Bajtársi közösségünk a budaörsi Magyar–Német Katonai Temetőt választotta helyszínül, hogy megemlékezzünk Hősök Napja alkalmából. Ezen idő alatt Budapest több pontján is hatalmas zivatar csapott le, ám az égiek kegyesek voltak hozzánk, mert ezt a környéket ekkor pont elkerülte a vihar. A temető bejáratánál gyülekeztünk, majd már a bejáraton belül álltunk össze alakzatba. Elöl egy nemzeti és egy gyászzászlóval, valamint a megemlékezés koszorújával vonultunk a központi emlékhelyhez. Itt először meghallgattuk egy bajtársunk rövid megemlékező beszédét, majd elhelyeztük a koszorút és a virágokat. Ezután feszítettünk ki egy ’A Hősök Napja’ feliratú transzparenst, ezzel próbálván még jobban felhívni mozgalmunk valamint a „kívülállók” figyelmét ezen emléknap fontosságára.

Végül álljon itt az elhangzott megemlékező beszéd szövege. Dicsőség a Hősöknek!

Bajtársak!

Köszönjük, hogy válaszoltatok hívó szavunkra és eljöttetek, hogy közösen emlékezzünk meg a Hősök Napján! Ugyan egy II. világháborús temetőben állunk, ám a mai napon minden magyar hősre emlékezünk. Minden hősre, kiknek emléke nem szabad, hogy a feledés homályába merüljön, bármennyire is ezt akarná elérni ez a beteges irányba rohanó világ. Kiknek hőstetteik, odaadásuk és harcuk példaként kell, hogy lebegjen minden magyar ember szeme előtt napjainkban is! Ám az emlékezés mellett bizonyítanunk is kell! Bizonyítanunk, hogy küzdelmük, és áldozatuk nem volt hiábavaló, mert mi folytatjuk a harcot, ha kell életünk árán is, ahogy egykoron tették Ők is. Bizonyítanunk, hogy emléküket és üzenetüket tovább adjuk az utánunk jövő nemzedékek számára, hogy a hazaszeretet lángja örökké lobogjon tovább!

Illyés Gyula szavaival zárnám rövid beszédemet.

„Ne feledd a tért, ahol elestek Ők,
a földet se feledd,
bárhol hulltak el Ők, fajtánk hű férfiai, az a föld
szent ügy hős-helye lett.
Mert hol tiszta ügyért s így lám, temiattad –
érted is hulltak el Ők:
terül az bárhol, a föld,
rejtelmesen egy terület!
Úgy az övék, hogy már a tied.”