A görög banda öt erős, középtempós nótával szerepel a korongon, a Covid 1984 című számuk már régebb óta elérhető a világhálón és a tavalyi Nordic Power válogatáson is szerepel. Az ötödik számukban egy női énekes van ami nagyon feldobja az egész lemezt és kicsit el is nyomja a többi számot. A felvétel leginkább a '90-es évek második felének R.A.C. zenéit idézik számomra, persze egész más hangzással és külön öröm, hogy két dalt a saját anyanyelvükön adnak elő.

Be kell vallanom az Odwet számomra teljesen ismeretlen volt korábban, így igazán nagy meglepetést okozott a kellemes metálos hangzás. Rögtön az első szám a Glory of the Ancestor igazi viking metál, meg is hozta a kedvet hozzá, hogy emeljek a hangerőn. A változó sebességű dalok valahogy jól állnak a bandának, a lassabb részek sem unalmasak. A No Surrendert ismertem korábban és azt hittem ők lesznek ezen az albumon a kedvenceim, de tévedtem, a lengyelek jobban bejönnek.
A lemez hagyományos CD tokban jelent meg, 4 oldalas borítóval, melyben csak a görögök szövegei szerepelnek, a görög nyelvűek görögül és angolul is.
Egy.egy köszönő lista mindkét zenekartól. Képek sajnos nincsenek.

Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/no-surrender-odwet-brothers-in-mind/

Ez a túra igazán meglepett. A nagyobbik fiam találta ki és szervezte meg, de ami meglepett, hogy nem volt igazán vég vagy köztes cél magán a túrázás élményén kívül. 
Leányfaluról indultunk, meredeken fel a piros jelzésen, alig bírtam lépést tartani a fiammal, a Vörös Meteor forrásnál megálltunk frissíteni, majd tovább mentünk felfelé Vörös-kői kilátó pontig. 
Itt begyűjtöttem egy geoládát némi bozótmászás árán, majd folytattuk utunkat tovább felfelé, de itt már időnként volt némi sík rész is. 
A Hétvályús-forrásnál elindultam lefelé, hogy begyűjtsem a geoládát, de olyan meredek volt az út egy idő után, hogy visszafordultam, még több, mint 100 méterre voltam a forrástól és ezt majdnem függőleges úton kellett volna megtennem lefelé és utána visszamászni.
A piroson néhány kilométer után láttunk ismét egy forrásra utaló jelzést, de csak két kisebb erdei tavat találtunk.



Dél körül megálltunk enni pár falatot nem sokkal Pap rét előtt egy szép erdei tisztásnál, evés közben gyönyörködtünk a mezőben, ahogy a térdig érő füvet fújta a szél és az szépen hullámzott.
Közben eszembe jutott egy megzenésített vers:

Némi pihenő és pár fotó elkészítése után gyorsan elértük Pap rétet, azt reméltem innen már végig sík vidéken haladunk, de az ösvény tovább emelkedett, néhány Km után egy aszfaltos szakasz következett, majd végre lejtő, amit nem igazán tudtunk élvezni a saras-köves talaj miatt, nem sokkal Pilisszentlászló előtt javult az ösvény. A fiam említett egy szakaszt ami piros kereszttel van jelölve, de a jelzést már csak a településre beérve láttunk, annak ellenére, hogy az út elején többször meghaltam a végén még lett volna kedvem egy kis emelkedőhöz.
A faluba beérve már ismerős volt az út, a Spartacus ösvénynek ugyanez a vége.