01. Kérlek mutasd be a blogot. Szervusz, köszönjük a felkérést, igazán megtisztelő a megkeresés!
 Annak idején azzal a céllal indultunk el, hogy hardcore szellemiségű jobbos zenei oldalt indítsunk, ahol az NS mellett helyet kapnak hazafias és a jobboldalisággal nem ellenséges zenekarok hírei, interjúi, zenéi, stb. is. Fontosnak tartjuk az underground szellemiséget (annyira, hogy még a névben is benne van), az ideáink iránti elkötelezettséget és a profitmentességet. Úgy véltük, hogy ez a fajta hozzáállás hiányzott a kezdetekkor (és ma is sajnos) a hazai színtérről, így belevágtunk. A blogot 10 éve a Bombs Not Food nevű hc projekt gitárosa indította el, én -mint énekes- is részt vettem benne, de akkoriban inkább az akkor még működő zenekaraimra figyeltem inkább. A kezdetektől többen csináltuk, igyekeztünk bevonni minél több „külsős munkatársat”, mert távlati célunk az volt, hogy zenei portállá fejlesszük a dolgot, ami emellett párhuzamosan egy szellemi műhely is lehetne ennek a közegnek. A kezdeti lelkesedés elmúltával egyedül maradtam és évekig szüneteltettem is a blogot, mert nem igazán volt időm rá a munka mellett, valamint párhuzamosan működött még 2-3 nagyon hasonló weboldal is, így igazán értelme sem volt folytatni. Tavalyelőtt azonban véleményem szerint olyan mélypontra süllyedt a hazai mozgalom „sajtója” (pl. szinte minden híroldal eltűnt), hogy saját kedvtelésből elkezdtem híreket kirakosgatni és megkerestem pár általam érdekesnek tartott zenekart is olyan kérdésekkel, amikre én magam is kíváncsi voltam, így összekötöttem a kellemeset a hasznossal és a megválaszolt kérdéseket kitettem a blogra magyarul, meg az eredeti nyelven is, így most megint aktívnak nevezhetném az Underground Revolutiont, bár jelen helyzetben eléggé hobbi szinten „működünk” csak. Van pár barátom, akik néha írnak cikkeket és besegítenek, de nem beszélhetünk jelenleg komoly stábról. Tartalmilag hírekre, interjúkra, koncertbeszámolókra és lemezkritikákra koncentrálunk, RAC és Oi! dolgokról, meg a különböző politikai szervezkedésekkel foglalkozó írásokat nem közülünk; nem azért mert bajunk van az Oi! zenével, hanem mert a HC érdekel elsősorban, a politikával meg foglalkoznak más orgánumok, nincs értelme abba is belekontárkodnunk. A tartalmat illetően még fontosnak látnánk megjegyezni, hogy igyekszünk saját írásokat megjelentetni, mert nagyon nem kedveljük azokat a weboldalakat-újságokat, amiknek az egész tevékenysége abból áll, hogy mások cikket jelentetik meg újra vagy csak kipakolnak mindenféle netről leszedett fotókat.

 02. Melyek a népszerűbb bejegyzések, interjúk, lemezkritikák stb?
 Általánosságban elmondható, hogy az interjúk és azon belül is a „sztárzenekarokkal” készült beszélgetések a legolvasottabbak, bár volt már ott is meglepetés, pl. a H8machine interjúnkat (akikkel szerintem itthon még senki nem csinált riportot) alig látogatták. Meglepően népszerűek szoktak lenni néha váratlan dolgok is, pl. a HateCrew zenekart bemutató írásunkat (az nem interjú volt, szimplán csak beszámoltunk a megalakulásukról) sok százan nézték meg, pedig akkor még egy számot se vettek fel. Számszerűleg a két legtöbbet látogatott cikk a Terrorsphära és a Fehér Törvény riport volt.

 03. Átlagosan mennyien kattintanak egy-egy bejegyzésre?
 Hát, ez egy nagyon szélsőséges dolog, nagy a szórás; sok függ attól, hogy mennyire osztogatják meg az emberek a Facebookon a dolgokat, de általában az ismert zenekarok nagyságrendekkel több „kattintást” szoktak kapni, mint az ismeretlenek; persze ez is változó.



 04. Magyar vagy külföldi olvasó van több?
 Szerintem jelenleg nagyjából fele-fele az arány; a kezdetekkor a magyarok aránya jóval magasabb volt, köszönhetően annak, hogy főleg itthon voltunk aktívak és ismertek, de pár nevesebb német csapat meginterjúztatása után külföldről is megnőtt az olvasótábor aránya. Sokat segített a külföldi közönség megnyerésében, hogy ráálltunk arra, hogy minden nem magyar zenekarral készült interjút kiteszünk angolul vagy németül (függően attól, hogy milyen nyelven csináltuk eredetileg).

 05. Akikről írsz mennyire lelkesen osztják meg a közösségi oldalakon a róluk készült bejegyzést?
 Ez is nagyon vegyes; sokan nagyon lelkesek, mások meg teljesen passzívak. Ami azt illeti, eléggé csodálkozom is ezen, mert én tuti örülnék, ha valahol írnának a zenekaromról, főleg hogy tényleg nem nagyon van mostanában ilyen jellegű internetes kezdeményezés, ahol ingyen olvashatnak széles tömegek a világról alkotott elképzeléseimről. Nagyon kevés fanzine vagy egyéb sajtótermék maradt csak és ezek között is elég kevesen foglalkoznak azzal, hogy interjúkat csináljanak (nem csak itthon, hanem világszerte is).

 06. Gondoltál már rá, hogy a népszerűbb bejegyzéseket megjelentesd nyomtatásban akár fanzine, akár naptár formájában?
 Igen, rengetegszer eljátszadozom a gondolattal. Most, hogy 10 éves volt a blog, megfordult a fejemben, hogy összeszedem az összes interjút, megdizájnolom az anyagot és ingyenes papírzine'-ként szétosztogatom valami koncerten vagy adok belőle a lemezkiadós ismerőseimnek, hogy tegyék bele grátisz a csomagokba, amiket küldözgetnek a vevőiknek, de aztán mindig eszembe jut, hogy mi pénzbe, időbe és energiabefektetésbe kerülne mindez azért, hogy utána a kutyát se érdekelje az egész. Az elmúlt évtizedekben elég sok fanzine-nak dolgoztam be kisebb írásokkal és mindig az volt az elkeserítő végeredmény, hogy csak a picsogás megy, hogy nincsenek újságok, de amikor végre valaki megcsinál egyet, akkor meg a szájhúzás megy, amiért az újság szar/drága/gagyi/etc.. Sokat gondolkodtam azon is, hogy kéne valami alkalmi kiadót is csinálni, mert van 1-2 zenei anyagom elfekvőben, de aztán mindig az jut eszembe, amit már fent is leírtam, meg persze ehhez hozzájönne még az a szokásos duma is, hogy biztos meg akarok gazdagodni a lemezkiadásból, így elmegy tőle a kedvem. Pedig amúgy én még annak a kornak vagyok a gyermeke, ami a kézzelfogható dolgokat (fanzine, CD, bakelitlemez, stb.) értékeli igazán. Minden tiszteletem azoké, akik több elszántsággal bírnak és tényleg megcsinálják a papírformátumú fanzine-t, azonban az UG marad egyelőre a neten.

 07. Az olvasók milyen intenzitással reagálnak egy-egy bejegyzésre?
 Hát, ha reakciónak minősíthető a Facebook lájk, akkor elmondhatom, hogy rendkívül népszerűek vagyunk. A valóságban amúgy érdemi reakció alig van, néha a baráti körömből élcelődik valaki a bejegyzések alatt, nagyon ritkán akadnak hozzászólások is, de amire a közösségi médiát eredetileg kitalálták - a párbeszéd és a társadalmi diskurzus - az még várat magára. Ha érdekel a véleményem, egyébként elég demotiváló is ez a csend; még egy negatív véleménynek is jobban örülnék néha, mint a nagy rohadt méla hallgatásnak. Nem tudom, hogy ez a tömegek szellemi igénytelenségének és együgyű véleménynéküliségének az oka vagy csak simán kaka az oldal, de általában nincs igazi reakció.

 08. A mainstream, illetve balos közeg figyeli a bejegyzéseid?
 Szerintem nem, mert különben tuti kaptunk volna már pár ilyen ostoba levelet, hogy "Nincs olyan, hogy ns hardcore!", meg "Igénytelen, szar zenéket toltok!", meg "Primitív nácik vagytok!", ahogy azt már megszokhattuk más oldalokon a kommcsiktól. Mondjuk örülök is neki, rohadtul fárasztanak az internetes szócsaták az ilyen balfaszokkal.

 09. Időről-időre alakulnak új HC/NSHC/H8Core zenekarok itthon is, látsz, most olyat amelyik életképesebb és tovább jut egy bemutatkozó felvételnél?
 Most kicsit kedvezőbbnek tűnik a helyzet, mint 2 éve, akad pár új kezdeményezés, de korai lenne jóslatokba bocsátkozni. Félek, hogy egyik se lesz hosszú életű, mert az összes új csapat állandó tagproblémákkal küzd és manapság nem találni jó zenészeket minden bokorban. Én mindegyiknek szurkolok és próbálom őket segíteni a magam szerény eszközeivel, de az idő fogja megválaszolni a fenti kérdésedet.

 10. Az interjúk során a kérdések mekkora hányada az ami téged érdekel, és mennyi az amit olvasoknak szánsz?   A blog újbóli elindulása valahol a kíváncsiságomnak köszönhető. Nagyon érdekelt, hogy pl. mit gondolnak az orosz NS-ek Putyin rezsimjéről (ez visszaköszönő kérdés is lett orosz zenekaroknál), hogyan látják az NSHC zenekarok a hardcore-hoz kötődő kapcsolatukat, mi motiválja őket, ilyesmi. Vannak néha töltelék kérdések is, de a zömében nem az olvasóközönségnek akarok kedvezni, hanem tényleg igyekszem az alanyokat olyan dolgokról megszólaltatni, amiket fontosnak és érdekesnek tartok. Ha ez egybeesik a nagyközönség elvárásaival, akkor örülök, ha nem, akkor meg szerencsére mindig be lehet zárni az oldalt a böngészőben.

 11. Végszó/Üzenet az olvasóknak:
 Ha csak egy matricát kiraktok valahová, már az is jobb és értékesebb, mint a tétlenség. Gondolkozzatok el ezen! Köszönjük még egyszer a lehetőséget a megszólalásra és kitartást a Városi Legendákhoz!

Végül egy szám a blog saját youtube csatornájáról:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.