Gyerekkorunkban gyakran hallottuk a Basafáról szóló mesét, kisiskolás korunkban még valamelyik irodalom könyvben olvashattuk, jelenleg ezt az egy változatot találtam:

Egy nyári délután a budai basa kíséretével Körös felé tartott. Hirtelen vihar támadt, és a basa egy juhász kunyhójában nyert menedéket. A juhásznak igen szép leánya volt. Miközben juhtúróval és kenyérrel kínálta az utazókat, a basa egyik katonája, egy aga szemet vetett a lányra. Az öreg juhász, aki a bojtárnak szánta a lányát, igencsak megijedt. Ám másnap a basa és katonái elmentek, és a lányt otthagyták.
Egyik nap azonban újra megjelent az aga. Az öreg juhász ekkor ördögi tervet eszelt ki, hogy a lányát maga mellett tartsa. Mankót faragott, és feldobta egy hatalmas nagy tölgyfára. Mikor az aga a fához közeledett, a juhász lefeküdt a földre, és nyomoréknak színlelete magát. Elpanaszolta, hogy gonosz emberek feldobták a botját a fára - ugyan, le tudná-e szedni a katona? Az aga a juhász segítségére sietett, ám amikor elkezdett felmászni a fára, a juhász kirántotta az aga kardját, levágta az aga fejét, majd a tölgyfánál elásta.

Ez nem a legszebb, de sajnos már nem nagyon tudom felidézni emlékeimből a gyerekkoromban hallott történetet.

Az a fa melyről a történetben szó esik  létezett, a nagykőrösi Nagyerdőben volt, míg egy erdész ki nem vágatta, mert szemet vetett a területre melyen állt. Szerencsére a fa nem tűnt el nyomtalanul, Orisek Ferenc szobrász készített belőle szobrot mely jelenleg Csemő főterén található:

Sokan tévesen a nagykőrösi Pálfájai erdőben található Pál fáját hiszik a Basa fának:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.