Itáliában jelenleg kb. 1000 skinhead van. A helyzetük hasonló, mint a németországi bajtársaké. Rendszeresek a házkutatások, a letartóztatások, a lefoglalások.
A rendőrség idáig több nyomdát, kiadványt és hanganyagot foglalt le.  A zenekarokat sorra tiltják be. Hetek óta nem jelent meg semmilyen skin zine, A bíróságokon egymást érik a skinheadek elleni perek. Jelenleg 5-6 Skinhead zenekar van. A rendőr terror ellenére megszaporodtak az idegenek és zsidók elleni támadások. Minél jobban próbálják visszaszorítani őket, annál agresszívebbek. 


Megjelent a Working Class Protest 3. számában.
A beszámolót egy magyar származású bajtárs küldte aki nem sokkal később már nem válaszolt a leveleinkre.

A belga The Pride harmadik albumát jelenteti meg hamarosan digipack formátumú CD-n az Askania kiadó. A lemezhez 20 oldalas bookletet nyomnak amely tartalmazza a szövegeket és korabeli képeket. Szeptember végén fog megjelenni, de már előrendelhető 12£-ért:
http://www.askaniaproductions.com/sklep/catalog/product_info.php?products_id=750&osCsid=a90c7a1254f2b4a45e8132b64acbd697

Reméljük a hazai forgalmazókhoz, kiadókhoz is eljut, mert csak 500 példányt adnak ki belőle.

Az együttes 1989-ben alakult, teli vágyakkal, álmokkal amiket szerettünk volna megvalósítani. Terveink elég sokrétűek voltak, de legjobban a hasonló gondolkodású fiatalok összetömörítését tartottuk szem előtt.
A zenekar fennállásának ideje alatt, több ember is megfordult az együttesben:
 Cega - ének
 Feri - gitár
 Tamás - dob
 Szecsa - bassz
 Foci - szinti ('89-90)
Ebben az időben több sikeres koncertet adtunk. A fellépések alkalmával kb. 80-150 ember mindig jelen volt és jól érezte magát. Sajnos a koncertjeinken mindig jelen voltak olyan emberek, akik csak a balhét keresték.
A balhék miatt kilépett az énekesünk (Cega) és a szintisünk (Foci), így hárman folytattuk az elkezdett munkát, én (Feri) kezdtem el énekelni. Erről a korszakról már több koncertfelvételünk maradt fenn.
A régi "nagy banda" még egyszer összeállt a Ki, mit tudra, ahol 250-en voltak és nagyon nagy volt a sikerünk, erről videófelvétel is készült. Ezután a nagy siker után jött a teljes csőd, a dobosunk is kiszállt (Tamás), így ketten maradtunk. 1992-ben megtaláltuk a megfelelő dobost, Attilát és így vele elkészíthetjük az első demónkat ami valószínűleg szeptember körül kerül felvételre, a demó felvétel után szeretnénk minél több koncertet adni, ha lehetséges országszerte.
A bemutatkozást köszönjük Ferinek (Sik-oi, Belső Hang fanzine).

Megjelent a Working Class Protest 3. számában 1993-ban.