Sok nyugati országgal ellentétben a hazánkban vannak fiatalok a színtéren, aminek kimondottan örülök. Sajnos a minőség meglehetősen változó. Egyre több tiszteletet várnak el és egyre kevesebbet adnak. Minél jobban beszélnek valamelyik nyugati nyelven annál inkább elfelejtenek magyarul, néha már csak a ragok és kötőszavak utalnak arra, hogy még magyarul beszélnek. Egyre trágárabbul beszélnek, főként egymás közt, de az idősebbekkel is.
Nulla élettapasztalattal 16-20 éves gyerekek oktatják ki a 45-50 fölötti korosztályt az élet minden területén.
Amikor elhagyják a skinhead mozgalmat azt legtöbbször valami mondvacsinált indokkal teszik például, hogy sok a piás köztük, ezek után gyáván leveszik a bakancsot és beállnak a hétköznapi emberek közé akik közt valóban sok az alkoholista, drogos, buzi stb...
Volt olyan fiatal aki csalódott az "eszmében" ezért megutálta a skinheadeket. Elég szomorú, hogy egy főiskolás nem tud különbséget tenni emberek és eszmék között, a beszélgetésből kiderült, hogy gyakorlatilag a fiatalkori skinhead cimboráiban csalódott, a nézetei másodlagosak voltak (vagy nem is voltak, csak sodródott a társasággal), de leginkább a karrier építés volt a fő indok amiért elhagyta a mozgalmat, de ezt még magának sem nagyon merte beismerni.
18 éves gyerek aki némi ráhagyással az unokám lehetne minden második mondatát úgy kezdi felém, hogy "Öcsém"...
18-20 éves gyerek akinek a maszkban a legnagyobb fizikai megerőltetés az iskolatáska megemelése volt váltig állítja, hogy a maszk nem káros annak aki egész nap nehéz fizikai munkát végez 28-30 °C-os átlag hőmérsékleten, zárt térben, ezt a szlogent egy főnővértől lopta aki egy légkondicionált nővérpult mögött ücsörögve tölti életét.
Mindenhez hozzászólnak, aztán kiderül, hogy gőzük sincs miről van szó csak "segíteni akartak".
Általánosítanak. Ha évente kétszer összefutunk egy koncerten ahol iszunk, már elkönyveltek minket alkoholistának. Az, hogy a hétköznapokon gyerekeket nevelünk, dolgozunk, sportolunk, művelődünk, mozgalmi tevékenységet folytatunk, netán még valami hobbink is van, már nem jut el az agyukig.
Egy csomó mindent természetesnek vesznek, sok mindenről azt hiszik, hogy azaz ő korosztályuk vívmánya, aztán amikor szembesülnek vele, hogy a fazon aki idősebb a szüleiknél 35 éve programozói versenyeket nyert, csak pislognak, mint a miskolci kocsonya, arról nem is beszélve, hogy a videóhívás vagy a hordozható telefonok sem a mai kor találmányai, bár való igaz, a gyerekkorunkban ezek még nem így néztek ki.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek