Harry May

Harry May egy dél-londoni legenda volt akire a helyiek egyfajta Robin Hoodként tekintettek, a rendőrség pedig egyszerű gonosztevőnek tartotta.
Róla a Business írt egy népszerű dalt.

Johnny Barden

Johnny Barden egy  19 éves srác volt aki megölte a családját, róla a Last Resort énekese, Roi írt egy dalt.

 A tél nálunk általában a pihenés ideje, de a téli szünetben annyira ellustultam, hogy muszáj volt kimozdulnom kicsit és ehhez a nagyobbik fiam is csatlakozott. 
Az eredeti terv szerint a Csővárhoz mentünk volna, de a hideg, zord idő miatt a régi kedvencünket vettük célba a Farkas-hegyet. 
Valódi téli túraöltözékünk nem nagyon van, mint említettem, télen nem igazán szoktunk túrázni, én egy német gyakorlóban és egy Karrimor túradzsekiben vágtam az útnak, a fiam kicsit lazábban öltözött.
A KFKI elöl indultunk, az első említésre méltó pont Lörke emlékpadja, két emléktábla van kitéve a padra egy fém és egy fa.



Innen a kilátóponthoz mentünk, elidőztünk kicsit, csináltunk pár képet, majd folytattuk az utat az egykori vitorlázóreptérhez.



Az ösvényeken rengeteg akadály volt, kidőlt fák, letört ágak. Nem rémlik, hogy lett volna ilyen ítéletidő az elmúlt pár hónapban, így furcsálltuk kicsit. Bár hó nem volt, a kövek jegesek voltak az avar alatt és elég csúszósak voltak, a túracipő helyett jobb lett volna túrabakancs.
Az erdőből kiérve elég erős szél volt, ez eléggé lecsökkentette a nézelődésre szánt időnket, a téli túradzsekin keresztül is éreztem a hideget. 



A közeli hegyekre is fel szerettünk volna menni, de ilyen időben inkább kihagytuk. Az erdőn keresztül indultunk vissza Csillebércre. Az elpuhult izmaimat eléggé megviselte a sok emelkedő, nem rémlik, hogy ennyit mentünk volna lefelé. 


A kopár sziklák már korábban is lenyűgöztek minket, de eddig a tömegtől nem tudtuk körbejárni és kiélvezni őket, most hosszabb időt eltöltöttünk ott is. A sziklák után egy single track következett amely nagyon emlékeztetett a Spartacus ösvényre. 


A kiindulóponthoz igen fáradtan értem vissza, a fiam valamivel jobban bírta a közel 10 Km-es utat.
Valószínűleg márciusig hanyagoljuk a túrákat.

Barry Prudom



Barry Prudom egy angol sorozatgyilkos volt. 18 nappal az első gyilkossága után lőtték le. A különleges alakulatoknál szolgált, jól felkészült erdei túlélésből, részt vett kiképzésen olvasott is a témáról. Azután tudták bekeríteni miután bevontak a nyomozásba egy "nyomkeresőt" aki túlélési iskolát működtetett.
Barryről a Combat 84 írt egy dalt ami egy évvel a halála után jelent meg a Rapist című EP-n.

Joe Hawkins

Joe Hawkins neve egy Oppressed számból lehet ismerős. Ő egy kitalált figura, egy regényhős, Richard Allen Skinhead című regényének főhőse, a mű 1970-ben jelent meg először, azóta több tucat kiadást ért meg, tavaly végül magyarul is megjelent. Pont az előadó miatt furcsa, hogy énekelnek róla, hisz a fenti zenekar egy antifa banda. A regény főhőse ízig-vérig skinhead aki élvezi az aggrót, nőcsábász, szeret kocsmázni, ellenérzéssel viseltet a zsidók, melegek és színes bőrűek iránt, harcban áll a hippikkel, greaserekkel.*

*greaserek: motoros rockerek, saját magukat Hells Angelsnek hívják, de a valóságban a többségüknek semmi köze nem volt a motoros klubhoz.