1897. január 6-án, délelőtt 10 órakor született Szálasi Ferenc, Magyarország Nemzetvezetője.
A Magyarelvű Mozgalom hívására mintegy tucatnyi elszánt magyar – köztük a Blood & Honour Hungária és a Magyarelvű Mozgalom aktivistái – vettek részt a Szálasi Ferenc születésének 123. évfordulóján tartott megemlékezésen, dacolva a hideggel.
Miután elhelyeztük a kegyelet virágait és mécseseit, Papp Tibor Károly, a Magyarelvű Mozgalom vezetője tartott megemlékező beszédet.
Kedves Bajtársak, Testvérek!
Mivel Szálasi Ferenc születésének 123. évfordulójára emlékezünk, ezért ma nem is annyira az Eszméről és a politikai pályafutásáról fogok beszélni, hanem inkább a származásáról, a gyermekkoráról, a jó és rossz tulajdonságairól és a magánéletéről. Megpróbálom bemutatni nektek, közelebb hozni hozzátok Szálasi Ferencet, az embert.
A Szálasy család az erdélyi Erzsébetvárosból, régi nevén Ebesfalváról származik. Elterjedt tévképzet, hogy a család örmény eredetű. Ezt a mesét a volt miniszterelnök, Bethlen István és az általa lefizetett kisgazdapárti képviselő és ügyvéd, Sulyok Dezső találta ki és terjesztette el.
Maga Szálasi Ferenc erről így nyilatkozott 1945-ben az Andrássy út 60-ban:
„– Még 1939-ben a budapesti törvényszék Lengyel-tanácsa előtt folyt egy per, amelynek során szüleim becsatolták a rendelkezésükre álló okmányokat. A bíróság megállapította, hogy a Szálasy név törzsökös magyar név. Ellenben igaz az, hogy egy oldalági rokon örmény vért hozott a családba. Ezt a bírósági döntést én a magam részéről teljesen elfogadom. A bíróság előtt szerepelt egy örmény szakértő, aki a következő magyarázatot adta a Szálosján-változatról: amikor az örmény beszüremlés megtörtént a családban, a Szálasy nevet lefordították örményre, mégpedig úgy, hogy a „ffy”-t „jan”-nak fordították és hozzáragasztották a név alapszavához. Így jött létre az örmény fordításban a Szálosján.
– Ki volt ez az örmény származású oldalági rokon?
– Úgy tudom, Csiky Katalinnak hívták. A XVII. században élt, de fogalmam sincs, hogyan vezethetném hozzá a családfámat.”
Szálasi Ferenc dédapja, Franciscus Szállasy volt az első, akiről e néven tudunk. Fia, Szállasy Antal 1829. január 18-án született. Végigküzdötte az 1848-49-es szabadságharcot és Világosnál esett orosz hadifogságba. Ezután közkatonaként 8 évre kényszersorozták egy osztrák ezredbe, amiből végül 12 év lett, így 1861-ben szerelt le. Ezután Bécsben telepedett le és egy osztrák magánvasútnál talált állást magának. 1863-ban vette feleségül a bécsi Julianna Helmreichot. Ebből a frigyből két gyermek született. Júlia, majd 1866. február 18-án Ferenc. A szülők korán meghaltak, így Ferenc katonai árvaiskolába került. Egy rendelkezés nyomán, miszerint, akinek apja 1849 után került Ausztriába, vissza kell térnie Magyarországra, Pozsonyban folytatta katonaiskolai tanulmányait. Iskolái elvégzése után a császári és királyi 12. hadtesthez került Nagyszebenbe, ahol századosi rendfokozatig vitte, majd Kassára vezényelték a 34. gyalogezredhez.
A Nemzetvezető édesanyja Szakmáry Erzsébet 1874-ben született Kassán, egy 9 gyermekes családban, Szakmáry János asztalosmester és Krusnyák Anna gyermekeként.
A Nemzetvezető szülei 1893-ban házasodtak össze. Első gyermeküket, Vilmát négy fiú követte: Ferenc, aki 1897. január 6-án, délelőtt 10 órakor született, majd Béla, Károly és Rudolf, akit magyarosan Rezsőnek is neveztek. A család minden szempontból hagyományosnak számított. Az édesapa testesítette meg a szigort, a rendet és a fegyelmet, az édesanya pedig a szeretetteljes törődést.
Igen szerény körülmények között éltek. Kassán a Raktár utca 7. szám alatt laktak. Ferencet a kassai császári és királyi tábori lelkészi hivatalban keresztelték meg, mert édesapja szegény ember volt és ott ingyen keresztelték meg a gyermeket.
1906. október 29-én, mint iskolás részt vett II. Rákóczi Ferenc újratemetésén. Gyerekként egy Távol-Keletről érkezett misszionárius és a szomszédos cipész – akit Suszter bácsinak nevezett – keltette fel az érdeklődését. Saját bevallása szerint órákig tudta nézni, ahogy az öreg mester dolgozik. Nagyon szerette a matematikát, a precizitást és a szimmetriát. Kedvenc játéka a Märklin-féle építőjáték volt, amiből hidakat, alagutakat és épületeket lehetett összerakni. Ezzel még fiatal felnőttként is szívesen játszott, amikor a világháború idején haza tudott menni Kassára. Annyira szerette ezt a játékot, hogy az első világháborúban a frontról még fejlesztési ötleteit is megküldte a gyárnak, amiért végül díjat is kapott. Ugyancsak szeretett sakkozni, sakkfeladványokat és keresztrejtvényeket fejteni. Nagyon szerette a meséket, később pedig sokat olvasott. Kedvenc írója a flamand-belga Maeterlinck, a szimbolista dráma mestere volt, de Madách Ember tragédiáját tartotta a legtöbbre. Olvasta Tolsztoj műveit és Dosztojevszkijtől a Bűn és bűnhődést. Anatole France-t kedvelte, Zolát, viszont nem. Természetesen olvasta a Mein Kampfot, azonban csalódott volt, mert csak egy elkeseredett politikus kifakadásait látta benne. Alfred Rosenberg Mythosát borzalmasnak tartotta. Kritikailag feldolgozta és lesújtó véleményt alkotott róla. Olvasta Marxot, Lenint és Sztálint is. A történelmi materializmust bölcseleti tévedésnek tartotta. Véleménye szerint valamennyi bölcseleti rendszert törölni kellene, és az ember kilyukadna a Hungarizmus bölcseleti alapjához, a történelmi erkölcselvűséghez. Lutz Gizella visszaemlékezése szerint Szálasinak közel 3000 darabból álló könyvtára volt. Főleg tudományos és történeti művek. Ezeket részben a Koppány utcában, részben a Visegrádi közben, édesanyjánál tartotta. Fiala Ferenc visszaemlékezése szerint, amikor Szálasi 1941 elején az ő lakásán járt, a könyvespolcon meglátta Ady Endre és Szabó Dezső munkáit. Azt a megjegyzést tette, hogy „ezeknek el kell tűnni a magyar irodalomból”. József Attiláról azt mondta, nyilván a költő öngyilkosságára célozva: „Én már akkor láttam, hogy ilyen vonatkozásban ferde a felfogása.” A versek egyébként nem igazán kötötték le. Úgy fogalmazott, hogy a szép nála a renddel kezdődik. Saját bevallása szerint Adyt nem is értette, ahogy a zenében Wagnert sem. A magyar zeneszerzők közül Bartókot érezte ízléséhez közelállónak, bár túl mesterségesnek tartotta. Elalvás előtt szívesen olvasott ponyvairodalmat: a Nick Carter-féle detektívregényeket és a vadnyugati cowboy-történeteket. Utolsó fogságában, az Andrássy út 60-ban, majd a Markó utcai fegyházban is szép számmal olvasta ezeket a ponyva-regényeket, Archibald Joseph Cronin, William Humbold, John Train és társaik műveit. Elmondása szerint jókat derült ezeken a baromságokon, ahogy a mozik filmtrükkjein is.
A szellemi elfoglaltságok mellett szívesen atletizált és focizott. A fociban a kemény, erőteljes játékot szerette és jó góllövő volt. Érdeklődött még a klasszikus római birkózás iránt is, az ökölvívást viszont nem szerette.
Durcás, dacos gyereknek tartotta magát. Az iskolába nehezen illeszkedett be. A társai sokszor kínainak csúfolták sárgás arcbőre miatt, ezért verekedett is. Ennek ellenére roppantul becsülte diáktársai tudását, akaratát, és hitét. Tisztelte, ha valaki jó volt, ha jó akart lenni, olyankor melléállt, és segítette. Szellemi lázadás élt benne, tanárai csak „ungarischer Revolutionär”-ként, „magyar forradalmárként” emlegették. Édesapja csak egy alkalommal fenyítette meg, amikor egyszer egy kővel fejbe dobta az egyik öccsét, Rezsőt.
Bizonyára tudjátok, hogy Szálasi Ferenc mélyen hívő katolikus volt. Ahogy Ő maga megfogalmazta: „Az istenhit erejét és meggyőződését az anyatejjel szívtam magamba. Anyám keresztül-kasul itatott engem a hittel.” Azonban az I. világháború alatt – sok más katonatársához hasonlóan – a spiritizmussal is foglalkozni kezdett. A lövészárokban az úgynevezett berliniek köréhez tartozott, amely kapcsolatban állt egy Berlinben székelő és tudományos alapon működő spiritiszta társasággal. A berliniek köre ötfős csoportokban minden este 9-kor összeült és szeánszokat tartott, amelyeken Szálasi csodálatos dolgoknak volt a tanúja. Látott magától elmozduló poharakat, megszólaló gitárt, és lebegő tárgyakat, többek között egy a földtől arasznyira elemelkedő asztalt. Természetesen szellemeket is idéztek. A miszticizmus iránt vonzódó Szálasinak nem okozott nehézséget hinni a szellemek létezésében és a spirituális erőben, mivel ez egyenesen következik a lélek halhatatlanságából, amelyben keresztényként eleve hitt. Még kedvenc szellemei is voltak, akik rendszeresen megjelentek, ha Ő is részt vett egy szeánszon: a Gólem, valamint egy kedves, vidám bécsi suszterfiú, aki „Gimple ohne Frász” néven jelentkezett, és többek között arról mesélt neki, hogy mennyit éhezett élete során, és hogy végül fagyhalált szenvedett. A háború után maga is vezetett egy nyolc-kilenc fős spiritiszta csoportot a fővárosban. 1919 novemberében egy ilyen alkalommal az asztal közepére kitett tű a köré írt betűkből a „Julia Szálasi” nevet betűzte ki. Szálasi később értesült róla, hogy pont ekkor halt meg nagynénje, akit így hívtak. Ezután úgy döntött: felhagy a spirituális erők megidézésével, mert nem akart babonás útra tévelyedni. Később, amikor a Ludovikára készült, alaposan tanulmányozta az Ó- és Újszövetséget. Ennek annál is inkább szükségét érezte, mert a világháborúban megrendült a hite. Ekkor fedezte fel az Ószövetségben leírt kegyetlenségeket, valamint Jézus kínhalálát, amelyért a zsidóság volt a felelős. Lelki krízise, Isten-keresése egy emlékezetes álomban is megnyilvánult ekkoriban. Álmában egy napsütötte, gyönyörű, csillagos virágokkal telehintett mezőn sétált meztelenül, egy fehér palástszerűségbe burkolózó fénynyaláb társaságában, amelyet Jézussal azonosított. Beszélgetésbe elegyedett vele, és megkérdezte tőle, vajon van-e Isten, mi a lényege és hol van. Jézus azt kérte tőle, hogy nézzen vissza. Visszanézett, és a saját lábnyomaikat látta: a sajátja piros volt, Jézusé hófehér. Ezután az álombéli Jézus azt válaszolta neki: Isten van, mert mi vagyunk és lenne akkor is, ha mi nem lennénk. Ez az álom olyan mély hitélményt jelentett Neki, amely megrendíthetetlen Isten-hittel ajándékozta meg, és élete végéig elkísérte.
Mint minden embernek, Szálasi Ferencnek is voltak gyengeségei. Rendkívül makacs volt, nem tűrte a kritikát. Ha saját maga rájött a tévedésére, mindenféle átmenet nélkül változtatott az álláspontján. Erős dohányos volt, napi két csomag cigarettát is elszívott.
Voltak félelmei is. Például amikor Szegeden becsukódott mögötte a cella ajtaja, határozottan félt. Belső félelme volt, szorongó félelem, mint mindig az életben, ha valami új helyzet elé került. Átesett a cellalázon is. Ahogy Ő fogalmazta: „Két évig négy fal közé zárva élni! Mindig egyedül! Rettenetes volt! Mindig arra gondoltam: én most meg fogok halni, innen nem fogok élve kikerülni, kivert a verejték.” Akkor is félt, amikor 1933-ban elhatározta, hogy politizálni fog. Feltette magának a kérdést, hogy fogja-e bírni a nehézségeket, fog-e tudni, élni és halni az Eszméért. Nagyon komoly önvizsgálatot tartott, s közben tele volt szorongó érzésekkel, kiverte a verejték. Úgy döntött, hogy erre az útra lép, s meg tud halni, ha kell! Ekkor már nem volt halálfélelme, a legtökéletesebb nyugalom szállta meg, s többet nem foglalkozott ezzel a gondolattal. Később, 1945-ben így nyilatkozott: „Engem nem érdekel, hogy halálra fognak-e ítélni, vagy sem, ki fognak-e végezni, vagy sem.”
Gyermekkorában mindig nagyon félt a közeledő vihartól, mert egyszer egy villám a közelében csapott le. Aztán a Világháborúban, megszerette a vihart. Szerette szemlélni a villámlásokat, hallgatni a mennydörgést, figyelte az elemek tobzódását. Tanulmányozta a meteorológiát. Tudományos pontossággal meg tudta állapítani, a vihar kitörésének időpontját.
1927. május 15-én az óbudai folyamőr laktanyában, az otrantói ütközet emlékére rendezett mise utáni ebéden ismerte meg későbbi feleségét, Lutz Gizellát. Szálasi másnap már levizitált a családnál a ferencvárosi Koppány utca 7-ben, és ettől kezdve a ház rendszeres látogatója lett. Ahhoz, hogy összeházasodhassanak horribilis összegű, 60.000 pengő kauciót kellett volna letennie a Lutz családnak, amire képtelenek voltak. Akkoriban egy vidéki napszámos legfeljebb havi 60 pengőt, egy középosztály-béli tisztviselő havi 200 pengőt keresett. Később, amikor Szálasi politikai pályára lépett, azt mondta Gizellának, hogy csak akkor veszi feleségül, ha a Hungarizmusra nincs igény. Viszont a Hungarizmus futótűzként terjedt, így 1938-ig önmegtartóztatásban éltek, és csak 1945 május 4-én kötöttek házasságot. Gizella asszony úgy emlékezett, hogy Szálasi féltékeny, szerelmét kisajátítani, magához láncolni akaró férfi volt. Még abba is beleszólt, hogy jövendőbelije milyen ruhát csináltat magának. „Hála Istennek, jó ízlése volt!” – jegyezte meg özvegye. Szálasi nem szeretett táncolni, ezért 1927-től Lutz Gizella sem táncolhatott, mert azt nem tűrte, hogy menyasszonya más férfival táncoljon. Szálasi, a fegyelmezett katona, rögtön közölte szerelmével, hogy a munkaköréről semmit se kérdezzen. Azt is megtiltotta, hogy bármiféle hivatalos ügye iránt érdeklődjön. Ugyanezt mondta később is, amikor politizálni kezdett. Közölte vele, hogy abban a kevés időben, amikor együtt tudnak lenni, „teljesen politikamentesen” kívánja eltölteni. Amikor pedig megtudta, hogy Gizella belépett a Pártba, megparancsolta neki, hogy lépjen ki, mondván: „nem tűröm, hogy maga politizáljon!” Amikor erre menyasszonya megkérdezte, hogy a hungarista államban milyen pozíciót szán neki, Szálasi azt felelte: „A legnagyobbat, a gyermekeim anyja lesz.”
Szálasi Ferencre Hitler, mint ember nagyon jó benyomást tett. Olyan embernek látta, aki meg van győződve az igazáról, Mussolinit viszont – bár nem találkoztak személyesen – szellemileg nagyobbnak tartotta Hitlernél. Véleménye szerint Horthy elöregedett, ingadozó férfi volt, aki egy klikk érdekében akarta vezetni Magyarországot.
Katonai tanulmányait és vizsgáit kivétel nélkül kitűnő eredménnyel végezte. Az I. világháborúban előbb az olasz fronton harcolt, majd a nyugati frontra került és Verdunnél vetették be. Kétszer is megsebesült. Először hadnagyi rangja volt, 1917. május 1-én főhadnaggyá léptették elő. Főhadnagyként előbb rohamszázad, később roham-zászlóalj parancsnok lett. A harcok során 6 kitüntetést kapott: a Bronz Katonai Érdemérmet, a Károly Csapatkeresztet, a Sebesülési Érmet, a II. osztályú német Vaskeresztet, a III. osztályú Vaskorona Rendet, valamint a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet.
Nem akarom szaporítani a szót, hogy a továbbiakban hogyan alakult a katonai karrierje, viszont két, talán kevésbé ismert mozzanatot megemlítenék.
