26 éve ezen a napon volt ama bizonyos koncert Csepelen a Vasmunkás téren amely után némi összetűzés tört ki Kőbány-Kispesten a metró végállomáson bőrfejűek és kubai vendégmunkások közt.
A csepeli koncerten fellépett az Egészséges Fejbőr, a Pannon Skins és a Fehér Virágok, koncert után mintegy 80 skinhead indult busszal hazafelé, amikor "Kökin"a beérkező metróból hangoskodva kiszálltak a színesbőrűek hamarosan elcsattantak az első pofonok, a többi ma már történelem amire ki-ki másként emlékszik...

"a kép a Vasmunkás téri klubban készült 1988-ban"

Gondolom nem kell senkinek bemutatni, így vágjunk a közepébe. Honnan jött az ötlet a Dixie Freedom Fighters-hez? Itthon nem túl népszerű még ez a stílus, nem érezted, hogy túl nagy fába vágjátok a fejszét?

A történetet két részre lehet bontani. Először is az, hogy szeretnék balladákat, dalokat akusztikusan előadni, már jó néhány éve megfogalmazódott bennem. Mindig is szerettem ezt a stílust és ki akartam volna próbálni magam benne, csak valahogy a megfelelő zenész társra nem találtam rá soha. Eddig. Amikor Ducónak felvetettem a dolgot szerencsére rábólintott, így nem sokkal később el is kezdtük a gyakorlást. Ez valamikor tavaly nyáron történt. Maga a Dixie Freedom Fighters elnevezés, pedig szintén egy régebbi sztori. Nagyjából kilenc évvel ezelőtt egy angol barátomnál töltöttem pár napot és Ő mesélt egy történetet a gyerekkorából, amikor is a cimboráival megalakították saját „hadseregüket”, mellyel nem kisebb célokat tűztek ki maguk elé, minthogy felszabadítják, és újra függetlenítik a déli államokat, újraegyesítik Németországot, és felszabadítják Kelet Európát a kommunista elnyomás alól. Nos, ez a „hadsereg” volt a Dixie Freedom Fighters. Engem annyira magával ragadott a történet, hogy angol gyerekek az 1960-as években ilyet játszottak, hogy akkor megígértem Neki, ha valaha egy új zenei formációt alakítok a Vérszerződés mellett, akkor azt DFF-nek fogom elnevezni. Néhány év elteltével most végre beválthattam az ígéretemet.

Eddig valóban nem volt túl „népszerű” ez a stílus, vagy legalábbis kevés ballada/akusztikus formációval találkozhattunk. Ám az utóbbi időben azt veszem észre, hogy egyre több ilyen kezdeményezés is napvilágot látott és őszintén remélem, hogy lesz is folytatása. Ami miatt mást tud nyújtani egy ballada est az, hogy egy kicsit el lehet vonatkoztatni a megszokott koncertek „zajos” jellegétől és egy egész más közeget lehet kialakítani. A helyszín sem okvetlenül egy koncertterem kell, hogy legyen és a nézők száma is lehet kevesebb. Viszont annál inkább ki lehet alakítani egy szorosabb bajtársi találkozó jelleget, jókat lehet beszélgetni, közösen énekelni, illetve az egészet össze lehet kapcsolni más olyan programokkal, amikre egy nagy koncert keretében nincsen lehetőség. Nekem legalábbis a célom ez lenne a DFF-al, hogy ilyen jellegű rendezvényeken, találkozókon zenéljünk. És lehet, hogy ezzel nagy fába vágtuk a fejszénket, de ez már nem az első alkalom lenne életem során. Szeretem a kihívásokat.

Engem meglepett és magával ragadott az amit az első fellépéseteken láttam, nem gondoltam, hogy ezt lehet így is, gondolom többnyire pozitív visszajelzések érkeztek, volt-e negatív kritika?

Meglepően pozitív volt a fogadtatás az ott lévő bajtársak részéről, őszintén szólva nem is számítottam rá, hogy ennyire jól fog „elsülni” a dolog. Százszor jobban izgultam, mint egy-egy VSZ koncert előtt! Egyenlőre csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, ami nagyban megerősített abban, hogy folytatnunk kell tovább.

A hazai rajongók meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadták a legutóbbi Vérszerződés albumot, külföldön milyen fogadtatásra talált?

