Sajnos az idő nem kedvezett az egész napos rendezvénynek, de azért voltak akik nem ijedtek meg a víztől.

Az emberek többsége csak az esti koncertre érkezett meg, bár néhányan kora délután elkezdtek hangolni.

Az első fellépő hálátlan feladatkörét Zaláék vállalták, akik az Óbudai fiúk meg a Ramón formációval jöttek.
 A feldolgozások a külföldieknek is ismerősek voltak, így közülük is többen énekelték a refrént egy-egy számnál, vagy dalolták az eredeti szöveget. Bár a színpad előtt nem volt nagy tömeg azért egy-két ismerős dal után már mindenki figyelt a zenekarra, az angol és a svéd zenekar tagjai pedig hátul az öltőzőben ropták a zenére, az egyik számnál Zala meg is jegyezte, hogy rossz felé áll a színpad, mögöttük többen táncolnak.
A műsor vége felé előadtak egy Panzerfaust számot, majd a megszokott zárással a Skinhead nótával fejezték be, amire már minden magyar megmozdult és együtt énekelt a színpad előtt (én is, ezért nincs róla képem).
Rövid szünet után Szíva Balázs és a Szent suhancok következett, míg Zaláék gyermekkorunk legszebb külföldi dalait adták elő magyar szöveggel, addig Balázsék gyermekkorunk legszebb magyar dalait játszották el nekünk.

Sajnos csak egy (számunkra) rövid műsorral készültek, mert az eredeti terv szerint Balázs a fellépésük után utazott volna tovább és egy másik helyen játszott volna a Romantikus Erőszakkal, de a rossz idő miatt az a rendezvény elmaradt.
A Redneck 28-ről eddig csak jót hallottam, bár a youtube videók annyira nem győztek meg, kíváncsi voltam rájuk nagyon. 
Nem kellett csalódnom, hatalmas showt csináltak, A humor mellett természetesen zenélni is tudnak, nem egy igénytelen Blues Company típusú csapat, ez a walesi banda komolyan veszi a humort. Igényes country zene, tartalmas szövegekkel, talán ezekkel lehet legjobban jellemezni őket.
A közönség rájuk volt leginkább kíváncsi, többen nézték őket, mint az utánuk következő svédeket, a publikum együtt énekelte velük az összes dalt amit játszottak, melyek közt volt több olyan is amit azért nem csak a country rajongók ismernek. Játszottak pár Ian Stuart és Skrewdriver feldolgozást, egy-két ismert slágert és a közönség kedvencét, az Amerikai historia X-ből ismert dalt, amit kétszer is eljátszottak a közönség legnagyobb örömére. 
Sokak kedvence a svéd Pitbullfarm zárta műsort, igazi egyéniségek ők is, zenéjük valahol a rockabilly és az oi! zene közt van, saját magukat RACabilly zenekarként jellemzik leginkább. Jocke hatalmas arc, áradtak belőle a poénok a jobbnál-jobb számok közt
Számomra rendkívül érdekes volt hallani a zenekar stílusában az ismert Skrewdriver és No Remors nótákat, eddig csak kedveltem őket tegnap óta az egyik legnagyobb rajongójuk vagyok.
Sajnos a késői fellépés és a hosszú repülő út kifárasztotta a srácokat, így az eleve eltervezett műsort már nem toldották meg hiába hívta vissza őket a közönség.
A koncertekkel a program nem ért véget, amíg a rendezők elkezdtek összepakolni addig a közönség önfeledten fürdött még egyet az éjszakában, aki nem készült fürdőruhával az boxerban, a kevésbé szégyenlősek ruhátlanul.

Volt egy viszonylag normális, bár kissé butácska és nagyon pletykás kolleginánk. Egész odáig, míg a vezetés rá nem jött, hogy túl sok a főnök és 5 embernek (jelenleg ekkora "brigádunk") nem kell külön csoportvezető, ellenben a munkáját el kell végezni és erre a feladatra a kolleginánkat szemelték ki az eltávolított kisfőnök helyett, elmondva neki, hogy kiképezik a "vorarbeiteri" feladatokra, a kis buta ebből azt szürte le, hogy ő lesz a főnök és most úgy sétálgat egész nap, mintha már igazgató lenne.