Mint ismeretes, 1919-ben a judeo-bolsevisták bukása után az ország nagy részét megszállták az oláhok. Mivel Mezőkövesden gyilkolták az oláh katonákat, így a parancsnokságuk úgy döntött, hogy kivonul onnan és a rend fenntartását egy magyar alakulatnak adja át. Ennek az alakulatnak lett a parancsnoka Szálasi Ferenc főhadnagy, aki az ottani polgárokkal megszervezte a nemzetőrséget és a rendzavarások megszűntek.
A másik: 1920-ban mint haditapasztalt tisztet Hajmáskérre vezényelték, ahol elvégezte az alosztálytiszti tanfolyamot, majd kiképző lett. Itt találkozott először Horthyval, aki a kitüntetései felől érdeklődött.
Egyébként 1924-ben lett százados, 1925 decemberében vették át a vezérkarhoz, és 1933. május 1-én léptették elő őrnaggyá, miután évfolyamelsőként tette le a törzstiszti vizsgát.
Tiszttársai, akik személyesen ismerték, általában szerették. Sokra becsülték lexikális tudását. A tiszti összejöveteleken mindig a középpontban, volt, odafigyeltek a szavaira. Persze volt olyan is, aki nem kedvelte, beképzeltnek, nagyképűnek tartotta. A Mozgalomban szintén szerette mindenki, a tagság pedig egyenesen imádta, szinte bálványozta. Ezt mutatja az is, hogy a mozgalmi köszöntés, a „Kitartás!” után az „Éljen Szálasi!” toldalékot nem ő rendelte el, hanem hívei használták önkéntesen, ahogy a mozgalmi induló, az „Ébredj magyar!” végén is ezért énekelték ki a nevét. Amikor csapatszolgálatokon volt, átlépte a tiszteket és a legénységet elválasztó szakadékot. Menetgyakorlatokon együtt gyalogolt a bakákkal és az étkezéseken is mindig közéjük ült. Sokat beszélgetett velük, nem volt olyan honvéd, akitől ne kérdezte volna meg, hogy a civil életben miként és hogyan él, van-e családja, gyermeke. Mindig nyílt szívvel hallgatta a panaszokat. Így már tisztként ismerte a magyar nép gondját-baját, az igazságtalanságokat és fogalmazta meg magában, hogy mindezekre hogyan találhatna gyógyírt. Később, amikor a Mozgalom szervezésébe kezdett, rendszeresen látogatta a pesti külvárosi kocsmákat, sokszor hajnalig beszélgetett és vitatkozott a munkásokkal. Az egyik esetben, amire később részletesen visszaemlékezett, két alaposan leittasodott angyalföldi munkást személyesen kísért haza.
1923 óta írt államszervezéssel foglalkozó tanulmányokat. Ezek közül „A magyar állam felépítésének terve” című 46 oldalas kis könyv 1933 márciusi megjelenése volt a mérföldkő. A tanulmány hatalmas vihart kavart és Szálasit kizárták a vezérkarból. 1934 októberében kérte a nyugdíjazását, 1935. március 1-én helyezték nyugállományba. Március 4.-én alapította meg a Nemzet Akaratának Pártját és indította el a Hungarista Mozgalmat. Ekkor kezdte el a Hungarizmus kidolgozását, megírta a „Cél és követelések” című munkáját, amit 1938-ban az „Út és cél” követett.
Végezetül az ő szavait idézem, amit azután fogalmazott meg, miután az alaposan leittasodott angyalföldi munkásokat kísérte haza:
„A mélypont – jutott eszembe. Az iménti jelenet csak jelkép. De egészen mélyről, alulról kell felemelkednünk, útközben rá kell találnunk önmagunkra és egymásra, mert csak így tudjuk sarkaiból kiemelni a régi világot és megteremteni a szebb és jobb jövőt.”
Ezt véssünk mindannyian az eszünkbe és a szívünkbe, s eszerint cselekedjünk minden nap!
Kitartás!
A beszéd után közösen elénekeltük a Hungarista Mozgalom indulóját, az „Ébredj magyar!”-t, ezzel lezárva a rendezvényt.
Minden megjelent Bajtársnak köszönjük a részvételt, és köszönetet mondunk azoknak a testvéreknek is, akik nem feledkeztek meg Szálasi Ferenc születésének évfordulójáról, s ha csak egy gondolat erejéig is, megemlékeztek.
A beszámolóért és képért köszönet Süninek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek