Laczik Fecóval a Business utolsó hazai fellépésén találkoztam utoljára, de utána még volt facebook profilom sokat beszélgettünk és többször mondta, ha koncertjükre megyek keressem meg nyugodtan a színpad mögött.
A covid miatt több koncertjüket is visszamondták a környéken, így a találkozásunk váratott magára.
Tegnap végül sikerült eljutni a bulijukra. Nagyon sok régi magyar zenekar jár haknizni városi rendezvényekre, néhány éve Deák Bill lépett fel, neki már abszolút nem való a színpad, a saját koncertjét is alig tudta végig ülni a színpadon, előtte Bikini játszott a városunkban, D. Nagyot már csak a két számmal nagyobb bőrdzsekije tartotta egyben és végig a megerősített mikrofonállványba kapaszkodott. 


Szerencsére Nagy Feró jól van, egy kisebb szünettel végig énekelte, végig poénkodta a koncertet és még a hangfalakra is felmászott, hogy egy bálnát röptessen a közönség közé, mindezt egy közel két órás koncerten. Annyit mozgott a színpadon, hogy nehéz volt jó minőségű, éles képet lőni róla. Néhány régi zenekar, mint a Lord vagy a Kormorán elég hülyén néz ki egy-egy fiatal zenésszel a nagypapa korú őstagok közt, itt ez nem volt szembetűnő, bár már őstagok sincsenek a zenekarban, talán ezért.
Nem vagyok fanatikus Rice rajongó, valamikor a '80-as évek első felében, közepén szerettem és még mindig a hallgatható zenekarok közt van, persze nem a rádióban játszott táncdalaikra gondolok.
Egy hakni műsorral jöttek hozzánk, melyet megtűzdeltek pár korai szerzeménnyel, mint a Jerikó vagy a Nem kell. Érdekes volt végig nézni a közönségen, azok akik a '80-as években köpködték a csöveseket, rockereket, most végig énekeltek minden számot.
Jól összeállított műsorral jöttek, tele show és látványelemekkel, kivetítővel, történelmi és politikai tartalommal.

A koncert végén intett Fecó, hogy menjek hátra. Sajnos nem volt sok ideje, mennie kellett dedikálni, de azért tudtunk pár dologról beszélni. Tervben van az első Akcióegység demó újra felvétele és kiadása, ezen voltak szerintem a legjobb dalai a zenekarnak. Beszélgettünk a hazai és külföldi helyzetről, a hazánkba is begyűrűző antifa terrorról, a Toxic fesztivál kapcsán és pár személyes témáról, utazásokról, koncertekről. Ha nem is napra pontosan, de 35 éve ismerjük egymást, én a Dob Recorsdból indultam a Nyugati felé Ő a Dob utca melletti hangszerboltból jött ki amikor találkoztunk, akkoriban két kopasz nem ment el köszönés nélkül egymás mellett.

Az Endstufe már tavaly is meghívott fellépő volt a cseh bulin, de akkor a vírus helyzet miatt elmaradt a fellépésük, idén Csehország volt az első amelyik feloldotta a korlátozásokat, így itthon is megindult a szervezkedés, hogy ott lehessünk a bulin. Első körben több, mint 20 ember indult volna itthonról, majd ahogy ez szokott a létszám folyamatosan megcsappant, végül hárman vágtunk neki az útnak, már útközben tudtuk meg, hogy Börkéék kint vannak. A hazai létszám részben az ugyanarra a napra szervezett Summerfest miatt is csökkent.
A vonatunk késett, így végül közel 3 órás késéssel érkeztünk meg Brnoba, Börkéék egy darabig a szállásunk melletti kocsmában vártak minket, de kezdésre ott akartak lenni a koncerten így nem tudtak megvárni minket. 
Miután a szállásunk elfoglaltuk egyből a koncert helyszínére siettünk, itt találkoztunk barátainkkal, a koncert még nem kezdődött el, az Endstufe helyett nem találtak új fellépőt, Börkéék zenekara az Angry Noise felléphetett volna, de sajnos az új basszerossal még nem tudtak próbálni, a szervezők úgy oldották meg, hogy az Operace Artaban kétszer áll színpadra, ők kezdik és ők zárják a programot.
 Mivel a koncert előtt nem tudtunk enni, amíg az Artaban beállt kiszaladtunk a városba enni és inni egy korsó Pilsnert.

A koncert egy használaton kívüli szabadtéri sportpályán volt. Sört három helyen árultak, de ez végig kevésnek bizonyult, gyakran több, mint félórát kellett sorba állni, ételt csak egy helyen árultak, frissen készített grillkolbászt lehetett kapni kenyérrel és mustárral, mustárt nem sokan kértek ahogy láttam az étel folyamatosan fogyott, de ott nem állt hosszú sor a szünetekben sem.

