Nagyobbik fiam bakancslistáján régóta szerepelt a Csókakői vár, most eljött az idő a megtekintésére. 
Tavaly egy részét felújították és átadták, így már nem csak az a pár romos falrészlet vár ránk ami pár éve.
A vár megközelítése tömegközlekedéssel a fővárosból több, mint két órát vesz igénybe, ha szerencsénk van találunk olyan buszt Székesfehérvárról amelyik bemegy a településre és akkor nem kell a főútról begyalogolni.

 A településen végig sétálva több hagyományos tájjelegű épülettel találkozhatunk, tornácos, oszlopos házak melyek többsége felújítva már modern jegyeket is magán visel.
A településen több hagyományos vendéglátó egység is van, Nádtetős kocsmától a kemencés pékségig. 
A település magán viseli a Vértelsalja gyermekei kézjegyét is, kettős keresztek, turulmadarak, emlékművek tömkelege. Horthy mellszobor jól megfér a Vértesalja gyermekeinek nyilaskeresztre hajazó emblémájával és a horogkeresztes sormintával. A vár alatt meglepően kevés árús kínálta a "hagyományőrző" portékáit, csak erdélyi kürtőskalács volt meglepően olcsón és egy kerámia árús kínálta termékeit. 
 A Nagy-Magyarország tértől a merdekebb túraösvényen közelítettük meg a várat egy jól kiépített fa lépcsősoron.
Már messziről látszott, hogy a vár helyreállításánál az állagmegőrzés és a korhű forma előnyt élvezett a természetes anyagokkal szemben ami elsőre furcsa volt a szemnek. 
 A bejáratnál egy biztonságiőr felhívta a figyelmünk arra, hogy a vár látogatása ingyenes, de adományokat elfogadnak. Egy ezressel támogattam a további felújítást gondoltam, de pár méterrel arrébb észrevettem, hogy ki van helyezve egy adománygyűjtő doboz, szóval a derék őr húsvét vasárnapi pótlékát toldottam meg a fenti összeggel. A várból gönyörű kilátás nyílik a településre és a környező tájra, ebben szinte tovább gyönyörködtünk, mint magában a vár építményben.
Túl sok nézni való nincs a várban, a kápolnába nem lehet bemenni, így nagyjából egy órányi nézelődés, pihenés után az aszfalt úton visszamentünk a faluba, ahol kiderült, hogy 10 perccel korábban ment el a busz a következő 4 óra múlva jön, így ki kellett gyalogolnunk a főútra, ahol viszonylag sűrűn járnak buszok Székesfehérvár felé.
Az út árnyat adó fák közt visz, így ez a kellemes séta nem volt teher.