Közeleg a Halloween, a Pride France új pólóval rukkolt elő az ünnepre.

10 éve 2009.10.29.-én hunyt el Jürgen Rieger aki az NPD alelnöke volt. 
Fiatalon, egyetemi évei alatt csatlakozott az Oder Neisse akciócsoportjához, 1965-ben, ettől kezdve több csoportban és szervezetben is aktív, 1969-ben beszédet mondott az Északi Liga angliai Brightonban megtartott gyűlésén, kihangsúlyozva a közös Teuton eredetet.  A '80-as évektől 1994-as betiltásáig Wiking Jugend mozgalom tagja. Lelkes militarista gyűjtő, gyakran ezen hobbijának leple alatt szervezett táborokat, találkozókat. 2006-tól volt az NPD tagja. 1981-ben ő védte ügyvédként Arpad Wigand SS rendőrparancsnokot. Neue Antropologie néven tudományos újságot adott ki, mely többek közt az eugenikát propagálta. Ő volt a Rudolf Hess emlék menetek kezdeményezője és főszervezője 2005-ös betiltásáig.
Többször elitélték testisértés miatt, tiltott önkényuralmi jelképek használata miatt és többek közt holokauszttagadásért.
2009.10.24.-én az NPD gyűlésén sztrókot kapott, 29.-én elhunyt. Halálával nem csak személye, hanem jelentős anyagi támogatása is hiányt jelentett a pártnak, melyet becsült információk szerint akkorra már félmillió eurót is elérte.

2000. 06. 2-3-4.-Mátraterenye 1920. június 4., a dátum, amely minden magyar embert emlékezésre kell, vezessen. Ezen a napon lett a világtörténelem legszégyenletesebb "békeszerződése" Versaille-ban, egy kis kastélyban az első világháború után megkötve. TRIANON- kiálltja égbe fájdalmasan sok millió magyar lélek. A magyar nép dühe és felháborodása nem hiába tölt el minden liberálist rémülettel. Az adatok halla-tán még egy külföldi keze is ökölbe szorul. 80 évvel a szerződés megkötése után, a bolsevik agymosás ellenére még sok magyar szívében, lelkében él a vágy, hogy testvéreivel egyesülve újra szabadon élhessen ősapáik földjén. Péntek: Ennek szellemében egy hétvégi találkozó volt 2000. Június 2-3-4-én a Mátrában. Ezt a 3-napos rendezvényt a Borsod-Heves-Skins és a B&H Alisca szervezte. A hatalom megpróbált éber lenni, de a rendezők ügyesnek bizonyultak. A helyszín a találkozóhelytől 40 km-re volt, így a rendőrség felderítőosztályának esélyei, a nullára süllyedtek. Péntek délután szép számmal gyülekeztek a bőrfejűek az egri pálya-udvaron. A legtöbb bőrfejű tömegközlekedési eszközzel jutott el a világ háta mögötti faluba. A volán nem volt erre a tömegre felkészülve és a buszok teljesen zsúfoltak voltak. Magyarország minden részéről érkeztek bajtársak, sőt még az elszakított területekről is. Sajnos csak kevés külföldi bajtárs jött erre a rendezvényre. Kösz MNA! /a szerk./ Mindezek ellenére 250 bajtárs gyűlt össze az első napon, ennél a valóban jól eldugott vadász- és pihenőháznál egy völgyben. A helyszín lenyűgöző volt: eldugott, fedett színpad, részben fedett "tánc-tér". A pultnál látogatóbarát árak fogadták a szomjukat oltani kívánókat, sajnos a kiszolgálás rémesen lassú volt. A hangulat pedig a megérkezés első pillanatától kezdve kiváló volt. A zenészek még nem voltak láthatóak, de mindenfelé vidáman mulatozó és iszogató csoportok alakultak. 22 óra után kezdte el a Vérszerződés az este zenei részét. A jelenlevők gyorsan lázba jöttek a nyugat-magyarországiak zenéjétől. Mindenki tombolva adta ki magából az érzéseit a szín-pad előtt. A színpadon az ifjak zseniálisak voltak, ami tőlük már megszokott dolog. Másfél óra elteltével a Titkolt Ellenállás következett. Ők sem mai gyerekek a szakmában, de eddig szociálisan nemzeti bőrfejűek előtt nem játszottak. Több lemezzel a hátuk mögött és egy jó adag tapasztalattal érkeztek. Énekesük röviddel ezen fellépésük előtt hagyta el a zenekart. Ez tulajdonképpen a megmaradt tagoknak nehézséget okozott, de ők mindent megtettek a jelenlevők szórakoztatására. A 2 órás előadásukat a bőrfejűek visszafogottan figyelték és hallgatták, ami kevésbé ismert zenekaroknál nem újdonság! Utolsó lemezük, a Feltámadás, köreinkben jobban ismert. Amikor ezek a számok, dalok felcsendültek táncparkett hangyabollyá vált. Miután Titkolt Ellenállás elhagyta a porondot a színpad előtt lévő különböző zenekarok tagjaiból verbuválódott együttes alakult, amely feldolgozásokat játszott. Hajnal három órakor jött a Stratégia. Bemutatkozó lemezüknek köszönhetően ők már ismertebbek voltak az előző zenekarnál. Nagyon jól játszottak és bebizonyították tudásukat, és azt, hogy nem csak stúdiózenészek. A koncert végeztével hajnal ötkor a többség nyugovóra tért, csak egy 10-15 fős banda maradt ébren németek és magyarok vegyesen. Úgy gondolták, hogy túl korai még ágyba bújni. CD-lemezek szóltak vég nélkül. Ez ugyan hangos volt, de senki nem panaszkodott. A büfé zárva volt, nem probléma, előkerültek az aranytartalékok és vedelés reggel nyolcig!! Délelőtt többen az árnyékban heverésztek, míg mások a röplabdajáték szépségeinek sajátos nyilvánosságra hozásával próbálkoztak. Ez alatt egyre több bajtárs érkezett meg és szombat estére 300-400 főre duzzadt a létszám. M.I.




Szombat: Szombat reggel keltünk útra Budapest felé. Nagyon korán elindultunk, habár már tudtuk, hogy német bajtársaink 10 óránál előbb nem fogják elérni a korábban egymás között letisztázott találkozóhelyet. Ők az időpontot túl korainak találták ezért már pénteken megegyeztünk arról, hogy később érkeznek. Útközben hívást kaptam tőlük, hogy a szlovák-magyar határnál időznek, mivel a vámosok és a rendőrök szétszedték a buszukat kábítószer után kutatva. Időközben mi a találkozóhelyre értünk, újra hívás a németektől: elfogyott az üzemanyaguk és 60 km-re Budapest előtt egy kijáróban állnak. Némi félreértés után sikerült tisztázni a helyzetet és felkerekedtünk. Vettünk nekik gázolajat és irány feléjük. "Segélyszolgálatunk" túl gyorsan lett mobilizálva, alig hagytuk el a benzinkutat, újabb hívás: minden rendben! Sikerült egy autót megállítani és attól üzemanyagot szerezni. Tehát nem kellett odautaznunk, vissza a benzinkúthoz és a végtelennek tűnő várakozás folytatódott. De ők csak nem akartak megérkezni, így el tudtam fogyasztani a pizzámat, amit a segélyhívásuk szakított félbe. Röviddel ebéd után aztán feltűnt egy mikrobusz "gyanús arcokkal" és ők megérkeztek. Rövid köszönés után máris folytattuk az utat Budapesten át Mátraterenye felé. Amikor megérkeztünk a faluba a világ háta mögé, egyáltalán nem tudtuk, hogy merre folytassuk az utunkat. A mobiltelefonok működésképtelenek voltak. Örültünk, amikor néhány bőrfejűt pillantottunk meg egy útszéli kocsma kerthelyiségében, de nem tudtak a segítségünkre lenni ami a helyszín kérdését illette. Nagyon nehezen és egy kis eltévedés után azonban rátaláltunk a mellékútra, egy földesútra, amelyik a helyszínhez vezetett, oda ahol már egy napja tartott a találkozó. Megpillantottuk a vadászházat és a közelében egy kis halastavat, amelyben ugyan a fürdés tilos volt, de mindezek ellenére néhányan megpróbálkoztak egy kicsit megmártózni, ami a kezelőszemélyzet bosszúságát okozta. Ekkor kb. 100-150 bajtárs volt látható, de sokan szétszóródva elrejtőzve voltak. Nyugodt feltételek, eddig közjáték nélkül,szép környezet. Itt csak jól érezhette magát az ember. Gyors körbenézés, üdvözlések és nagy találkozások a régen nem látottakkal. Igy telt el az idő 21 óráig, amikor az első zenekar a színpadra lépett. A Hunniáé volt ez a hálátlan szerep. Elsőként játszani nem legjobb, de ők nagyon befűtöttek, a bajtársak rendesen tomboltak. Korábban ez a zenekar nekem nem tetszett túl nagyon, de ezek a szorgalmas fiúk egyre jobbak lesznek. Fellépésük abszolúlt csúcs-pontja volt a "Skinhead" és az "Erdély induló" dalok. Aztán a DOKTOR MARTENS SKIN következett a sorban. Fellépésük alatt a hangulat némiképp ellaposodott, de néhány szám alatt a színpad előtt tolongók nagyon beindultak. Miután a szlovákok elhagyták a világot jelentő deszkákat jött az A.C.A.B. Fellépésük az est csúcspontja volt. A bajtársak tomboltak. Időközben a telekhatáron megjelentek a rendőrség különböző képviselői, akik gyorsan el is tűntek, nem csináltak gondot a jelenlétünkből. Amit az A.C.A.B. énekese a színpadon művelt csak egy szóval írható le: fantasztikus. Nagyon ért a közön-ség "felizgatásához". A hangulat az egekbe szökött és letörhetetlenül szólt a Sieg Heil! Bravó A.C.A.B.!! Aztán jött az első berlini zenekar a Legion of Thor. Nagyon kíváncsi voltam rájuk, de sajnos a nagy elvárásaim kielégítetlenek maradtak. Az este első német szereplői nem tudták a hangszereiket olyan jól behangolni és a fellépésük szétesőnek tűnt. De meg kell jegyezni, hogy néhány résznél érezhető volt, hogy itt többről van szó, mint amit ma tőlük kaptunk. Az énekes színpadi showja nagyon meggyőző volt. Rögtön a L.O.T. után következett a D.S.T. (Deutsch-Stolz-Tren). Amit az előző zenekarnál nélkülöznünk kellett, azt a D.S.T. bepótolta. Profi módon. Az egész banda nagyon együtt volt, egy teljesen lenyűgöző produkciót élvezhettünk. Kezdetben a táncparkett üres volt, de hamar tolongás lett a színpad előtt az előadásuk hatására. Saját számaik mellett feldolgozásokat is játszottak, melyek nagy sikert arcattak. Ilyenek voltak: a "Bang-Bang', "Arischer Kampfer", "Sturmführer". Csak nehezen tudták elhagyni a színpadot, mert állandóan visszatapsolták őket, jobban mondva vissza S.H.!! Köszönet és bravó D.S.T.! Csak így tovább! Kicsit csalódottan léptek a színpadra a Vérszerződés tagjai. Újra utolsónak maradtak, de mégis jól meg tudták mozgatni a még talpon levőket. Ez a nyugat-magyarországi csúcszenekar gondoskodott a jó hangulatról hajnal 2 óráig. Minden dalt nagyon jól ját-zottak. Streetfight a Skrewdrivertől, Arischer Kampfer a Landsertől voltak a legjobbak a saját dalok mellett, mint pl.: A fehér egység forradalma, Szent háború, A vadászat. Mindig élvezet egy Vérszerződés élőben. Összegzés: szép este, jó zenekarokkal és hangulattal. Az ellentevékenység ellenére még csekély számú német "rajongó" is jött.

