A kőbánya-kispesti balhé után felkapott lett a skinhead téma, leginkább azért, mert az ország semmit nem tudott rólunk. Nagyjából 400 skinhead lehett akkor az országban, vidéken Győrben, Tatán, Egerben és Szegeden voltak nagyobb számban (5-10 fő), szétszorva volt még néhány az országban, főleg olyan fiatalok akik Pesten tanultak. Ez meglehetősen elenyésző létszám egy Tíz milliós országban. Nyugatról kevés információ jutott el a kopaszokról mind a médiákhoz, mind az átlagemberekhez ezért kapkodtak fűhöz-fához, hogy információt tudjanak adni rólunk.

A '80-as években a 4Skins Chaos című száma volt a legtöbbször játszott, feldolgozott szám hazánkban, magyar szöveggel játszotta a Z.E.F., majd később az M.A. Skins is. Angol (vagy gyakrabban halandzsa) nyelven is énekelték a hazai skinhead bandák, többek közt a hódmezővásárhelyi Péntek 13 búcsú koncertjén is elhangzott, ahol a vendégként jelenlévő Bőr énekelte, de egy ismeretlen banda játszotta a Vasmunkástéri skinhead klubban is, hogy néhányat említsek az általam látott, hallott koncertek közül.

Zivatar Előtti Felhőzet vagy Zivatar Előtti Fülledtség, mind két nevet használták az utóbbi az elterjedtebb. Klasszikus Oi! banda volt, nem igazán politizáltak (utólag talán már sejtjük miért). Saját számok mellett feldolgozásokat is játszottak magyar szöveggel, népszerű volt a punkok közt is, a két szubkultúra szakadása után a skinhead táborhoz kötődtek jobban.

Ez a rövid életű kazincbarcikai zenekar is a kevésbé ismert zenekarok közé tartozik, a környékükön kívűl egy fellépésük volt Pécsen a rendőrség által alaposan lerövidített 1992-es Oi! fesztiválon. Összesen egy próbatermi felvételt hagytak az utókorra.

2009 nyarán tartotta meg a Hungária Skins a 3. Sporttáborát a Mátrában, ez a jeles esemény nekem a második közös táborozás volt velük.


 Meglepetésként ért, hogy az előző évinél nagyobb létszám jött össze.
A tábort ismét Sipi vezette aki akkor az UTÉ-nél edzett, a táborba hozta segítségnek az egyik edző társát is.
 A sátrak felállítása után egyből a sporté volt a főszerep. Bemelegítés után 200 fekvőtámasz, majd 5 Km futás.

Az előző évből tanulva felkészültem a táborra, bár az alföldi kocogás így is kevésnek bizonyult a Mátrában, a távot ugyan lefutottam kényelmesen, de lényegesen lassabban, mint amire számítottam. 
A futás után erőnléti edzés következett, ki-ki képességei szerint teljesíthetett. Az előző évhez képest leadtam pár kilót így javult a teljesítményem, bár a fiatalok így is legalább kétszer annyit csináltak mindenből, mint én a 40 évemmel.
Az edzés után fürdés a patakban, majd vacsora következett, utána kötetlen beszélgetés.



Másnap reggel ismét 5 Km futás, ezután küzdősport következett, itt hamar kiderült, hogy ritmus érzékem nem sok van, legalábbis az ökölvíváshoz, mondjuk előtte sosem gyakoroltam ezt a kettőt ütsz, elhajolsz, hármat  ütsz dolgot, így az is csoda volt, hogy időben elhajoltam.

Ezután két fiatalabb sráccal kesztyűztem, ringben nem sok esélyem lett volna ellenük, mint kiderült mind kettő járt edzésekre. Levezetésként egy idősebb sráccal álltam össze aki tisztelte a koromat és így az összes fogam a számban maradt. Eredetileg abban reménykedtem, hogy az előző évhez hasonlóan lesz némi karate, de ez akkor elmaradt, így sem fogvédővel, sem kesztyűvel nem készültem.


Ebéd, majd rövid pihenő után túrázni indultunk, Az előző évhez hasonlóan ismét Galyavár felé vettük az irányt.


A várromnál megemlékeztünk az egyik elhunyt jászberényi bajtársunkról.


Számomra meglepő módon a vártól nem az előző évi útvonalon folytattuk az utat, hanem új tájakat jártunk be.


Bár kedveltem az előző évi gerinctúrát, ebben az évben is szép helyeken jártunk. A túra elhúzódott, így már majdnem sötétedett mire visszaértünk a táborba, így az esti futás mindenki megkönnyebbülésére elmaradt.
Másnap reggel elsőként keltem, így a természetfotózásra szántam egy kis időt, míg a többiek ébredeztek.

Amíg mindenki felkelt a frissebbekkel beszélgettünk, volt akit már 10 éve nem láttam. 
 Miután mindenki felébredt jött a szokásos 5 Km futás. Gyönyörű időben, csodás tájon élmény volt együtt futni.



Reggeli után még pár közös fotó, majd táborbontás következett. Szerencsémre egy régi ceglédi bajtárs is eljött a táborba aki hazáig fuvarozott. Sajnos a Mátrában ez volt az utolsó tábor, a későbbi táborokba az Alföldön már nem tudtam elmenni. Egy hónappal a tábor után beneveztem egy 10 Km-es futóversenyre, amelyen második helyezést értem el a korosztályomban, a tábor nélkül soha meg sem próbáltam volna ennyit futni.