Samurai skinhead rocking Europe
2016.05.16. 14:29
Egy régi Pannon Bulldog interjú óta érdekel, hogy milyen lehet élőben egy japán skinhead zenekar. A Bound for Glory japán turnéja után már sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb Európába is eljönnek a japánok, csak türelmesnek kellett lenni.
Amikor megláttam a plakátot már tudtam, hogy utazni fogok a kérdés csak az volt kivel. Szerencsére régi utazás szervezőm ismét intézkedett, mivel ők is felléptek, szerencsére hely is volt még a buszon amikor jelentkeztem.
Az utazás eseménytelenül telt pedig BHH, BHS és C18 tagok is utaztak a buszon, én többnyire két utitársammal beszélgettem a közös hobbinkról a fotózásról.
Eddig többnyire este utaztunk a felvidéki tájakon, most volt alkalmam elsőként gyönyörködni a tájban és néhány sörözős utitársunknak köszönhetően még fotózni is.
A helyszínre a megszokott rendőri ellenőrzés után jutottunk be. Mivel korán odaértünk volt időnk nézelődni, sajnos a japánok két bakelit lemezen kívűl nem hoztak semmit, csak egy matricát melynek megvételével a legutóbbi földrengés áldozatait lehetett támogatni. Sorra pakoltak ki az árusok, sajnos most nem sokan árultak, így csak a koncert végén vásároltam egy Krátky Proces CD-t. Pólókból volt választék, de most sem jöttek azok akiket vártam, így pólót nem vettem, a lengyelek jelentkeztek egy új márkával a Black Arrow-val, jó minőségűnek tüntek a termékeik, ha egy kicsit kifogyok a pólókból és még elérhetőek lesznek mindenképp veszek belőlük, most csak pár matricát szereztem tőlük. CD-ből csak a szokásos modern RAC és HC felhozatal volt ezek nem hoztak lázba, ahogy elnéztem másokat sem túlzottan, azt hiszem erre csak a németek vannak ráizgulva tömegesen, tőlük keletre inkább csak pár fiatal rajong ezekért.
Az első fellépő a Misanthrope volt (remélem jól írtam a nevük), ők utólag kéredzkedtek be a műsorba ezért a plakáton és a turné pólón nem szerepelt a nevük. Annak ellenére, hogy viszonylag fiatal zenekar jól összeállított műsorral léptek fel, lendületes, dalamos skinhead zenék nyomtak, remélem lesz még alkalmam látni őket.
Rövid szünet után a Violence Station következett, őket eddig csak a videómegosztókról ismertem, dallamos oi! és RAC muzsikát játszanak, a videókon is látszott, hogy jó hangulatot csinálnak, ezt most jó volt élőben megtapasztalni. A remek feldolgázások megmozgatták a közönséget, az énekes egy igazi egyéniség, mozdulataival, mimikájával összekötőszövegeivel igazi showt csinált. Elgondolkodtatott, hogy itthon egy Óbudai Fiúk koncertre miért csak 40-50 ember kíváncsi, mikor ők is ilyen zenét játszanak, talán még színvonalasabban és Ramon legalább ekkora showman...
A Providenje nemrég alakult újjá, bevallom én régen nem rajongtam értük, pedig a régi énekessel baráti viszonyban voltam és minden kazettájukból kaptam ajándékba. A zenéjük javult valamennyit, de azt hiszem még mindig nem lesz a kedvencem. Valószínűleg a közönség nagy része is osztja véleményem, mert nem sokan voltak kíváncsiak rájuk. A szövegeik többnyire hazafiasak, az elszakított területeikről szólnak Kosovo je Srbija rigmussal próbáltak hangulatot teremteni minden szám között. Elég rövid műsorral jöttek, a legnagyobb slágerüket háromszor játszották el, hogy kiteljen a műsoridejük.
A helyiek kedvence a Krátky Proces, a közönség 80%-a miattuk jött, no ez nem is véletlen valóban jó zenét játszanak és rendkívüli hangulatot teremtenek minden koncerten, amikor először jutottam el a koncertjükre a terembe nem tudtam bemenni akkora tömeg volt, most előrelátóbb voltam és már idejében előre mentem, az egyik rendezőnek, Braysnek köszönhetően még a színpadról is sikerült pár képet készítenem.
A közönség végig énekelt minden számot a zenekarral, a srácok minden száma egy-egy sláger. Ilyen hangulatot itthon már évek óta nem láttam ekkora közönséggel.
A hangulat a rendezőkre is átragadt, szerencsére nem sok dolguk volt így együtt mulattak a tömeggel.
A japánok jöttek rövid szünet után. A közönség előbb csak figyelt, aztán már az első szám felénél beindult, volt együtt éneklés, pogó és minden ami egy skinhead koncerthez hozzátartozik. Vártam, hogy énekeljenek valamit japánul, de ilyen számot igazából a neten sem találtam tőlük, ellenben szólt az Antisocial a Skrewdrivertől, ezt már én is együtt énekeltem mindenkivel aki ott volt.
Elég rövid volt a műsoruk, a ráadással együtt 12 számot játszottak, ennél egy kicsit többet vártam. No mindegy, a japán skinhead koncert a bakancslistámról kikipálva.
Annak ellenére, hogy nem árultak semmit valószínűleg egy zsák pólót ajándékoztak szét, mert nagyon sok emberen volt Aggroknuckle és The Hawks póló.
A szervezők figyelmetlenségéből adódóan a Fehér Törvény volt az utolsó fellépő. Hozták a megszokott lendületes formájukat, de a fáradtság azért már látszott rajtuk. A közönségből is csak a leglelkesebb rajongók maradtak, így a végére igazi családias hangulat alakult ki.
A koncert végén a maradék apróból még ittunk egy-egy utolsó pfefit, sört vagy vettünk még egy lemezt, pólót, csináltunk pár közös képet a haverokkal és indultunk haza.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek