Gusztus egy korábbi nem túl nagy sikerű buli miatt nem járt fel Pestre, a ZEF nem sokkal előtte oszlott fel, más ismert zenekar nem igazán volt akkoriban. Ennek ellenére kialakult egy stabil 50-60 fős törzsközönség akik minden bulin ott voltak és mindig jött pár új srác is a bulikra.
 Itt a klubban érett lassan mozgalommá az addig inkább csak szubkultúraként létező skinhead. Innen indultunk 60-80 fős csoportokban punk bulikra, vagy a belvárosba arabot verni. Volt, hogy a Boráros téren a HÉV-ről leszállva akadtunk össze nagyobb csöves társasággal akik egy rock vagy metál buliról jöttek, mi 30-40-en lehettünk ők közel százan, simán lehengereltük őket, az eset után egy órával a Nyugatiban összetalálkoztam egy kisebb részükkel, én egyedül voltam ők hatan-heten mégis ők mentek el mellettem lesunyt fejjel.
 Márciusban tartották a punkok a Demonstration 88 rendezvényüket magyar és külföldi fellépőkkel, aznap volt klubunk nekünk is így egyértelmű volt, koncert után tiszteletünket tesszük náluk. Így is lett volna, mintegy 80-an indultunk kifordított bomberben, de a Ganz melletti utcában csőtörés volt, így a tűzoltók mellett egy csomó rendőr is volt a környéken. Mikor a rendőrök megláttak egy okostojás a dzsekinkre célozva megjegyezte, hogy itt jönnek a kukások. A rendőrök miatt úgy döntöttünk nem megyünk be, felszálltunk egy villamosra ami tele volt punkkal. Az egyik kukorinak felgyulladt a taraja meg némi pofozkodás is kialakult, a soför megállította a villamost a punkok leszálltak és körbevették a villamost követő rendőrautót amiből a kékek nem tudtak kiszállni, így mi simán elszeleltünk.
 Ha akkor be tudunk menni hosszú időre megakasztjuk a hazai punk szubkultúrát, a rendszeres terrortól tartva nem lett volna olyan banda aki fel mer lépni.


 A koncertek egyik fénypontja Ramon volt, minden egyes bulin elénekelte a Skinhead indulót legnagyobb örömünkre. Egy idő után a fellépők minden számát kívűlről ismertük, a Pannon Skinstől a Pannon Skins indulót, a Fejbőrtől a Turul madarat és a Fehér Virágoktól az Erdélyt kedveltük legjobban, de itt nem volt olyan, hogy rossz nóta, minden számot az énekesekkel üvöltöttünk.
 A mozgalommá válás nem csak a szervezett balhékban nyílvánult meg, itt hírdette meg Dudi a közös március 15.-ei megemlékezést, ahol a megjelent kopaszokat végig gépfegyveres rendőrök kísérték, aznap tartotta az akkori ellenzék az addigi legnagyobb demonstrációját.
Én aznap dolgoztam, a munkahelyemen levetették a kokárdát, a Deák téri találkozóra ki tudtam menni és vittem ki az akkor frissen megjelent Power of oi! első számából pár darabot. Dudinak tetszett, azt javasolta a megjelent újságcikkekhez fűzzek megjegyzéseket. Mai szemmel nézve már elég jelentéktelen kiadvány volt, de akkor ilyesmi még nem volt itthon, csak pár külföldi kiadványt tudtam a szűkös lehetőségekhez képest utánozni.
Később a klubban lett meghírdetve a közös szurkolás az áprilisi Magyarország - Anglia mérkőzésen. A meccs előtti estén az angolok balhéztak egy budai szórakozóhelyen, azt szerettük volna megtorolni, de akkor ehhez még szervezetlenek voltunk és az angolok közelébe sem fértünk, így megint csak pár csöves kapott néhány pofont a meccs után.
 A Pannon Skins mintájára megalakult a Zugló skins. Sokkal szervezettebbek lettünk, átjártunk egymáshoz más kerületekbe, más terekre, korábban 4-5 fős csoportokban mászkáltunk, más kerületek kopaszaival kiegészülve sokkal ütőképesebbek lettünk, a rendszeres koncertek összehozták az embereket.
Ahogy jobb idő lett a művelődési ház mögötti parkban is szerveztek bulikat, az egyik alkalommal négyen felszálltunk egy buszra ami zsúfolásig tömve volt csövesekkel, a buszon egy srác haját levágtuk egy kis összecsukható ollóval, senki nem mert kiállni a srác mellett, a srác is szótlanul tűrte. A balhék hatására nőtt a hírnevünk, egyre több fiatal lett kopasz.

Befejező rész következik hamarosan...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.