Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

01_1.jpg
A koncert helyszínét Ulmból közelítettük meg, itt induláskor tapasztaltuk, hogy elég nagy rendőri készültség van a városban. Egy óra alatt 4 államot érintettünk - Németország - Ausztria - Lichtenstein - Svájc - míg a svájci Unterwasser nevű településre értünk, mely 906 méter magasan fekszik az ország észak-keleti részén. Útközben egy rendőri ellenőrzés volt, egy fiatal férfi és egy lány ellenőrizte az okmányainkat, 2 perc alatt végeztek és jó szórakozást kívántak. Mire odaértünk már csak 10 perc gyaloglásra tudtunk parkolni a rendezvény helyszínétől, mely egy tenisz akadémia tornatermében volt.
 A beléptetés gyorsan zajlott, a meghívókban szerepelt, hogy sem telefont, sem fényképezőgépet nem lehet bevinni ennek ellenére ezt nem ellenőrizték, szerencsére nem is próbáltak sokan visszaélni ezzel, én egy esetben láttam, hogy a Stahlgewitter alatt videózott a srác telefonnal, de a barátja hamar le is állította az egyébként elég illuminált arcot. A közönség elég változatos volt, 50%-ban skinheadek voltak jelen, de voltak különböző motoros bandák tagjai, illetve egyéb motoros fazonok, német hc-sek, NSBM fanatikusok, rockerek, psychobillyk is több országból. Szinte minden európai skinhead szervezet képviseltette magát, a Hammer skinek (akik szervezők is voltak), a Blood and Honour szinte minden divizója, hogy csak az ismertebbeket említsem.
Amikor a jegyet rendeltük azt az információt kaptuk, hogy 3500 eladott jegynél lezárták az eladást, de a helyszínen kiderült, hogy több, mint 5000 jegyet adtak el, szerencsére egyszerre ennyi ember soha nem volt a csarnokban, ahol időnként a gyorsabb ki-be közlekedés érdekében az oldalsó ajtókat is megnyitották a dohányzók és wc-re igyekvők előtt.
01a.jpgAmikor beértünk már a németek Fankadelije a Makss Damage lökte a szöveget a színpadon, ami engem bevallom férfiasan egy csöppet sem hozott lázba, még annak ellenére sem, hogy a gyenge német nyelvtudásommal is értettem miről beszél. Az ő műsoruk alatt kihasználtam az időt és szét néztem az árusok közt, az első stand Luni cuccaival volt tele ezeket a Hermannsland árulta, melletük jutott hely a Deutschen Zukunft szervezőinek a földön akik támogatói pólókat árultak, minden póló mellé egy rap/hip-hop CD-t adtak, ezekből én is hoztam haza Gábor barátomnak köszönhetően. A Hermannsland másik oldalán Maci kapott helyet, aki csak egy szerényebb készlettel jött erre a bulira. Maci mellett a sarokban viszonylag ismeretlen  bandák lemezeit árulták, közűlünk csak Gábor ismerte őket, aki vásárolt is ezekből. Utánuk a terem oldalán egy elég nagy standdal főként a Stahlgewitter és a Frontalkraft kiadványait árulták, utánuk az Amok szerényebb placca következett majd a terem felétől a színpadig az italpult. Annak ellenére, hogy rengeteg szervezet képviseltette magát csak két C18-as szervezet zászlaját tették ki és egy Hammarskins Nation zászlót.
 A rapperek után az Amok következett, ők hazai pályán játszottak, őket kevésbé ismertem, egy darabig hallgattam őket, majd el kezdtem keresni az útitársaim, végül a csarnok előtt találtam az egyiket aki épp egy közös holland ismerősünkkel beszélgetett, a hollandok két 44 személyes busszal érkeztek, tehát pont 88-an voltak, beszélgetés közben odajött még néhány holland srác akik a Magyar szigetről érdeklődtek, amit nagyon szerettek régen.
 Amikor visszamentünk már a Confident of Victory volt a színpadon, nagy sikerük volt a közönség minden számukat együtt énekelte velük amiből adódóan volt egy kis bibi, a FNAB című számban a közönség és az énekes nem ugyanazt énekelte, hát itthon láthattunk már rosszabbat is mondjuk az Ossiántól:)
 A zenekarok közti szünetekben több ismerőssel is összefutottunk, köztük a bolgár barátainkkal akikkel idén még találkozunk Plovdivban.
 Frontalkraft régi ismerősöm CD-kről, így utólag alig emlékszem a műsorukra, annyira elnyomta őket az utánuk következő fő banda a Stahlgewitter.
 Maga a hely, a közönség és a hangulat a régi Pe-Csa beli Táncőrület bulikra emlékeztetett, bár itt azért lényegesen többen voltak. Mindenesetre felemelő érzés volt a számok alatt, között magasba lendülő 4000 kéz vagy a zenekarok közötti űrben 4000-5000 torokból felhangzó Blut muss fließen és egyéb ismert sláger.
 Egyértelműen a Stahlgewitter volt a fő zenekar, amikor kezdtek mindenki igyekezett bent lenni, mi már a kezdés előtt próbáltunk a színpad közelébe férkőzni, amit úgy nagyjából 50 méternyire sikerült is megközelíteni.
 A zenekar biztosra ment, a legnagyobb slágereket játszották, köztük a kedvencemet a National wiederstand című örök klasszikust is A közönség végig énekelt minden számot Gigivel és két számot meglepetésként Lunival is. Azt hiszem ez a koncert felejthetetlen emlékeket adott több ezer embernek. A másfélórás műsor után még visszajöttek 3 szám erejéig, a közönség a kedvencemet is követelte tőlük (úgy tűnik nekik is jó az ízlésük), de azt már nem játszották el sajnos.
A koncert végén a megvásorolt ital jegyek sem levásárolni, sem visszaváltani nem lehetett, ez azért elég meglepő volt számomra bár engem ez anyagilag nem túlzottan érintett, de volt aki 50-100 eurónyi jeggyel ácsorgott bosszúsan.
A koncert után meglepődve tapasztaltuk, hogy csak két rendőr van a parkolóknál és kizárólag csak a közlekedés biztonsággal foglalkoznak - svájci rendőrség egyébként azt nyilatkozta, hogy "semmilyen rendbontás nem történt, az pedig, hogy a teremben mi történt az a szervezők felelőssége".
Hazafelé még egy közúti ellenőrzésbe futottunk a határ előtt, ott bemondásra elhitték, hogy nincs alkohol az autóban és nem ittunk.
(a koncert fotót a szervezők készítették)

süti beállítások módosítása