Megjelent a Vér és Becsület 2001 tavaszi számában. A beszámolóért és a szkennelésért köszönet Illés Miklósnak.

 

Francisco Franco tábornokot a nyilvánosság kizárásával exhumálták majd az Elesettek völgyéből (Valle de los Caidos), a felesége mellé temették Mingorubbio temetőbe ahol a család 22 tagja és mintegy 200 híve búcsúzott tőle falangista himnuszokat énekelve.
A család szerint az exhumálás csak politikai fogás a választások előtt és a nyílvánosságot azért zárták ki, hogy azt a látszatot keltsék, hogy a tábornokot már mindenki elfelejtette és senkit sem érdekel. Az Elesették völgyébe a szocialista miniszterelnök semmilyen megmozdulást, demonstrációt nem engedélyezett erre a napra.

 

Az idén, 1997. április 26-án került megrendezésre a lassan tradícióvá váló Rudolf Hess emlékkoncert.
A találkozó a Batthyány téren volt, ahonnan a megszokott rendőrségi tortúra után fegyelmezetten vonult a közönség a koncert helyszínére. Az eddigiektől eltérő, és kissé szokatlanul elrendezett helyiség a BVSC sporttelep klubjában volt. Talán kicsit feszélyezte az embereket a rengeteg üveg és a sok lépcsözés a büfétől a színpadig.
 A buli 8 óra körül vette kezdetét: a budapesti Nimród lépett először színpadra. A zenekaron látszik, hogy kezdenek összeszokni. Kb. 40 perces müsorukat a közönség figyelemmel hallgatta, de még nem érződött a buli igazi hangulata. A koncert remek volt, reméljük hamarosan demón is hallhatók lesznek. A másodikként fellépő   Valhalla jól ismert számaira megkezdődött a beindulás. Remek volt a műsoruk, a közönség velük együtt énekelt és páran már meg is mozdultak. A zenekarból talán csak a dobos lógott ki egy kicsit, de úgy hallottuk amúgy is problémáik vannak vele. Reméljük minél hamarabb megoldást találnak rá.


 A Valhalla után következett a cseh vendégzenekar, az Excalibur. Érdeklődve figyeltük a Magyarországon először koncertező bandát. Remekül adták elő a CD-jükről már jól ismert számokat, meglepő volt, hogy a magyar közönség mennyire ismeri a zenéjüket. Koncertjük alatt végig remek hangulat uralkodott, és mint hallottuk, ők is remekül érezték magukat, bár a koncert végére megfogyatkozott a közönség, talán a kicsit hosszabb müsor miatt. Saját számaik mellett sok Skrewdriver. feldolgozást adtak elő, ami mindig sikert arat. Bővebbet a zenekarról a velük készült interjúból tudhattok meg, amely reméljük a következö számban megjelenik. Negyedikként a szekszárdi Út és Cél foglalta el a színpadot. Ez volt a második fellépésük, kár, hogy csak kevesen voltak rá kíváncsiak. Jó a zenéjük, talán ez énekes figyelhetne egy kicsit a szövegek érthetőségére.



 Utoljára az Archívum került sorra. Mivel elég későn kezdtek, sokan már hazaindultak, így elmulasztották az est legjobb koncertjét. Az ottmaradók remekül szórakoztak, hatalmas pogózás vette kezdetét, sok fiúról lekerült a póló, és valaki még a tincsét is elvesztette buli közben. Az Archívum újra magára talált, reméljük sikerül mindig ilyen hangulatú koncertet adniuk, és készülnek a nyáron megrendezésre kerülő 5 éves szülinapi bulira. Miután sikerült lejönniük a színpadról, a Nimród próbálta életben tartani a bulit, de ekkor már szinte mindenki hazament. A rendezőknek most kezdődött az igazi munka, a takarítás és rendrakás! Mindent összevetve egy jó koncertet láthattunk. A hely és a hangosítás nem volt a legjobb, de ezeket szerencsére a zenekarok teljesítménye kiegyenlítette. Soha rosszabb koncertet

A fenti képen az Excalibur az alsón az Út és Cél látható, mind kettő saját kép, egy félautomata kompakt fényképezőgéppel készítettem.

