Gísli Brynjúlfsson - Magyarország 1848-ban

Éljen a 'szabadság!

Hajnallik,

hév-meleg hatalmak

ébrednek szerte 

sarkain a világnak.

Fölserkent e tavaszban

földünkön mindenhol

országoknak népe,

okos haraggal.

Csatákra virradtunk,

lépnek csapatok

száll a Nap feljebb,

hallik szárnycsapása.

Halljátok hát,

harcba indulók,

ifjú valkűrök

virradat énekét.

Tavasz van,

támadnak

friss népek, felkelők.

Tisztjeik 

tisztükben

vitéz és vakmerők,

mint valaha is.

Vesd rá magad,

magyar valkűr

ellenségre,

elbírsz véle.

Nornák értelme

érleli gyümölcsöd,

s kezdik a kardok

diadal-dalukat:

"Új nép lepi

el a partot,

messziről jött,

nagyratörő.

Riadjatok fel,

hívek mind,

keltő szóval

jönnek keletről.

Megvirradt, Atli,

szakaszd alvásod,

nem vinnyogni most,

vívnunk adatott.

Szőjünk, szőjünk

szörny szövetet

múltjukon állnak most

bosszút a magyarok.

Öröktől egyet

öröklöttünk,

hajdan-időkből

apa-hagyományt:

mi magyarok

e márciusban

méltó becsüléssel

bírjuk szabadságunk!

Rónak a nornák

baj-rúnákat,

ütközeteket,

házra üszköt:

rójatok bár bajt,

biztos halált,

szerencse-vesztést,

csak ne szolgasorsot.

Vágj, nép, előre,

legyen a világnak

szabadság

a szülőföldje!

Így ígérték

régi írások,

amint volt kezdetben,

úgy legyen végén"

Végzik is

valkűrök

óriás-ébresztő

ősi énekük:

áll az óriás

ósdi köteléke,

lánca kettétört -

de hallgasd csak,

hol mindenütt

visszhangzik csengése!

(Bernáth István fordítása)