Ma megrendezésre került a 4. Bornemissza Gergely sakk kupa egy kispesti vendéglátó egységben. 10 fő ült sakktáblákhoz, az indulók közt volt egy hölgy és volt aki a gúnyhatár túloldaláról érkezett, hogy megmérettesse magát, az életkor is alaposan megoszlott, a legfiatalabb induló 17 a legidősebb 53 éves volt.
 A rendezvényen végig jó hangulat uralkodott, a mérkőzéseket mindenki komolyan vette, még az esélytelenebbek is a teljes tudásukat latba vetve küzdöttek.
Végül 4 körös bajnokságban dőlt el kik állhattak a dobogóra.

A budaörsi Kő-hegy mindig vonzott, közel 20 éven keresztül tervezgettem, hogy megnézem. Végül tavasszal a kisebbik fiam vetette fel, hogy egyik hétvégén nézzük meg, mint kiderült őt is vonzotta már egy ideje.
Nem szerveztük agyon a dolgot, még csak azt sem beszéltük meg, hogy menjünk oda. A fiam a busz mellett döntött. Egy esős reggelen vágtunk neki az útnak, stílszerűen a 88-as busszal a templom térig. 
A fiam valamennyire ismerte a várost, megmutatott pár szobrot és megnéztük az öreg sváb temetőt.


Innen célirányosan elindultunk a hegytető felé a girbe-gurba utcákon, lépcsőkön. Előbb jobbra megkerültük a hegyet, majd visszamentünk és végül megtaláltuk az ösvényt amely a kápolnához vezetett. Itt egy darabig gyönyörködtünk a kápolnában, a kilátásban, csináltunk pár képet, majd a hegytető másik vége felé indultunk és a kálvária felé lementünk a hegyről. Nagyjából másfél óra alatt megjártuk az egészet. 
Mindkettőnknek nagyon tetszett, már akkor megbeszéltük, hogy télen, ha rosszabb idő lesz visszajövünk ide egy rövid túrára.

Múlt hétvégén fel kellett mennem a fővárosba, így a kellemeset a hasznossal összekötve a másik fiammal terveztem egy túrát ismét Budaörsre. Az idő nagyon kellemes volt végig egy szál pólóban voltunk. Az ösvényt ismét nem találtuk meg egyből, ezért a hegyoldalban egy meredekebb kapaszkodón mentünk fel, a bércre felérve ismét gyönyörködtünk a tájban és lőttünk pár képet. 


Már a tetőn néztük az Odvas-hegyet, hogy oda is át kellene mennünk, ezen nem is agyaltunk sokat, a GPS segítségével megkerestük a legközelebbi felvezető utat. Naná, hogy ez is egy sziklás mászásban végződött. 
Fent egy régi ismerőssel futottunk össze, ő a másik irányból jött fel. Miután elköszöntünk tőle jutott eszünkbe, hogy megkérhettük volna, hogy csináljon rólunk egy képet.
A hegy túlsó felén jöttünk le. Még fent néztük a budaörsi Kopárok északi vonulatát, de mivel másnap mindketten dolgoztunk, így nem folytattuk tovább, valószínűleg már csak tavasszal kerítünk rá sort.