A lemez hazai fogadtatása nagyjából olyan volt, amire számítottunk is. Túlságosan ebbe most nem is akarnék belemenni, a közönségnek szíve joga eldönteni, hogy mi az, ami tetszik neki és mi az, ami nem. Korlátolt véleményekkel pedig nem tudok foglalkozni, azokkal, akik úgy mondanak véleményt valamiről, hogy nincsenek tisztában a dolgok hátterével. A zenekar 2003 óta rendszeresen koncertezik külföldön, bejártuk szinte egész Európát, három éve pedig az USA-ba is eljutottunk. Mindenhol remek fogadtatásban volt részünk, több helyre vissza is hívtak minket az évek során. Nagyon sokan kerestek meg az ottani közönségből azzal, hogy tetszik a zenénk, de sajnos nem értik a szöveget, hogy miről is énekelünk. Ez, pedig úgy gondolom, hogy természetes elvárás felénk, hiszen maga a zenekar is azért alakult, hogy egyfajta üzenetet közvetítsünk az emberek felé, ami pedig csak akkor lehetséges, ha valóban értik, hogy miről is énekelünk. Éppen ezért vetődött fel már valamikor 2005-ben egy angol nyelvű lemez elkészítése, és lényegében véve már akkor megállapodtunk a német kiadóval erről. Persze, ahogy az lenni szokott, teltek múltak az évek és nem sok lépés történt ez ügyben. Egészen 2012-ig, amikor végre összeállt az anyag ehhez az albumhoz. Tehát a Straight, Proud and True lemez első sorban a külföldi közönségnek készült, de nem kizárólag Nekik. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, a kiadó is teljes mértékben elégedett a lemezeladással. De azt is el kell mondanom, hogy a hazai közönségből is sokaknak tetszik ez az albumunk.

Az új CD-n változik-e a stílus, lesz-e vendég énekes, összességében mire számíthatunk?

A stílus nem változik, igyekszünk ezen a vonalon maradni. De úgy gondolom, hogy a Vérszerződésre mindig is jellemző volt, hogy nem okvetlenül szorítottuk be magunkat egy adott stílus keretei közé, szóval most is egy változatos anyag készül. Több ötlet is még alakul a fejünkben, és nem szeretném lelőni poént, főleg, ha végül mégsem jön össze belőle egy, vagy két dolog. Annyit elárulhatok, hogy 14 dal fog szerepelni a korongon, amiből 8 teljesen új szerzemény, a másik 6 pedig a már korábban szóba került angol lemezen szerepelnek, ám ezúttal természetesen magyarul kerülnek rögzítésre. Azért itt is lesz egy angol dal, csak, hogy borzoljuk a kedélyeket, hehe. Ennek a dalnak a szövegét egyébként Ken McLellan jegyzi, Őt pedig úgy gondolom, hogy senkinek sem kell külön bemutatnom.

Mikorra jelenik meg az album és lesz-e lemezbemutató koncert?

Erről sajnos még semmi biztosat nem tudok mondani. Terveink szerint a stúdió felvételekkel május folyamán végzünk majd, legalábbis ami a felvételeket illeti. Aztán még ott a keverés és egyéb munkálatok, majd a többi már a kiadón fog múlni, hogy mikor tudja ténylegesen megjelentetni. Éppen emiatt nincs is kitűzve, egyenlőre,  sem megjelenés, sem pedig egy lemezbemutató koncert dátuma. De az utóbbit mindenképpen szeretnénk megejteni valamikor, ám úgy gondolom, hogy erre már majd csak valamikor az ősz folyamán fog sor kerülni, mert a nyár kellős közepén nem sok értelme lenne ennek. Addig is majd mindenki barátkozhat az új dalokkal, hogy a koncerten már akár együtt énekelhessük.

Sokan temetik a skinhead "mozgalmat" bár még mindig ez a legnagyobb létszámú jobboldali tömeg és még mindig innen próbálják a pártok, szervezetek elszipkázni az embereket, szerinted van jövője a skinheadnek Magyarországon?

Nagyon remélem, hogy van. De ez első sorban rajtunk múlik! Azon, hogy mennyire tudjuk tartalommal, pozitív tartalommal (!!!) megtölteni, egy helyes úton tartani, ilyen irányba mozdítani a fiatalokat, jó példát mutatva nekik, és elérni azt, hogy a skinhead alkalmazkodni tudjon a jelen kor kihívásaihoz és elvárásaihoz. Úgyhogy nem temetni és leszólni kell, mert azt a legkönnyebb, hanem ilyen szinten életben tartani és erősíteni!

Jelenleg a hazai skinheadség vezető nélküli szubkultúra, szerinted lesz olyan vezetője vagy iránymutató csoportosulása, szervezete a közeljövőben, mint a '80-as években Dudás és az óbudaiak vagy a '90-es években Kalóz és a kelenföldiek?

Helyi szinten szerintem most is vannak vezető személyiségek, akik esetleg országosan is ismertek és elismertek, ám nem gondolom, hogy a közeljövőben lenne egy kimondottan országos vezető. De erre egyébként nincs is szükség, a skinhead valahol mindig is egy vezető nélküli ellenállás volt. Ami ennél fontosabb, hogy a különböző szervezetek egymást segítve és nem egymás ellen tudjanak dolgozni, akár közösen, akár külön, de a lényeg, hogy ne ellenséges hangulatban. Azt keressük, hogy mi az, ami összeköt minket és ne azt, ami elválaszt! Azt pedig mindenki döntse el, hogy melyik csoport, vagy szervezet a szimpatikus számára, kik végeznek érdemleges munkát, és lehetőség szerint mindenki azt, vagy azokat támogassa.

Mostanra átszakadni látszik a gát az oi! és az ns között, szerinted lesz folytatása annak amit elkezdtetek (közös koncertek, netalán más közös programok)?

Egész biztosan, hiszen azóta is volt/van folytatása, ha most itt konkrétan a VSZ-re és az Oi-korra gondolunk, mert folyamatosan koncertezünk közösen, és egymás rendezvényeit is lehetőség szerint látogatjuk, valamint egyéb módon is segítjük egymás munkáját. Én minden áron már ezt a kategorizálást sem erőltetném, főleg úgy, hogy mondjuk az Oi-koron kívül már nem sok zenekar maradt az úgynevezett „Oi!” táborban, aki ugye nem tagadta meg a skinheadet sem! Ha vannak is új, fiatal zenekarok, akik nem ns bandák, akkor azok inkább már nemzeti rock zenekarnak nevezik magukat és nem sok közük van a skinheadhez. Én így látom. De nem is akarnám tovább boncolgatni ezt a témát, már más riportokban és a Bőrfejűek könyvben elég jól ki lett ez vesézve.

Az idősebb korosztály szinte csak egy-egy koncerten bukkan fel, szerinted ki lehet-e a 40 fölötti korosztályt ismét csalni a koncerttermekből és más megmozdulásokra elcsábítani (ez alatt nem a focimeccsekre gondolok)?

Szerintem igen, csak olyan programokat kell szervezni, ami megmozgatja őket is. De azt gondolom, hogy mint mindig, így ebben az esetben is az adott személyen és hozzá állásán múlik. Senkit nem kényszeríthetünk rá, hogy elmenjen egy tüntetésre, vagy egy előadásra, vagy akár egy koncertre. Aki akar, az el fog menni, aki pedig úgy érzi, hogy ez neki már nem fér bele, arra úgysem tudod rákényszeríteni. Vannak családbarát rendezvények is, szóval ez sem lehet akadálya a dolognak. Minden fejben dől el…

Üzensz valamit az olvasóknak?

Üdvözlök minden olvasót, köszönöm, hogy szántatok rá egy kis időt, hogy elolvassátok a gondolataimat! Remélem, hogy minél többetekkel találkozunk hamarosan egy Vérszerződés, vagy egy Dixie Freedom Fighters koncerten. Köszönjük a támogatásotokat, hiszen Ti vagytok azok, akik miatt még életben tudnak maradni a zenekarok!

Neked, pedig köszönöm a kérdéseket és a riportot, a további állhatatos munkádhoz pedig sok sikert, erőt és kitartást kívánok! Végül, egy rövid idézet az új lemezről:

„Az igazi skinhead tettre kész és nem a kifogásokat keresi!

Büszke lehet önmagára, a bajtársait segíti.

Mutassuk meg, hogy van még ilyen, hogy nem halt ki a becsület!

Az értékeket kell képviselni, és nem egy elbutult tömeget!”