Ma jelenik meg a Fehér Törvény első videóklipje, ezen alkalomból egy régi interjút mutatok be, mely a Power of oi! 26. számában jelent meg.

1. Mikor alakult az együttes és kik a tagjai?
 A zenekar 1995 nyarán alakult, már jópár tagcserén túl vagyunk, a legutolsó felállás:
- Pogó, gitár
- Gyökér, gitár
- Bandi, dob
- Maci, ének

2. Hány koncertet adtatok eddig?
 Eddig kb. féltucat koncertet adtunk, a legtöbbet itt Borsodban. Volt a fővárosban egy borzalmasan rossz koncertünk, ezt leszámítva átlagos bulikat nyomtunk.

3. Melyik volt a legemlékezetesebb koncertetek?
 A legemlékezetesebb a már említett budapesti koncertünk, ahol a zenekar minden tagja szarul érezte magát, hatalmas égés volt.

4. Melyek a kedvenc zenekaraitok?
 Leírok pár bandát, amelyeket zenekarunk tagjai kedvelnek: Skrewdriver, Landser, Útok, Sepultura, Motörhead, Manowar,, Valhalla, Vérszerződés, Bound for Glory.

5. Lesz-e demótok a közeljövőben?
 A demó készítés szerepel eljövendő terveink között, nem tudjuk mikor készül el.

6. Milyen sűrűn próbáltok?
 A próbák nem menetrendszerűek, az alkalom szüleményei.

7. Mik a terveitek?
 A terveinkről egyenlőre semmit nem nyilatkozunk.

8. Kapcsolatban álltok-e más zenekarokkal?
 Vannak kapcsolataink más zenekarokkal, a kapcsolattartás nem minden esetben megoldott.

9. Mit üzentek az olvasóknak?
 Kitartás!

Az alábi interjú a Power of Oi! 28. számában jelent meg a zenekar első demójának megjelenése után.

1. Hogy fogy a demótok?
 Eddig még csak egy alkalommal volt lehetőségünk koncerten árúsítani, de ennek ellenére elég jól fogy, sokan várták már a kazettánkat.

2. Biztos érkeztek már visszajelzések, hogy tetszik a közönségnek a kazetta?
 Az eddigi visszajelzések jók, mindenkinek tetszett a kezetta.

3. Nektek, hogy tetszik, mennyire vagytok megelégedve a felvétellel?
 Egy-két apróságot leszámítva mi is meg vagyunk elégedve vele, a következő még jobb lesz.

4, Akinek még nincs meg az hol tudja beszerezni?
 A kazettákat koncerteken fogjuk árúsítani, de az újságon keresztül is be tudja szerezniaki akarja.

5. Mik a további terveitek?
 Szeretnénk új számokat készíteni, bár ez most lassaban megy, mivel időközben bevonultam.

6. Az 1991 augusztus elsejei pécsi oi! fesztiválra ki voltatok plakátozva, miért nem léptetek fel?
 Akkor ez halva született ötlet volt, mivel a zenekar akkor kezdett csak alakulgatni, még rendesen kidolgozott számaink sem voltak.

7. Mit üzentek az olvasóknak?
 Üdvözlünk minden olvasót, akik pedig már megvették a kazettánkat, azoknak jó szórakozást kívánunk hozzá! Kitartás!

 Nehéz eldönteni mi érdekli a blog olvasóit. A történelem nem, nem csak a világtörténelem, az ns témák, de még a magyar történelem sem. Az ilyen témájú bejegyzések meglehetősen alacsony olvasottságúak. Itt van például a Deutschlandlied, feldolgozták páran, éneklik kocsmában, koncerteken, megosztják a közösségi és videómegosztókon, de a történetéről írt bejegyzés 3 év alatt 66 embernél érte el azt az ingerküszöböt, hogy rákattintson, gondolom ebből 30% nem olvasta végig.
 A lemez megjelenések sem érdekelnek túl sok embert, az ilyen témájú bejegyzések 30-60 embert ingereltek a kattintásra, függetlenül attól milyen zenekarról van szó.
 2-3 éve szerveztünk olyan koncerteket ahol 6-7 zenekarnév volt a plakáton. Egy vidéki csoportban a 8-10 éve működő zenekarok közül egyet sem ismertek, a legszebb az egészben, hogy nem is mutatkozott igény a megismerésükre. Azóta a zenekarok zöme feloszlott. Ezek után egyértelmű, hogy egy-egy ilyen zenekar bemutatása sem érdekel túl sok embert.
 A visszaemlékezések, régi sztorik, nosztalgia általában akkor érdekli az olvasót, ha valamilyen szinten érdekelt benne, ott volt vagy ismeri a történet szereplőit esetleg botrány szagú és lehet kicsit csámcsogni rajta.
 Volt több olyan esemény beszámoló, amely annyi embert sem érdekelt amennyi ott volt a helyszínen. Ezek után nem kell csodálkozni a megemlékezések szervezőinek, ha jó esetben 20-50 ember megy el egy-egy ilyen eseményre.
 A legmeglepőbb az volt amikor rádöbbentem, hogy Ian Stuart, a Skrewdriver vagy a Blood and Honour története sem érdekli az embereket. Persze nehéz róluk újat írni, de volt olyan bejegyzés amely frissen volt angolról fordítva és korábban nem jelent meg magyarul.
 Az interjúk általában olvasottak, de azért itt is elég nagy a szórás aszerint mennyire ismert az interjú alanya vagy az interjú témája, nem beszélve arról, a bejegyzés reklámozva van-e a közösségi oldalakon.
 A koncert beszámolók olvasottsága függ részben a fellépőktől részben attól, hogy a külföldiek mennyire mozdulnak rá, mert bizony a hazai olvasót sokszor akkor sem érdekli, ha ott volt, netán szerepel a képeken. Több esetben előfordult, hogy a fellépők is a bejegyzés megosztása helyett, csak a kimásolt képeket osztották meg. Így a tavalyi szlovén B&H rendezvényről már nem tartottam fontosnak beszámolni, pedig nagyszerű két napos rendezvény volt két magyar fellépővel az Oi-korral és a Dixie Freedom Fighters-szel és többek közt Kennel aki énekelt pár számot Geriékkel.
 A régi képek általában népszerűek, olyannyira, hogy gyakran találkozom velük youtube videókon, általában nem a megfelelő zenekar képe van egy-egy videóban, de ez a videók készítőit nem nagyon zavarja.
 A képlopásról 10 éve írtam először, akkor egy balos punk oldal az AntiAsgard használta Vanekról készült képem egy Bad Manners cikkhez, ha jól emlékszem, mindenesetre gőzük sem volt ki van a képen.
 Ha már szóba került a képlopás... Az engedélyem nélkül felhasznált képeimmel általában az a baj, hogy félretájékoztatnak. A felhasználó nem tudja ki vagy mi van a képen és hasra ütés szerűen ír valamit a képről. Egyébként mindenféle ellenszolgáltatás nélkül adtam a képeimből bárkinek aki kért, többek között a Pannon Bulldogban legalább féltucat képem jelent meg, közülük talán a Brutal Attack énekesét, Kent ábrázoló a legismertebb, lemezborítón is jelent meg képem, a Gungnir mini CD-n. 


Ami furcsa volt számomra, hogy régebben elég sok sötét hangulatú képet készítettem, erdőben, fenyvesekben, tölgyesekben, néha fekete-fehér fraktálokat is. Ezekből többet felajánlottam hazai black metál/NSBM bandáknak, de nem használtak fel egyet sem. Nem tartom profi fotósnak magam, de ha megnézzük a hazai színtér kazetta és lemez borítóit, bizton állíthatom, ezeknél jobb képeket készítettem.
 A címben szereplő kérdés költői, nem várok választ, félek olyanok érkeznének, mint a korábban említett csoportban arra a kérdésre, hogy milyen skinhead zenekart látnának itthon szívesen, olyan válaszok érkeztek, hogy Böhse Onkelz, Amon Amarth és Sabaton...

Beszámoló a Harmadik Nemzeti Ifjúsági Találkozóról.

Ebben az évben is megrendezesére került a NIT. Idén a HH szervezte és július 11-13-ig tartott. A rendezvény helyszíne a tököli parkerdő volt, mely a szigethalmi üdülő övezet szomszédságában van. A rendezők már napokkal korábban megkezdték az útmutató táblák és jelek elhelyezését, és egy nappal korábban előkészítették a helyszínt a táborhoz. 
 Az első napon a székesfehérváriak érkeztek elsőként, majd sorra érkeztek a fiatalok az ország minden pontjáról, Győrből, a Mátrából, a Csepel-sziget szinte minden településéről, Gödöllőről és még sok más helyről. Az első nap ismerkedéssel, szalonnasütéssel, egy kis esti italozással, énekléssel telt és egy éjszakai fürdőzéssel záródott.
 Szombaton csak délután kezdtek szállingózni az emberek. A hangtechnikus délután kettőre érkezett, három órára már kész volt a színpad. Az esti koncertre elég sok zenekart hívtunk (Hell Raiser, NC95, Phallos, Út és Cél, Valhalla, Vérszerződés, Archívum, Nimród). Az Út és Cél, a Valhalla és a Hell Raiser időben lemondta a fellépést, a Vérszerződésnek mi szóltunk túl későn a Phallos eredetileg sem ígért semmi biztosat, az NC95 dobos hiány miatt nem tudott fellépni. Mivel a zenészek egy része aznap dolgozott, csak este 10 óra körül tudott kezdeni az első zenekar a Nimród, az ő fellépésüket egy kis műszaki hiba és a rendőrség zavarta meg, szerencsére mind a kettő gyorsan eltünt, így zavartalanul folytatódhatott a koncert. Mikiék fellépése után egy kis szünet következett amikor mindenki megvehette a megfelelő mennyiségű italt éjszakára. A szünet után kezdett az Archívum, az első akkordok megszólalásával szinte egy időben lobbant lángra a tábor közepére állított 7 méter magas kereszt.. Az Archívum kb. másfél órás koncertje után aki nem ment haza a zenészekkel az fáradtan tért nyugovóra. 
 Az utolsó nap a tábor bontással és a búcsúzással telt, a rendezők miután kitakarították a terepet még egy utolsót fürödtek az éppen akkor áradó Dunában.

Megjelent a HajnalHasadás első számában 1997-ben.

Lassan 20 éve az internetezés hazai hőskorában bukkantam egy számra a Johnny Cash - Ring of Fire feldolgozására. Akkor nem tudtam melyik skinhead banda dolgozta fel. Évekig próbáltam a nyomára bukkani, egyszer a facebookon kérdeztem az ismerőseim, akik legalább 20-25 feldolgozással rukkoltak elő, de amit kerestem nem volt közöttük. Végül egy régi német ismerősöm azóta törölt csatorna ajánló videójában hallottam egy részletet a dalból, ekkor a zenekar nevét megtudtam, de a dalt sehol nem tudtam megszerezni. Most végre egy ismerősnek köszönhetően ez is meglett: