Parkolóőrként arra kellett ügyelnem, hogy a motorosok reggel a megfelelő helyre parkoljanak a járműveikkel, ez többnyire sikerül is az értelmesebbjének. Reggel jön egy robogós, köszönök neki és megkérem, hogy a motorparkolóba tegye a járművét és ne a kerékpártároló elé. Az illető emelt hangon németül elkezd magyarázni, hogy ő ugyan nem, meg különben is ide felvesznek minden idióta magyart aki nem hajlandó megtanulni németül (egy német nagyvállalat parkolójában történt). Erre egy kicsit megemelkedett vérnyomással és tört németséggel elmagyaráztam neki, hogy ez itt még Magyarország és idejön a sok hülye német és képes elvárni, hogy mi tanuljuk meg az ő nyelvüket. Másnaptól magyarul köszönt minden alkalommal.

Helyszín igazgatói parkoló, csak engedéllyel lehet parkolni, ez több helyen fel is van tüntetve. Egyszer csak megpillantok egy kevésbé jól szituált úriembert amint egy rozsdaette Ladán támaszkodva dohányzik a 30-40 milliós kocsik között. Odaballagok tisztelettudóan, a napszaknak megfelelően köszönök és megkérem az igazgató urat, hogy oltsa el a dohánytermékét és tegye ki a parkolási engedélyt a járművére. A figura rám néz, mint aki akkor kezd kijózanodni és közli, hogy ő csak felvételizni jött (amit amúgy is sejtettem) és kérdezte, hogy akkor végül is ő hol parkolhat. Elmutogattam neki, hogy könnyebben odataláljon, a nézéséből sejtettem, hogy nem sikerült neki teljesen felfogni, megérzésem helyesnek is bizonyult, amíg leparkolt a 200 méterre található parkolóba, behajtott két behajtani tilosba és már induláskor az ellenkező irányba indult.

Elküldtek az egyik kolléganőhöz, hogy adjam neki kölcsön a szolgálati telefonom.

Kollegina: - Azt mondták neki hívja fel a 166-ot, mi száma?

- 166

- Na jó az a vége, de mi az eleje?

- Nincs eleje, 166-ot kell hívni?

- Azt értem, de mi a száma?

Na 5 percnyi beszélgetés után megértette, hogy a 166-os számot kell tárcsáznia.