SZÜLETÉSNAPI AJÁNDÉK

127 éve, 1889. április 20.-án született Adolf Hitler

Képzelt riport a Vezérrel

Az alább olvasható gondolatok azokhoz szólnak, kik életüket nem csak megélni, hanem érteni is akarják. Kik

látva a világ dolgait, kérdéseket tesznek fel, mikre nem kapnak választ, vagy a kapott válaszok hamar

összeomlanak. Olyanoknak szól, kik a nehezebb ösvényt választják, kikben az idő múlásával minden felismerés

egy alapigazságra nyit ajtót.

Van ember, ki soha nem múlik el. Kinek élete soha nem ér véget, vagy

legalábbis emléke annyira erős, hogy szinte érezzük akaratát, gondolatiságát,

szellemét. Olyan Ő, kihez ragaszkodunk, kit kutatunk, kiről ha rágalmat hallunk

ökölbe szorul a kezünk, kinek igazságát érezve összeszorul a szívünk. Az alább

olvasható riport szólhatna akár Krisztusról is. Mi most nem megyünk olyan

messzire a történelemben. A sorokat olvasva a XX. század legnagyobb európai

gondolkodójával, Adolf Hitlerrel beszélgethetsz.

2016-ban még mindig csekély a hiteles, elfogulatlan és hozzáférhető

ismeretanyag Adolf Hitlerről. Sőt, még mindig rengeteg támadás éri, miket el

kell tűrnie.

Sajnálom mindazokat, kik abban élik ki vágyaikat, hogy szemtelen koholmányokkal

sározzanak engem. Bár, ha jobban meggondolom, még segítenek is ezzel, mert emlékem

–még ha negatív jelzővel is- de közszájon forog. Tudom, szidalmakból nincs hiány. Testi

adottságaim, nemiségem, magánéletem bőven szolgálhat ilyenekkel. A történelem nagy

személyiségeit az önök korában állandóan ilyen támadásoknak teszik ki, mit

szólásszabadságnak neveznek. De ez nem az. Ok nélküli csaholás ez, amit olyan kutyák

csinálnak, kik akkor érzik magukat szabadnak, ha alaptalanul hazudnak.

Mit számít, hogy Jézusnak volt e viszonya Mária Magdolnával, hogy Nagy Sándor meleg volt-

e, hogy Napóleonnak kicsi volt a pénisze, amit rólam is állítanak…vagy, hogy nem voltam

semmilyen tekintetben árja külsejű ember?

Ne az embert ítéld, hanem a tetteit. Életem során nyugodtan állíthatom, hogy magammal

soha nem foglalkoztam. A szellem, ami általam szólt, és ami most is él, az volt a fontos.

Eszménk szebbnél szebb, és egyre egészségesebb fiakat és lányokat adott nekem, kikre máig

is büszkén gondolok. Új utat kezdtem meg, olyan utat, mi az önök eltorzult értékű, gyógyszer

és tartósítószereken éltetett nemzésképtelen világának éppen az ellenkezőjét érte volna el.

Birodalmunk közelített a teljességhez. Harmóniát akartunk az árja faj, a Természet és a

Gondviselés örökérvényű hármasában.

Tehát engem megítélhetnek bárhogyan is… nem voltam és nem vagyok ma sem fontos.

Amit rövid vezetésünk alatt nemzetemmel megvívtunk, az ma is mutatja az utat.

Hadvezér volt, vagy inkább politikus?

Katonáim hadvezérnek láttak, párttársaim és a nemzet inkább politikusnak ismert. Én

magam is inkább az utóbbit gondolom. Sok-sok időt töltöttem azzal, hogy megértessem

magam a hallgatóságommal. Éjszakába nyúló beszélgetések, monológok… nagy tervek és

álmok. Mégis úgy érzem, kevesen értettek meg. Csak parancsokat láttak bennem, állandóan

itták szavaimat… mégis szomjan haltak, miközben én egyedül maradtam érzéseimmel.

Katona és politikai vezető egyszerre nem lehettem volna. Mégis elvárták tőlem.

Tévedhetetlennek hittek, amit idővel magam is tévesen elhittem. Napóleon is ebbe bukott

bele.

Említve a történelem nagy személyiségeit… egyikük sem kapott olyan sátáni

alakot, mint Ön.

Az ismert ember alkotta világban pedig nagyon sok démonizálható alak lenne!

A késő egyiptomi fáraóktól kezdve Róma császárain és a keresztény középkor vallási vezetőin

át végeláthatatlan a sor. Egy dologban azonban nem versenyezhetnek velem, ami engem a

leggyűlöltebbek közé tesz. Csak én, és az általam képviselt ideológia ismerte és vállalta fel azt

a történelmi felelősséget, hogy Európa jövőjének záloga az egyetemes zsidóság befolyásának

és fertőzésének kiiktatásában van. Minden démonizálás ennek a munkának felvállalásából

fakad. Hogy mindez mennyire nem sikerült, azt jól mutatja a háború utáni időszak.

Európában csak átrendeződés történt a zsidóság terén, a megalakuló ENSZ-ben németül

beszélni sem lehetett, rövid úton megalakították Izrael államot. Az előlünk elmenekülő

befolyásos zsidóság pedig vagyonát mentve a tengerentúlon beszállt a hadiiparba, és miután

ellenünk fordították az USA-t, kegyetlenül meggazdagodtak. Máig is ők tartják mozgásban az

USA-t, kik a D-nap óta állandóan háborúban állnak valakivel.

Nézzétek meg világotokat! A politika, kultúra, a pénz hatalma, de még a hadsereg is döntő

többségben a zsidóság irányítása alatt áll.

1945 és 2016 között jobban virágzik befolyásuk Európában, mint azelőtt. Ennyire értem én

célba terveimmel… mégis a megtestesült gonosz lettem.

Evezzünk most nyugodtabb vizekre! Az ön nemzeti szocializmusa milyen

Európát képzelt el?

A mai Európai Unió egy jó gondolat alapján rosszul kivitelezett teremtés, mi csakhamar el is

fog pusztulni. Pusztulásának oka pedig éppen annak hiánya lesz, mit mi a III. Birodalom

alapjának gondoltunk el.

A mi Európánk is egy „Európai Unió” lett volna, de nem gazdasági és profit alapú, hanem faji

és kulturális alapokon állt volna, mi biztosította volna az „ezeréves” fennállását.

Képzeljetek el egy virágzó Európát, hol minden népcsoport –ki erre hivatott- született

adottságai szerint járul hozzá a kontinens egészéhez! Remekül felosztottuk volna a

feladatokat, mit nem a kiszipolyozás és bomlasztás, hanem a földrajzi adottságok, a múltbéli

kialakult rend, és az ott élő emberek kultúraalkotó és termelésben szakosodott hagyománya

alakított volna ki.

Legyőzésünk óta ennek ellenkezője alakult ki nyugaton és keleten is. Keleten különösen

figyeltek arra, hogy minden területen összekeverjék a dolgokat, így uralkodva minden régión

és népcsoporton.

Így lett agrár országból vas és acél országa… és ipartelepek foglalkoztak mezőgazdasági

termeléssel. Bábeli zűrzavar, vagy ha úgy tetszik: Loki káoszteremtése zajlott. Senki nem

értett semmit, csak az, ki uralkodott a mesterséges káoszon.

A kis államok szuverén rendszere a mi világunkban is megszűnt volna. Régiókból állt volna

birodalmunk, mit a Római rendszerről mintáztunk.

Akkor, és most is azt mondom: Minden tagja birodalmunknak, legyen az bármelyik

protektorátusunk nemzetének fia, teljesebb és boldogabb életet élt volna, mint a mai

rendszerben. Ma csak egy szűk kultúraidegen klikk uralkodik több millió lebutított őslakoson,

kik már maguk sem tudják kicsodák, és milyen fontosak valójában.

Tegnap Moszkva és Washington, ma Brüsszel és Tel-Aviv diktálja az irányt.

Központi irányításra, közös valutára és közösen felállított véderőre szükség van. A III.

Birodalomban is hasonlóan képzeltem ezt el, mégis teljesen másképpen!

Berlint, mi akkor nagynak és fejlettnek számított, megtettem volna a központtá, Germánia

néven. De nem csak az igazgatás lett volna a dolga. Igazgatni egy jó vezető egyetlen

kerületből is tud. Germánia szellemi központ lett volna!

A kultúra, a civilizáció árja központjaként üzemelő fővárosra szükség van! Az európai

embernek nem elég civilizáltnak lennie. Attól senki sem méltó a felsőbbrendűségre, ha

téglaházakban lakik, és angol WC-be végzi a dolgát. A kultúra spirituális alapú, tehát

Germánia a „birodalom vatikánja”-ként látta volna el feladatát!

Ez az egész struktúra a legtöbb beolvasztott nemzet számára elfogadhatatlan

lett volna. Forradalmak, lázadások, háborúk alakultak volna ki.

Mindaz miről beszélünk, csak feltételezés. Ma már látom, hogy nem lenne ez egyszerű, de

senki ne gondolja, hogy lehetetlen!

A kezdeti nehézségek után néhány évtized alatt törvényszerűen konszolidáció, enyhülés

alakult volna ki. Én csak a létrehozásban tevékenykedtem. Az utánam jövő Führereknek

könnyebb lett volna a dolga.

Forradalmak és lázadások csak akkor alakulnak ki, ha elégedetlenség van. Nekünk csak az lett

volna a dolgunk, hogy mindenütt elégedett legyen a lakosság éppen annyira, hogy ne érje

meg fellázadni. A testre szabott jólét biztosította volna hatalmunkat.

Az önök korában nyugaton a liberalizmus hatalma is ebből áll. Jólétben tartják az embereket,

kik ellustulnak, és harcképtelenek lesznek. Könnyen irányíthatóak! De az irányítók életidegen

szörnyek!

És az Egyház? Túlélte a háborúk viharait, ma is meghatározó Európában. Az

Ön birodalmában is megmaradt volna?

Az Egyház máig is csak a miatt élt túl mindent, amiről fentebb is említést tettem. Nem elég

gazdasági szövetségeket létrehozni, mert nem tarthatnak örökké azok a kapcsolatok, mik

csak az érdekekre épülnek. Az Egyháznak kifelé sikerült mindenkivel elhitetni, hogy

magasabb rendű célokat szolgál, pedig Krisztushoz vajmi kevés köze van. Egy modern

pénzintézet, mi Isten nevében uralkodik, és épületeibe csalja azokat, kik gyengének érzik

magukat arra, hogy kutassák Isten valóságát.

A mi birodalmunkban is békén hagytuk volna. Magától sorvadt volna el, mert mi szebbet

kínáltunk volna az embereknek!

Az új élet a megfoganástól kezdve egy birodalom tagjaként egész életében el lett volna

foglalva! Ifjúsági szervezetek, tanulmányi évek, katonai időszak, családteremtés mi bőséges

gyermekáldással jár, gyermeknevelés, majd csendes és nyugalmas idős évek és elmúlás…

minden területen ott lettünk volna! Minek ide a halálfélelmet keltő Egyházi okoskodás?

Ön szerint tehát az Egyház nem Krisztus igazságát hirdeti?

A jó szándék sokakban megvan erre az igazságra, de összegészében tényleg távol állnak Tőle!

Krisztusnak a zsidósághoz vér szerinti kapcsolata annyi, mint nekem volt. Semmi bizonyítéka

nincs, hogy zsidó lett volna, viszont az ellenkezőjéről több feltételezés is van. Félretéve

Istentől valóságát, vagy emberi mivoltját, zsidóságát vagy galileai származtatását… tetteiről

jól felismerhető.

Minden tekintetben támadta a zsidó dogmatikát, ezért is feszítették keresztre, mit nem a

rómaiak tettek. Máig is tilos Jézus nevet adni egy zsidó fiúnak. Jézus maga az antijudaizmus a

zsidók számára.

Életének főbb részei a születése körülményeitől az utolsó vacsora vérszerződéséig mind ősi

pogány gyökerekre vezethetőek vissza.

Az Egyház viszont olyan tanokat alakított ki Pál után, mi ezeket titkolja vagy félremagyarázza,

és nem szakít a zsidókkal. Jézusból elérhetetlen természetfeletti lényt csinált, ellenpólusnak

meg mindent mi az Egyházon kívül van a Sátán képzelt alakjába öltötte.

Az Egyháznak előbb-utóbb szakítania kell a zsidósággal, ahogyan az Újszövetség

kimondatlanul is megköveteli.

A kereszténység tehát tévút az európai ember számára?

Az évszázadok során az Egyház döbbenetes utat járt be, ez ma az Európai kultúra alapja.

Védenetek kell, mert nélküle már nehéz az új világot elképzelni. A materiális elmerülésben és

az ateizmus káoszában az utolsó spirituális sziget, mi rendelkezik azzal a struktúrával, hogy

ellenállás legyen. De változnia kell! Az új korszak kezdete az lesz, ha a Biblia kettészakad, és

az Ószövetség elsorvad!

Mi pedig Európára vár a jövő háborúja után, az sokkal rosszabb lesz, mint a jelenlegi,

Egyházzal együtt alkotott civilizáció.

Őszintén szólva úgy érzem, nagyot zuhantunk visszafelé a fejlődésben akkor, mikor a mieink

elveszítették a háborút.

A kérdésre válaszolva: az Egyház mutatta irány jó, de az út elhibázott irány.

Erre a napjaitokban zajló faji válság jól rávilágít: a Vatikán nem vállalja a keresztes háború

felelősségét a Krisztusi békességteremtés tanaira hivatkozva. Örüljön, amíg teheti! Ennél

sokkal kisebb válságokat sem volt képes háború nélkül megoldani a világ. Ha két fél közül az

egyik vérontást akar, akkor ott az is lesz. A Teremtés törvénye szigorú. Mindig az erősebbnek

van igaza. Európa már gyenge. Új szellemi erőkre van szüksége.

A nemzeti szocializmus lehet új „szellemi erő”?

A mai ember hajlamos arra, hogy mindent csak saját szemszögből vizsgál… holott mindent a

maga történelmi helyzetében kell értelmezni. A mi nemzeti szocializmusunk eredeti

formájában az önök korában már nem működhet. Az új szellemi erőnek a régi gyökerekből a

mostani kor helyzetére kell hajtást hoznia. Nyersnek, radikálisnak, kíméletlennek, de

törekvőnek, érzékenynek és érzőnek kell lennie. A Természet középútjára kell visszatalálni,

minden tudományos eredményt is ennek szolgálatába állítva. Ma a tudomány a

szabadosságot szolgálja, nem a Gondviselő teremtés törvényét.

Sokan úgy gondolják, hogy eszménk hosszútávon életképtelen, mert a gyűlöletre épül. Ugyan

már! Ez nem igaz, mert az árja faj magasrendű képességeire épül, mi ha kell, nem fél önmaga

védelmében erőszakot használni. A tudatalatti parancs az, hogy az emberiség feladata

közelítés az isteni tökéletességhez, szellemben, testben, alkotásban egyaránt. Minden más

csak félmegoldás, vagy öncélú önpusztítás!

Nemzetek szocializmusára van szükség. Egyéniséget megtartva, de mégis fajiságban közösen

munkálkodva. Ma ezt sokan közületek „szabad nemzetek Európájának” nevezik.

Ha a mai USA-ban egy fehér, faji alapú szocializmus lenne, mindenki azt tartaná

követendőnek. Hogy ez nem így van, az csak az ottani zsidóságnak köszönhető.

Sokan azt gondolják, hogy minden hibáért a zsidóságot megtenni bűnbaknak

ostobaságra vall.

Ha így lenne, az valóban nagy ostobaság lenne!

A zsidó mint vér szerinti faj, valóban csekély. Mentális fajként, a liberalizmus elfajzott

korcsáért, a szabadosság képviselőjeként lépten-nyomon tetten érhető. Egyszerre találjuk

meg a nagy konfliktusok kirobbantójaként, és az azok elleni népmozgalmak vezéreiként is.

Ezen emberek sokszor nem is vér szerinti zsidók, ők maguk mégis büszkén vallják magukat

annak… egyfajta érzelmi azonosulás jön köztük létre.

Azért ha nem volnának, ki kéne őket találni…bacilusként állandóan köztünk járnak, és ha kell

módosulnak is. Voltaképpen a liberalizmus és annak rokon eszméi ( globalizmus,

internacionalizmus, kommunizmus ) elleni harcunkkal kimerítjük a mentális zsidóság elleni

küzdelmet.

Mindenekelőtt persze saját képességinkben biztosnak, hibáink felismerésében stabilnak kell

lennünk!

Milyennek képzelte el az Európai árja embert?

Ismét csak azt mondom: Nézzetek körbe! A fehér faj az emberiség kicsinyke részét képezi,

mégis a civilizáció és kultúra dobogójának mindhárom fokán ő áll.

Örökké küzdenie kellett megmaradásáért, mára már tudatosan pusztulásán dolgoznak kívül

és belül… az örök harc tartotta életben, és az „örök béke” pusztítja most el!

A mi Európánk fia egy egészségesebb, társadalmi feladatszintjén boldogan és hatékonyan

kiteljesedő, munkáját szerető, szaporodásra lelkileg és testileg is képes ember lett volna.

Ilyenek nincsenek. Az alapokig le lett minden rombolva.

Valakiknek újra kell kezdeniük, mindegy melyik nemzet fiaiból valók lesznek az elsők!

Kereszténymentes, új tanok? Esetleg nyitnunk kell az okkultizmus tanai felé?

Akkor is azt mondtam, hogy nem és ma is azt mondom, hogy: Nem! A világi élet véglete a

teljes ateizmus, a spirituális eszmék szélsősége az okkultizmus. A Teremtés egyszerűbb

ennél, és középútra terel minket. Nem új tanok kellenek, hanem új erők és eszközök, mivel

visszatalálhatunk a helyes irányba.

Belül bomlasztás, liberalizmus, döntésképtelenség… kívülről pedig táj és

vallásidegen bevándorlók agresszív tömegei. Van megoldás?

Az önök napjainak eseményei a 21. század legnagyobb válságának kezdetét jelzi. Ennek egy

része természetes folyamat, egy másik fele pedig mesterségesen gerjesztett probléma.

Európát a belső métely a demokrácia és a liberalizmus természetellenes eszméi

legyengítették. A háború óta zajló irányítatlan vérkeveredések erő és önbecsülés nélküli

tévelygőkké silányította az embereket. Mindenütt fajidegen népcsoportok alakítottak ki

kolóniákat. Több generáció óta sem asszimilálódtak, csak visszahúzták az őslakos kultúrát. A

vezetés pedig döntő többségében nem is őslakos emberekből áll, sőt egyenesen árulók

trónolnak mindenütt! Ha feltúrnánk ezt a szemétdombot, biztosan szabadkőműves

páholyokra, titkos társaságokra, zsidó ideológusokra találnánk!

A csapás ideje pedig rátok szabadult a tömeges migrációval. Békés megoldásra nem lehet

számítani, de előbb ennek felelősségét fel kell ismerni, és vállalni. De erről fentebb már

beszélgettünk. Háború lesz kívül belül. Fejben és vérben is meg kell tisztulni.

Semmi sem tart örökké, Európa pusztulóban van. A változás fájdalmas lesz, és korántsem

biztos, hogy a fehér faj képes lesz túlélni! Rettenetesen gyengék vagytok már!

Az élet azonban nagy érték, nem hagyhatjátok, hogy elvegyék… nemhogy odadobjátok

önként! Gondoljatok elődeitekre! Soha nem kapituláltak!

Menjünk vissza az időben! Minden másképpen alakul, ha megnyerik a

háborút!

Utólag látom én is, hogy vereségünk sok apró véletlenből, és sok saját hibából alakult ki.

Közel voltunk hozzá, de mégis elbuktunk. Nemzetem belepusztult ebbe, de higgyék el:

minden veszteség eltörpült volna győzelmünk esetén, hiszen a Birodalom benépesítette

volna újra a kontinenst. Németország elveszett, nevem ma szégyen a saját hazámban.

Halálom után is üldözött vagyok, sehol nem látnak szívesen.

Mindaz, mi azokban a nehéz években történt, külön beszélgetést igényelne. Tudniuk kell

azonban, hogy Németországot és szövetségeseit belehajtották a háborúba. Nem hagytak

más választást, ráadásul Sztálin már a határokon állt, készült Európa lerohanására és

bolsevizálására. Mi még nem voltunk felkészülve. Ha sikerül a konfliktust néhány évre

elodázni, akkor talán máshogyan alakul.

A XXI. századra ez nem igaz. Önöknek nem szabadna tovább halogatni semmit!

Az Ön utolsó tíz napjáról film is készült. Dühöngő diktátor köszön vissza

benne.

Megkérdezném önöket, hogy azzal a múlttal amit én megéltem, azzal a súllyal, ami az én

vállaimat nyomta akkor… mások hogyan viselkedtek volna? Megmondom én: Vagy főbe lövik

magukat jóval korábban már, vagy beleőrülnek még 44 nyarán. Szörnyű napok voltak azok!

Riportunk végéhez érve üzen e esetleg valamit az utókornak?

Azt mondják, hogy aki egész életében nem eszik húst, nem fogyaszt alkoholt és nem

dohányzik, az jó ember lehet, de boldog soha. Visszatekintve életemre… őszinte boldogságot

talán soha nem éreztem… Hogy jó ember voltam e, azt döntse el a kedves olvasó.

A zenekar közleménye:
"Elérkezett az idő a változáshoz.
A zenekar új felállásban új lendülettel új célokkal vág neki a további munkájának.
Nagy változáson megyünk át szinte minden poszton.

Imre(Dobok) és Matu(basszus gitár) távozott a zenekarból.Sok sikert kívánunk nekik a zenei életben. Hálásak vagyunk mind kettőjüknek. Imre nehéz időben segített ki minket,Matu hosszú éveken át hozzátett a munkánkhoz.