A csehek fellépéséből nem sokat láttunk, de nem sajnáltuk, tudtuk, hogy a buli végén még látjuk, halljuk őket.
A szervező Hardset shopjában nem igazán volt választék, néhány bakelit mellett talán 25-30 féle CD volt, köztük az a Skinhead girl válogatás is amelyen az Egészséges Fejbőr szerepel, kétféle pólót árultak egy WLM és egy Operace Artaban mintásat, kiegészítőkből sem volt túl nagy választék, kétféle öngyújtó, egy nyakpánt, egy toll, néhány felvarró képezte a repertoárt, egyedül kitűzőből volt nagyobb választék. Egy német stand is volt, itt hate punk lemezek voltak, engem  nem fogott meg egyik sem, egyedül az egyik True Aggression CD volt szimpatikus, de azt már a gyűjteményemben tudhatom. A spanyolok hoztak pár pólót, egy felvarrót és egy sálat, sajnos a fellépésük előtt összepakoltak, pedig az ő mintáik voltak a legszimpatikusabbak, egyet biztosan vettem volna. Az Askania nagyobb választékkal érkezett pólóból, de náluk a méretekkel voltak gondok, S, M és XXL méretekből volt csak választékuk, CD és Bakelit választékuk a shop kínálatához mérten szerényebb volt, inkább a fellépőkhöz igazították a kínálatot. A Vlajka utód zenekara is képviseltette magát, pólót, CD-t és felvarrót árultak.

A spanyol Bulldog Glory egy rendkívül figyelemre méltó zenekar, jó számaik vannak, a zenélés terén van még hova fejlődniük és sajnos ezen a hangosítás csak rontott, úgy tűnik ez a "húzzuk le a kezdőket" dolog beszivárgott ide is a profik világából. A srácok nagyon szimpatikusak, jó hangulatot csináltak amit csak fokozott a kisebb spanyol és kolumbiai rajongótáboruk. Amikor eljátszották a Plastic Surgerytől a Rivolta spanyol változatát (talán a Division 250 verziója lehetett?) megtelt a küzdőtér.


A szünetben Frankkel a Tank Turret frontemberével készítettünk pár közös képet, aki épp a Forward Into War énekesével beszélgetett, a srác meg is jegyezte, hogy Frank egy rock star.
A Tenderizersből nem tudtam felkészülni koncert előtt, a házimanóim eldugták a CD-jüket. A belga srácok is nagyon jó zenét játszanak erre emlékeztem, de egy szám sem ugrott be tőlük a buli előtt. 
Az első számnál nem tudtam sírjak vagy nevessek, egy Elvis szerű r'n'r nótára egy Elvis pajeszos tag, rekedtes Elvist utánzó stílusban kezdett énekelni, Börkétől meg kellett kérdeznem, hogy ez tényleg a Tenderizers-e.
Aztán úgy a harmadik - negyedik számtól már javult a helyzet, a zene egyre inkább skinhead R'n'R lett, a hang pedig egyre inkább Ian Stuart hangjára kezdett hasonlítani. Már az első számnál is el kellett ismernem, hogy tud énekelni és van hangja, de egy skinhead bulin nem pont erre számít az ember. Nagyszerű showt adtak, megtűzdelve Skrewdriver feldolgozásokkal. Az est folyamán még egyszer színpadra álltak, akkor eljátszottak egy negyedórás Skrewdriver blokkot, meg kell nyugtatnom mindenkit, nem csak az első albumról csendültek fel dalok és Frank aki játszott a Skrewdriverben velük énekelt a színpadon.
A The Pride nagy kedvencem, nagyon vártam a fellépésüket. Talán a nagy várakozás miatt, de a műsoruk első része elég unalmas volt, csupa jól ismert szám, de valahogy hiányzott belőle a lendület.

A műsor közepétől lendületbe jöttek, a közönség is észrevette, fellendültek, többen énekeltek velük és többen táncoltak, pogóztak.
A The Pride műsora alatt derült ki, hogy a rendezők nincsenek toppon, az egyik cseh tag erősre itta magát és és beleállt valakibe akit meg is ütött. Szétszedték őket, de lehetett látni, hogy lesz folytatás, a második alkalommal azt a srácot vitték ki akit megütött.

Az ötödik balhéja után vitték ki a rendezők. Ezen az egy barmon kívül mindenki normális volt, nem voltak összezördülések, ha valaki meglökött véletlen egyből bocsánatot kért, de igyekezett mindenki úgy közlekedni a tömegben, hogy ne lökjön meg, ne borítson fel.
A The Pride után következett a már fentebb említett Skrewdriver blokk, majd pár ismertebb skinhead himnusz ami nélkül nem lehet skinhead buli, gondolok itt a Chaosra, melyet szintén 4-5 énekes énekelt a színpadon.

A spanyolok is visszatértek a színpadra és eljátszották ismét a Rivoltát, de most a feltehetően kolumbiai srác énekelt, hát illetve inkább üvöltött, mert énekelni nem tudott, de legalább tudta hol kell belépni és ismerte a szöveget.

Az est zárásaként ismét a hazai srácok álltak színpadra, a küzdőtér megtelt. Játszottak pár feldolgozást, német, angol és spanyol nyelven, de természetesen saját dalokat is, ezek közül nekem csak néhány tetszett, viszont a közönség ezt másként gondolta, így a hangulat azért átragadt rám is.
A koncert után nem volt kedvünk lefeküdni ezért elmentünk egy hangulatos kocsmába ahol az eredeti Pilsnert csapolják 10 centis habbal, majd felmentünk a város egy magasabb pontjára ahonnan megnéztük az éjszakai várost.
Amíg az SXE társunk zuhanyozni ment, mi még inni szerettünk volna egy sört, de több olyan hely is volt ahol egy órával zárás előtt már nem szolgáltak ki minket. Végül egy étteremben kaptunk egy helyi sört, de csak bent fogyaszthattuk el.



Másnap elsőként keltem, míg a többiek aludtak a közelben inni szerettem volna egy kávét. Brnoban vasárnap reggel 8 előtt nincs élet. A város és lakói olyanok, mintha itthon lettem volna, a pultos a pulton könyököl és a körmét rágja, a felszolgáló az asztaloknál ül és a törlőronggyal legyezi magát, de kávét 8 előtt pár perccel nem adnak, mert nyolckor nyitnak és természetesen csak a saját anyanyelvükön beszélnek. Végül a szállástól kicsit messzebb egy KFC-ben kaptam kávét, életemben először voltam KFC-ben... Itt is csak csehül beszéltek, szerencsére a gyenge orosz tudásommal azért elboldogultam. Miután kifizettem lesek a pultos csajra
aki némi mélázás után odafáradt a háta mögött álló kávégéphez és megnyomta a megfelelő gombot...
Mire visszaértem a szállásra már a többiek is ébren voltak.
Összekaptuk magunkat, elmentünk közösen kávézni, én még egy falafelt is bevágtam, majd megnéztük a város néhány nevezetességét.
Elsőként a Szent Péter és Pál-katedrálist néztük meg, ha nem láttam volna már több száz hasonlót biztosan lenyűgözött volna, de egy jó ideje ezek már nem hoznak lázba, de ezt a többiekkel nem akartam éreztetni, nekik tetszett.

Ezután a várat néztük meg, egy kellemes, erdős ösvény vitt fel a várhoz. A várat 800 éve kezdték építeni, magyar vonatkozása is van, a '48-as szabadságharc után nagyon sok magyar raboskodott a várban valamint Kazinczy Ferenc és 15 jakobinus is raboskodott ott. A panoráma megtekintése után egy nemzeti színű szalagot helyeztünk el a magyar nyelvű emléktáblánál. Miután megtekintettük a várat és meghallgattuk a harangjátékot a város felé vettük az irányt, ebédelni szerettünk volna indulás előtt. 
A kiszemelt helyen nem volt érdemleges húsmentes étel így én ismét egy falafelt tettem magamévá amíg a többiek ettek, itt kiderült, hogy az eladó hölgy tud pár szót magyarul.
Ebéd után a vasút felé vettük az irányt, útközben a spanyolokkal találkoztunk, rendkívül barátságosan üdvözöltek minket, ezért úgy döntöttünk a megmaradt matricáink jelentős részét nekik adjuk, tőlük hálából 1-1 felvarrót kaptunk.
Még pár szó a koncertről:
 A szervezők szerint 600 fizetővendég volt, ez nagyjából azt jelenti 700 ember volt a koncerten, a jelenlévők 90%-a skinhead volt, volt néhány punk, de a maradék résztvevőn is jól felismerhető skinhead tetoválások voltak, ők többnyire Németországból jöttek. A szervezőkkel együtt 14 európai ország képviseltette magát a koncerten, de jöttek Kolumbiából és Ausztráliából is. A jelenlévő zenekarok mindent megtettek, hogy feledtessék az Endstufe hiányát, ez szerintem sikerült is nekik. A lengyelek egységes pólóban jöttek, de volt hasonló német csoport is.
Itthon hasonló rendezvényre nem nagyon lehet számítani, a zenészek többsége a metált és a hc-t erőlteti aztán meg hőbörög, hogy a csörömpölésére senki sem kíváncsi. Az emberek, ha bulizni akarnak, kiengedni a gőzt kicsit pár sör után teli torokból énekelni, hát itthon nem nagyon találnak választékot, talán a nemzeti rock vonalon pár ilyen banda akiknek a koncertjein ezt megtehetik, no de az mégsem egy skinhead buli. A régi oi! vonal sajnos lassan eltűnik a hazai palettáról, a Tar Had vagy az Angry Noise nem fog tömegeket vonzani, a húzónevek pedig vagy stílust váltottak vagy feloszlottak. Üde színfolt a Bomber Army, de ők nem koncertképesek sajnos.