A múlt vasárnapi rovarbörzére nagy reményekkel érkeztünk, több mindent szerettünk volna venni. Én személy szerint egy Grammostola roseat szerettem volna venni, de sajnos csak a másik alternatíva volt, így egy néhány vedléses Brachipelma albopilosum került a táskámba. Egyébként a szokásos felhozatal volt, a helyi gyűjtők és a megszokott árusok voltak jelen, valamint a megszokott adománygyűjtők.
Ami leginkább kellett volna az nem volt, tücsköt és sáskát szerettünk volna a hüllőinknek eleségként. Eleségállat csak csótány volt, de ezekből sem volt túl nagy választék. Végül a póknak vettem apró csótányokat. 
Volt vámpírrák olcsón, de nyárra már nem akartam új kedvenceket, így lebeszéltem magam egy rendkívűl szimpatikus ezerlábúról is. Botsáskából nem volt most olyan amelyik megdobogtatta volna szívem. Kezdő terraristaként szerettem volna skorpiót, most volt az is, de már annyira nem vonz. Ismét hüllőkkel reklámozták a Terra Akva rendezvényt, a gyerekek élvezték, hogy óriáskígyóval és szakállas agámákkal fotózkodhattak.
Sajnos munka miatt az a rendezvény most kimarad számomra.
Mindent összevetve a rendezvény családias hangulatú, ha időm engedi mindig ott leszek, remélem a jövőben lesznek eleségállatok nagyobb választékban.
01. Mostanában nagy a csend körülötted, az Opa produkciós retró buli óta nem hallottunk felőled, mi történt veled az elmúlt időszakban?
- A munkahelyemen kicsit különlegesek a körülmények, elvileg évekre előre látjuk a feladatokat, de ez mehet előre hátra időben, ahogy a megbízó igényli. Már 2016 – ban lemondtam a BH ban betöltött vezetői tisztségemről, egy 2017 – től induló dömping munka miatt. Azt vallom, amit elvárok másoktól, azt nekem is tudni kell teljesíteni, és ez nem ment volna, ezért döntöttem így. Szakmailag hatalmas kihívás elé néztünk a csapattal, csúszott a kezdés 2018 tavaszától jött az igazi kihívás. Azóta csak kisebb segítségkéréseket vállaltam fel, és megjelentem ott ahol tudtam. Család - munka mellett maximum kibicnek lettem volna jó, arra meg semmi szükség. 2018 kiválóan sikerült, ha bajnokságban dolgoznánk a konkurens cégekkel, akkor mienk a dobogó első, helye.
Jön a 2019 ami ugyanolyan kemény lesz. Ez után meglátjuk.
02. Tavaly felröppent egy kósza pletyka, hogy lesz ismét Nimród, mi igaz ebből?
- Igen, ez egy régi terv, véleményem szerint van fantázia a zenekar eddigi munkásságának felelevenítésén. Érdekesség lehet , hogy az albumot egy külföldi kiadó adta ki, fizette a költségeket. Ez akkoriban és szerintem most is nagy szó. Egy koncertnek indult, a régi tagok közül egy fő, az akit eddig nem értem el, a többiek mind támogatják az ötletet, folynak az egyeztetések, különleges lesz, ezt megígérhetem. Én is meglepődtem, hogy a srácok közül egy kettő új poszton szeretne megjelenni a színpadon. Mivel régi és új tagokkal készülünk egyszerre majd, még az is előfordulhat, hogy nem áll meg egy koncertnél dolog, és szerintem lesznek új számok is. Nem rohanunk vele, amikor oda kerül a sor, hogy meghirdetjük, akkor már mindennek egyben kell lennie, odafigyelünk arra, hogy megfelelő színvonalon poroljuk le az anyagot.
03. A jól sikerült Ős Archívum bulinak lesz folytatása vagy csak egyszeri esemény volt?
Mi is úgy éreztük, hogy jól sikerült, nagyon jó hangulatban készültünk és nagyon jól is alakult a buli. Sokan kerestek, hogy ott lettek volna, de a családdal voltak a pünkösdi hosszú hétvégén. Ez a korosztály vagyunk, ezért nem lehet haragudni nagy erőt adott, hogy így is sokan megtiszteltek minket, és rendkívül mulattatott, az irigy negatív emberek szellemi sötétsége.
Persze azt kihagytam volna, hogy a pár hónap alatt összegyűjtött, több mint 1300 követővel rendelkező face oldalunkat jelentették és törölték.
Mivel az illető olvasni fogja ezeket a sorokat, kívánom neki, hogy száradjon le az a keze, amivel az entert megnyomta.
Ezek összesége miatt én még nem temetem az ötletet, de sok csillagnak kell együtt állnia ahhoz, hogy működjön.
04. Van időd zenét hallgatni? Ha igen miket hallgatsz?
Munka és vezetés közben is hallgatok zenéket, a kocsiban van egy pendrive ami ki van tömve Oi és RAC és SKA klasszikusokkal, vannak jó HC zenék is, de az nem igazán az én műfajom.
Nemzetközi 5 – ös:
Triebtäter S.W.R.
Skrewdriver - I Don't Like You
No Remorse - The Invisible Empire
Fortress - Commie Scum
Sturm18 Braune Bataillone
Hazai 5- ös
Romantikus Erőszak: Ne bántsd a magyart
Oi-kor - Csak ami jár
Fals! - Cairo
Jogos Önvédelem - Isten hozott
Titkolt Ellenállás - Kitartás!
05. Az elmúlt időszakban régi emberekkel új politikai szerveződések léptek színre, látsz esélyt arra, hogy ez majd némi fellendülést hoz?
-A politikai paletta a Mi Hazánk mozgalommal nem változott, ők már az első hónapban elkezdtek „nácikat” üldözni. Ehhez még a mostani szivárványos jobbiknak is kellett egy két év. A többi meg …
Mozgalmi szinten a Légió Hungária mondható újnak, szimpatikusak az ötleteik, és a rendszeres programszervezés, amit folytatnak. Sok erőt kívánok hozzá.
06. Nem gondoltál még arra, hogy az eddigi zenekaraid számaiból kiadj egy válogatás albumot újra felvéve azokat?
-Munkásságlemez, nem rossz gondolat, ha összeáll a Nimród alapformáció, még ez is szóba kerülhet, köszönöm az ötletet.
07. Mióta nincsenek igazán színvonalas Oi!/RAC bandák a koncertermek panganak az ürességtől, a metál és hc lefutóban, a nemzeti rock külön utakon jár, a hazai bandák közül csak a Jogos Önvédelem a húzónév, vajon várható változás?
A nagymúltú zenekarok mint a ROMER, Oi-kor ,Palmetta megmutatták, hogy kitartó szívós munkával lehet eredményt elérni, példát mutatnak az új zenekaroknak. Talán ha a mozgalmi tevékenység erősödik, gondolok itt a LH munkájára akkor az S4S is több koncertet szervez, és az új zenekarok velük kerülnek először kapcsolatba.
08. Melyik saját szervezésű bulira vagy legbüszkébb?
A legbüszkébb a Becsület Napja rendezvénysorozat beindítására vagyok, bár az MNA van, (a mi hibánkból) a köztudatban. A Hungária Skins , konkrétan a Kalóz ötlete volt, és a HS tagok, köztük az én munkám volt meghatározó abban, hogy létrejöjjön.
De a hosszú évek alatt sok olyan rendezvény volt, amit a hatóságokkal megküzdve kellett lebonyolítani, ezek szintén mind – mind emlékezetesek.
Béreltünk kempinget, egy egész várat Várgesztesen, focicsapatok klubházait stb. stb. volt kaland bőven.
09. Az eddigi zenekaraid közül melyik áll a szívedhez a legközelebb?
Nem szeretnék megnevezni egyet sem, akkor és ott az volt a kedvenc, és ez az érzés meg van.
10. Akárkit megkérdeztem eddig mindenki azt állította, hogy már 18 évesen is úgy gondolta, hogy 50 évesen is skinhead lesz, Te is így vagy vele?
Nekem még volt szerencsém megélni a Skinhead –et, az utcán harcolva, Egerben a Szépasszony völgyben dülöngélve, volt szerencsém megtapasztalni mi az igazi bajtársiasság. Én a magam módján elleszek addig így amíg végleg leadom a szerelést. Nagyon sok jót kaptam azóta amióta erre „adtam a fejem”. A Skinhead szóról nekem mindig a jó dolgok jutnak eszembe.
11. Mikor voltál utoljára olyan skinhead bulin amit nem Te szerveztél?
A ROMER 25 és az Oi-kor 35 volt a két legutóbbi buli, ezek kőkeményen be voltak vésve a naptárba. Mindkettő remekül sikerült, az ilyen színvonalas rendezvények nemhogy a fiatal zenészeknek, nekünk is erőt adnak a folytatáshoz.
12. Gondoltál valaha arra, hogy az éneklés mellett megtanulj hangszeren is játszani?
Képtelenség, próbákon sokszor volt szerepcsere a zenészek között, az elején próbálgattam én is, tragédia. Feladtam, amíg később cserélgették egymás szerepkörét én inkább ittam egy sört.
13. Az Ős Archivum buli szervezése közben felbukkant pár régi koncert felvétel, ezek elérhetőek valahol digitalizálva?
Egyenlőre még nem, de 2020 tól a tervek szerint sok minden történhet.
14. Végszó
Köszönöm a kérdéseket és gratulálok a bloghoz.
Sok sikert!
Ha az esti bulira valami egyediben szeretnél menni csinálj magadnak egy egyedi pólót.
Kipróbáltuk, az eljárás működik, a tartósságát és moshatóságát még teszteljük, de ha csak egy estére kell valami különleges csináld meg magadnak bátran.
A tavasz első napjára virradtunk, amíg a zöldingesek megírják, hogy ez is egy ősi keresztény ünnep és minden jelkép Jézushoz kapcsolódik és semmilyen pogány gyökere nincs, addig idézek pár sort a wikipédiából:
Ostara ősi kelta ünnep. Angolszász megfelelője az Eostre. A magvetés ideje, a fák, a tavaszi nap-éj egyenlőség ünnepe. Az igazi tavasz első napja. Március 19. és 21. közé esik.
A druidák és a hívek a termékenység istennőjét köszöntötték ezen a napon. Hitük szerint az istennő termékennyé teszi a Földet, felébreszti őt mély álmából, az istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülő mezőket, öröme telik a természet bőségében.
Ostara hiedelemvilágához szervesen hozzátartozott a nyúl mint jelkép, vélhetően a szaporaság és a tavasz kapcsolata miatt, valamint a tojás, mint az új élet megtestesülése. A pogány ünnepléshez kapcsolódott a tűzgyújtás, továbbá a tojásfestés, mint ünnepi tevékenység, ami mára a húsvét ünnepkörének lett fontos része. A színes tojásokat tojó nyúl, valamint a gyerekek tojáskeresése is megjelenik Ostarával kapcsolatban. Beda Venerabilis középkori történetíró változata szerint az istennő a gyerekek szórakoztatására kedvenc madarát nyúllá változtatta, ám az hamarosan színes tojásokat kezdett tojni, ezeket pedig az istenség a gyerekeknek ajándékozta.
01. Kérlek mutasd be a blogot. Szervusz, köszönjük a felkérést, igazán megtisztelő a megkeresés!
Annak idején azzal a céllal indultunk el, hogy hardcore szellemiségű jobbos zenei oldalt indítsunk, ahol az NS mellett helyet kapnak hazafias és a jobboldalisággal nem ellenséges zenekarok hírei, interjúi, zenéi, stb. is. Fontosnak tartjuk az underground szellemiséget (annyira, hogy még a névben is benne van), az ideáink iránti elkötelezettséget és a profitmentességet. Úgy véltük, hogy ez a fajta hozzáállás hiányzott a kezdetekkor (és ma is sajnos) a hazai színtérről, így belevágtunk. A blogot 10 éve a Bombs Not Food nevű hc projekt gitárosa indította el, én -mint énekes- is részt vettem benne, de akkoriban inkább az akkor még működő zenekaraimra figyeltem inkább. A kezdetektől többen csináltuk, igyekeztünk bevonni minél több „külsős munkatársat”, mert távlati célunk az volt, hogy zenei portállá fejlesszük a dolgot, ami emellett párhuzamosan egy szellemi műhely is lehetne ennek a közegnek. A kezdeti lelkesedés elmúltával egyedül maradtam és évekig szüneteltettem is a blogot, mert nem igazán volt időm rá a munka mellett, valamint párhuzamosan működött még 2-3 nagyon hasonló weboldal is, így igazán értelme sem volt folytatni. Tavalyelőtt azonban véleményem szerint olyan mélypontra süllyedt a hazai mozgalom „sajtója” (pl. szinte minden híroldal eltűnt), hogy saját kedvtelésből elkezdtem híreket kirakosgatni és megkerestem pár általam érdekesnek tartott zenekart is olyan kérdésekkel, amikre én magam is kíváncsi voltam, így összekötöttem a kellemeset a hasznossal és a megválaszolt kérdéseket kitettem a blogra magyarul, meg az eredeti nyelven is, így most megint aktívnak nevezhetném az Underground Revolutiont, bár jelen helyzetben eléggé hobbi szinten „működünk” csak. Van pár barátom, akik néha írnak cikkeket és besegítenek, de nem beszélhetünk jelenleg komoly stábról. Tartalmilag hírekre, interjúkra, koncertbeszámolókra és lemezkritikákra koncentrálunk, RAC és Oi! dolgokról, meg a különböző politikai szervezkedésekkel foglalkozó írásokat nem közülünk; nem azért mert bajunk van az Oi! zenével, hanem mert a HC érdekel elsősorban, a politikával meg foglalkoznak más orgánumok, nincs értelme abba is belekontárkodnunk. A tartalmat illetően még fontosnak látnánk megjegyezni, hogy igyekszünk saját írásokat megjelentetni, mert nagyon nem kedveljük azokat a weboldalakat-újságokat, amiknek az egész tevékenysége abból áll, hogy mások cikket jelentetik meg újra vagy csak kipakolnak mindenféle netről leszedett fotókat.
02. Melyek a népszerűbb bejegyzések, interjúk, lemezkritikák stb?
Általánosságban elmondható, hogy az interjúk és azon belül is a „sztárzenekarokkal” készült beszélgetések a legolvasottabbak, bár volt már ott is meglepetés, pl. a H8machine interjúnkat (akikkel szerintem itthon még senki nem csinált riportot) alig látogatták. Meglepően népszerűek szoktak lenni néha váratlan dolgok is, pl. a HateCrew zenekart bemutató írásunkat (az nem interjú volt, szimplán csak beszámoltunk a megalakulásukról) sok százan nézték meg, pedig akkor még egy számot se vettek fel. Számszerűleg a két legtöbbet látogatott cikk a Terrorsphära és a Fehér Törvény riport volt.
03. Átlagosan mennyien kattintanak egy-egy bejegyzésre?
Hát, ez egy nagyon szélsőséges dolog, nagy a szórás; sok függ attól, hogy mennyire osztogatják meg az emberek a Facebookon a dolgokat, de általában az ismert zenekarok nagyságrendekkel több „kattintást” szoktak kapni, mint az ismeretlenek; persze ez is változó.
04. Magyar vagy külföldi olvasó van több?
Szerintem jelenleg nagyjából fele-fele az arány; a kezdetekkor a magyarok aránya jóval magasabb volt, köszönhetően annak, hogy főleg itthon voltunk aktívak és ismertek, de pár nevesebb német csapat meginterjúztatása után külföldről is megnőtt az olvasótábor aránya. Sokat segített a külföldi közönség megnyerésében, hogy ráálltunk arra, hogy minden nem magyar zenekarral készült interjút kiteszünk angolul vagy németül (függően attól, hogy milyen nyelven csináltuk eredetileg).
05. Akikről írsz mennyire lelkesen osztják meg a közösségi oldalakon a róluk készült bejegyzést?
Ez is nagyon vegyes; sokan nagyon lelkesek, mások meg teljesen passzívak. Ami azt illeti, eléggé csodálkozom is ezen, mert én tuti örülnék, ha valahol írnának a zenekaromról, főleg hogy tényleg nem nagyon van mostanában ilyen jellegű internetes kezdeményezés, ahol ingyen olvashatnak széles tömegek a világról alkotott elképzeléseimről. Nagyon kevés fanzine vagy egyéb sajtótermék maradt csak és ezek között is elég kevesen foglalkoznak azzal, hogy interjúkat csináljanak (nem csak itthon, hanem világszerte is).
06. Gondoltál már rá, hogy a népszerűbb bejegyzéseket megjelentesd nyomtatásban akár fanzine, akár naptár formájában?
Igen, rengetegszer eljátszadozom a gondolattal. Most, hogy 10 éves volt a blog, megfordult a fejemben, hogy összeszedem az összes interjút, megdizájnolom az anyagot és ingyenes papírzine'-ként szétosztogatom valami koncerten vagy adok belőle a lemezkiadós ismerőseimnek, hogy tegyék bele grátisz a csomagokba, amiket küldözgetnek a vevőiknek, de aztán mindig eszembe jut, hogy mi pénzbe, időbe és energiabefektetésbe kerülne mindez azért, hogy utána a kutyát se érdekelje az egész. Az elmúlt évtizedekben elég sok fanzine-nak dolgoztam be kisebb írásokkal és mindig az volt az elkeserítő végeredmény, hogy csak a picsogás megy, hogy nincsenek újságok, de amikor végre valaki megcsinál egyet, akkor meg a szájhúzás megy, amiért az újság szar/drága/gagyi/etc.. Sokat gondolkodtam azon is, hogy kéne valami alkalmi kiadót is csinálni, mert van 1-2 zenei anyagom elfekvőben, de aztán mindig az jut eszembe, amit már fent is leírtam, meg persze ehhez hozzájönne még az a szokásos duma is, hogy biztos meg akarok gazdagodni a lemezkiadásból, így elmegy tőle a kedvem. Pedig amúgy én még annak a kornak vagyok a gyermeke, ami a kézzelfogható dolgokat (fanzine, CD, bakelitlemez, stb.) értékeli igazán. Minden tiszteletem azoké, akik több elszántsággal bírnak és tényleg megcsinálják a papírformátumú fanzine-t, azonban az UG marad egyelőre a neten.
07. Az olvasók milyen intenzitással reagálnak egy-egy bejegyzésre?
Hát, ha reakciónak minősíthető a Facebook lájk, akkor elmondhatom, hogy rendkívül népszerűek vagyunk. A valóságban amúgy érdemi reakció alig van, néha a baráti körömből élcelődik valaki a bejegyzések alatt, nagyon ritkán akadnak hozzászólások is, de amire a közösségi médiát eredetileg kitalálták - a párbeszéd és a társadalmi diskurzus - az még várat magára. Ha érdekel a véleményem, egyébként elég demotiváló is ez a csend; még egy negatív véleménynek is jobban örülnék néha, mint a nagy rohadt méla hallgatásnak. Nem tudom, hogy ez a tömegek szellemi igénytelenségének és együgyű véleménynéküliségének az oka vagy csak simán kaka az oldal, de általában nincs igazi reakció.
08. A mainstream, illetve balos közeg figyeli a bejegyzéseid?
Szerintem nem, mert különben tuti kaptunk volna már pár ilyen ostoba levelet, hogy "Nincs olyan, hogy ns hardcore!", meg "Igénytelen, szar zenéket toltok!", meg "Primitív nácik vagytok!", ahogy azt már megszokhattuk más oldalokon a kommcsiktól. Mondjuk örülök is neki, rohadtul fárasztanak az internetes szócsaták az ilyen balfaszokkal.
09. Időről-időre alakulnak új HC/NSHC/H8Core zenekarok itthon is, látsz, most olyat amelyik életképesebb és tovább jut egy bemutatkozó felvételnél?
Most kicsit kedvezőbbnek tűnik a helyzet, mint 2 éve, akad pár új kezdeményezés, de korai lenne jóslatokba bocsátkozni. Félek, hogy egyik se lesz hosszú életű, mert az összes új csapat állandó tagproblémákkal küzd és manapság nem találni jó zenészeket minden bokorban. Én mindegyiknek szurkolok és próbálom őket segíteni a magam szerény eszközeivel, de az idő fogja megválaszolni a fenti kérdésedet.
10. Az interjúk során a kérdések mekkora hányada az ami téged érdekel, és mennyi az amit olvasoknak szánsz? A blog újbóli elindulása valahol a kíváncsiságomnak köszönhető. Nagyon érdekelt, hogy pl. mit gondolnak az orosz NS-ek Putyin rezsimjéről (ez visszaköszönő kérdés is lett orosz zenekaroknál), hogyan látják az NSHC zenekarok a hardcore-hoz kötődő kapcsolatukat, mi motiválja őket, ilyesmi. Vannak néha töltelék kérdések is, de a zömében nem az olvasóközönségnek akarok kedvezni, hanem tényleg igyekszem az alanyokat olyan dolgokról megszólaltatni, amiket fontosnak és érdekesnek tartok. Ha ez egybeesik a nagyközönség elvárásaival, akkor örülök, ha nem, akkor meg szerencsére mindig be lehet zárni az oldalt a böngészőben.
11. Végszó/Üzenet az olvasóknak:
Ha csak egy matricát kiraktok valahová, már az is jobb és értékesebb, mint a tétlenség. Gondolkozzatok el ezen! Köszönjük még egyszer a lehetőséget a megszólalásra és kitartást a Városi Legendákhoz!
Végül egy szám a blog saját youtube csatornájáról:
Erre nehéz pontos választ adni, mert nem vagyok tisztában a letöltések számának nagyságrendjével. Természetesen vonzóak az ingyenes letöltős oldalak, mert az ingyennél nincs olcsóbb, nem lehet vele versenyezni. Ha nem lennének fizikai hanghordozók, csak ingyenes és pénzért letöltős oldalak, valószínűleg akkor is az ingyenes letöltések lennének népszerűbbek. Ilyen az emberi mentalitás: "Ha megkaphatom ingyen, miért fizetnék érte?" Valamelyest csökkent az érdeklődés az ilyen zenék iránt, de ez is változó, szerencsére vannak még olyan zenekarok, akik ha kiadnak egy új albumot, akkor hirtelen előkerülnek a vásárlók is.
Igen, ki lehet jelenteni, hogy a kilencvenes évek második felében megjelent új stílus mára jócskán veszített a népszerűségéből és már csak egy nagyon szűk réteg értékeli ezt a muzsikát. Mikor a Blue Eyed Devils, H8Machine, Angry Aryans zenekarok a csúcsra repítették a Hatecore stílust, rengetegen kezdték el utánozni őket, akik tovább is fejlesztették a műfajt. Természetesen ma is vannak olyan HC zenekarok, akik nagyon magas színvonalon űzik a stílust, az ő hanghordozóik továbbra is népszerűek. Gondolok itt az olasz Green Arrows-ra, vagy a német és orosz HC-színtér csapataira, akik minőségi felvételeket tesznek le az asztalra.
A hazaiak közül a Jogos Önvédelem és az Archívum kiadványai a legkeresettebbek, a külföldiek közül a régi nagy öregek (Bound for Glory, Skrewdriver, Brutal Attack, No Remorse, Stahlgewitter...) a tuti befutók. A dallamosabb, megjegyezhető szerzeményekkel előálló csapatok törnek előre, a népszerűséget nagyban növelheti egy lendületes, profi videoklip is különböző videómegosztókra feltöltve.
Igen, a régi, klasszikus zenekarok korabeli felvételei mindig keresettek, főleg mert az a korosztály kötődik hozzájuk, akik még a letöltések előtti, fizikai hanghordozós korszak hűséges vásárlói. Lehet, hogy lemaradtak a régi kiadványokról és boldogan teszik be az újrakiadásokat is a gyűjteményükbe. Ha néha valaki eladja a régi gyűjteményét, bizonyos oldalakon hihetetlen pénzekért cserélnek gazdát az első nyomású kiadványok.
A DVD piac szinte teljesen halott, annak ellenére, hogy a videómegosztókról mostanában rengeteg felvételt töröltek, vagy tettek elérhetetlenné sok európai országban. Már nem tudom, hol olvastam azt a kérdést egy DVD megjelenésekor, hogy "Vásárol még valaki DVD-t egyáltalán?". A DVD a kétezres években élte aranykorát, de az elmúlt 10 évben szinte teljesen visszaesett a forgalmuk, talán a Titkolt Ellenállás tripla DVD-je kivétel, ami tényleg egy egyedi, különleges kiadvány.
Igen, a mi korosztályunk még értékelte, ha megjelent bármilyen kiadvány, ha eredeti példányt tudtunk venni valamiből, arra mi még halálosan büszkék voltunk, rangot jelentett, ha valamelyik kiadvány eredeti borítóval került fel a polcunkra. Ma már nincs annyira szükség személyes kontaktusra, az internet segítségével bármit meg lehet találni, elég beütni a keresőbe, hogy mit szeretnél. Természetesen sokan nem szeretnek postaköltséget fizetni, vagy megadni a személyes adataikat, ők továbbra is koncerten, vagy egyéb személyes találkozások alkalmával szerzik be az új kiadványokat.
Sok ilyen kifejezés született az elmúlt évtizedekben, a kiadók igyekeznek különlegessé tenni kiadványaikat, hogy a gyűjtők valami pluszt kapjanak a pénzükért.
A digipack egy kartonból gyártott CD / DVD csomagolás, amely helyettesíti a műanyag tokot és a borítót. A lemezt a kartonba ragasztott átlátszó műanyag tálca tartja. Többféle méretben gyártható, akár több lemez számára is.
A split azt jelenti, hogy egy CD-n két vagy annál több zenekar felvételei szerepelnek. Megosztott anyagnak lehetne fordítani, de már a split kifejezés is meghonosodott hazánkban.
A booklet magyarul könyvecske vagy füzetecske, de ezek elég bárgyúan hangzanak lefordítva. A CD megjelenése idejében még csak egylapos borítók voltak, amin az albumborító szerepelt, a hátoldalán néhány információ a lemezről. Később a kiadók és a zenekarok több információt akartak megosztani a rajongókkal, így született a kihajtható borító, később az egyre vastagabb booklet, amiben a dalszövegeket, zenekari fényképeket és egyéb érdekességeket helyeztek el, hogy még kelendőbbek legyenek a kiadványok.
Egy időben népszerű volt a Dual-disc is, egy CD-t kell elképzelni, aminek a másik oldalán DVD anyag szerepelt, de ez a formátum érvényét vesztette egy idő után, mert túl vastag volt és egyes lejátszók megkarcolták a kétoldalú hanghordozó másik felét. De vannak dupla, tripla CD-k, DVD-k, kihajtható dupla digipackok és így tovább.
A népszerűbb együttesek, vagy politikai személyeket, egykori harcosokat ábrázoló pólók a népszerűek, sokan a tiltott jelképeket tartalmazó ruházatokat részesítik előnyben. A szolidabb, sok esetben igényesebb ruhadaraboknak is megvan a célközönsége, de ez sajnos csak egy szűk réteg. A lelkes fiatalok szeretik azonnal tudatni a környezetükkel a nézeteiket és olyan pólókat keresnek, amikkel ezt a leggyorsabban láttatni tudják az utca népével.
Már szinte unalmasnak tűnhet állandóan ismételgetni, hogy aki szereti a színtér zenekarait, támogassa őket a kiadványaik megvásárlásával, mert a kiadók csak így tudnak újabb felvételeket fizetni és kiadni. Ingyen letölteni egyszerű, csak így nem lesznek új kiadványok. Egy gyűjtemény tartja az árát és büszkeséggel tölti el a tulajdonosát, ha végignéz a kincsein. Köszönjük a megkeresést és a kérdéseket!
Gísli Brynjúlfsson - Magyarország 1848-ban
Éljen a 'szabadság!
Hajnallik,
hév-meleg hatalmak
ébrednek szerte
sarkain a világnak.
Fölserkent e tavaszban
földünkön mindenhol
országoknak népe,
okos haraggal.
Csatákra virradtunk,
lépnek csapatok
száll a Nap feljebb,
hallik szárnycsapása.
Halljátok hát,
harcba indulók,
ifjú valkűrök
virradat énekét.
Tavasz van,
támadnak
friss népek, felkelők.
Tisztjeik
tisztükben
vitéz és vakmerők,
mint valaha is.
Vesd rá magad,
magyar valkűr
ellenségre,
elbírsz véle.
Nornák értelme
érleli gyümölcsöd,
s kezdik a kardok
diadal-dalukat:
"Új nép lepi
el a partot,
messziről jött,
nagyratörő.
Riadjatok fel,
hívek mind,
keltő szóval
jönnek keletről.
Megvirradt, Atli,
szakaszd alvásod,
nem vinnyogni most,
vívnunk adatott.
Szőjünk, szőjünk
szörny szövetet
múltjukon állnak most
bosszút a magyarok.
Öröktől egyet
öröklöttünk,
hajdan-időkből
apa-hagyományt:
mi magyarok
e márciusban
méltó becsüléssel
bírjuk szabadságunk!
Rónak a nornák
baj-rúnákat,
ütközeteket,
házra üszköt:
rójatok bár bajt,
biztos halált,
szerencse-vesztést,
csak ne szolgasorsot.
Vágj, nép, előre,
legyen a világnak
szabadság
a szülőföldje!
Így ígérték
régi írások,
amint volt kezdetben,
úgy legyen végén"
Végzik is
valkűrök
óriás-ébresztő
ősi énekük:
áll az óriás
ósdi köteléke,
lánca kettétört -
de hallgasd csak,
hol mindenütt
visszhangzik csengése!
(Bernáth István fordítása)
1988 március 15.-én volt az első szervezett skinhead megemlékezés a márciusi forradalomra. Március első felében a Vasmunkástéri skinhead klubban jelentette be Dudás András, hogy 15.-én a délelőtt folyamán a Deák téren lesz a gyülekező, majd innen közösen vonulunk a Petőfi szoborhoz.
Én sajnos nem kaptam szabadságot így csak a találkozóra tudtam elmenni ahol akkor már mintegy 20 fő jött össze. A cég pártfunkcionáriusa reggel levetette velem a kokárdát, amit Pesten ismét kitűztem. Erre a találkozóra vittem először a Power of Oi! első számából ami már másfél hónapja elkészült, de az első pár darab amit ismerősök munkahelyén másoltunk vidéken elfogytak. A fogadtatás jó volt, de azért a kezdetleges kiadványt több kritika is érte, amelyeket a későbbiekben igyekeztem korrigálni.
A csoport indulását nem tudtam megvárni, mennem kellett dolgozni. A következő skinhead bulin mesélték, hogy a csapatot végig gépfegyveres rendőrök kísérték.
Weboldal készítésbe már nagyon rég nem fogott senki a köreinkből, pusztán ezért is kuriózumnak számítana a közelmúltban indult https://borfejuek.wordpress.com.
Ami igazán érdekessé teszi az a tartalom, ami felőleli a skinhead mozgalom hazai és nemzetközi múltját, történelmét képekkel, újságcikkekkel, beszámolókkal, interjúkkal színesítve azt.
Hó végén hatalmas skinhead buli lesz a németeknél, egy veterán skinhead zenekarral, mely már közel 35 éve tolja a jó muzsikát töretlenül, ők az Endstufe és egy másik legendás zenekarral amelyik szintén a '80-as években indult és hosszabb kihagyás után pár éve újjáalakult ők a Kraft durch Froide.
A '80-as évek végén volt egy ismerősöm aki nagyon ügyesen festett, klasszikus élethű képeket készített. Egyszer megkértem készítsen nekem egy festményt a fő téma egy keltakereszt, körülötte White Power felírat. A srác beleegyezett, pár hét múlva elkészült a nagy mű, egy A0-ás lapon középen egy fekete keltakereszt, körülötte pirossal a felírat, egyszerű széles ecsettel felmázolva. Szerencsére pénzt nem kért érte.
A másik művész egy volt kollégám volt a '90-es évek elején, tőle azt kértem fessen majd egy keresztes lovagot a mellén vagy a címer pajzsán esetleg mindkettőn esetleg egy zászlón a feje felett egy kettőskereszttel. A majd határozott, az időpont határozatlan volt, mert épp nyaralásra gyűjtöttem. A srác 2 héttel később beállított egy "festménnyel" rajta egy páncélos lovag pipaszár lábakkal, esetlen páncéllal, háttér semmi csak az üres papír, a pajzson egy alig felismerhető kettőskereszttel. Mindezt potom két havi fizetésért. Kinevettem, a végén már a feléért ideadta volna, közöltem vele, hogy az illemhelyre túl vastag a papír.
Egy szolnoki túravezető szervezésében induló kisbusszal mentünk Mohácsra, némi késéssel, mert az ígérgező rossz idő miatt többen is visszamondták az utat.
Mire leértünk már sütött a nap és egész estig maradt a jó idő. A városban hatalmas tömeg volt, a rendezvény lassan túl nő a városon ezt többen is megállapítottuk.
A dunai átkelést néztük meg elsőként, amíg kezdődött sokác és horvát népzenét hallgattunk a helyi csoportoktól és a nemzetközi dudás találkozóra érkező egyik horvát zenekartól.
Mohács mindig skinhead város volt, talán annak köszönhető a töretlen fejlődés, hogy nem volt soha országosan ismertté vált balhé a városban. Az átkelés előtt volt időm nézelődni, több ismerős arc is felbukkant a tömegben és elég sok bombert meg harringtont láttam. Később a városban is gyakran botlottam kopaszokba 18 - 50 éves korig vegyesen. Mivel ezüst színű bomberben voltam és zöld gyakorlóban nem vett észre senki, úgy tűnik ma már csak a fekete ruha az igazi skinhead viselet vidéken.
Az átkelést ágyúlövés indította, majd a végén egy hatalmas tűzet gyújtottak. Gyerekkoromban még azt a legendát tanultuk a mohácsi busójárásról, hogy a török hódoltság idején a törököket űzték el a maszkokkal a mohácsi szigeten táborozó busók, mióta a megszálló török basa szobrát sem tudták elűzni azóta ez a legenda feledésbe merült és már csak télűzés, téltemetés a sokác népszokás lényege, meg egyébként sem túl polkorrekt a törököket elűzni.
A tűzgyújtás után bementünk a városba, megnéztük az árúsokat és ittunk egy sört, a sörívás kalandosra sikeredett, a kocsma dugig volt, italt csak az kaphatott aki leült, hely nem volt bent, volt kerthelyiség, ott volt hely, de ott nem volt csapolt sör, mert az a rész egy másik kasszához tartozott, végül távozni készültünk amikor felálltak az egyik asztaltól, oda gyorsan leültünk, mentem a pulthoz rendelni, ott nem lehetett csak az asztalnál, rendeltünk az asztalnál, megkaptuk, majd fizetni szerettünk volna, de azt nem lehetett csak a pultnál lévő kasszánál. Amíg sorba álltam fizetni előttem legalább öten rendeltek és fizettek egyszerre a pultnál lévő kasszánál.
Miután megittuk a csapolt Paulaner Hefeweiß söreinket folytattuk a busólesést, szerencsénkre pont akkor kezdődött a felvonulás amikor kiléptünk a kocsmából, viszonylag közel tudtunk férkőzni a menethez, ami nem volt egyszerű a tömegben, egy darabig nem igazán tudtam fotózni az előttem ugráló pártól, de szerencsére egy idő után megunták a látványt így előre tudtam állni. A busók és a sokác lyányok időnként extra szórakozást kínáltak a tömegnek némi korom, liszt, hamu, toll segítségével, illetve a srácok időnként termékenységi rítust imitáltak a nézelődő lányok, asszonyok bevonásával.
A felvonulás után végignéztük az árusokat, vettünk pár apróságot az otthonmaradottaknak, ettünk egy tócsnit és egy adag forró-fahéjas mandulát. Meg kellett állapítanunk, hogy étel-ital árúsból rendkívűl kevés volt, minden ital és kaja sátornál tömegek álltak sorba. Reménykedtem, hogy Nagy Attila is kint lesz valahol a kerámiáival, de nem láttam sehol, pedig régóta szerettem volna megnézni a munkáit közelebbről. A főtéren a Nemzeti Front másik tagjával találkoztunk, 30 év ismeretség ellenére épp csak köszöntünk egymásnak.
A főtéren a tűzgyújtáshoz készülődtek, itt legalább tízszer akkora máglya volt, mint a Dunaparton. Amíg gyülekeztek a busók a szokásos népzenei, néptáncos műsor ment, időnként bele-bele néztünk és közben ittunk egy-egy pohár forraltbort. Sötétedni kezdett mikor meggyújtották a máglyát és a szalmabábút.
A tűzgyújtás után indultunk haza, fáradtan, álmosan a korán keléstől.
A rendezvényről készült képek itt láthatóak: http://indafoto.hu/odin/mohacs_busojaras_2019/page/1
Nagyapám rendkívűl büszke volt, hogy a nevünket nem szennyezték be rabló, gyilkos betyárok, mint a hasonló hangzású Kaszab nevet, ezért én nem sem parádézok betyárokkal, de aki kedvet érez jelentkezzen.
Egy régi felvétel bukkant fel a mozgalom hőskorából, 1989 májusában készült a Petőfi Csarnokban.
A végén a "Börtön ablakában" értünk szólt, egy hónappal később szabadultunk. Aki teheti mentse le, mert az előző feltöltést 24 órán belül indoklás nélkül letíltották.
Utolsó kommentek