Az első koncert a Vasmunkás téri klubban 1988 február 14.-én volt majdnem napra pontosan 5 évvel a Mos-oi első fellépése után. A koncertre 120 fizető vendég érkezett így a teljes létszám a zenészekkel nagyjából 150 fő volt, ami nagy szó volt abban az időben, hisz az egész országban mintegy 400 skinhead lehetett.
Az Egészséges Fejbőr akkoriban már ismert zenekar volt, a könnyen megjegyezhető szövegeiket mindenki énekelte, itt a klubban adták elő először a Turul Madár című számot, akkor még zongora kisérettel. Az Oi-kor Zala katonai szolgálata miatt szünetelt ennek pótlására alakult a Pannon Skins, ők 2 számot játszottak összesen egy foci nótát és a Pannon Skins indulót. A tatai Fehér Virágok sem volt új zenekar, ők korábban Dühös Elvtársak néven játszottak, amit a rendszer nem díjazott ezért nevet változtattak, hamar népszerűek lettek a fővárosban is. A Roial nagyjából egy évvel az első fellépés előtt kezdett alakulni, Mobil szervezésében aki basszusozott, náluk az énekessel volt mindig gond, Mobil olyat keresett aki nagy darab, így a korábbi énekesek (Egon, Kish) nem sokáig erősítették a csapatot, végül Mobil barátjára, Totyára esett a választás aki még a 4.-5. fellépésen is papírból énekelt holott összesen talán öt számot játszottak. A Dr. Skinhead sem volt kezdő csapat, a zenekar tagjai már játszottak korábban más zenekarokban, Laczik Fecó például a Brave Skins és az SKH (Semmi Közöd Hozzá) nevű formációkban.
Ezen a koncerten játszott még egy zenekar amelyik nem szerepelt a plakáton, ők a Sik-oi! voltak, a 3 azonos nevű banda közűl ők a Kőbányaiak voltak, a zenekarból Nyúl és egy vörös hajú srác volt ismertebb a mozgalomban, a nevére már nem emlékszem, de a srác szerepelt a Szerelem első vérig című film elején egy koncert jelenetben is.
A klub létrejöttében egy punk lány is segédkezett aki megunta, hogy az ő klubjukba járunk többnyire balhézni, verekedni, de ha épp nem rosszalkodtunk a puszta jelenlétünk is feszélyezte punk közönséget akik soha a legcsekélyebb lépést sem tették a terror ellen. Mi hálából rögtön az első koncert után mintegy nyolcvanan átmentünk kifordított bomber dzsekikben a klubjukba és a magunk módján megköszöntük a kedvességet.
Erről az alkalomról írta Pozsonyi Ádám az egyik könyvében, hogy Sotár visítva menekült egy hátsó irodába a puszta hírre, hogy a klub felé tartunk, ami egyébként valószínűleg enyhe túlzás volt.
Folytatás következik hamarosan....
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek