2000. 06. 2-3-4.-Mátraterenye 1920. június 4., a dátum, amely minden magyar embert emlékezésre kell, vezessen. Ezen a napon lett a világtörténelem legszégyenletesebb "békeszerződése" Versaille-ban, egy kis kastélyban az első világháború után megkötve. TRIANON- kiálltja égbe fájdalmasan sok millió magyar lélek. A magyar nép dühe és felháborodása nem hiába tölt el minden liberálist rémülettel. Az adatok halla-tán még egy külföldi keze is ökölbe szorul. 80 évvel a szerződés megkötése után, a bolsevik agymosás ellenére még sok magyar szívében, lelkében él a vágy, hogy testvéreivel egyesülve újra szabadon élhessen ősapáik földjén. Péntek: Ennek szellemében egy hétvégi találkozó volt 2000. Június 2-3-4-én a Mátrában. Ezt a 3-napos rendezvényt a Borsod-Heves-Skins és a B&H Alisca szervezte. A hatalom megpróbált éber lenni, de a rendezők ügyesnek bizonyultak. A helyszín a találkozóhelytől 40 km-re volt, így a rendőrség felderítőosztályának esélyei, a nullára süllyedtek. Péntek délután szép számmal gyülekeztek a bőrfejűek az egri pálya-udvaron. A legtöbb bőrfejű tömegközlekedési eszközzel jutott el a világ háta mögötti faluba. A volán nem volt erre a tömegre felkészülve és a buszok teljesen zsúfoltak voltak. Magyarország minden részéről érkeztek bajtársak, sőt még az elszakított területekről is. Sajnos csak kevés külföldi bajtárs jött erre a rendezvényre. Kösz MNA! /a szerk./ Mindezek ellenére 250 bajtárs gyűlt össze az első napon, ennél a valóban jól eldugott vadász- és pihenőháznál egy völgyben. A helyszín lenyűgöző volt: eldugott, fedett színpad, részben fedett "tánc-tér". A pultnál látogatóbarát árak fogadták a szomjukat oltani kívánókat, sajnos a kiszolgálás rémesen lassú volt. A hangulat pedig a megérkezés első pillanatától kezdve kiváló volt. A zenészek még nem voltak láthatóak, de mindenfelé vidáman mulatozó és iszogató csoportok alakultak. 22 óra után kezdte el a Vérszerződés az este zenei részét. A jelenlevők gyorsan lázba jöttek a nyugat-magyarországiak zenéjétől. Mindenki tombolva adta ki magából az érzéseit a szín-pad előtt. A színpadon az ifjak zseniálisak voltak, ami tőlük már megszokott dolog. Másfél óra elteltével a Titkolt Ellenállás következett. Ők sem mai gyerekek a szakmában, de eddig szociálisan nemzeti bőrfejűek előtt nem játszottak. Több lemezzel a hátuk mögött és egy jó adag tapasztalattal érkeztek. Énekesük röviddel ezen fellépésük előtt hagyta el a zenekart. Ez tulajdonképpen a megmaradt tagoknak nehézséget okozott, de ők mindent megtettek a jelenlevők szórakoztatására. A 2 órás előadásukat a bőrfejűek visszafogottan figyelték és hallgatták, ami kevésbé ismert zenekaroknál nem újdonság! Utolsó lemezük, a Feltámadás, köreinkben jobban ismert. Amikor ezek a számok, dalok felcsendültek táncparkett hangyabollyá vált. Miután Titkolt Ellenállás elhagyta a porondot a színpad előtt lévő különböző zenekarok tagjaiból verbuválódott együttes alakult, amely feldolgozásokat játszott. Hajnal három órakor jött a Stratégia. Bemutatkozó lemezüknek köszönhetően ők már ismertebbek voltak az előző zenekarnál. Nagyon jól játszottak és bebizonyították tudásukat, és azt, hogy nem csak stúdiózenészek. A koncert végeztével hajnal ötkor a többség nyugovóra tért, csak egy 10-15 fős banda maradt ébren németek és magyarok vegyesen. Úgy gondolták, hogy túl korai még ágyba bújni. CD-lemezek szóltak vég nélkül. Ez ugyan hangos volt, de senki nem panaszkodott. A büfé zárva volt, nem probléma, előkerültek az aranytartalékok és vedelés reggel nyolcig!! Délelőtt többen az árnyékban heverésztek, míg mások a röplabdajáték szépségeinek sajátos nyilvánosságra hozásával próbálkoztak. Ez alatt egyre több bajtárs érkezett meg és szombat estére 300-400 főre duzzadt a létszám. M.I.




Szombat: Szombat reggel keltünk útra Budapest felé. Nagyon korán elindultunk, habár már tudtuk, hogy német bajtársaink 10 óránál előbb nem fogják elérni a korábban egymás között letisztázott találkozóhelyet. Ők az időpontot túl korainak találták ezért már pénteken megegyeztünk arról, hogy később érkeznek. Útközben hívást kaptam tőlük, hogy a szlovák-magyar határnál időznek, mivel a vámosok és a rendőrök szétszedték a buszukat kábítószer után kutatva. Időközben mi a találkozóhelyre értünk, újra hívás a németektől: elfogyott az üzemanyaguk és 60 km-re Budapest előtt egy kijáróban állnak. Némi félreértés után sikerült tisztázni a helyzetet és felkerekedtünk. Vettünk nekik gázolajat és irány feléjük. "Segélyszolgálatunk" túl gyorsan lett mobilizálva, alig hagytuk el a benzinkutat, újabb hívás: minden rendben! Sikerült egy autót megállítani és attól üzemanyagot szerezni. Tehát nem kellett odautaznunk, vissza a benzinkúthoz és a végtelennek tűnő várakozás folytatódott. De ők csak nem akartak megérkezni, így el tudtam fogyasztani a pizzámat, amit a segélyhívásuk szakított félbe. Röviddel ebéd után aztán feltűnt egy mikrobusz "gyanús arcokkal" és ők megérkeztek. Rövid köszönés után máris folytattuk az utat Budapesten át Mátraterenye felé. Amikor megérkeztünk a faluba a világ háta mögé, egyáltalán nem tudtuk, hogy merre folytassuk az utunkat. A mobiltelefonok működésképtelenek voltak. Örültünk, amikor néhány bőrfejűt pillantottunk meg egy útszéli kocsma kerthelyiségében, de nem tudtak a segítségünkre lenni ami a helyszín kérdését illette. Nagyon nehezen és egy kis eltévedés után azonban rátaláltunk a mellékútra, egy földesútra, amelyik a helyszínhez vezetett, oda ahol már egy napja tartott a találkozó. Megpillantottuk a vadászházat és a közelében egy kis halastavat, amelyben ugyan a fürdés tilos volt, de mindezek ellenére néhányan megpróbálkoztak egy kicsit megmártózni, ami a kezelőszemélyzet bosszúságát okozta. Ekkor kb. 100-150 bajtárs volt látható, de sokan szétszóródva elrejtőzve voltak. Nyugodt feltételek, eddig közjáték nélkül,szép környezet. Itt csak jól érezhette magát az ember. Gyors körbenézés, üdvözlések és nagy találkozások a régen nem látottakkal. Igy telt el az idő 21 óráig, amikor az első zenekar a színpadra lépett. A Hunniáé volt ez a hálátlan szerep. Elsőként játszani nem legjobb, de ők nagyon befűtöttek, a bajtársak rendesen tomboltak. Korábban ez a zenekar nekem nem tetszett túl nagyon, de ezek a szorgalmas fiúk egyre jobbak lesznek. Fellépésük abszolúlt csúcs-pontja volt a "Skinhead" és az "Erdély induló" dalok. Aztán a DOKTOR MARTENS SKIN következett a sorban. Fellépésük alatt a hangulat némiképp ellaposodott, de néhány szám alatt a színpad előtt tolongók nagyon beindultak. Miután a szlovákok elhagyták a világot jelentő deszkákat jött az A.C.A.B. Fellépésük az est csúcspontja volt. A bajtársak tomboltak. Időközben a telekhatáron megjelentek a rendőrség különböző képviselői, akik gyorsan el is tűntek, nem csináltak gondot a jelenlétünkből. Amit az A.C.A.B. énekese a színpadon művelt csak egy szóval írható le: fantasztikus. Nagyon ért a közön-ség "felizgatásához". A hangulat az egekbe szökött és letörhetetlenül szólt a Sieg Heil! Bravó A.C.A.B.!! Aztán jött az első berlini zenekar a Legion of Thor. Nagyon kíváncsi voltam rájuk, de sajnos a nagy elvárásaim kielégítetlenek maradtak. Az este első német szereplői nem tudták a hangszereiket olyan jól behangolni és a fellépésük szétesőnek tűnt. De meg kell jegyezni, hogy néhány résznél érezhető volt, hogy itt többről van szó, mint amit ma tőlük kaptunk. Az énekes színpadi showja nagyon meggyőző volt. Rögtön a L.O.T. után következett a D.S.T. (Deutsch-Stolz-Tren). Amit az előző zenekarnál nélkülöznünk kellett, azt a D.S.T. bepótolta. Profi módon. Az egész banda nagyon együtt volt, egy teljesen lenyűgöző produkciót élvezhettünk. Kezdetben a táncparkett üres volt, de hamar tolongás lett a színpad előtt az előadásuk hatására. Saját számaik mellett feldolgozásokat is játszottak, melyek nagy sikert arcattak. Ilyenek voltak: a "Bang-Bang', "Arischer Kampfer", "Sturmführer". Csak nehezen tudták elhagyni a színpadot, mert állandóan visszatapsolták őket, jobban mondva vissza S.H.!! Köszönet és bravó D.S.T.! Csak így tovább! Kicsit csalódottan léptek a színpadra a Vérszerződés tagjai. Újra utolsónak maradtak, de mégis jól meg tudták mozgatni a még talpon levőket. Ez a nyugat-magyarországi csúcszenekar gondoskodott a jó hangulatról hajnal 2 óráig. Minden dalt nagyon jól ját-zottak. Streetfight a Skrewdrivertől, Arischer Kampfer a Landsertől voltak a legjobbak a saját dalok mellett, mint pl.: A fehér egység forradalma, Szent háború, A vadászat. Mindig élvezet egy Vérszerződés élőben. Összegzés: szép este, jó zenekarokkal és hangulattal. Az ellentevékenység ellenére még csekély számú német "rajongó" is jött.

Megjelent a Vér és Becsület 2001 tavaszi számában. A beszámolóért és a szkennelésért köszönet Illés Miklósnak.

 

Francisco Franco tábornokot a nyilvánosság kizárásával exhumálták majd az Elesettek völgyéből (Valle de los Caidos), a felesége mellé temették Mingorubbio temetőbe ahol a család 22 tagja és mintegy 200 híve búcsúzott tőle falangista himnuszokat énekelve.
A család szerint az exhumálás csak politikai fogás a választások előtt és a nyílvánosságot azért zárták ki, hogy azt a látszatot keltsék, hogy a tábornokot már mindenki elfelejtette és senkit sem érdekel. Az Elesették völgyébe a szocialista miniszterelnök semmilyen megmozdulást, demonstrációt nem engedélyezett erre a napra.