A német zenekar itthon még mindig a kevésbé ismert zenekarok közé tartozik, pedig már az ötödik lemezüket adták ki az ősszel. Bevallom őszintén az előző lemezükig én sem figyeltem fel rájuk.
 A borító mintája arra utal, hogy a zene amit játszanak szívből jön. A szövegkönyvben a dalszövegek mellett a szövegre utaló egyszerű képek vannak, minimális dizájnnal, Számomra úgy tűnik a kiadónak nincs elég ideje, embere szebb kivitelű bookletek összeállítására. A hátsó borító belső felén végre nem egy kitakart kép, hanem egy karikatúra található a tagokról. 

A zene tipikus német oi! zene némi punk beütéssel, német és angol dalszövegekkel. A zene összhatása sokkal egységesebb, mint az előző albumon, a vidámabb és komolyabb témák ellenére is. Ettől ugyan kicsit kommerszebbnek, a külvilág számára is eladhatóbbnak tűnik, de ez nem zavaró, a szövegek a német cenzúra határait feszegetik, talán ezért is olyan visszafogott a borító. 
Nekem már az előző albumuk is bejött, de ez sokkal jobban tetszik, ha ma írnám a top 10-es listát ez az album valahol a középmezőnyben lenne rajta.
A lemez megvásárolható a Nordic sun webshopjában.

Már idén nyáron elkezdték reklámozni, hogy új albummal jelentkezik a Blutzeugen 6 év után. Így a CD az egyik legjobban várt albuma lett a német RAC zene rajongóinak. A hosszú hallgatás után újra jelentkező banda lemezcím választása is rögtön találgatásokra adott okot, hisz a nagy német zeneszerző Wagner utolsó operája volt a Parsifal, ebből többen arra tippeltek, hogy a zenekarnak is ez lesz az utolsó. Szerencsére erről szó sincs. A megjelenést egyes belső körök novemberre datálták, de ez nem volt hivatalos szerencsére, mert a kiadás csúszott. Az elsőként megkeresett lemezgyár a politikai tartalom miatt nem vállalta a nyomást, nem tettek keresztbe a kiadónak, sok sikert kívántak, de ők nem vállalták. 

Nézzük a lemezt, a borító stílusa tipikus német RAC stílus, ógermán betűtípus, római szobor minták a borítón és a lemezen is. A szövegkönyv meglehetősen puritán, a zenészek nevén és a verseken kívül semmit nem tartalmaz, se egy kép a zenekarról, se egy üdvözlő üzenet.
A lemezt eddig egyszer volt időm meghallgatni, így csak egy rövid leírást tudok adni róla. Az első pár szám számomra a Jogos Önvédelem utolsó albumát juttatja eszembe, gondolom a német RAC rajongóinak inkább a Division Germaniát, Uwocaustot vagy más ismertebb bandát. Nagyjából a lemez harmadától színesedik a zene, a Helm ab zum gebet című számban már háborús zajok és változatosabb zenei elemek vannak, az album legerősebb dala számomra a Parsifal, ezt a számot operába illő kórusok díszítik. 
Nem akarom számonként lebontani az albumot, ezt Punikoff már tegnap megtette, aki ért németül és érdekli az album mindenképp olvassa el. 
Mi sem bizonyítja jobban, hogy ez az év német RAC albuma, mint az, hogy a kiadó webshopjából pár nap alatt elkapkodták a CD-t és a díszdobozos kiadást is, már csak mp3-ban letölthető formátumban kapható.
Azért nekünk magyaroknak szerencsénk van, a 13 eurós német ár helyett az NSBP kiadónál 3000Ft-ért megvehetjük. Persze nagyon ne kényelmesedjen el senki, már ott is csak pár darab kapható, a másik magyar kiadó a Loyalty records kínálatában jelenleg nem szerepel.
A lemezért és a háttér információkért köszönet az NSBP kiadónak.

Sok nyugati országgal ellentétben a hazánkban vannak fiatalok a színtéren, aminek kimondottan örülök. Sajnos a minőség meglehetősen változó. Egyre több tiszteletet várnak el és egyre kevesebbet adnak. Minél jobban beszélnek valamelyik nyugati nyelven annál inkább elfelejtenek magyarul, néha már csak a ragok és kötőszavak utalnak arra, hogy még magyarul beszélnek. Egyre trágárabbul beszélnek, főként egymás közt, de az idősebbekkel is.
Nulla élettapasztalattal 16-20 éves gyerekek oktatják ki a 45-50 fölötti korosztályt az élet minden területén.
Amikor elhagyják a skinhead mozgalmat azt legtöbbször valami mondvacsinált indokkal teszik például, hogy sok a piás köztük, ezek után gyáván leveszik a bakancsot és beállnak a hétköznapi emberek közé akik közt valóban sok az alkoholista, drogos, buzi stb...
Volt olyan fiatal aki csalódott az "eszmében" ezért megutálta a skinheadeket. Elég szomorú, hogy egy főiskolás nem tud különbséget tenni emberek és eszmék között, a beszélgetésből kiderült, hogy gyakorlatilag a fiatalkori skinhead cimboráiban csalódott, a nézetei másodlagosak voltak (vagy nem is voltak, csak sodródott a társasággal), de leginkább a karrier építés volt a fő indok amiért elhagyta a mozgalmat, de ezt még magának sem nagyon merte beismerni.
18 éves gyerek aki némi ráhagyással az unokám lehetne minden második mondatát úgy kezdi felém, hogy "Öcsém"...
18-20 éves gyerek akinek a maszkban a legnagyobb fizikai megerőltetés az iskolatáska megemelése volt váltig állítja, hogy a maszk nem káros annak aki egész nap nehéz fizikai munkát végez 28-30 °C-os átlag hőmérsékleten, zárt térben, ezt a szlogent egy főnővértől lopta aki egy légkondicionált nővérpult mögött ücsörögve tölti életét. 
Mindenhez hozzászólnak, aztán kiderül, hogy gőzük sincs miről van szó csak "segíteni akartak".
Általánosítanak. Ha évente kétszer összefutunk egy koncerten ahol iszunk, már elkönyveltek minket alkoholistának. Az, hogy a hétköznapokon gyerekeket nevelünk, dolgozunk, sportolunk, művelődünk, mozgalmi tevékenységet folytatunk, netán még valami hobbink is van, már nem jut el az agyukig.
Egy csomó mindent természetesnek vesznek, sok mindenről azt hiszik, hogy azaz ő korosztályuk vívmánya, aztán amikor szembesülnek vele, hogy a fazon aki idősebb a szüleiknél 35 éve programozói versenyeket nyert, csak pislognak, mint a miskolci kocsonya, arról nem is beszélve, hogy a videóhívás vagy a hordozható telefonok sem a mai kor találmányai, bár való igaz, a gyerekkorunkban ezek még nem így néztek ki.

Nem igazán emlékszem, hogy a blog több, mint 13 éves történetében osztottam volna meg top listát a kedvenceimről. Most a 10 kedvenc lemezem listája következik azok közül amelyek az elmúlt egy/másfél évben jelentek meg.

01. Whitelaw - Echos from the Past
02. Whitelaw - Almost Unplugged
03. London Breed - No one like us
04. Sons of Odin - Odin's Demolition Crew
05. Bakers Dosen - Frightener
06. Mistreat Muke Solo - Patriotic Tunes
07. Code 291 / Mistreat - United in Pride vol. 3.
08. Tank Turret - 2020
09. Patriot - Invasion
10. Nordic Power R'N'R válogatás

A lista azokat az albumokat tartalmazza amelyek megvannak eredeti hanghordozón és rendszeresen hallgatom őket, ez nem azonos a 10 leghallgatottabb lemezemmel, hiszen sok régebbi albumot is hallgatok. A lista valószínűleg más lenne, ha megvettem volna az új Ken és Arrow Cross CD-t, ha megjelent volna a Hundriver lemeze vagy a Töretlen Hittel anyaga esetleg a Kitörés Digipack album.
Akinek van kedve küldjön listát a kedvenceiről, legyen az lemez vagy szám lista, az elküldött listákból év végén egy bejegyzést állítok össze.