Paul Swain a Citizen Keyne nevű zenekarban zenél. Amikor hírét vettük, hogy a banda a "közelben" játszik tudtuk, hogy ott a helyünk.
A koncert Znojmo közelében (10 Km-re) volt egy kisebb klubban, a hely befogadóképessége olyan 250-300 fő lehet, nagyjából 150-en lehettünk. 


 Az első fellépő a Dead Masaryx volt, a zenéjük amolyan '80-as évek hangulatát idéző punk zene némi Oi! street punk hatással, nekünk magyaroknak különösebben nem jött be, pár számukra néhány helyi fiatal pogózott, de amúgy elég langyos volt a fogadtatásuk, ez lehet, hogy a gyatra hangosításnak is köszönhető volt.


 Bombecks nagy kedvenc, valódi német Oi! muzsika, pont olyan amilyet a '80-as, '90-es években szerettünk. Nos ez ezen a koncerten nem jött át. A srácok mintha egy kicsit kedvetlenül játszottak volna. A hangosítás már helyreállt mire felléptek, de valahogy mégis olyan lapos volt a műsoruk. Nem tudtuk kitalálni mi lehetett a gond, nagyobb közönségre számítottak talán. Az egyetlen pozitívum a csinos dobos hölgy volt. 


 A Citizen tagok épp csak elkezdtek felszállingózni a színpadra amikor a közönség megmozdult. Amikor belecsaptak a húrokba már minden szem feléjük fordult, érezhető volt, hogy ők a FŐ banda. Az utolsó két album dalaival indítottak, pörgős Oi!, street punk nóták, olyan slágerekkel, mint az Oi! for England, Punk not Fashion...
Darren hozta a formáját, belegabalyodott a mikrofon zsinórba, felmászott a reflektor állványra, csinálta a showt, a közönség imádta.

 Ment a pogó, tánc, éneklés, hatalmas hangulatot csináltak. A koncertjük alatt szinte képtelenség volt italt rendelni, mert a csapos is tátott szájjal leste a műsort, végül aki inni akart elkezdte műanyag pohárral dobálni a srácot, olyankor csapolt vagy öntött és tovább figyelte a showt, a poharakat is csak a srácok fellépése után szedte össze.


 Ilyen műsort, ilyen jó zenével már nagyon rég láttam, a fellépés előtt Paul volt a sztár, de itt most ez a tánc, pogó, éneklés, taps, az egész zenekarnak szólt, hatalmas tetszést arattak. A buli után már mindenki az egész zenekarral akart közös fotót, nem csak egy-egy zenésszel. Alig várom már, hogy újra lássam őket.



 A koncert előtt a Samizdatot nem ismertük, alig pár számot találtunk tőlük. Az a pár szám nem nagyon hozott lázba minket, egyikünk említette, hogy van pár kép róluk Skrew pólóban, de ez manapság nem sok mindent jelent.
Amikor elkezdték a műsort egyből változott a véleményünk, nagyon jó zenét játszottak, Oi!, skinhead rock cseh nyelven, de ott a nyelv nem számított, átütő erejű zenét nyomtak. A közönség valószínűleg fáradt volt, kicsit távolabbról, de a többség figyelte a műsorukat. Ha nincs ott a Citizen Keyne akkor ők lettek volna a fő zenekar, így viszont kiváló levezetést adtak az estének.



 A koncerten a bejáratnál a szervező Bohemia Skinhead klan Oi!, skinhead pólóit, lemezeit lehetett kapni, ezek közül egy Blitz póló tetszett, de nem volt a méretemben.
A koncerttermet és a söntést (a koncertteremben van bár), összekötő folyosón a Boots and Braces skinzine már bemutatott 5. számát lehetett kapni és a Citizen Keyne árulta termékeit, az első három lemezüket CD-n és egy póló volt még náluk az érkezésünkkor. A zenészek, zenekartagok mindenkivel szívesen beszélgettek mindenféle sztárallűr nélkül. Az angolok több tucat lemezt dedikáltak. Paul minden zenekar műsorába belenézett, de a többi zenészt is lehetett látni időnként a színpad előtt, itthon a zenészek mintha utálnák egymást, nem járnak el egymás bulijaira, ha közös fellépésük van az öltözőben várják ki a fellépésük kezdetét, utána húznak haza. 
 A beugró 450 korona volt, ez kb. 8000Ft, teljesen reális egy ilyen nemzetközi buliért.
A közönség 80%-a skinhead volt, a többi huligán.  Volt 8-10 fiatal cseh kopasz, ők a '90-es évek ns irányzata szerint öltöztek, a tetoválásaik is azt a korszakot idézik. 
 Annak ellenére, hogy politika mentes buli volt, a szervezők féltek, hogy a kékek tiszteletüket teszik, de szerencsére nem jöttek.
 Valaki említette pontosan mely országokból jöttek a koncertre, az összesre már nem emlékszem, de legalább fél tucat környező országbeli zenerajongó jött el a bulira.



 

A hétvégi Oi! the Picnic-en sikerült beszereznem potom 350 koronáért ezt a remek kiadványt. Ez egy 100 darabra limitált külön kiadvány a leírások alapján, nekem a 8-ast sikerült beszerezni, mielőtt bárki bármire gondol csak itthon vettem észre, hogy sorszámozva van.
Színes első és hátsó borító, hátul Oi! the Picnic plakátok vannak.
Az első oldalon tartalom és köszönő listák vannak, elérhetőség sajnos sehol. A kiadvány 20 interjút tartalmaz olyan híres zenekarokkal, mint a Close Shave, The Pride, Endstufe, Bakers Dozen, Thumbscrew, The Tenderizers, I.C. 1, Citizen Keyne, Crucified, Bombecks, Roials, Queensbury Rules, hogy csak párat említsek.
A kiadvány rendkívül szépen van tördelve, a képek jó minőségűek látszik, hogy sokat dolgoztak vele.
Számomra egyetlen hátránya van, hogy cseh nyelven jelent meg, de szerencsére a modern kor vívmányai majd segítenek lefordítani hamarosan.