A Condemned 84 1983-ban alakult a Criminal Tendencies tagjaiból, a 40 éves születésnapjukat ünneplik idén ezzel a kiadvánnyal és egy Európa turnéval melynek cseh állomásán sikerült megnéznem őket élőben is. 


A zenekar nálam mindig top 10-es volt, a Face the Aggression borítója mindig ott virított a falon a 4Skins poszter mellett. Ők az egyik olyan banda akik a 40 év alatt nem változtak semmit, ugyanazt a brit Oi!-t játszák amit az első próbákon, persze ma már nem születnek olyan slágerek, mint az Oi! ain't dead, Boots go marching in, Skinheads, No one likes us és a többi klasszikus, de ez természetes, ma már nem töltik meg a tereket, kocsmákat, parkokat a skinheadek tömegei és sokat változott a világ, ma már a gyerekeink, unokáink generációját kritizálják a dalok, a liberális maszlag mögé bújt gyülölködőkről énekelnek és persze arról, hogy nem adjuk fel a harcot.



A digipackben két korong van egy CD 13 nagyszerű, klasszikus hangvételű dallal és egy DVD melyen három koncert van.
A DVD-n látható első koncert 2020-ban Ipswitchben készült, érezhető még a covid diktatúra hatása, látható pár maszk is, a felvétel elég lapos, picit tompa hangzású amatör felvétel és a közönség sem látszik, hallatszik, picit olyan, mintha egy unalmas próbán készült volna. A bostoni felvétel már sokkal hangulatosabb, bár a hang ott sem stúdió minőség és az elöl éneklő tömeg helyett néha a hátul unatkozó fiatalabb közönség is látszik ami sokat ront az összképen. Az osloi koncert olyan, mintha több telefonos videóból vágták volna össze, néhol borzalmas, néhol élvezhető, mindenesetre a hangulat azért átjön. Azt hiszem ezt önálló kiadványként nem vette volna meg senki, de így mellékletként pár évenként visszakerül a lejátszóba.

A tagokról a koncertbeszámolóban már írtam, két alapítótag van már csak a bandában, gitáron Mark játszik az Anti-Herosból és Charlie aki megfordult az Another man's poisonban, a Battle Zonban és a Grade Oneban is. A dobos '89 óta veri a bőröket a bandában.

8 paneles digipack csomagolás színvonalas grafikákkal, képekkel van illusztrálva, sajnos booklet nem került bele.

Három hónap készülődés előzte meg a koncertet részünkről, szállás, utazás szervezés, jegy elővétel, végül hárman indultunk útra a koncertre, jó ötlet volt időben jegyet vennünk, egy héttel a koncert előtt már minden jegy elkelt.
Maga a koncert Ricany közelében volt egy étteremben, a helyszínre érve láttuk, hogy ezt a bulit egy nagyobb helyen kellett volna megtartani, a színpad viszonylag kicsi volt, a pultnál sokat kellett sorban állni a visszaváltható korsókkal a wc sem volt elég ekkora tömegnek, a többség a folyóügyeit a közeli parkban intézte inkább. A tervezett koncert kezdés után pár perccel értünk oda überrel, de nem maradtunk le semmiről, a kezdés csúszott. A helyi zenekar az Operace Artaban pakolt ki elsőként, LP, CD, pólók voltak a standjukon, a fő banda 6CD-t és három féle pólót hozott több színben, tőlük vettem is egy pólót és öt CD-t. 
Nagyjából velünk egy időben ért oda a Zóna A együttes, ők csak pár CD-t hoztak és egy rakás kitűzőt. Blbcotlouk árult pólót ami rendkívül népszerű volt. Jó ötlet volt a Condemnednél időben bevásárolni, elég hamar elkapkodták a cuccaikat.
Rengeteg ismerős volt a koncerten, a Vlajka tagjaiból alakult új banda énekese, Adam a Zgłoś Się-ből és a szervezők közül is többen. A koncertre több országból is jöttek, a lengyelek mellett szlovákok, németek, Mexikóból jött egy srác, volt egy brazil lány is akivel már Budapesten is találkoztunk, pár spanyol is volt a bulin és egy lány Pittsburghből.



A koncertet az Operace Artaban kezdte, elég rövid volt a műsoruk és elég rosszul voltak hangosítva, középszerű zenét játszanak pár kiemelkedő szerzeménnyel, de biztosan nagyon jó szövegeik vannak, mert a hazaiak rajonganak értük. Egy Landser feldolgozással búcsúztak, azt hittük a buli végén még játszanak, de tévedtünk.



A Lumpex 75 nevével ugyan találkoztam már, de valamiért sosem hallgattam bele a zenéjükbe és ez nagy hiba volt, eszméletlen jó muzsikájuk van dallamos oi! némi rock és punk hatással és hatalmas showt adtak. Elég hosszú műsort játszottak végig, én minden percét élveztem. Ha hoztak volna CD-t biztosan vettem volna belőle.


Ezen az estén a Zóna A volt a legnépszerűbb banda, amikor kezdtek megtelt a terem, az elején még volt némi lökdösődés ami itt a pogót helyettesíti, de a zsúfoltság miatt ez hamar megszűnt. Ez egy ízig vérig punk banda a stílus, az énekes mozgása, szóval minden egyben. Nagyon jól szóltak és ami meglepett a zenéjük is tetszett. A tömeg miatt egy idő után kimentem levegőzni és a nyitott ablakon keresztül néztem a műsort. Elég hosszú műsort adtak egy számot az Operace tagjaival közösen énekeltek el. A vége felé már ismét bentről élveztem a zenét és a pult közelébe próbáltam férkőzni, szerencsére útitársam ott ült és segített sörhöz jutni. A Cigansky problem című számot többen és többször kérték, de nem játszották el. Ennek ellenére a közönség minden dalt együtt énekelt velük. A műsor végén a basszusgitáros magyarul köszönt el, ezt biztosan a szervezőknek köszönhetjük.


Számomra az est fénypontja a Condemned 84 volt, gyerekkorom óta kedvelem őket, sajnos az alapítótagok közül már csak ketten vannak a zenekarban, az eredeti dobosuk Cliff Warby pár éve hunyt el, vele jó kapcsolatot ápoltam a világhálón keresztül. Mark az Anti-Herosból került hozzájuk és a fiatalabb gitáros sem ismeretlen, több zenekarban is megfordult. 
A Face the Aggressionnal indítottak, a tömeg beindult, ének, lökdösődés (ezek soha nem fognak megtanulni pogózni), jött pár újabb és kevésbé ismert szám, ekkor már hátul álltam, látszott, hogy kicsit fáradtak, valószínűleg előző nap a szervezőkkel söröztek vagy csak az utazás miatt. Volt egy rövid pihenő, nem ezzel így nem lehet vége futott át az agyamon, és nem is volt ekkor jöttek a legnagyobb slágerek No one likes us, Oi! ain't dead és a többi fantasztikus dal, a tömeg beindult, mindenki énekelt a végén csak azt éreztem, hogy még órákig tudnám hallgatni.