Kiegészítés a cikkhez: A tincs levágása az én ötletem volt, '97-re már senki nem hordott tincset ns bulin. A srácot másfél-két éve ismertem, mindig jó arcnak tartottam, minden bulin ott volt Pesten és Eger környékén is. A koncerten két kelenföldi sráccal beszélgettem amikor megláttuk a srácot, ekkor dobtam fel, hogy vágjuk le a tincsét, viccnek szántam, de a két srác már ugrott is és az NSH-nál rendszeresített rugóskéssel levágták a tincset.
Évekkel később tudtam meg, hogy a srác nem volt skinhead igazán, egyszerűen csak jól érezte magát közöttünk ezért hasonlóan öltözött és jött minden bulira. Az eset után nem láttuk többet. Ennek fényében sajnálom ami történt.

A beszámoló az NSG (NS Girl) 2. számában jelent meg. A cikkért és a szkennelésért köszönet Mikinek..

Egy fotókiállítás megnyitója után a pizzéria udvárán lezárt bringámat nyitom ki, mikor összefutok egy ismerőssel, aki mozog úgy nevezett skinhead körökben, meg a zene is érdekli és Trianon nagy szívfájdalma. Több minden szóba került, de egyszer csak megkérdezi:
- Úgy tudom te is skinhead vagy már régóta, akkor miért nem öltözöl úgy?
Nézek rá értetlenül...
- Dr. Martens bakancs van rajtam, fekete Levis farmer és egy Ben Sherman ing, borotválva van a fejem, ennél miként öltözhetnék jobban úgy, mint egy skinhead?

Kalóz 1991 augusztusában vonult be, hogy sorkatonai kötelezettségének eleget téve fegyverrel szolgálja a hazát. Azon kevesek egyike volt, aki várta a bevonulást, külön ejtőernyős tanfolyamot végzett, és így teljesen biztos volt benne, hogy a deszantosoknál fogja eltölteni a kötelező időt.

Ez az álom hamar elborult, októberben megismerkedett a Györkös családdal, januárban a Györkös család férfi tagjait államellenes szervezkedés miatt letartóztatták, és mivel titkosszolgálati eszközökkel figyelték őket, Kalóz, házukban tett látogatása sem volt titok. Az események arra ösztökélték a parancsnokait, hogy azonnal laktanyafogságra ítéljék és felmentsék  a fegyveres szolgálat alól. Persze azok a levelek is közre játszhattak, amiket a Kalóz pl. nekem küldött a seregből, folyton szervezkedett, ajánlotta az általa olvasott könyveket, kérdezgetett kivel mi van. Magyarán vadul mozgalmárkodott a távolból.  Hamarosan rájöttek a parancsnokai, hogy nem magától ment Győrbe, hanem behívót kapott, így az összeesküvésben való részvétele állami segítséggel történt. Újra kaphatott fegyvert, de úgymond, a hangulat már nem volt az igazi.

 Végre eljött a nap, 1992. augusztus 10.-e körül civilként lépett ki a laktanya kapuján, végleg búcsút intett az Arrabona felderítő zászlóaljnak. Elég szép csapat gyűlt össze fogadására, Felvidékről – Debrecenből –Mosonmagyaróvárról – Püskiből -Budapestről és természetesen Győrből is érkeztek bajtársak. Először egy vendéglátóipari egységben kezdtük meg az ünneplést, szokásos nagy mértékkel ment a fogyasztás, az ünnepelt kivételével, aki már bevonulás előtt rájött arra, hogy ő és az alkohol nincs jó barátságban. Már nem emlékszem ki vetette fel, hogy menjünk át a város, egyik sokak által látogatott pihenőhelyére, a szigetre.  Megindult a csapat, a belvároson keresztül bandukoltunk, amikor az akkori csajom és a húga kitalálta, hogy jégkását szeretnének vételezni. Elég hosszú sor volt, Szuszival hátramaradtunk a lányokkal, kivártuk, míg megveszik a hűsítőt. Talán hallottunk valami kiabálás félét, de lehet, hogy csak az eltelt idő miatt emlékszem így. Leballagtunk a Duna partra és a felültünk a betonpárkányra, amíg a lányok elszürcsölik a jégkását. Egyszer csak a semmiből előttünk termett két C típusú lény, az egyik szamurájkarddal volt felfegyverezve. Igen zaklatottak voltak, és azt állították, hogy összeverték őket a skinderek. Őszinte ártatlansággal néztünk rájuk, bár a lelkünk mélyén sejtettük kik lehettek. Mondtuk, hogy nem tudjuk, miről beszélnek. Látszott rajtuk, hogy meglepődtek a válaszon, vagy azon, ahogy ártatlan pofával ücsörögtünk a betonon. Szinte hallani lehetett, ahogy csattognak a fogaskerekek a fejükben. Talán ez a pillanatnyi hatásszünet mentette meg az életemet, mert fegyveres rövid gondolkodás után felemelte a kardot és felénk lépett. Ekkor már látszott, hogy nem ücsöröghetünk tovább, lehuppantunk a betonról a lányok elé. Szuszi annyira nem hitte el, hogy komoly a szándék, hogy mutatta a nyakát, hogy ide lehet sújtani.  Én voltam közelebb, felém érkezett az áldás, nem éreztem semmit, de a fehér pólóm egy pillanat alatt vörös lett. Ekkor jelent meg a csapat, iszonyat ordítással dübörögtek vissza a többiek a hídon, a két támadó menekülőre fogta, de nem volt szerencséjük, elkapták őket, és álltalános vélemény volt az eset után, hogy elég hosszú lábadozás vehette kezdetét a verés után.  Ezt én nem láttam, éppen a nyakammal voltam elfoglalva, amiből dőlt a vér. A többiek elmondása szerint, a pajkos tömeg egymást akadályozta, így sikerült bemenekülniük egy kapualjba ahol be tudták zárni a kaput, és a les nyíláson keresztül magyaráztak, amíg egy doboz gázspray csendre nem intette őket. Később kiderült, hogy a vonuló társaság dinnyeárusokkal keveredett konfliktusba, de arra már pontosan nem emlékezett senki, hogy ki kit akart meglékelni először. Eközben a sebre a teljesen véres pólómat szorítottam, a Kalóz meg megpróbált egy kocsit megállítani, mondván, hogy ha ütőér, nincs idő mentőre. Meg is állított egy osztrák rendszámos autót, aztán rárivalt a sofőrre, hogy takarodjon. Az anyós ülésen egy néger nő volt, Kalóz határozottan emlékszik rá, hogy a véres pólóval összekent arcomat látva becsúszott az ülés és a műszerfal közé. Természetesen a többiek számonkérték, hogy miért nem rekvirálta a járművet, de így utólag, a rendőrség hozzáállását ismerve Kalóznak volt igaza. A következő autót egy igen rémült házaspár vezette, persze ki nem tojt volna be, ha egy vérző bőrfejüt betuszkolnak a hátsó ülésre, és kiadják a parancsot, irány az ügyeletes kórház. Mivel talpig véres voltam, egyből bekerültem a vizsgálóba ahol a doki megállapította, hogy a Jó Isten vigyázott rám, így némi foltozással megúszom. Egy kb 8 cm es seb emlékeztet erre a napra.  Olyan gyorsan történt minden, hogy a kórházból kivágódva, röpke igazoltatás után, még elértük a hazafelé induló vonatot. Az esettel kapcsolatban egyszer hívtak be a Gyorskocsiba kihallgatni, már a liftben felhívta a nyomozó a figyelmem: "Ha eltérő kultúrából származóknak baja lesz, nem járok jól". Otthon azt mondtam, próbán felborult a cin állvány és a cin vágta meg a nyakam, de amikor jött a rendőrségi határozat, hogy ismeretlen tettesek ellen megszüntetik a nyomozást, akkor volt egy kis kiabálás. „Ismeretlen tettessek”, ez az eset is belesimult a rendőrség részéről a kettős mérce gyakorlásába.

Köszönöm a segítséget az emlékek pontosításában Kalóznak és Szuszinak!

Miki



Az újságcikk a Kisalföld című lapban jelent meg az eset után. A cikk Kalóz megjegyzésével a Power of Oi! 16. számában jelent meg.

A blog indulásakor az volt a cél, hogy régi történeteket elevenítsek fel, tanulságos, bosszantó vagy humoros eseteket. Mára a bejegyzések alig 20%-a felel meg ennek a kitételnek, de a közelmúltban ígéretet kaptam, hogy ez az arány változni fog. Íme egy kis ízelítő:

Két skinhead srác ballag Kelenföldön a parkos részen, közvilágítás kidobálva, pocakos, bajszos, kommunista rezsimből itt maradt két rendőr szerű árny tűnt fel.
- Személyi igazolványokat kérem átadni igazoltatás céljából. 
Átadás, zseblámpával rávilágít, majd arcba.
- No ezt magyarázza meg, nem a maga képe van a személyibe.
- Igen, mert a haverom személyijét nézegeti.

Az áprilisban megjelent Unplugged CD amit a Fortress két tagja készített megjelent bakeliten is, 300db-ra limitálták a kiadást, tehát aki szeretne belőle az siessen.
https://front-records.com/neuheiten/fortress-scott-steve-unplugged-vinyl.php

Szintén a Front Recordstól jött a hír, hamarosan megjelenik egy KDF mini CD két új nótával.



Egy másik régi német banda a Kraftsclag 20 éve megjelent lemezét ismét kiadják CD-n.

A Brigade 66 albuma is megjelenik még ebben a hónapban 11 új számmal. A lemezt 1488 darabra limitálták és egy új pólót is készítettek amit szintén hamarosan megrendelhettek. Az alábbi linken bele tudtok hallgatni a kiadványba:
http://www.sleipnir-bandshop.de/downloads/b66-entscheidung-promo-plus-hoerproben.mp4?fbclid=IwAR3CtLHtEo9-_5aPfgY2ftwDPaBgnYIvf8mkM7cM0y8P9r2RVXjKiGBg6DI


A Töretlen Hittel is felvett egy új számot ami egy hamarosan megjelenő válogatás albumon fog megjelenni.

 

Abortusz

Bizonyára sokak számára ismeretlen ez a pécsi zenekar. Most megpróbáljuk bemutatni őket Zalán, az énekes segítségével.:
1991-ben alakultunk meg, nevünk a még máig is aktuális politikai helyzetet tükrözte. A kezdő felállás volt:
- Dobó - dob
- Bazsi - bassz
- Lajos - szóló
- Zalán - ének
Politikailag természetesen érdekeltek vagyunk, a radikális jobboldal követjük. Ezt a számaink szövegei is tükrözik. 
Egy nem túl hosszú együttlét után feloszlottunk, a személyes ellentétek és a mértéktelen alkoholfogyastás miatt. 
Nemrég Bazsival összehoztunk egy új zenekart két új taggal: 
- Csaba - dob
- Szabi - szóló
Az együttesünk zeneileg már sokkal színvonalasabb, másabb és jobb zenét játszunk. Mivel a zenénk és a tagok sem a régiek úgy döntöttünk, hogy a nevünket megváltoztatjuk Ludas Matyira.
Most keményen próbálunk, készülünk egy demó felvételére és egy koncertre ami augusztus közepén kerül megrendezésre Mohácson.


Pécs 1993
A nemrég alakult Árpád Népe mozgalom sajnos feloszlott. Okai: a vezető feladta a pártoktól való függetlenségét és kevesen jártak el az előre beharangozott gyűlésekre. Pécsen elég aktív skinhead élet folyik mostanában, 20-30 embert tudunk a hátunk mögött, ebből sajnos öten a börtönbüntetésüket töltik egy balhé miatt amit a TV-Rádió is beharangozott. Az így megmaradt 15 fő továbbra is aktívan ténykedik, kicsit visszafogottabban, de aktívan.
Üdvözletünket küldjük a Munkásosztály Lázadása olvasói számára! Kitartás!

Zalán

Megjelent a Working Class Protest 2. számában 1993-ban.

Amíg ismerőseim egy része hagyományőrzés gyanánt kaftánt húzott és egy jurtában összebújt az ázsiai muszlim testvéreivel addig mi a valódi hagyományainkat részesítettük előnyben, nagyszüleink zenéjét, dalait, népviseletét.

Természetesen fontos az őstörténelmünk kutatása, de ezt bízzuk szakemberekre és kitalált vagy sosem volt hagyományok helyett a még élő, bár haldokló hagyományainkat kell megmentenünk és tovább vinnünk, életben tartanunk.

A nyár végén egy terjedelmesebb cikk jelent meg arról, hogy a munkaerő közvetítők alkalmazottai semmivel sincsenek hátrányosabb helyzetben, mint a cégek saját alkalmazottai. Aki dolgozott már rabszolgaközvetítő cégen kereztűl csak a hasát fogta a nevetéstől vagy sírva fakadt ennyi hülyeség hallatán, olvastán.
Nézzük a legutóbbi munkahelyem:
1. A cég alkalmozattai 5-8 öltözet ruhát kaptak amit a cég mosatott.
A "külsősök" 3 pólót, egy nadrágot és egy pulóvert, sem mellényt, sem kabátot nem kaptak, mindezt otthon maguknak kellett tisztítani.
2. A külsősök bére mindig alacsonyabb, mint a cég saját dolgozóié, hogy ez ne tudódjon ki, mindenkinek tilos a béréről beszélni.
3. A cég saját alkalmazottai évvégén tisztességes 13. havi fizetést kaptak. A külsősök, ha épp nem küldték el őket a szezon végén csak valamennyi kafetériát, ami töredéke a fizetésnek.
4. Védőfelszerelésből a cég alkalmazottai is jobbat kaptak, fültok, sapka, jó minőségű cipő, a külsősök füldugó, hajháló, olcsóbb cipő.
 Jópár éve dolgoztam olyan helyen ahol a külsősöket még a munkaruha ruha színe is megkülönböztette a céges dolgozóktól, természetesen a fent felsoroltak ott is érvényesek voltak.
Sok helyen az ingyenes buszjáratot is juttatásnak számolják, pedig a "céges" buszok nélkül a munkahely megközelíthetetlen a munkaidő kezdetére a munkavállalók számára (Nagykőrös - Jászberény, Nagykőrös - Tószeg, Nagykőrös - Heliport, Nagykőrös-Vecsés stb...), a céges buszok nélkül senki sem menne ezekre a helyekre éhbérért dolgozni.
A legtöbb helyen a kafetéria nem jár a külsősöknek, ha mégis az csak a harmadik-ötödik hónaptól általában.
Túlórázni is sokkal több esélye van egy céges dolgozónak, amennyiben szeretne, ha nem akkor a külsőst akár "kényszeríthetik" is ilyen-olyan ráhatással.

Ma 10 órától kaphatóak jegyek a Romer, Kategorie C és Post Mortem koncertjére.
https://tixa.hu/kcbudapest_20191130

A Nordic Sun Records Budapest bemutatja:
KATEGORIE C (GER) – az utolsó koncert Magyarországon!
ROMER (HUN)
POST MORTEM (ESP)

IDŐPONT: 2019. november 30. (szombat) 20:00 óra

HELYSZÍN: Budapest, Fáklya Klub (Bp., VI., Csengery u. 68.)

A germán huligán rock keresztapái egy utolsó turnéval búcsúznak rajongóiktól, amelyből természetesen Magyarország sem maradhat ki!  A hazai vonalat a szurkolói körökben legnépszerűbb magyar nemzeti rock banda, a Romantikus Erőszak képviseli, az estet pedig a Madridból érkező hispán futball rocker csapat, a Post Mortem nyitja majd.

JEGYEK:
3999 HUF - early bird
4999 HUF – elővételben
5999 HUF - normál ár(a koncert napján a helyszínen)

KAPUNYITÁS: 19:00

JEGYINFORMÁCIÓ:
Felelősséget csak hivatalos partnerünktől (www.tixa.hu) vásárolt jegyekért tudunk vállalni. A jegyedet ne tedd közzé semmilyen felületen!

KORHATÁR A PROGRAMOKRA:
18 éven aluliak csak szülői kísérettel vehetnek részt a koncerten.

A SZERVEZŐK A MŰSORVÁLTOZÁS JOGÁT FENNTARTJÁK!