Ez nem az a lemez amit teljes hangerőn hallgattatsz a szomszédokkal, ez egy olyan kor emléke amikor még a skinhead minden tiltás ellenére hallatta a hangját, megmutatta az erejét a színpadon és az utcán egyaránt.
Ez a lemez egy emlék amit megmutathatsz a gyermekeidnek és az unokáidnak, hogy egykor olyan zenekaraink voltak akik akkor is játszottak, ha a koncertjeiket betiltották.
Beszerezhteő: Huligán – nsbp.shop

A hétvégi koncerten a srácokkal dedikáltattam az új split albumot amikor a kezembe nyomták ezt a korongot. Annyira meglepődtem, hogy ezt el is felejtettem dedikáltatni velük és utólag is köszi a lemezt.
A lemezen elhangzó dalokat már kétszer láttam élőben, így nagy meglepetést nem okozott amikor beraktam a lejátszóba. A keverés elég jó, érthető a szöveg, élvezhető a zene, hozza a '80-as évek live & loud hangzását.
Míg mások a hangulatot feldolgozással dobják fel ők saját dalokkal indítottak, egészen a harmadik számig ami egy Böhse Onkelz feldolgozás az Oi! Oi! Oi! (nagy kedvencem az eredeti is). A skinhead szó és az Oi! szinte minden számban elhangzik, de nem csak a szövegek, hanem a három akkordos zene is visszahozza a fiatal koromat. Amíg más bandáknál a buli végére elfogy a lendület és a kevésbé népszerű számaikkal vagy egy ráadás slágerükkel zárják a bulit ők ezt a szokást is elhagyták és négy nagyszerű feldolgozást hagytak a végére, szinte magam előtt látom ahogy a közönség beindul és teli torokból üvölti: - I don't like you!!!! és a három másik számot is végig éneklik amiket az Endstufe lemezekről ismerhetünk.
Ezt a korongot végig élveztem ( a szomszédaim is), már alig várom, hogy újra lássam őket színpadon. Egész biztos, hogy jó darabig a lejátszó közelében marad a lemez.
Hagyományos CD tokban jelent meg, négy oldalas borítóval az AS kiadó gondozásában.