Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

8fa2342f18bdbe007aa4f730110edec6-crop.jpg

Tisztelt Megemlékezők, Kedves Bajtársak, Testvérek!
72 éve gyilkolták meg Nemzetvezetőnket, Szálasi Ferencet. Azonban a mai napon nem csak Rá emlékezünk, hanem az antibolsevizmus minden vértanújára és a történelem leggyilkosabb eszmerendszerének áldozataira is. 1944. október 15-én Szálasi Ferenc, és az általa vezetett Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom állt honvédő harcunk élére. Igaz ugyan, hogy a Mozgalom nem csak a bolsevizmus, hanem minden nemzetmételyező erő ellen harcolt, azonban ha megnézzük ezen erőket, láthatjuk, hogy mindegyik mögött a bűnös nép fiai állnak. Tehát, mivel szent harcunk Vezetőjét március 12-én gyilkolták meg, egyértelmű, hogy ezen a napon emlékezünk a többi Vértanúra és az Áldozatra is. Vértanúk és Áldozatok. Vértanúk, akik tudatosan vállalták a halált az Eszméért, amit vallottak, és Áldozatok, akik akaratukon kívül lettek áldozatai a bolsevikok gyilkos őrjöngésének. Az 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság méltó volt Szovjetoroszországban működő prófétáihoz, amennyiben hasonló eszközökkel végezte a maga – úgymond – „felvilá-gosító” munkáját. A magyarországi Tanácsköztársaságnak az ügyészség által kimutatott adatok alapján 590 áldozata volt. 590 magyar embert és asszonyt végeztek ki a legbes-tiálisabb módon. Hogy ez a szám nem nagyobb, azt egyedül a Budapesten székelő olasz katonai misszió vezetőjének, Romanelli olasz királyi ezredesnek köszönhetjük, ő volt az, aki határozott fellépésével megakadályozta a tö-megmészárlásokat és ugyancsak ő volt az, aki a vörös ta-nácskormány vezetőjénél, Kun Bélánál számtalanszor tilta-kozott az ázsiai állapotoknak Magyarországra való átülteté-se ellen. Ez a tanácsköztársaság olyan erősnek érezte magát, hogy magyarországi ügyeik intézése mellett például húszmillió koronával támogatta a Bajorországban működő kommunis-ta szervezeteket és világsztrájkot akart megvalósítani a magyarországi Tanácsköztársasággal való együttérzés mellett. Sem az angol misszió, sem a francia kormány nem tett semmit. Emlékezzünk azokra a napokra, amikor egyetlen szó is ele-gendő volt ahhoz, hogy a zsidó Szamuelly betörőkből és rablógyilkosokból álló bandája valakit örökre elnémítson. Ez a szó pedig: „ellenforradalmár" volt. Az ellenforradalom kifejezést a Népszava 1918. október 28-iki számában hasz-nálta először szóval akkor, amikor meg sem alakult még a Károlyi kormány. A vörös csirkefogók ezzel a váddal ajku-kon védték – úgymond – a forradalom vívmányait és ezzel a szóval védekeztek becsületes magyar parasztok és a hazá-juk sorsán aggódó tisztek és hazafiak ellen. Kun Béla már akkor Moszkva utasíta szerint járt el, és az oroszországi vö-rös forradalom emlőin nevelkedett zsidó munkáspénztári tisztviselő mindig hűen betartotta Moszkva parancsait. Az utasítások első pontja volt a túszok szedése. A Tanács-köztársaság vezetői 1919 húsvét vasárnap és hétfő közötti éjszakán az első román offenzíva idején, Budapesten 200, a nagyobb vidéki városokban 50-100 túszt szedtek össze a polgári lakosság köréből. Az intézkedés végrehajtása is megfelelt az orosz mintának, amennyiben a kijelölt túszt éj-jel vitték el és igen sokakat még az internálásra kijelölt hely elérése előtt, meggyilkoltak. A politikai túszok ügyének leg-több irányítója a gazdag, lipótvárosi zsidó ügyvédből lett népbiztos, dr Landler Jenő volt. Ő alá, mint belügyi népbiztos alá tartozott a Szamuelly kü-lönítmény, őhozzá érkeztek be a vidéki politikai biztosok je-lentései és ő adott utasításokat, hogy hol és hány magyart kell elintézni, ő választotta ki a Tanácsköztársaság hóhérát, Szamuelly Tibort, akinek jó ajánló levele volt, miszerint Oroszországban 150 magyar tisztet végeztetett ki azért, mert nem akartak a vörös hadsereg tagjai lenni. Szamuelly Tibort dr. Landler Jenő, a tiszántúli harcok megkezdésének idején a front mögötti ellenforradalmak leverésével bízta meg, és egyúttal kinevezte a tábori törvényszék elnökévé. Ez a véreb április 25-én kezdte meg véres munkáját Hajdú-szoboszlón. A vörös direktórium tagjai Szamuelly paran-csára felakasztották a polgármestert, a városi jegyzőt és a takarékpénztári igazgatót. Szamuelly maga Szolnokon ma-radt, ahol a Tanácsköztársaság védelmében összefogatta a nem vörös érzelmű embereket, s egyetlen napon 26 embert akasztottak fel. Ezen kívül agyonlőtték Mellinger Endre 16 éves tanulót, mert a kivégzések folyamán fenevadnak ne-vezte Szamuellyt. Az ellenforradalmi mozgalmak azonban, ha szórványosan is, de tűzként terjedtek az országban. A vörös hóhéroknak mindenki gyanús volt és elég volt egy elejtett szó, hogy az illetőt ellenforradalmiság vádja miatt kivégezzék. Hogy mi-lyenek voltak ezek az ún. törvényszéki tárgyalások, arra idézzük dr. Szabó Lászlót: „Az első budapesti ellenforradalmi társaságot a budapesti Baross kávéházban fogták el. Az ellenforradalmár asztal-társaság egyik tagja, Mezei István technológus, Madarász György Lajos nógatására feljelentette a vörös őrségnek az egész társaságot. A tárgyaláson Cserny József, a csakha-mar hírhedtté vált Lenin fiúk vezére elnökölt. Bár tíz vád-lottnak az életbevágó peréről volt szó, Cserny a törvény-szék előtt figyelmeztette sofőrjét, hogy ne állítsa le a motort, mert néhány perc múlva továbbmennek. Az éjfélkor megtartott tárgyaláson a vádbiztos pár szóval ismertette a vádat, s a vádlottat megkérdezték, hogy beismeri-e bűnét. A tagadó válasz után a védőügyvédre került a sor, aki be-szélni kezdett: – Már a hallhatatlan emlékű Jaurés megmondta... – Stop! – szólt közbe Cserny. Jaurés már megghalt. Tessék a tárgyra térni. Figyelmeztetem, hogy egy percig beszélhet. És az óráját maga elé kitéve, minden vádlott ügyének tár-gyalására valóban csak egy percet engedett. S aztán nyomban kihirdette az ítéletet. Nyolc vádlottat halálra ítélt, kettőt pedig, akik elfogatásuk alkalmával kiugrottak az ab-lakon, életfogytig tartó fegyházra. A kormány még az éjjel két halálos ítéletet megerősített, hatot pedig életfogytig tartó fegyházbüntetésre változtatott. Így végezték ki Stenzel ügyvédet és Nikolényi Dezső detektívet.” Az ellenforradalom azonban tovább terjedt, főként a dunán-túli végeken. Veszprém megyében, Devecser községben indult meg az erőteljes szervezkedés. De a túlerőben lévő vörösök azt leverték és Szamuelly Tibor a község egész vezetőségét felakasztatta. Sokan azt hiszik, hogy ez a vál-lalkozás Szamuelly Tibor egyéni munkája volt, s a kivégzé-sekről a Tanácsköztársaság orvos, mérnök, ügyvéd és poli-tikus tagjainak nem volt tudomásuk. Ez nem igaz. A kivég-zések és a terrorcselekedetek főként Kun Béla, Pogány Jó-zsef és Landler Jenő tudtával és utasítására történtek. A Lenin fiúk másik vezetője, az előbb említett Cserny József volt matróz volt, aki részt vett a cattarói matrózzendülésben is. Ő szállta meg társaival együtt a Teréz körúti Batthyány-palotát, de rövidesen terrorkaszárnyává alakították át a Hu-nyadi palotát és a Mozdony utcai tanítóképző intézet épüle-tét is. A különítmény tagjai majdnem mind rovott múltú egyének voltak, így többek között Nickl Gusztáv rablógyil-kos és Medvegy Vili, a híres kasszafúró. Útjukat borzalom és rettegés kísérte, övükről nem hiányzott a kézigránát, de kedvenc fegyverük volt a hosszú sertésölő kés is. Ezek a vörös pribékek ölték meg Návay Lajost, a képvise-lőház elnökét, unokaöccsét és Kiss helyettes polgármes-tert. A Lenin-fiúk Makón fogták el Návayt, hogy Budapestre szállítsák. A kiskunfélegyházi állomás közelében mindhár-mukat lelökték a vonatról, majd megásatták velük sírjaikat és beléjük lőttek. A lövések azonban nem voltak halálosak, mire a bőrkabátos terroristák késekkel rontottak nekik és addig szurkálták őket, amíg élet volt bennük. Návay Lajos még élt, amikor elföldelték és még kezét is kinyújtotta a föld alól. Így találták meg másnap a vörös betyárság három áldozatát. Semmi különös okuk nem volt arra sem, hogy a túszként őrizetbe vett két Hollánt meggyilkolják. Őrizetbevételük után szállítás közben a Lánchídon leszállí-tották őket az autóról, beléjük lőttek, s ifj. Hollán Sándor ál-lamtitkárt és atyját, Hollán Sándor miniszteri tanácsost ösz-szekötözték és a budai pillér déli oldaláról a Dunába dobták. Kevesen tudják, hogy a terrorcselekményekről biztos tudomása volt az úgynevezett „józan marxista" Böhm Vil-mos hadseregfőparancsnoknak is. Igaz, hogy olasz nyo-másra Böhm papíron feloszlatta Szamuelly Tibor társasá-gát, de a parancsot soha sem hajtották végre. Sőt, május 6-án a bőrkabátos hóhérok egyenesen Böhm elvtárs utasítá-sára érkeztek Gyöngyösre, ahol Sipktay Albert huszárszá-zadost a legkíméletlenebb módon végezték ki; az akasztás-kor a hurkot gégefőre helyezték úgy, hogy a szerencsétlen ember fél óráig kínlódott a kötélen. A Szamuelly-féle halálvonat június elején Csornára ment. Kapuvárott nyolc, Csornán hét embert akasztottak fel. Csornán Szamuelly maga is segédkezett és a bitófa alatt ő maga igazgatta a kötelet a kivégzendők nyakára. A csornai ellenforradalom leveréséről Erdélyi Ernő az alábbi táviratot küldte a budapesti Szovjet-háznak: „Szamuelly HÉT FÜGGVÉNY hátrahagyásával Csornáról Sopronba ment. A „hét függvény" a felakasztottak számát jelentette a ter-rorcsapat cinikus nyelvén kifejezve. Hasonló módon mű-ködött a Lenin különítmény a Tolna megyei Tamásiban, Sopronban, Veszprémben és a Duna melletti községekben is. Úrnapján a kalocsai jezsuita rendház előtt Szamuely pri-békjei 13 embert végeztek ki.
178c33438a0a1e3fc6af3c37c0fe00d3.jpg
Június 24-én Budapesten ellenforradalom tört ki. Legalább 10 ellenforradalmi csoport próbálkozott sikertelenül. A bu-dapesti ellenforradalom főszervezője Lemberkovits Jenő százados volt, aki az átkeresztelt Engels kaszárnyában szervezte a legénységet. Lemberkovitsot azonban elfogták és a főkapitányságra vitték, ahol egy Weisz Fülöp nevű zsi-dó vörösőr megölte. Lemberkovits haláláról Weisz az alábbi tanulságos és minden magyar által megszívlelendő „hi-vatalos jelentést” küldte: „Tájékoztató eseményközlés a vezetésem alatt álló száza-dok legénységének és azok parancsnokainak: Tegnap délután öt órakor a kerületből átmentem Pestre a hadosztályparancsnoksághoz. Amint a Lánchídra értem, feltűnt a Dunán úszó monitor nemzetiszínű zászlóval. A Dunán cirkáltak fel és alá majd gépfegyverrel lőni kezdték a volt főkapitánysági épületet. Én akkor Jancsik elvtársnál tartózkodtam, ahová később tizennégy volt tisztet hoztak, akik parancsnoksági minőségben azt a disznóságot követ-ték el, hogy az Engels laktanyában a legénységet rútul be-csapták. Mintha a hadügyi népbiztosság parancsára csele-kednének, kiadták a félrevezetett legénységnek a parancsot az újpesti hídfő lövetésére. Le is adtak körülbelül tizenhat lövést, csakhamar azonban a legénység rájött, hogy a disznó huligánok becsapták őket, letartóztatták mindnyáju-kat a két főcinkos kivételével, akiknek sikerült meglógni, azonban nemsokára ezeket is elfogták és Jancsik elvtárs-hoz előállították. Itt éppen a kihallgatások alatt hirtelen gép-fegyverrel lőni kezdték a hadosztályparancsnokságot, mire ez a két emberi mivoltukból kivetkőzött állat a tumultusban revolvert ragadott, de még mielőtt használhatták volna, ott a helyszínen mind a kettőt egy-egy lövéssel leterítettem. Elvtársaim! Mert ha elvünkről van szó, egy pár száz hulla az nulla! Éppen azért elvtársaim, csak bátorság és kitartás és esz-méinkhez és elveinkhez tántoríthatatlan ragaszkodás, akkor miénk lesz a győzelem.” Ez a jelentés hű arcképét mutatja a marxista zsidó huma-nizmusnak. Lemberkovits kivégzése utáni napon egymást követték a halálos ítéletek. Csütörtökön híre futott a fővárosban, hogy a Tanácsköztársaság elrettentő példaként három ellenfor-radalmár tisztet felakasztat az Oktogonon. A tér közepét a vörös katonaság kordonnal zárta el, de a kordonon kívül 10-15 ezer ember gyűlt össze a szörnyű hírre. Az akasztás azonban elmaradt, mert Romanelli alezredes tiltakozó jegy-zéket intézett Kun Bélához, melyben a további kivégzések azonnali beszüntetését kérte. Kun Béla tiltakozott a „bel-ügyekbe való beavatkozás” ellen, de a kivégzést mégis el-halasztotta. A fent közölt tények egyik nem mellőzhető fontossága, hogy a kivégzés vezetői és elrendelői majdnem mind kivétel nélkül zsidók voltak. A kivégzéseket végrehajtó főhóhér a zsidó Kohn-Kerekes Ármin 23 éves losonci vasesztergályos volt, aki vallomása szerint sajátkezűleg lőtt agyon öt embert, míg 13-at felakasztott. A kommunista pálmát, azonban egy Bergfeld Izidor nevű zsidó kölyök vitte el, aki a kommunizmus alatt 155 embert végzett ki. Ezek a kivég-zések az emberi gondolat teljes mellőzésével történtek és nem voltak mentesek a kínzások leggyalázatosabb mód-szereitől sem. Az például, hogy a tömeges kivégzéseknél a vezető ellenforradalmár egyik szemét kiszúrták, s úgy kel-lett végignéznie társai kivégzését egészen közönséges do-log volt. Gyakran kihúzták az áldozat nyelvét, de sokszor előfordult, hogy a kínlódó embernek felmetszették a hasát és kihúzták a beleit. Július végén Budapesten egy csendőralezredesnek mint a csirkének elvágták a torkát és a félreeső helyen folyatták ki vérét azzal az indokkal, hogy így legalább nem csinál piszkot. Ezek a gazemberek sem-miféle aljasságtól nem riadtak vissza, sőt mindenképpen ki akarták érdemelni a vezető népbiztosok kegyét Dr. Landler Jenő ügyvéd, a szociáldemokrata vasutasok vezére az alábbi szavakkal küldte a terrorcsapatot Makóra: Ne merészkedjetek félmunkát végezni! Kohn-Kerekes Ármin mellett működött Korvin-Klein Ottó. Egy púpos, beteges hajlamú zsidó fiatalember, aki vallatás közben azzal szórakozott, hogy acélvonalzóját a vallatás alatt álló ember torkába dugta. Kun Béla Romanelli felszólí-tására mindig azzal védekezett, hogy ezek a dolgok egyéni akciók s ezekről semmi tudomása nincsen. Kun Béla hazu-dott, hiszen ő maga adta az utasítást a két ukrán tiszt ki-végzésére is. A két ukrán ellenforradalmárt Kun Béla a Hungária szállóban lövette agyon, majd követ köttetett a nyakukra és úgy dobták őket a Dunába. Ugyancsak az ő utasítására végezték ki Fery Oszkár csendőr altábornagyot, Borhy Sándor és Menkina János csendőr alezredeseket is. A magyar csendőrség ezen három férfiúját Cserny József fogatta el és mind a hármukat a legembertelenebb kínzások közepette gyilkolták meg a tanítóképző intézet pincéjében. Később mindhármójuk holttestét összekötözték és nehéz kövekkel megterhelve a Dunába dobták. Dr. Baloghy György, volt igazságügyminiszter a kommün után megtörtént nyomozás alapján foglalta össze a Lenin fiúk működését a Reggeli Hírek 1919 szeptember 3-iki szá-mában: „A terroristák közül kiemelem: Cserny József parancsno-kot, Papp Sándort, helyettesét, Bonyhádi Tibort, Weisz Sa-mut és Kocsándi Bélát, akik annak vezérkarát képezték, Bergfeld Izidort, aki 160 embert gyilkolt le, kik közül hatva-nat a Marx laktanya sütőkemencéjében elégetett, Gáspár Józsefet, aki 8 embert gyilkolt meg Kapuváron, Reinheimer Rezsőt, aki 25 embert gyilkolt meg Debrecenben, Kohn-Kerekes Ármint, aki 10 gyilkosságot ismert be és aki ellen az államügyész már vádindítványt is adott be, Vígh Sándort, aki Kalocsán 8, Kovács Lajost, aki 5 embert akasztott fel, Szarvas Istvánt, aki Kun Béla megvesztegetésére Denikin tábornok által küldött nagymennyiségű aranypénzt hozó ukrán tisztet több, még szökésben lévő társával együtt meggyilkolt.” A miniszteri nyilatkozatból megállapíthatjuk, hogy nemcsak az eszmekitervezők, hanem a végrehajtók is a magyar zsi-dóság aljából és söpredékéből kerültek ki. Nem kellett külföldi segítség a magyarországi zsidóságnak. olyannyira nem, hogy a külföldi kommunista mozgalmakat is támogatták, úgy pénzzel, mint propagandával. Munkáju-kat ártatlanul kiöntött vérrel, gyilkolásra, lopásra és hazug-ságra akarták építeni. Világszabadságharcunk antibolsevista harcaiban körülbelül 360 ezer magyar harcos halt hősi halált. A polgári áldozatok száma elérte a félmilliót. 650 ezer katona és civil esett szovjet fogságba, 350 ezren soha nem térhettek vissza szeretteikhez. A megszálló vörös horda több százezer nőt erőszakolt meg, volt olyan, akit csoportosan, és olyan is, akit többször. A Szálasi-kormány közel egymillió embert telepített ki Nyugatra a veszedelem elől. 500 ezren tértek haza, 500 ezer magyar viszont külföldön maradt, és szétszóródott a nagyvilágban. Világszabadságharcunk bukásával a kommunista terror nem szűnt meg. A bolsevisták tervszerűen irtották a tudatos hazafiakat. Erre a célra hozták létre az úgynevezett Népbíróságok Országos Tanácsának intézményét és az Államvédelmi Hatóságot, ismertebb nevén az ÁVH-t. A népbíróságokat felállító 81/1945. számú miniszterelnöki rendeletet február 5-én hirdették ki, de Szegeden már január 9-én felállításra került. Ezt még 23 követte. A még harcoló Budapesten február 3-án lépett működésbe a Major Ákos vezette gépezet. Halálra ítélte Rotyis Péter tartalékos főtörzsőrmestert és Szívós Sándor tartalékos szakaszvezetőt, akiket másnap az Oktogonon nyílvánosan lámpavasra akasztottak. 1945-1949 között 59 429 fő került a népbíróságok elé és 55 322 fő ügye le is zárult. Ebből 26 997 főt ítéltek el, 12 644 fő ügye pedig más módon zárult. Sokan még az ítélethírdetés előtt belehaltak a kínzásokba, vagy egyszerű-en meggyilkolták őket. A szerencsésebbek megszöktek, másokat internáltak. 477 halálos ítélet született és tényle-gesen összesen 189 embert végeztek ki, ítéletük alapján. A bolsevísta terror következménye volt az 1956-os Népfelkelés, amelynek során 2000 szabadságharcos halt hősi halált, 40 ezren megsebesültek. A Szabadságharc leverése után 350 hazafit végeztek ki, 22 ezret börtönöztek be, 13 ezret internáltak, és közel 200 ezren Nyugatra menekültek. De a legnagyobb kárt nem a kivégzések, gyilkosságok, bebörtönzések okozták, hanem elsősorban az erkölcsi hanyatlás, a politikából való teljes kiábrándulás és a mindenkire kötelező törvények iránti bizalom megszűnése. Az erkölcsi romlást legtisztábban az abortuszok száma jelzi, amely mára meghaladta a 7 milliót. Ez az adat a legtragikusabb! Arra világít rá, hogy a magyarság lelkileg meghasonlott. Sajnos ez igaz a nemzeti táborra is. Nemzetünk megmentését saját magunkkal kell kezdenünk. Meg kell erősíteni hitünket, mert ezen nyugszik az erkölcsünk. És itt most nem a vallásról beszélek, hanem a magyar lelkületről és a lelkiismeretről, melyek vallástól, vagy ateizmustól függetlenek. Hitünkből fakad a becsületünk, becsületünkből pedig a hűségünk. Ezen hármasság nélkül nincs erkölcsünk, erkölcs nélkül, pedig nincs jövőnk. Hisz erkölcsi alapok nélkül csupán nemzeti külsőbe bújtatott, önpusztító liberális csürhe vagyunk, amely pusztulásra ítéltetett, hisz saját magát pusztítja el. Hinnünk kell! Elsősorban saját magunkban, tehetségünkben, akaratunkban, nemzetünk életerejében, de mindenekfelett hinnünk kell a győzelemben! Ha van hitünk, akkor győzünk! Úgy legyen! Kitartás! Köszönöm a figyelmet.

2_2.jpg

Munkahelyi történetek

2018.03.12. 19:15

 Tavaly bevezették a kártyás rendszert. Kártyával nyílnak az ajtók és kártyával lehet felvenni a védőeszközöket. Múlt héten szigorítás lépett életbe, hetente egy pár kesztyűt és füldugót lehet felvenni, mindkettő használata kötelező, a kesztyű egy napot bír jobb esetben, a füldugó egyszer használatos.
 Az egyik csoportvezető a cégnél mindig lelkesen köszön, eddig annak tudtam be, hogy még őrködésem alkalmával egyszer egy kisebb szívességet tettem neki, ami a szabályok feszegetésével, de nem átlépésével járt. Tegnap az ő csoportjában dolgoztam, ekkor kiderült, hogy a Viking klub lelkes látogatói voltunk mind a ketten, és ő még a mai napig hallgat Magi Cserit, Fejbőrt, Független Adót és természetesen Kárpátiát és Nemzeti Hangot.